Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-28 / 148. szám

6 DÉLMAti Y A ^UKSZAU 1912 junius 28. ugy <a. temesvári törvényszék, mint az ítélőtábla elutasította. Móricz Samu dr, az árvaszéki szolga védője a tábla helybenhagyó ítélete uniaitt beadványt szerkesztett, amelyben bűnpártolással vádolta meg taz litólötóhl'a elnökét ós az Ítélkező fellebbviteli tanácsot. Az ügyészség a következő kifejezéseket inkriminálta: • „A bírák egyéni szimpátiája nem állhatja útját íaz igazságnak" — Az itélőitáblia felületesen és minden tárgyilagosság hijján ítélkezett ia pörben, Ibogy íaz alperes ítélőtáblai szoligát megkíméljék <a pörveszteségtől" — Hevenyészve három mondatba /szárították íaz (ítéletet" —„Laszy József, az ítélőtábla elnöke ráüzent a felperesre, liogy álljon el a pörtől, mert mgy is pörvesztes ilesz".. Lengyel Zoltán dr szívességből ellenjegyezte ia beadványt, anélkül, hogy azt átolvasta volna. Az ügyészség időközben elejtette /ellene a vádat. A tárgyaláson a beidézett tanuk köziil csak Lengyel Zoltán dr nem jelent meg. A megvádolt Ítélőtábla részéről megjelentek Laszy József táblai elnök, Dömök Jenő dr tanácselnök, Vesztermayer Viktor, Rasztaviczy Géza dr, Balázs Károly és Haros József dr táblabírák. A vádirat ismertetése után a kétrendbeli rágalmazással vádolt Móricz Samu dr budapesti ügyvédet hallgatta ki a bíróság. Móricz •néh'áiiíy évvel ezelőtt még Temesvár árvaszéki ülnöke volt. Az ügyvéd jóhiszeműségével védekezett. A beadvány adataliról íaz ügyfele informálta, csupán ügyvédi kötelességét teljesítette. Egyébként pedig kérte a bizonyítás elrendelését. A bíróság elrendelte a bizonyítást. Laszy József táblai elnök volt az első tamu. —- Méltóságod — mondta a tárgyalási elnök —: azt üzente Kolozsváry árvaszéki szolgának, liogy álljon el a pörtől, mert ugy is elveszti? — Dehogy, kérem, nem is én tárgyaltam az ügyet, tudomásom sem volt semmiről. Egy ebéd közben fölemiitette a fiam Kolozsváry és Bagoly pörösködósét, amllre én odavetettem, hogy kár nekik pereskedni, mert rámegy a pénzük. Ennél többet soha .nem mondtam. A táblai elnök után Dömök Jenő tanácselnököt llnaillgatta ki a bíróság. Dömök táblabíró elnökölt a fölebbviteli tárgyaláson. — A tanácselnök urat fölkereste és jóakaratú támogatását kérte Bagoly József szolga? — kérdezte az elnök. — Erre nem merészkedett, — tiltakozott a tanácselnök — k|i is adtam volna az útját. Vesztermayer Viktor táblabíró tanúvallomása szerint öt fölkereste a szolga és jóakaratát kérte. — ön mit felelt a szolga kérésére? — kérdezte az elnök. — Azt mondtam: „Hia igazsága van, igaza lesz az Ítéletben is. Rasztaviczy, Balázs és Haros táblabírák jóakaratát is kérte az alperes szolga. A táblabírák után Bagoly József Ítélőtáblai szolga kihallgatása következett. Bagoly elismerte, hogy egy-két táblabíró jóakaratát kérte a pöre elintézésében. Kolozsváry Sándor árvaszéki szolga volt a következő tanú: — Ki figyelmeztette arra, liogy vonjaviszsza a pőrét? — kérdezte az elnök. — Az uitoán találkoztam Pataj Sándorral, az ítélőtáblai elnök (inasával: Az inas fölemlítette, hogy az ítélőtáblai elnök lakásán szóba esett a pöröm. Ebéd közben történt, a méltóságos ur fia hozta szóba az esetet. Ugy tudom, bogy Bagoly a táblai elnök fiának támogatását is kérte. — Mit /mondott Pataj abeszólgetésTŐl? — Azt. mondta, liogy figyelmeztet a méltóságos ur, vonjam vissza a pörömet, ugy is elvesztem. Pataj Sándor, a táblai elnök inasának ez a vallomása: * — Ebéd közben a méltóságos uróknál szóba hozták a Bagoly és Kolozsváry pőrét. Hogy ki hozta szóba, nem tudom. A méltóságos ur csak annyit mondott, hogy kár nekik pörösködni, inert rámegy a pénzük. — És mondta a méltóságos ur, hogy erre figyelmeztesse Kolozsváryt? — Nem mondta. Csak ugy véletlenül hallottam az egészet. Néhány lényegtelen tanúvallomás után a vád- és védőbeszédre jutott ia sor. A beszédek elhangzása után ta, büntetőtanács tainácskö zásra vonult vissza. Rigó Endre dr este félnyolc órakor olvasta föl az {ítéletet, amely Móricz Samu dr-t bűnösnek mondj/a ki kétrendbeli, hivatalból üldözendő rágalmazás vétségében. A biróság kétszáz-kétszáz korona fő- és száz-száz korona mellékbüntetésre ítélte az ügyvédet. A pénzbüntetés tiz-tiz, illetőleg öt-öt napi fogházra átváltoztatható. Az ítélet indokolása három pontban csoport ositotta az ügyvéd vádjait. És pedig: 1. Ugy a törvényszék, mint /az ítélőtábla felületesen ítélkezett 2. A törvényszék, de különösen az Ítélőtábla .alperes kedvezményben részesítésével Ítélkezett. 3. Ugy ia törvényszék, mint /az ítélőtábla mindent elkövettek, bogy Bagoly József táblai szolga bűncselekményét /feledésbe borítsák. Ha ez állitások közül bármelyik is valóságnak bizonyulna, mondja az indokolás — az illető bírók ellen fegyelmi eljárás indulna meg, sőt közinegvetósnék fenné ki /azokat, •akik igy ítélkeznek. A bizonyítási eljárás során beigazol ást nyert, hogy "a biróság elég gondossággal ítélkezett". A második és harmadik vádpontra „nincs bizonyíték". A táblai elnök nyilatkozata — mondja az indokolás — indifferens az ügyre. A büntetés kiszabásánál .az enyhütő szakaszt említette a biróság, mert Móricz Sa/mtt dr két ízben is bocsánatot kért a táblabirákitól és kijelentette, hogy ia blirákait becsületükben nem akarta sérteni. Az ítélet ellen ügyész súlyosbításért, a védő pedig ia bűnösség megállapítása és a büntetés súlyossága miatt fölebbezett. NAPI HÍREK Okirathamisitással vádolt szegedi kereskedő. — Wechsler Ödön a rendőrségen. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi üzleti élet egyik ismert szereplője, Wechsler Ödön íakereskedő csütörtök délután óta előzetes őrizetben, van a rendőrségen. Wechslert többrendbeli okirathamisitással gyanusitja a rendőrség és minden órában várható a letartóztatása. Egy hónappal ezelőtt történt, hogy Mojzes Gézát, Wechsler üzletvezetőjét váltóhamisítás miatt letartóztatta a rendőrség. A íakereskedő üzleti összeköttetésben állott Márton István szegedi billiárdgyárossal. A tartozást kölcsönösen váltóval törlesztették. A mult hónap lejárati napján Mojzes bemutatta a váltókat Márton Istvánnak, aki rájött arra, hogy több olyan váltó szerepel a terhén, amelynek eredetéről nincs tudomása. — Ezek hamis váltók! —. mondta a billiárdgyáros Mojzesnek, aki megszeppenve védekezett, hogy valószínűleg tévedés van a dologban. Márton átvizsgálta a könyveit és kitűnt, hogy mintegy háromezer korona értékű hamis váltó szerepel a nevén. Márton István okirathamisitás miatt följelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen. A rendőrség kiihallgatta ugy Mojzes Gézát, mint weohsler Ödönt. A kihallgatások után Mojzest letartóztatták, aki beismerte, hogy ő hamisította a váltókat. Már hónapok óta űzte a váltóhamisítást, a pénzt elszórta a kártyaasztalon. Már Mojzes letartóztatása idején is gyanú terelődött a fakereskedőre, hogy részes a váltóhamisításban. A bűnösségére azonban nem volt elég bizonyiték és igy a rendőrség egyelőre megszüntette ellene az eljárást. Mojzest vizsgálati fogságba helyezte a vizsgálóbíró, akinek a határozatát már a vádtanács is jóváhagyta. Az ujatob nyomozás során súlyos gyanú terelődött Weohsler Ödönre. Szakáll József dr bűnügyi rendőrkapitány csütörtökön délután újból kihallgatta a fakereskedőt, amely után előzetes őrizetbe helyezte. Borbola Lajos dr rendőrtisztviselő házkutatást tartott a íakereskedő Marstér 2. számú lakásán, ahol az összes üzleti könyveket lefoglalta. A rendőrség pénteken folytatja a tanúkihallgatásokat. :','/, i Bátyus diákok. (Saját tudósitónktól.) Most, hogy vége van a tanévnek .és az iskolakönyvek az antikváriumok polcára kerülnek, vállalkozóbb szellemű diákok batyut akasztanak a hátukra, hosszú szöges boitot vesznek a kezükbe és neki vágnak az országnak. Jóllehet a kultuszminiszter néhány esztendővel ezelőtt rendeletben tiltotta el az ilyen nyári csavargásokat, de hát a diák a bizonyítvány kiosztása után nem sokat törődik a rendeletekkel, mert neki ilyenkor már . . . nem parancsol a tanár, sem a direktor, sem a pedellus . . . és nagyon gyakran a szülő tudta nélkül neki vág a hosszú útnak, amelynek az elindulásakor a brazíliai aranybányák a célja, de amelyek rendszerint valamelyik felsömagyarországi szolgabírói hivatalban érnek véget, ahol a diák néhány koronához és egy kötött útlevélhez jut. Hiába írnak, hiába beszélnek az i.lyen nyári csavargások — vagy ahogy a diákok mondják: „tanulmányut" — ellen, csak szép az, tele van romantikával, tele van poézissel és bizony a falusi plébániákon, tanítóknál, jegyzőknél szivesen látott vendégek lesznek mindig a jó étvágyú, piros areu diákok, akik erre mifelénk az Alföldön is szöges cipőkkel, sörtés vadászkalapban, alpesi botokkal, másszák a begyet. Nagy bátorság kell ahoz, tizenöt éves korban egy krajcár nélkül neki vágni gyalog az országnak és azt hiszem, mindenki szivesen engedi magát megp/umpolni ezektől a kóborló diákoktól. Csak az tudja megérteni ezeknek a nyári kirándulásoknak a csudálatos szépségét, aki diák korában maga is végig csavargott egy pár vakációt. Az tudja megérteni, hogy nincs szebb dolog, mint hajnali négy órakor neki indulni a poros országútnak és felkapaszkodni valamelyik parasztszekérre, amelyiken tejet, meg tojást visz a gazda a hetipiacra. Nincs szebb dolog együtt nótázni az aratókkal és estefelé bekopogtatni valamelyik majorságba, ahol más hely híján friss szénán találnak éjszakai nyugodalmat a vándordiákok. Nincs szebb dolog, mint szalonnát pirítani az erdő szélén és szilvát lopni a kertek aljáról. Aki végjgesavtargott már egy pár vakációt, az meglett ember korában is kedvet kap ahoz, hogy együtt menjen a vándorló diákokkal, bogy valamelyik vándorszínész truppnál a János vitéz második