Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-27 / 147. szám

6 DÉLMAGY ARORSZAQ 1912 julius 2. Hasztalan küzdelem. — A helyzet Tripoliszban. (Saját tudósttónktól.) Az olasz-török liáboru bői .véről, Tripoliszból, két igen érdekes hiradást (közlünk alább, amelyekből kiderül, Ihogy iaz olaszok — legalább egyelőre -— ibaszitalanuil fáradoznak azon, hogy Tripoliszt a magukémak (mondhassák. Az egyik' hirt Enver bégnek, a hires török hadvezérnek egy magánlevele (adja, amely a párisi Eclair lapban jelent meg. A török vezér egylilk rokonához intézett levelében a többi közt ezt mondja: Helyzetünk napról-napra erősödik. Az olaszok nagy bajban vannak és már régen elvesztették önbizalmukat. Csak a minap történt, hogy egy százötven főnyi olasz iszázad, amelyet több tiszt vezényelt, megfutamodott egy török őrjárat elől, amelyben csak busz •ember volt. Az ellenség üldözéseikor, mely mellesleg megjegyezve, hat embert vesztett, a mi őrjáratunk olyan vakmerő volt, hogy (hatszáz méterre bátorkodott az ellenséges sánchoz. A három ágyú, amelyet az olaszoktól elvettünk, most volt tulajdonosa ellen dolgozik. A patronok átdolgozására kis laboratóriumot rendeztünk be és 'legalább lkét millió patron számára elegendő puskaporunk van. Ebez még ia csempészet is isofc fegyvert és munidiót szolgáltat nekünk, de rendszerint az ellenségtől magáitól vesszük el, amire szükségünk van. Ennek következtében igen hosszú időre el vagyunk látva hadiszerrel, Továbbá magy készületünk van élelembal. Az aratás délen már megkezdődött. Szóval: helyzetünk több mint kielégítő és semmiesetre sem roszszabb, mint az olaszoké. Senkinek sem jut itt eszébe, hogy az ellenséges csapatok számával és erejével törődjék. Valamennyiünknek egy ia gondolata: meg kell mentenünk az ozmánságot, vagy pedig elpusztulunk. Az arabok is készek arra, hogy életüket föláldozzák si hazáért, Mindent égybevetve, niagyon meg vagyok elégedve ós tele vagyok jó reménységgel. A másik hirt a Frankfurter Zeitung nak a körök hadiszálláson jlevő tudósítója küldte (lapjának. Ez az njságiró a többi közt igy nyilatkozik: A hiányos fölkészülés, lamelylyel az olaszok ebbe a' háborúba belementek, keservesen boszulja magát. A kis katonai sétából igen hosszadalmas guerill aiháboru Tett. Egyáltalán nem tudható, mikor mondhatják az olaszok, hogy valóban az ország urai. Igaza van Arneglio olasz ábornoknak, aki azt mondja, hogy az ország (belsejébe való előrenyomulás ostobaság lenne, mert rengeteg pénz- ós emberáldozattal járma. Nem igaz. amit az olaszok hirdetnek, hogy Tripolisz környékéről egyre több arab meghódol. A Trlipoliszban levő araboknak inincs olyan jó soruk, mint ia vidéken levőknek és akinek italán hajlandósága volna is a meghódolásra, lanuak is (lehetetlen a várasba való bejutás, mert a legszigorúbban ellenőrzik egymást az araitok. A törökök és arabok közt most semmiféle ellentétről sem lehet szó. Mindenütt egy az óhaj: a gyü3ö.lt ellenséggel nyilt csatában szeretnénk taílálkozni, ahol inem vonulhat vissza olyan könnyen tizenöt centiméteres ágyúi mögé. A törökök minden nehézséggel szemben nagyszerű ellenállást tudtak szervezni. Vadamennyi törzs egyesült a török zászló megvédésére. A török kormány a mohamedán világban elveszítené minden tekintélyét és befolyását, ha most olyan békét akarnia kötni, amely az országot átengedi az odaszoknak. Ameddig Olaszország valóban meg nem hódította az országot, addig az arabok nem fogják uralmát elismerni. Minden jel arra mutat, hogy ez a háború évekig el fog húzódni. NAPIJiREK Könyezet a cár. (Saját tudósttónktól.) Az oroszok mindenható atyuskája sirt. Ez is megesik. Ritkán ugyan, mert olyan nagy urnák, mint az orosz cár, 'aki százmilliónál is több ember sorsát viseli a szivén, nem igen jut ideje arra, hogy könyezzen. Elvégzik ezt helyette mások. ApáTT, anyák, testvérek, fiuk, akiknek csak köny jutott osztályrészül . . . Mert nagy ur a cár, hatalmát soksoik akasztófa és börtön hirdeti, töméntelen vér jelzi. És Iáim, az akasztófák és börtönök rettenthetlen nagy ura is kőnyezétt, emberré lett. De csak egy pillanatra. Egy pillanatra, hogy azután a másik pillanatban megint cárrá legyen. Az, aki naponként millió könyet sajtol ki, maga is könyekre fakadt: Moszkvában járt a minap az atyuska. És aliogy ez már illő és szokásos ilyen nagy ur jelenléténél, akit népe annyira szeret, amerre ment, iskolás fiuk és leányok álltak sorfalat. Egy helyen aztán kiugrott a sorból egy fehérruhás kis leány. Az oroszok mindenható ura elsáppad. Ö tudja ugyan, hogy népe nagyon szereti, de a szeretetnek ilyeii megnyilatkozásától mégis csak meglepődött kissé. Ezen nem is lehet csodálkozni. Hiszen már többször része volt ilyen spontán szerelmi megnyilatkozásokban és igy érthető, ha kissé óvatossá lett. Utóvégre, a jóból is megárt a sók. Hát a kisleány, alki kivált a sorból, feléje tart. Apró kezeiben egy fehér ivet lobogtat. De nem érhetett a nagy ur közelébe, mert a rendőrök lefogták. A rendőrök azért kisérik a cárt utjain, hogy megvédjék az orosz nép túláradó szeretete ellen. A cár azonban látta a jelenetet és nyomban visszanyerte rendes arcszinét, amikor a kisleányt a rendőrök megmarkolták. De azért mégis érdekelte a dolog. Tudni akarta, hogy mit akárt tőle az a kisleány és azért elküldte a hadsegédét a rendőrségre, hogy megtudakolja a történteket és a kisleány sorsát. A kisleányt a rendőrségen nyomban kihallgatták. Elmondta, hogy tanulni akar, de az apja szegény ember, nem tud tandijat fizetni és ezért kérvényt irt a cárhoz, hogy segítsen rajta. A hadsegéd erre átvette a kisleány Írását és elvitte a cárhoz. A cár pedig elolvasta és meghatódott, aztán elküldte embereit, hogy tudakolják meg, valóban olyan szegény uber-e a kisleány papája, liogy nem tudja megfizetni a tandijat. És amikor aztán megtudta, hogy a fehérruhás kisleány igazat mondott, hogy az apja igazán nagyon szegény ember, akinek még a tandíjra sem telik, ő pedig nagyon szeretne tanulni, a cár, a minden akasztófák fölkent ura — igy mondják — könyekre fakadt. Az a végtelen nyomorúság, ami ebből a jelentésből kiáradt, megremegtette a nagy ur szivét, könyeket sajtolt ki a szeméből ás emberré niagasztositotta. De csak egy pillanatra. A következő pillanatban ismét cár lett a könyező emberből. Kijelentette, hogy aki szegény, az ne tanuljon és visszadobta a kisleány kérvényét. — Gerliczy Ferenc báró a közgyűlésen. Szerdán délután, amikor a közgyűlési teremben a nemzeti munka olyari jelentős diadalt aratott, váratlan meglepetés érte a bizottság tagjait. Kelemen Réla dr beszéde közben megjelent a bizottsági teremben Gerliczy Ferenc báró Szeged város első kerületének országos képviselője, aki azért jött el, hogy a közgyűlés tagjait a kormány mellett való kitartásra buzdítsa. Természetesen nyomban megtelt a bizottsági terem városatyákkal, akiket a báró meggyőzően lelkesített és akikkel sokáig beszélgetett el. Gerliczy Ferenc báró a szavazásig a bizottsági teremben maradt, amikor pedig elment, zajosan megéljenezték. — Rex Izsó dr temetése. Rex Izsó dr városi tiszti orvost szerdán délután 6 órakor temették a zsidótemető halottasházából. A városi tiszti orvosi kar testületileg jelent meg a temetésen. A Szegedi Orvosok Egyesülete is képviseltette magát, amelynek az elhunyt buzgó tagja volt. A temetési szertartást Löw Immánuel dr végezte. A családnál igen sokan fejezték ki részvétüket. — Gazdátlan intervju. Félhivatalosan jelentik: A Pesti Hirlap mai száma azt irja, hogy egyik munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott Sylvester Gyula dr-ral az osztrák képviselőház elnökével. A közlemény szerint Sylvester dr állítólag súlyosán elitélte a legutóbbi parlamenti eseményeket, valamint a kormány és Tisza István gróf eljárását. A Budapesti Napló-nak egyik munkatársa kérdést intézett Sylvester elnökhöz ebben az ügyben. Már az elnök titkára, Sartorius dr is kijelentette, liogy az elnök ilyen nyilatkozatot semmi körülmények közt nem tett, mert ha tett volna, neki arról feltétlenül tudnia kellene. Maga Sylvester elnök a Budapesti Napló kértlésére a követke\ő választ adta: — Felkérem és meghatalmazom önöket, liogy a legélesebben cáfolják meg, mintha én bárkinek is intervjut adtam volna. Természetesen én is nagyon szívesen beszélek újságírókkal. De kijelentem: illetlen valótlanság (ungehörige Urwarheit) az, hogy én akár Tisza István házelnökről, akár a miniszterelnökről, akár a magyar parlamenti eseményekről nyilatkoztam volna. Egy-két nappal ezelőtt beszélgettem ugyan újságírókkal, de akkor kizárólag csak az osztrák politikai helyzetről és az osztrák parlamentről beszéltein, a magyar politika gyedig még csak szóba sem került, — A partfürdő megnyitása. A szegedi partfürdő ünnepélyes megnyitása Páter Pál napján lesz. A fürdő azonban már most is rendelkezésére áll a közönségnek. A pénzügyigazgatóságtól tiz percenkint motorcsónakon lehet közlekedni a fürdőbe. — Személyi hir. Baneth Samu dr szegedi kerületi orvcs négy heti tartózkodásra Marienbadba utazott. —Auf f enberg miniszter emlékező tehetsége Bécsből érdekes hirt jelentenek: Amikor Auffenberg Móric- lovag, jelenlegi hadügyminiszter a minapában Pilsenben járt és a Skoda ágyúgyárat meglátogatta, nagy emlékezőtehetségének adta tanújelét az öreg katona. A miniszter és nagy tiszti kísérlete az ágyúgyár megszemlélése után betért a „Café Waldeck"be uzsonnára. Aniilkor a tisztek a kisvárosi helyiségbe beléptek, Auffenberg miniszter a fizetőpincérre pillantott és néhány másodpercig szemmel léhatólag valamin gondolkodott. Hirtelen felderült az arca és a „fő ur"-hoz lépve, barátságosan megveregette ennek vállait és igy szólt: „Nemde, Ön 24 év előtt engem már itt kiszolgált?! ..." A főpincér merően a miniszter arcát nézte kissé és boldog mosollyal felelt csakhamar: — Igen is, Ekszcellenciás Uram, pont 24 évvel ezelőtt éli szolgáltam Önt ki, aki akkor még csak — közönséges őrnagy volt. Az én nevem Fleck Vencel, de amikor még a — pikáns elcl'apokat hordtam össze kegyelmes uram asztalához, még csak — Sáni és pikkoló voltam. Auffenberg 1888-ban tényleg őrnagy volt és Pilsenben szolgált. Tehát majdnem negyedszázad után is ráö,smert a fizetőpincér íuegemberesedett arcán az egykori pikkolóra. — A románok legnagy6bb költőié megmeghalt. Karagiale Luka, a románok legnagyobb költője és legkiválóbb drámaírója, akinek hatvanadik születésnapját pár nappal ezelőtt egész Románia (megünnepelte, Berlinben, ahol állandóan tartózkodni szolkott, meghalt. Romániában a nagy költő halála nemzeti gyászt jelent, a lapok gyászkeretben jelennek meg. Holttestéit Bukarestbe szállítják és a nemzet költségén gyászünmep keretében temetik el. Halála a magyarországi románok (körében is nagy megdöbbenést keltett. Az elhunyt liró ugyanis többször fordult meg Budapesten és az év elején is több héten át a magyar fővárosban időzött, ahol inagy buzgalommal arra törekedett, hogy a román nemzetiségi párt kebelében duló viszálykodást kiegyenlítse. E végtol eljárt Aradon, Brassóban és Nagyszebenben is és csakis néki kö-