Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-23 / 144. szám

4 DELMAQYARORSZAG 1912 junius 19 valiakinek a hazafiságát egy sorba állítják "Tisza István gróféval. Erre büszke lehet minden magyar ember. Én ngy gondolom, hogy Huszár János dr-t nem a sórteitt ön­rérzet, hanem a reklámhajhászás hozta ide. Huszár János dr: A vádlott beismerte a kijelentés valódiságát. Kérem a tanuk kihall­gatásának mellőzését. Somlyódy István dr járásbiró a bizonyii­.tást befejezettnek nyilvánította. Fölhívta a feleket a vád és védelem előterjesztésére. — Huszár János dr vádljeszédében többek között ia következőiket mondta: — Első percben jelentéktelennek tűnik fel ez ia becsül etsér tért pör, pedig nagy esemé­nyek adtak ennek alapot. Mélyen kellene behatolnom az eseményekbe, de rövid leszek. — Mielőtt rátérnék beszédem tulajdonké­peni tárgyára, visszautasítom a vádlottnak azt a kijelentéséit, hogy engem nem a sértett önérzet hozott ide, hanem a reklámvadászás. Nem vagyok reklámember. Megtettem a pa­naszomat, mert magyar .ember vagyok és mint magyar embert sértett meg a vádlott, amikor Tisza István gróffal összehasonl itott. — Valótlan a vádlottnak az ia kijelentése, mintha engem a király valaha fogadott vol­na. Nékem ia királynál nincs semmi keresni vialóm, nem is lesz. Ezt csak gúnyból említette a vádlott, aani ellen tiltakozom. •— A panaszom fentartoia lés kére ma vád­lott szigorú megbüntetését. Ne a főrendiházi tagokra hivatkozzék a vádlott, mert azokban annyi magyar vér sincs, mint egy csirkében... Somlyódy dr biró: Az ügyvéd urat a fő­rendiház megsértése miatt rendreutasítom! Huszár dr: Hazafiságot nem a főrendektől kell tanulni, sem ia munkapárttól, aliol fize­tett bérencek vannak . . . Somlyódy bliró: Ismételten figyelmeztetem az ügyvéd urat, hogy vádbeszédjében tartóz­kodjék olyan egyének megsértésétől, akik a tárgyaláson nincsenek jelén és igy nem véd­hetik magukat. A politikai színezettől lehető­leg tartózkodjék az ügyvéd ur. Huszár Károly dr: Ha nem szabad engem olyan • emberhez hasonlítani, akit valahonnan kipofoztak, akkor nemi szabad engem Tisza István grófhoz sem hasonlítani, aki a nem­zet ... Somlyódy biró: Újból rendreutasítom az > ügyvéd urat! Huszár dr: Kérem a vádlott megbünteté­sét, aki engem politikai szédelgőhöz hasonlí­tott . . . érte, hogy az asszony egy igazi férfit kere­sett és állhatatos maradt a szerelmében. Az asszony sirása lassankint megszűnt. Föl­emelte a könnyes arcát — Ki mondta ezt magának? — kérdezte balban. — Ilonka, — felelte Gáspár kissé szégyen­kezve. — De ón is éreztem, hogy szeret. Az asszony felugrott. — Szamár! Tökfilkó! Gazember! — kiál­totta haragosan. — Nevetséges, ostoba, sza­már! Elhitették magával, högy magába sze­relmes lehet valaki, kövér tökfilkó, gazember! Haragosan, ropogva áradtak M a száján a szavak, elmondta Gáspárnak, hogy nevetsé­ges és utálatos, könyörtelenül végigvert min­den hiúságán, a szemére vetette a kövérsé­gét, a formát! anságát, az idomtalan kezét, a bajuszát, a duzzadt száját, a nevetséges fejét, a járását, a hangját, azt mondta, hogy a lá­nyok nevettek rajta, hogy minden asszony utálattal vagy mosolyogva, fordul el tőle. (Gáspár megsemmisülve .hallgatta. Az lasszomy dühe nem csillapodott. Gáspár egy védekező mozdulatot, tett. Az asszony nem könyörült rajta, rálépett, sárba gázolta, ifeléje köpött. — Takarodjék, — kiáltotta végre. Gáspár könnyes szemmel takarodott ki. Másnap hazautazott. Összezúzva, magába somolva, megsemmisülten tette meg a hosszú Somlyódy biró: Rendreutasítom! A vádbeszéd után Békéi Nándor dr mond­ta el a védőbeszédét. — Nem követtem el büntetendő cselek­ményt — mondotta. — Ez a hely itt nem ar­ra valló, hogy politikai kérdéseket fejteges­sünk. Itt csak arról lehet szó, hogy becsület­sértés-e, amit mondtam, vagy nem. Hogy mi­lyen hazafi Tisza, annak az eldöntésére mi nem vagyunk hivatottak. Ezt majd .a törté­nelem örökíti meg. Tisza István gróf az éle­tét tette kockára a hazáért, ezt igazolja .a leg­utóbbi parlamenti merénylet. — Felesleges a hosszabb indokolás, kérem a föl mentésemet. Egyben kérem főmagán­•vádlónak száz korona ügyvédi költségben való elmarasztalását. Huszár dr: Pardon, én is kérem a vádlottat kétszáz korona ügyvédi költségben elmarasz­talni. Somlyódy István dr járásbiró fölmentette Békéi dr-t. Az Ítélet Indokolása a következő: Igaz, hogy az ügyvéd esküt tesz .a tör­vény megtartására, á törvény és az alkot­mány védelmére s a törvénynek és alkot­mánynak esküvel kötelezett védője. Ezért nemcsak magánemberre, hanem különösen laz ügyvédre sértö.és meggyalázó, ha olyan egyénnel hasonlítják össze, akiről az állít­tatik, hogy törvényt, vagy lalkotmáyt sér­, tett. De a Btkv. világosain kimondja, hogy büntettet, vagy vétséget szándékosan lehet elkövetni. Biró kötelessége, az el.őtte ifeltárt esetbe®, akár lieismerésben, akár tagadás­ban van a vádlott, megvizsgálni, liogy a vádlottat milyen szándék vezette s ha .a vádlott tagadásával szemben a biró a szándékot bizonyítva nem látja, a vétkessé­get ném állapithatja meg. Ezt vizsgálván, ia vádlott azt mondja: „hogy akikor, amikor fel lett szólítva arra, hogy az ellenzéki ér­zelmű ügyvédek által az ügyvédi kamará­hoz beadandó nyilatkozatot írja alá, a be­szélgetés során többek jelenlétében azt a kijelentést tette: „Tisza Istvánt tartom olyan jó hazafinak, mint Önt s midőn erre nézve a főmagán vádló tanúkihallgatást kért, kijelentette, hogy nem ragaszkodik ezen kliejenitéshez és kész elismerni azt, hogy azt. a kijelentést tette, hogy „önt sem tartom jobb magyar embernek, iránt. Tisza Ist­vánt". Ebből megállapítom azt, hogy ia vádlott védekezése a valóságnak megfelel, ameny­utat és fáradtan, gyászosan, elkínzottan állí­tott be a feleségéhez. Az 'asszony nagy öröm­mel fogadta, de azután észrevette, hogy vala­mi baja van és ő lis 'elkomolyodott, Leültek. Hallgattak. Az asszony aggódva nyúlt a fér­je arca felé, hogy megsimogassa, Gáspár azonban elhárította magától a kezét és resz­kető hangon mondta: — Miért csaltál meg? Az asszony meglepetve nézett rá. — Miért hitetted el velem, hogy nem va­gyok csúnya? — kiáltotta könnyektől remegő hangon Gáspár. — Miért tagadtad le, hogy a lányok nevettek rajtam? Miért hitetted el velem, hogy... Wolf Klári... szerelmes be­lém? — Mi történt? — kérdezte halkan és ré­mülten az asszony. — Miért hitetted el velem? Az asszony dadogott. — Hazudtál nekem — kiáltotta Gáspár. — Hazudtál. Miért hazudtál nekem? Az asszony lehajtotta ia fejét és halkan mondta: — Mert szeretlek. Gáspár elcsendesedett. Egy percre tisztán látta magát és az asszonyt, a maga hiúságát és az asszony okosságát, és jóságát és meg­hatva és szégyenkezve nyújtotta ki az a.sz­nyiben neki ezen nyilatkozatával nem az volt a szándéka, hogy megsértse a fő­magánvádlót, hanem hogy nyilatkozatával a saját politikai és hazafiúi meggyőződésé­nek adjon kifejezést, illetőleg liogy az in­ditványnya.1 szemben, mely végeredmény é­ben Tisza István politikai magatartására vonatkozik, kiemelje a vádlott saját (meg­győződését Tisza István személyére vonat­kozólag és ilyen szándéktól vezettetve mondta akár egyik, akár másik nyilatko­zatát, ami által Tisza István személyét akarta kiemelni anélkül, hogy a főmagán­vádló ügyvéd társát ez által akár sérteni, akár gyalázni akarta volna. Sőt ellenkező­leg, nyilatkozatában az van kifejezve, hogy ügyvéd társát jó hazafinak tartja, sőt Tisza Istvánt ő hozzá hasonlít ja, hogy Tisza Ist­ván van olyian jó magyar ember, mint ő. Ebből nyilvánvaló, hogy sértő, meggya­lázó szándék nem vezette, miután pedig szándék hiányában nem lehet a vétséget megállapítani, kétségtelen, hogy a vádlott bűnössége meg nem állapítható. Huszár János dr megfölebbezte az Ítéletet. Bókéi Nándor dr ítélet indokolása miatt fö­lebbezést jelentett be. A szegedi rendőr-apacsok. — Veszélyben a közbiztonság. — (Saját tudósítónktól.) A Stefánia-sétányon és Valéria-téri őrszobában történt rendőr­apacs merénylet ügyélien Somogyi Szilvesz­ter dr főkapitány vizsgálatot indított. A vizsgálatnak eddig semmi ujabb eredménye nlincs. Béltelki Sándor, a Stefánia-sétány vé­rengző .rendőr-apacsa már nincs a rendőrség kötelékében. A másik három rendőr azonban még mindig „őrködik" a személy- és va­gyonbiztonságra, a polgárok testi épségére. A közönség azonban nem kér ebből az őrködés­ből, nem bizony, főkapitány ur. Épen elég volt már a rendőri brutalitásokból. Ha a rendőrség nem képes megóvni a személy- és vagyonbiztonságot, legalább ne veszélyeztes­se a polgárok életét. Ennyit csak megkíván­hatunk az ország második városának a, rend­őrségétől? A Valéria-téríi íendőrőfszobában szerdán éjjel megpofozták Sziics József szegedi ipa­rost és a feleségét. Sajnóczky .Sándor első­osztályu rendőr volt az őrszoba hőse. A rend­szony felé a kezét. Az asszony odament hozzá, odasimult hozzá. — Mi történt? — .kérdezte újra. Gáspár elmondta, mi történt, Őszintén el­mondott és ínyliltan bevallott mindent. — Látod, — mondta azután az asszonynak, — rávittél, a hazugságaiddal vittél rá, hogy komiszul viselkedjem egy asszonnyal szem­ben. Az asszony ránézett, kiérezte ia hangjából, hogy nemsokára ismét elégedetlenkedik és türelmetlenkedik majd, hozzáhajolt és halkan duruzsolta a fülébe: — Hát nem látod, liogy csak ezt akarta? — Ki? " — Klári. Ezt akarta. Azt hiszi, hogy ez egé­szen hozzáköt. Azt hiszi, hogy igy majd futsz utána. — Dehogy. — De igen. Mennyire nem ismeritek ti az asszonyokat. Azt hiszi, hogy most. mlindent elkövetsz, hogy állandóan meghódítsd. Igy akart magához kötni. Ö ravasz. Gáspár kételkedett még egy kicsit, azután ugy tetszett neki, hogy a dolog egészen vilá­gos. Micsoda bestia! — mondta jókedvűen és hálásan és vidáman megölelte a feleségét.

Next

/
Thumbnails
Contents