Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-27 / 147. szám

1912 junius 27. DÉLMAGYARORSZÁG ff elé a pragmatika szankció eredeti szövegét. Ezt a fontos állami okmányt eddig még nem /bocsátották :a. .nyilvánosság rendelkezésére, legfölebb csak a tudósok használhatták. Most azonban a kormány teljesítette ia bizottság kérését és tegnap |Zollger István /miniszteri tanácsos, a miniszterelnök megbízásából átadta a bizottságnak a pragmatika szankció eredeti szövegét. Ez ia szöveg 1713 április i 17-én kelt. Tudvalevő, hogy ez a pragmatika | szankció Magyarországra egyáltalán nem érvényes, inert ott /az 1723-iki országgyűlés más szövegű pragmatika szankciót iktatott törvénybe. A bizottság azonban mindezzel nem törődve, törvényben /alkarja kimondani Ausztria jogát az annektált tartományokra. Szeged a kormány mellett. — Hazafias buzgalommal támogatja a működését. — (Saját tudósítónktól.) Szeged város törvény/hatósági bizottsága a juniusi közgyűlés első napján 73 szavazattal 54 ellen ugy határozott, hogy levette a napirendről Kelemen Béla űr és társainak bizalmatlansági indítványát és kimondotta, hogy hazafias buzgalommal támogatja a kormányt eléje tűzött feladatainak megvalósításában. Ez a határozat Szeged város polgárságának impozáns megnyilatkozását és azt jelenti, hogy a legmagyarabb város helyesnek, támogatásra érdemesnek, az ország érdekében üdvösnek találja a kormány működését és kötelességét teljesiti akkor, amidőn odaáll azok a törvényhatóságok mellé, amelyek az ország boldogulásához és fejlődéséhez vezető helyes útnak azt az egyetlen utat találják, amelyen Lukács László kormánya és az ország polgárságának bizalmából a parlamentbe küldött többség az egész nemzet osztatlan helyeslése mellett halad. A közgyűlésnek szerdai határozata egyébként nem kelt föltűnést. Mindenki ilyen határozatot várt, mindenki tudta, hogy Szeged nem lehet és' nem is lesz bizalmatlan a kormány iránt, amelynek sikerült megszüntetni a parlamenti anarchiát és sikerült megteremtenie azokat a régóta óhajtott országos jelentőségű fontos intézkedéseket, melyektől az ország boldogulását, fejlődését várja joggal mindenki és melyeknek kerékkötője eddig egyedül az obstrukció volt.' A nemzeti munka diadalát jelenti a szegedi határozat, amely a nemzeti munkának, amelynem közjogi vitatkozásban és szépen hangzó frázisáradatokban merül ki, hanem cselekedni, alkotni akar és tud. Szeged most nyiltan a nemzeti munka mellé állott és a közgyűlési határozat annak a sok tízezer magyar polgárnak a gondolkodását fejezi ki, akik a magyarságnak ebben az erős várában bizalommal néznek a kormány jövő működése elé és teljes joggal hiszik, hogy Lukács László kabinetje a már elvégzett eredményes munka után még jelentősebb lépésekkel segiti elő mindazoknak az országos óhajtásoknak a teljesedését, amelyek jogosak, általános érdeküek és amelyeknek teljesítése a nemzet osztatlan elismerését érdemli meg. Jóllehet, ellenzéki részen a szerdai nagy diadal jelentőségét elvitatni igyekeznek azzal, hogy a kormány többsége a közgyűlésen tizenkilenc szavazat volt. Ez tény, azonban csöppet sem von le annak az óriási diadalnak az értékéből, amelyet a nemzeti munka Szeged törvényhatósági bizottságában aratott. A kormány többsége tizenkilenc szavazat volt, de a törvényihatósági bizottság 283 tagja közül 156 nem szavazott, illetve nem vett részt a közgyűlésen és a bizottság hiányzó nagyobb fele túlnyomóan olyan férfiakból áll, akik a nemzeti munkapárt lobogója alatt küzdenek az ország boldogulásáért. Nagyon sokban be sem várták a szavazás eredményét, mert látták, hogy a munkapárt álláspontja: a tanács javaslata fog győzni és elmentek, mielőtt szavazásra került volna a kérdés. Ha a törvényhatóságnak azok a tagjai, akikről tudott dolog, hogy a munkapárt elveit vallják magukénak, leszavaztak volna, akkor nagyon jelentékeny lett volna a különbség a tanácsi javaslat támogatói és ellenzői között. Ez a körülmény természetesen mit sem változtat a helyzetein és nem dönti meg azt az elvitathatatlan tényt, hogy Szegeden nagy diadalt aratott a kormány és a közgyűlés határozata az egész város polgárságának az álláspontját fejezi ki. A szerdai közgyűlésen a tanács javaslata mellett, amelyet alább teljes egészében közlünk, egyedül Pálfy Dániel szólalt föl. Beszédében nem hangzatos, üres frázisokkal, küzdött álláspontja igazáért, hanem adatokkal igazolta, hogy a hónapokig tartó obstrukció megbénította az ország kereskedelmi és az ipari életét, nem valósulhattak meg olyan intézkedések, amelyek lényegesen megjavították volna a nyomasztó gazdasági helyzetet. Az érvekben gazdag, meggyőző tömör beszéd zajos helyesléssel találkozott a közgyűlésen, amelyen az ellenzék álláspontja mellett Kelemen Béla dr és Becsey Károly dr szólaltak föl. Uj dolgot mondottak, azt ismételték el ki tudja hányadszor, amit a népgyűlések szónoki emelvényeiről nagyon sokszor hallottunk már és amitől agyoncsömrölött már az ország. Agyoncsépelt frázisokkal igyekeztek hóditani és a közgyűlés zajosan éljenezte is őket — amikor Tisza Istvánról beszéltek. A közgyűlésnek arról a részéről, amelyen a kérdést tárgyalták, ez a tudósításunk számol be: Az indítványok során a tanács nevében Taschler Endre főjegyző előterjeszti, liogy Kelemen Béla és társainak linditványát a miniszterelnöknek « kormány kinevezéséről szóló leratával együtt tárgyalják. Eihez a közgyűlés hozzájárult. Az indítványok letárgyalása után Tasehler Endre /főjegyző előterjeszti, hogy Lukács László miniszterelnök értesítette a várost, hogy őfelsége őt. miniszterelnökké kinevezte és kéri a várost, liogy hazafias működésében őt támogassa, A tanács a (miniszterelnök leiratát a közgyűlés elé (terjeszti a következő javaslattal: Mondja ki a közgyűlés, hogy a kormány kinevezéséről értesítést adó miniszterelnöki leiratot tudomásul veszi és kijelenti, hogy a kormányt őfelsége bizalma által eléje tűzött feladatának megoldásában törvényes hatásköréhez képest hazafias buzgalommal támogatni fogja. Ugyanez alkalommal kimondja a közgyűlés. hogy Kelemen Béla dr és társai által a kormánynyal szemben bizalmatlanság megszavazása iránt beadott indítvány fölött napirendre tér. Kelemen Béla dr szólal föl először a kérdéshez. Azt mondja, liogy a nemzetnek fel keli emelni tiltakozó szavát a kormány ténykedései ellen. Kátéra legutóbbi parlamenti eseményeikre és azt imondja, liogy a kormánynak nem volt joga alihoz, hogy az ellenzéki képviselőket nyers erőszakkal vezessék ki at képviselőházból. Részletesen beszél >a politikai eseményekről, a koalícióról, a rezolueiőról. Tisza István grófról, akinek neve e'mlitésekor a közgyűlés hosszantartó, lelkes éljenzésben tört ki. Szerinte a többségnek inem volt erkölcsi ós etikai alapja arra, hogy olyan esz» közökkel éljen, aminőkkel élt. — Nem engedett trombitálni — jegyezte meg erre élénk derültség közben Wimmer Fülöp. t Kelemen Béla: Nem lehet igazolni a kormány eljárását és igy annalk kinevezését a törvényhatósági bizottság még csak tudomásul sem veheti. A junius negyediki eseményekről emlékezi'.k még meg és beszédét azzal fejezi be, hogy nem szabad napirendre tárni a törvénytelen intézkedések fölött. Kéri in dit\anyának elfogadását, Pálfy Dániel nem kivan közjogi vitába bocsátkozni. Azt alkarja megmagyarázni, hogy a kereskedőt és iparost miképen érinti ez a zaklatott politikai élet, A kereskedők és iparosok azok a szerencsétlenek, akiken először száguld (keresztül a politikai vihar, amely tiz év óta megbénít Magyarországon minden életet. Nem szabad sarjnál/ni a pénzt akkor, amikor a hadsereg fejlesztéséről van szó. Szükség van a hadsereg fejlesztésére és az erre költött pénz busásan visszatérni az országnak. A 'folytonos obstrukció (mérhetetlen kárt okoz az ország kereskedelmi és ipari életének.. E miatt nem születhetett meg az ipartörvóny revíziója, amli nagy hátránya az országnak. Nincs törvény a sztrájk ellen, ami nagyon sok ipari vállalat bukását okozza. Ami az ellenzéket illeti, megjegyzi, hogy ennek a fehér liliomnak fekete az árnyéka. Józan gondolkozással és hazafias érzéssel csak a tanács javaslatát lehet elfogadni. (Zajos helyeslés.) Becsey Károly dr azt hangsúlyozza, liogy Wlassits Gyula és Günther Antal, a legfőbb biróság vezetői is elitélték a kormány eljárását, A törvényhatóságoknak föl kell emelni tiltakozó szavát ia kormány eljárásával szemben. A pénzügyi helyzet nem az obstrukció miatt olyan nyomasztó és ennek néni oka az ellenzék. Gazdasági és politikai önállóságra van szüksége az országnak és akikor virágzó lesz az ipar és a kereskedelem. Ezzel a többséggel szemben Szeged nem vállalhat közösséget, de nem vállalhat közösséget Különösem Tisza Istvánnal . . . — Éljen Tisz'a — zúgott óriási lelkesedéssel a közgyűlés többsége. Becsey Károly 'dr beszéde végén kérte a közgyűlést, hogy a tanács javaslatának elutasitásávall fogadja el a beterjesztett bizalmatlansági indítványt, Mután más fölszólaló nem akadt, az elnök bezárta a vitát és elrendelte a szavazást.. Minthogy húsznál több bizottsági tag névszerinti szavazást kért, ilyennel döntöttek /a javaslat fölött. Az eredmény az volt, hogy a tanács javaslata mellett 73 ellen 54 bizottsági tag szavazott, tehát a közgyűlés 19 szavazattöbbséggel a tanács javaslatának elfogadásával levette a napirendről Kelemen Béla és társainak indítványát és kimondotta, hogy a kormányt hazafias munkájában támogatja. A tanács javaslata mellett szaraztakr Aczél Géza, Aigner József, Back Jenő, Bacík Bernát, Bagáry Pál, Balassa Anniin dr, Bárd Adolf, Biedil Samu, Bokor Adolf, Cserő Ede di-, Csikós Nagy József, Czukor Ignác dr, , Dentsch Lipót, Endrényi Imre, Falta Marcel dr, Fein Lajos, iFdkéte Ipdly, Gál Kálmán. . Gróf Árpád dr, Hauser Rezső Sándor, ffevessy Kálmán, Hoffer Jenő, Hoffmann Ignác, Holtzer Kálmán, Holtzer Tivadar, Humor István, Ivánkovits Sándor dT, Jászai Géza, Kállay Albert, Kárpáthy Károly dr, Kecskeméti Antal, Kiss Károly, Koós Eleimér, Lip