Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-23 / 144. szám

1912 junius 23. DEIIMAGY4R0RSZAG 7 kísérte a kapum. Volt ott ugyan egy szuro­nyos baka is, de az hátrább ment, a vasútra vezető utat mutatta meg és azt is megje­gyezte, hogy kivü'lrő] sokkal tágasabb. Elmondta; azután az ügyvéd a kliensének, hogy a király megígérte a kérés teljesítését és nyugodtan utazhatnak haza: minden rend­ben lesz. Az asszony kételkedett ugyan és irást kért, de cimboránk szigorúan intette le, mondván: - Hát a királyi szóban nem hisz kegyel­med?! Rendben lis volt minden, csak az volt a baj, liogy az irás késett és a megbüntetett embernek le kettletit ülnie a. büntetését. Az asszony emiatt följelentést tett Jancsi bá­tyánk ellen, akiről azután olyan hirek kezd­tek elterjedni, hogy járt ugyan, a király; vár­iban, de azon az utón haladt,. ,amelyet a felség gyalog szokott felkeresni. Ebből persze baj lett és azóta a komának rosszul esik, ha szó­ba hozzák előtte a királyi audienciát. # Ez a história jut az ember eszébe, amikar Somlyódy István Jr járásbiiró előtt szomba­ton delelőtt azt bálija, hogy Békéi Nándor dr megállapitjia, miszerint Tisza István gróf épén olyan dzsenlemén, nünt Huszár Jóinos dr szegedi ügyvéd, mert bliszen mindkettőjü­ket fogadta kihallgatáson a. király. Pob. Á koboz. Történik a Magyar 'Futura félhavi revii szérkészreöségébéni Szereplők: Kiadó és Költő. Idő: jelénkor, szerkesztőségi határidő Kiadó: És a versek? Milyen versek jönnek? Költő: Jó versek, kiadó úr, príma versek. Először is tőlem egy uj ciklus: Nirvána cí­men, azután Pilóta Konstantin uj versel: Csönd van címen, azután Körönd Sebestyén uj vérsei: Elég volt cimen, azután Terzina Sa­lamon uj verséi: Békét akarok cimen, azután... Kiadó: Elég, elég. Isten őrizzen, hogy még több vers jöjjön! Elég volt'már ebből a sok csöndből, békéből, nirvánából és egyébből. Ez nem nj, ez nem merész, éz nem vad, ez nem erős, ez nem lázító. Ez ... . ez . . . Költő: Hé' kiadó ur kérérii! Kiadó: Hallgasson! Magúk csak tilinkóznak. Maguk csak fülemül éznek, Maguk csak szoná­táznak! HoldVilágfalók, ki néni állhatom a vi­lágfájdalmas pofájukat! Ez égy költészet, ez egy modernség? Persze, a kultura, az más! A Népszava' az más! A Hangay az tud hangot adui! A Pranyó az fránya legéiiy a talpán! Utálom magukat! Nyavalyásak! Költő: Öé kérem szépen, kézéit csókolom! Azt tetszett a niullkor úiondani, hogy fő a finomság! Fő a differé'néiáltság! A rafinált­ság, a tul kulturáltság! A'z' enerváltság, a bla­zirfság!' A . . . a . . . Kiadó: A fészkes fenéjét! A tei'einburját! A rézángyaiát! Tessék lázítani! Tessék kiállani! Tessék a milliók érzésének'hangot adni Mint a Pranyó! Mint a Hangay! Miért néni koboz­zák el a Magyar Futurát és miért tudják el­kobúzni a Kulturát? Mi? He? Na lássa! Költő: Rendben van. Lázítani 1 fogok. Ki fo­gok állani a placcra és hangot adok a nép sza­vának! Rendben van, apukám. Azonnal írok egyet. Tessék várni. Egy szonettet fogok irni, a címe: Állj talpra hát, bus, tört szivem nagy álma! Olyan lesz, mint a Talpra magyar, csak modern és ráffinált! Jó lesz kéreni?' Kiadó: Jó lesz, jó, csak csinálja, csinálja! Költő (miután megcsinálta, visszajön és el­olvassa : Állj talpra hát, bus, tört szivem nagy Álma. Mely mély vizek holt vízióin ül S tátong, miként a bus, kék égi Ür, Melynek ölén estigg Létünk szürke Árnya. Állj talpra hát és nézz ki, nézz ki már Zord keskeny Börtönablakán Szememnek, Bús tömlöcért a Vágynak, Szerelemnek, Mély Szabadulást és uj Lázt kínál. és, rrífcj... .. Állj talpra -hát, ó Álom, mert Halálom — Mélynek száz titkát én itt: nem találom — Ó mert Halálom halkan erre jár. Állj talpfa hát, mert ó mindeútlézár Á halaványezüstös, nagy Koporsó S pereg az Orsó s alszol, mint a Torzó! Nos, kiadó ur? Nos? Kiadó: El van bocsátva! Mehet! Ez forrada­lom, ez lázítás, ez milliók hangja, mi? Micsoda népség, micsoda népség. Maga költő, maga uj? Maga egy legutolsó, egy legeslegutolsó közön­séges hitvány neoromantikús szimbolista, egy esztéta, egy esztéta, igenis, egy esztéta! Ne­kem most olyan kobozra van szükségem, ame­lyet elkoboznak! Jim. NAPI HIREK Minden villába benéztünk. (Saját tudósítónktól.)i De szép is az a szo­morú, borongós hétköznap délután, ott 'kint Újszegeden, a platánok katonás sorai alatt. Elnyugszik ott. csöndesen az élet, mint az arany-bronz bajtömeg sötét bíbor-paláston. Halk, letompult minden frázis, nyugságos az egész varázs-város. A tiszta, békés villák rendben sorakoznak egymás mellett. Előttük virágos, nagy kertek vannak. Határolják dí­szes rácsozatok, meg egyszerű fakerítések! Mintha színházban lenne az ember. Három oldalról határolt, elrejtett minden kis villa fövény nyel, bokorral, sudár fák bozontos lombk oroméival; az útról azonban minden nyílt ós őszinte, lehet nézni az előadást, az élét komponálta csöpp mozaik-darabokat, amelyek kaleidoszkóp szerint pörögnek az észrevétlen szemlélő előtt. Hópihés téli este jut az eszünkbe. Mikor az ember elhagyottan, egyedül járkál a csir­kefogó havon és a fagyvirágos ablakokon ki­csillá'mlik a lámpák halvány fénye. Itt Ls, ott is emberek vannak és vájjon hogyan él­hetnek? Van-e még boldogság valahol? Egy­szerre felsüvit a. rideg északi szél. Megjele­nik Mefisztó szintélén köntösében s felrepit a magasba. 'Majd nagyot suhint várázsvesszőjé­; vei és' egyszerre letűnnek a házak havas fö­delei, megdőlnek a hideg kőfalak és megoldó­dik a rejtély", feltárni az élet ... Minden villába 'benéztünk. Az elsőnél ká­li moly, öreg fenyveseket láttunk. Zöld, össze­kuszált háttér mindenfelé. A kért mélyén kis, fehér házikó állott lecsukott szemekkel. | Mögötte komoly felhő-foszlányok gomolyog­1 tűk és beárnyékolták a- járatlan utakat. Egy ; erdei gyöngyélet fölényes pasztelljéi mutatja | a,z egész, szomorúságában sok-sok élettapasz­t a lattal. Csalódott szivek bus menhelye, ha­li] adjunk csak tovább! i Ó, milyen más itt minden. Meglepődten pózunk körül. Mintha a. borongós Alpesekről leléptünk volna az örök napsütéses Riviérá­ra. Szép, formás virágágyak terülnek el a nyílt, hatalmas terraszszail ellátott villa előtt. A kinyílt, hamvas rózsák pedig csodás fe­* hérséggel bámulnak bele a hosszú lábon álló szines gömbökbe, melyek könnyed büszke­í séggel tükrözik vtissza a világi hiúságot, A terrasz mellett egy vidám cseresznyfa áll­: dogál, hivalkodva húsos, érett gyümölcsei­vel. A fa alatt egy nádból font asztal, egy félretolt szék és felnyitott könyv . . . Valaki most ment el épen. Tanult vagy szórakozott: egybeolvadt az ős szellem az ős természettel. I Most, már csak mozdulatlan tárgy minden, de illattal, és erővel telt. | ... Milyen szépek is vagytok tá parázna ! jázpiSn virágok. Ezt a másik kertet, egész be­] töltitek szaporán, mint, a hunyó csillagok a végtelen eget. Milyen jó is annak a kis gipsz szobornak, amelyik ott pihen a jázmin bok­rok között, A fehér, szagos virágok hullanak­hullanök és egész e'ltemetlik a mesebeli tör­pét. Hátrább a szökőkút szórakozik lomhán. A kedélyes vízsugár litíl esik, hol felszáll és minden atomja egy csöppnyi éíetár. Á nyi­tott fplyoson együtt ül a család. Égy idősebb asszony az asztalra dőlve szundikál, két tiszta Tuhás fiatalember pedig kölcsönösen azt mutogatja, hogy milyen erős. Az ügyet az egylik szék bánja meg, feldől és zuhan, mire a nagyanyó felriad. Hát ez meg micsoda? Valóságos tavaszi táj,. Ahogy a másik villa elé érünk és bené­zünk a rácson, jól eső végtelen fehérséget lá­tunk. Százával nyilik a, szelíd liliom, szegé­nyül meg földrehajló szomorú füz bnsul. Az egylik faágról rövid hinta lóg és kötelére egy kis pad van erősítve alól. Gyereket azonban sebolse látunk, ellenben a villa előtti padon két idősebb leány horgol. Áz épület egyik ablaka nyitva van és valaki zongorázik be­lül. Néhány vig akkord . . . azután jönnek •a szonáták, gyászosak, szomorúak. Szóval, ahol ember van ott zokog a sziv. A másik kert előtt, már vígabb az élet. Bent a zöld pázsiton egy fehér ruhás leányka egy barna pincsivel kergetődzik. A kutya már fáradt és folyton libeg, a leány meg ezen hangosan kacag. Aztán egyszerre csak felkap­ja a kutyát, magához öleli, majd a, földre teszi és mintha mi se történt volna, komolyan inegv tovább. De a kutya is komoly és nem érti a tréfát, most, ő szalad a klis leány után ós 4 fo^áv-ql elkapja szoknyáját. Erre meg­szólal egy bai'átságtátáin hang áz égyíik fá mögül: — Margit, elég volt a játékból. Az a dög meg eltépi a rúnád, aztán megint ujat, vehe­tünk. Jobb lesz, ha a terítéshez fogsz, mert mindjárt vacsorázunk. A leány abbá. hagyja a játékot és elszomo­rodik. A kutya pedig szót, értve, ódáloé egy fa alá. Még a jókedvet is megtrü-gylik az istenek! Ezek után nein mentünk tovább. 'Fél­tünk, bogy még őszintébben bemutatkozik az élet. iv..-> HERCZEG ISTVÁN. — Kiizug hírek. A budapesti napilápok égy reszéljeíí szombaton az a híradás jelent még, hógy á szegedi törvényszék Sehweiger Miksa pékmester kérelmiére a Gazdasági és iparbank ellen elrendelte a csődöt. Nagy Úiegütközésseil olvastuk éréket a bireeskéket, tjár ujabban egyáltalán nem lepődtünk meg űzőn, lia, Szegeddel kapcsolat bán hazug hi­úek jelennek még az ország sajtójában. Nem tartottuk érdemesnék eddig, hogy ezekkel a jelenségekkel foglalkozzunk, de a hazugsá­gok kezdenek .nyakukra nőni azoknak az uj­sagirókuak, akik 'lelkiismeretes és verejtékes munkával bogozzák az igazságot és állandóan nagy skrupulózitással írnak. Minden újságíró tudta Szegeden, hogy a Gazdasági és Ipar­bank ellen nem. rendelték el a csődöt, több fő­városi lapban .mégis az ellenkezője jelent meg. A hírszolgáltatásnak ezek a lelkiismeretlen házárőrjei nem gondolnak azzal, liogy egy­egy ilyen hazug hírrel mennyi kárt okozhat­nak és hogy milyen csúfot űznek igy a mi nemes mesterségünkkel. Sajnos, a kalózok ellen való védekezés ma még nagyon illnzó­kiváló bór- és 9 lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. * Kapható ^|^^^eárrakban.Sekben * SCHULTES ÁGOST

Next

/
Thumbnails
Contents