Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-23 / 144. szám

"1912 junius 19. DELM AG Y ARORSZAG 299 SZÍNHÁZMŰVÉSZET A szinész szuggesztiója. (Saját tudósítónktól.) Egy művészetben sem játszik az antoszuggesztió olyan nagy szerepet, mint épen a /színészetben. A szinész, aki a naga szellemi képességeivel a költő által meg­alkotott egyéniségbe kell magát beleképzelnie a sajátk énjét a lehetőség határain belül beles­vinnie, a testiséggel lépésről-lépésre nehéz har­cot kell folytatnia. Saját reális valója gyak­ran olyan akadályokat állit elé, melyet csak egy uton tud legyőzni: a szuggesztióval. És Pit az eszközt a kosztüm, dekoráció és 'vilá­gítás utján tudja elérni. Ismerünk színésze­tet, akik csupán az öltözetükkel, mihelyt a szinpadra lépnek, elénk tudják képzelni annak az alaknak egyéniségét, akit ábrázolnak. Az olyan nagy színészek, mint Mittericurzer, I gainz vagy Matkowsky öntudatosan nemcsak a kosztümökkel, de magával a testtartással és | hanghordozással is hü jellemképeket tudtak aüni. A színpadi dekoráció fejlődésével a szug­| gesz ti ó eszközei is megerősödtek; a sceneria plasztikusabb lett, nem elégszik meg csupán a jefképezéssel, hanem a valóságot próbálja nyújtani és igy érthető, hogy a inai előadó Isokkal könnyebben tudja teljes illúzióba rin­I ihatni a közönséget, Azonban a színház csilla­jgai még mindig elégedetlenek és uj meg uj eszközök utján kutatnak, hogy a valóság lát­Iszatát fokozni tudják. Legalább az amerikai Iszínpadi nagyságoknál ez igy van. Egy ame­Iilkaí szaklap igen érdekes példákkal szolgál lerre. " / " A Szivárvány cimii nagysikerű darabban a hősnek egy képet mutatnak, amely élveszett, itizernyol: éves gyermekét, kis baba korában ábrázolja. Ez a miniatürkép, amelyet csak a Sziliész lát ét amelyriék a nézők legfeljebb a keretét figyelhetik meg, valóságban is gyer­mekkép és But Chattertqn színésznőt, aki, a darabban a lány szerepet; játsza — ábrázolja kis gyermek • korában. A híres szinész. Henry llfillér. kijelentette, hogy nem volna képes ugy pltalálni a megfelelő hangot, ha nem volna a yalÓ9ágos fénykép és semmi fáradtságot nem' kiméit, hogy "ezt a képet megszerezze. Lengyel Menyhért Taifun-jában — ezt is hmerikai lap írja — nemcsak nagy gondot íor­pitanak a kosztümök valódiságára, de dr To­peramo szpmélyesitpje megtanult japánul írni p olvasni és a' darabban is igy írja a mikadó­poz szóló jelentését. Igy természetesen a toll artása is teljésen hü és eredeti. Az is érdekes, hogy Sonnenthal, a Henschel fuvaros tanulmá­pyozása és betanulása közben gombócokat pett, hatalmas parasztkanállal. Á legteljesebb realizmust azonban a nagy hmerikai szinházdirektor, Dávid Belasco érte jl- Ö ridegnek találta a hátsó fal dekoráció­Iát és ezért egyszerűen megépíttette. Ha a hát­iérben kert van, ugy ő tényleg egy szép kertet prkirozhatott. A' szinész a valóságban lát­[atja az ablakon keresztül, amiről beszél. A Telefonösszeköttetések is tényleg a valóságban lolynak le, a kapcsolást is szabályosan végzik. 1 Az igazi nagy Szinész azonban ilyen pontos |s7közökkel nem igen szokott élni. Ezek az itt •elsorolt esetek csupán a színpadi művészet sü­pdését jelentik, illetve azt, liogy kevés a fan­fáig — színésznél és közönségnél. , T efjyeliiii egy mozi-felvétel miatt. Nagy­Fftdi tudósitónh írja: A színtársulat tagjai "tó-színdarabot játszottak s a szerzői utasítás (érint, az utcán történtek a felvételek. Az (fik jelenet — a darab meséje szeuint — "gyvárad közeléaen, a nyilt vasúti pályán íszódik le. Az utolsó kocsi nyitott lópcsőze­n a két főszereplő, Kabos Gyula és Gózon jjúa színészek ingujban leültek kártyázni, fek közben összevesztek, mire Kabos ledobta partnerét, a vonatról. (Természetesen az egész csak játék volt.) A nagyváradi állomás forgalmi­főnöksége most szigorú vizsgálatot indított Ü mindazok a vasutasok ellen, akik a vonaton szolgálatban voltak. Egy csomó vasutast már ki is hallgattak s a fegyelmi vizsgálatot foly­tatják. Mindezt azon az alapon, hogy „menet­közben a kocsiról leugrani tilos" s az ilyen esetekért a szolgálatban levő vasúti tisztvi­selőket is teljes felelőség terheli. A kihallgatot vasutasok azt állítják, hogy sem előzetes, sem utólagos tudomásuk a le- és felugrásról nem volt. A'VASS' SZÍNHÁZBAN Ma vasárnap Különleges műsor. A válás meglepetései. Komikus sláger 2 felvonásban. A végzetes Igen megható dráma, Valamint a teljesen uj műsor. Előadások szombaton 6, fél 8 és 9 órakor, vasárnap délután 3 órától este 11 óráig. A török szigetek kérdése. (Saját tudósi tónktól.) Sir Greynek az olaszok flotta-akciójára vonatkozóan az angol képvi­selőiházban tett ama kijelentése révén, hogy Anglia Ciprus birtokbavételéért csupán Török­ország ázsiai területének integritását biztosí­totta, előtérbe jutott az a kérdés: mi sors vár az olaszok által már megszállott és ezután el­foglalni szándékait török szigeteikre? E kérdés nemzetközi jelentősége sokkal na­gyobb, mint Tripolisz és Bengázi ügye. Az af­rikai tartományok tekintetében Európa tudva­levően teljesen szabad kezet adott Olaszország­nak, az Égei-tenger török szigeteinek elfogla­lása ellenben nem volt a háborút megelőző diplomáciai tárgyalásoknak és megállapodá­soknak tárgya. Bódosz és a többi apróbb szi­get okkupálása olyan nóvum, 'melylyel a nagy­hatalmaknak most utólag kell foglalkozniok. Eddig a porta és az európai közvélemény is abban a nézetben volt, hogy az olaszok csupán presszió-gyakorlás végett terjesztették ki ak­ciójukat az Égei-tengerre. Törökországban mindenki meg volt győződve és általában még ma is azt remélik, liogy az ántánt-hatalmak, főleg Anglia, a Földközi-tenger egyensúlyának megóvása miatt nem tűrhetik el, hogy Itália az afrikai partokon kivül még az Égei-tenge­ren is megvesse a lábát. A remény, mint mon­dám, még nem oszlott el, de a bizonyosság már nem oly erős a törökökben. Sőt másokat is nyugtalanítani kezd az d körülmény, hogy az olasz soviniszta sajtó beleszuggerálja honfi­társaiba az okkupalt szigetek végleges elfogla­lásának szükséges, voltát. Amennyire ismeretes a nagyhatalmak állás­pontja a keleti kérdésben, nagyon kevés a valószínűség, hogy akár Rodoszt, akár más szigetet az Égei-tengerben Qloszország meg­tarthasson magának. Csak addig maradhat ott, mig a béke meg nem köttetik. Ámde az ideig­lenes okkupáció is oly helyzetet teremteti, hogy csaknem föltétlen bizonyossággal meg­jósolható: a hatalmak kénytelenek lesznek, ta­lán még a háború befejezése és a szigetek ki­ürítése előtt, beleavatkozni ez utóbbiak sor­sába. Á helyzet ugyanis a következő: A szigetek lakossága, mely nyolcvan száza­lékban görög, leplezetlen örömmel fogadta az olasz flotta megjelenését és szivesen kezére jár az okkupáló csapatoknak, mert azt reméli, liogy. a háború után egyesülhetnek Görögor­szággal. Rodoszt nem kellett volna a török helyőrségnek oly hamar föladnia, ha a benszii­lött lakosság el nem árulja az olaszoknak, hogy hol vannak elrejtve a lövőszer- és élel­mezési készletek. A megszállott szigeteken a „vének tanácsai" már előlegezik az elszakadás tényét, amennyiben kihirdették, hogy ezentúl nem török, hanem görög posta bélyegeket kell használni. Szinte fölösleges megemlíteni, hogy ezt a hazaáruló mozgalmat erősen szítják Aténből s a pánhelién agitátorok, miként Szá­moszban láttuk a mult héten, az olaszok pro­tekciója alatt teljes szemérmetlenséggel mű­ködnek. Mi fog azonban, történni, ha az olasz-török háború véget ér és Itália nem tarthatja meg birtokában a szigeteket? Miltiádesi és Leonidasz korcs utódai mar' most alapos félelemmel gondolhatnak arra, . hogy a törökök, ha ismét visszaállítják tény-, leges uralmukat a szigeteken, egy-két szót fog­nak majd váltani azokkal, kik a hazaárulás­ban tündököltek. És a .törököktől valóban nem lehetne rossz néven venni, ha bizonyos meg­torlással fognak élni. Ami azonban emberileg természetes, sőt jogos is, azt a politika és a diplomácia rendesen perhorreszkálja. Él lehe­tünk rá készülve, hogy mihelyt odáig érik a helyzet, hogy a békeföltételek megvitatásra fognak kerülni, a szigetek lakossága — Gö­rögország és Itália által támogatva — könyö rögni fog Európának: ha már nem egyesülhet Görögországgal, legalább nemzetközi protek­ció alá kerüljön és oly autonómiái nyár jen, aminővel Számiosz sziget bír. Török szempontból ez a kívánság veszedel­met jelent, mert a múltnak tapasztalatai bizo­nyítják, hogy mindazon területei az ozmán bi­rodalomnak, melyek autonómiát nyertek, idő­vel végleg elszakadnak a birodalomtól. De a kétségtelen veszedelem ellenére Törökország aligha lesz abban a helyzetben, hogy a szige­tek óhaját visszautasítsa. Tisza István-féle elszánt és népszerűséggel nem törődő államférfi, ki képes legyen rábírni a többséget a dilemma megoldására minden érzelmi melléktekintet félretételével, sajnos, ezidő szerint nem akad Törökországban. Ener­giátlan öregek és jobbára opportunista ifjak kezében van az ozmán birodalom és a török nemzet sorsa, kik csak a holnapot látják és egyforma fatalizmussal várják: történjék az, aminek történni kell! RONA ERNŐ REDŐ**-. ES&UJtfiEJU JfiLOU­StA HCPEtl£ftZ&- éS VÁSZON reböny-ryár =

Next

/
Thumbnails
Contents