Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-22 / 143. szám

6 DELMAGYARORSZAQ 1912 junius 21. rezni s ezekkel a bírói határozatokkal fogjuk ártatlanságunkat bebizouyitoni. A vádtanács 'holnap dönft ebben az ügyben és akkor eldől, bogy szabadonbocsátják-e a letartóztatott embereket. Egy szegedi csődkérés kulisszatitkai. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gazdaságiés Iparbank ellen, Sehweiger Sándor pékmester, ügyvédje Szivessy Lehel dr utján csődkérvényt nyújtott be a szegedi törvényszék csődbíróságához. Schweigieruek ugyanis 33.009 korona betétje volt elhelyezve a banknál, pénzét azonban nem sikerült megkapnia. Pollner Kálmán dr királyi törvényszéki biró a esődkérvény alapján mára tűzte ki a csődügy tárgyalását. A inai tárgyaláson aztán érdekes fordulatot veti az ügy. Bartha Dezső dr a Gazdasági- és Iparbank ügyésze, Szivessy Lehel dr előterjesztésére a csődkérést, elutasítani kérte azzal az indokolással!, liogy Sehweiger követelése -nélkülözi az alaki és tartalmi valódiságot, Erre, a meglepő 'kijelentésre Sehweiger azután felmutatta betétkönyvét, amelyben tényleg 33.000 korona betétösszeg van feltüntetve. Bartha dr ennek dacára is fentartotta előbbi kijelentését és mivel csődöt csakis teljesen kifogástalan és beigazolt követelés alapján leliet elrendelni, a bíróság függőben hagyta a csődkérvény elintézését, mindaddig, aipig a követelés teljes jogossAga igazolva néni lesz. Bartha ügyész azon kijelentése, hogy a betétkönyv nélkülözi ugy a tartalmi, aliint alaki valódiságot, azt jelenti, hogy a betétkönyv hamis. A jogi tendenciája azonban egész más, mint amit a szavak feltüntetnek. Sehweiger Sándor, akit megkérdeztünk, igy nyilatkozott ez ügyben: — Bartha dr a bank ügyésze, a inai csődtárgyaláson nem ismerte el követelésem valódiságát, banem azt mondta, bogy a betétköny vem hamis. Mikor pedig felmutattam a könyvet, meg se nézte, hanem egyszerűen kijelentette, hogy a könyv mindenben nélkülözi a valódiság tartalmát. Kérdésemre azt a felvilágosítást adta; hogy az aláírások, a tételek, maga a könyV is, minden hamis. Erre ügyvédem kijelentette, bogy akkor majd más könyvek követelései alapján fogja a csődöt kérni. Baiithk erre hirtelen azt mondta.: minden könyv hamis. Ezután a tárgyalás felfüggesztését kértük. Bartha Dezső dr igy nyilatkozottí — Kérem én egy egyszerű perrendszerü fogáshoz folyamodtam- Abszolút nem volt szándékom az, hogy akár Sehweiger könyvét, akár másét hamisnak nyilvánítsam. Itt csak arról van szó, bogy a polgári perrendtartás szerint, csak akkor lehet a csődöt elrendelni, ha a követelés kifogástalan és beigazolt. Természetes tehát, hogy én kifogásoltam a követelést, mert a banknak fontos érdéke, lidgy minden perrendszeríj eszközzel megakadályozza a csőduyitás elrendelését. Most tékát kénytelen lesz Sehweiger polgári per utján beigazolni köve1 telésének jogosultságát, ámi sokáig elhúzódik, azután akkor lehet szó a csődnyitásról. Egyebekben a bank mindenkivel igyekszik békés megoldásra jutni. Sehweiger. azonban azonnalra követeli a pénzét vissza. A Greshamnak, csak egyszerű folyószámla követelése volt, mégis elismertem és békésen meg egyeztünk, de erőszakkal nem lehet megrémítem bennünket és ekkora összeget, máról-holnapra nem fizethetünk ki. Szivefsy Lehel dr ügyvéd volt szives még -erre az ügyre vonatkozólag a következőket elmondani: — A mai csődnyitási tárgyaláson Bartha dr avval állt elő, hogy a követelés nem valódi, vagyis bogy a könyv nem valódi, hanem hamis. Továbbá még azzal is érvelt, hogy a csődkérésre nincs szükség és nem is jogos, mert a bank még nem szüntette be fizetéseit. Ezzel szeanben én hivatkoztam arra, hogy több rendbeli váltókeresetet' adtak be a bank ellen, ami azt bizonyítja, 'hogy a bank igen is megszüntette fizetéseit. Arra vonatkozólag, liogy a könyv nem valódi, a tárgyalás felfüggesztését kértem és ez alatt bemutattam, hogy a könyvön cégjegyzői és az arra hivatalt többi tényezők aláírásai olvashatók. Bartha ennek dacára megtagadta a könyv valódiságának elismerését. Minthogy ennek a célja az, hogy a csődnyitás elhalasztását meSteViségesen húzza, mivel a esődtárgyaláson tanuk vallomásával való bizonyításra nincs hely, kérvényt nyújtottam be és kértem a bíróságot, hogy átiratilag keresse meg a bank igazgatóságát, hogy vájjon a könyvekből mennyiben állapitható meg Sehweiger követelése. Erre az igazgatóság válaszolni fog és igy önként megdől a sok huzavona. Az a kérdés merülhet még itt föl, hogyha a könyv tényleg hamis, hát ki hamisította?, Sehweiger nem. A bank igazgatósága jól tudja, hogy Sehweiger a pénzt tényleg befizette. Tehát ha a könyv hamis, mint azt a bank ügyésze állítja, akkor csak is a bankban hamisították. Ahogy az ellenzéki honatyák mentik a hazát. —- Képviselők az utcán. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki -képviselők ma is az Országház-kávéházban gyülekeztek s féltizenkettőikor onnan vonultak -a parlament elé Justh Gyula és Károlyi Mihály gróf vezetésével. A parlament köriil a rendes katonai kordon fogadta őket -s Köpf rendőriőf el ügyelő a csapat elé állt: — Parancsom van, — jelentette ki — hogy me ereszszem be azokat az urakat, akiket a Házból kirdkesztettek. — Nem ismerem el törvényesnek ezt a rendelkezést — mondotta Justh Gyula. — Mi jogainkat akarjuk gyakorolni ,s ebben törvénytelenül karhatalommal megakadályoznak. Tiltakozom az erőszak ellen s törvényes nton keresek megtorlást azokkal szemben is, -akik a rendeletet kiadták s azokkal szemben is, akik végrehajtották. Most Károlyi Mihály gróf lépett elő. — Reám is vonatkozik ez a parancs? — kérdezte .a ren dór felügyelőtől. — Méltóságos uram, bemehet — volt a válasz. ,— Akár bemehetek, akár nem, — mondta Karolyi — azonosítom magamat társaimmal. Addig nem megyek be, mig Jlistb Gyulát he néni engedik. Konstatálom, hogy jogomat és kötelességemet akarom gyakorolni s ebben mégakadályoznak. Több képviselő szitkozódott, . y- Az urak visszaélnek a jogukkal — jegyezte meg ekkor Köpf rendőrfelügyelő. — Mi a jogunkkal -akarunk élni s nem visszaélni — mondta )Veszprémy István. — Ha ilyen hangot használnak iaz urak, ez visszaélés! — Éljen Justh! Éljen Károlyi! — hangzott elszórtan a csoportból s- a képviselők ezután megindultak a néppárt körhelyiségébe. A csoportból kivált Rákosi Viktor s megkérdezte a rendőrfeliigyelőitő], ibemehet-<e? —» A képviselőmr kizáratása lejárt, méltóztassék. Rákosi Viktor át is lépett a kordonon, pár percig elbeszélgetett az.újságírókkal, de aztán visszafordult és ő is eltávozott. A képviselők csoportja rövidesen eloszlott a különböző utcákon. Justh Gyula Beck Lajos társaságában a Nádor-utca felé indult, ahol csakhamar a sarkába verődött több száz főnyi tömeg. Ezekhez csatlakoztak -az utcai munkásak is, akik épen déli pihenőjüket tartatták. A tüntető tömeget Nagy Károly rendőrkapitány nyomon követte egy szakasz gyalogos rendőrrel s mivel a forgalmasabb helyeken iá közlekedés is megakadt, többször oszlásra szólította fel Justh kíséretét s csak -magát a pártvezért engedte előre. Justh a Dorottya-utcából a Fürdő-utcába ment s onnan megint a Dorottya-utcába fordult vissza. Innen -a Gizella-téren, a Kristófdéren s a, Koranáherceg-utcán keresztül a Ko-ssuth Lajos-utcáig jutott. Ezt a csavargót utvonalait azért választotta, mert amikor látta, hogy a rendőri kordonon át csak neki engednek utat, kijelentette, hogy nem kiván több jogot, mint iaz utca közönsége s utóbb ő maga is a vissza szőri tott tömeggel tartott. A Sem inéi welss-uitca -és -a Kossuth Laj osutca sarkán már csendőrök állták útját a jórészt utcai suhanookból összeverődött tüntetőknek is egy-kettőre szétszórta őket. Justh erre a Röser-féle bazár átjáróházán -keresztül, ahová alig -kikérte tíz-tizenöt -ember, -a Károlykörutra ment ki, hol rövidesen újra körülvették az -éljenző járókelők. Justh megköszönve az ovációt, a Rákóczi-rat felé fordult s -a Pannóniába tért ebédelni. Az ell-enzókkeil a maii napon más nevezetesség .nem történt. NAP! HIREK Amig az öt krajcár a földre ér. (Saját tudósítónktól.) Délelőtt tiz óra. A hatalmas bérpalotában nagy a mozgolódás, a sürgés-forgás, a lárma. Megérkezett a ház szenzációja: a szemetes és fölényes ityránusként rázza mélyszavu, hívogató csengőjét. Lent az udvar mélyén a lányok abbahagyják a pokrócporolást és vihogva tódulnak ki a kapu -alá. Az egyik nagyon jókedvű -és -a kloppolóva-l hátbavágja a segédszemetest. Az öreget nem meri bánfáink, mert az komoly, nagyot káromkodó, de a. fiafalnak még nincs tekintélye, azzal el leltet cicázni a, lépcsőházban. Meg is indul a fogócska és az első emeleti közben a szemetes combom ragadja a -lányit, aki éktelen sivitósba tör kii. Erre már a házmester mély basszusa is beledörög a tréfába ós elnémít ja iá lármázókat. A harmadik emeleten a mérnökné épen fésülködik, amikor meghallja a szemetes csön" getését. — Julcsa, maga süket, nem hallja, hogy itt van a szemetes, —. szól ki rikácsoló hangon a cselédjének. Julcsa gyorsan félredobja a reggeli újságot, amelyet klapp ő olvas ki legelőször az egész házban és sietve megy be a, szobába. — Kérők naccsága öt krajcárt a szemetesnek. Az asszony odaadja Iaz öt krajcárt Julcsánák, -aki gyorsan felkapja >a szemetesládát, bevágja a konyha lajtóf és rohan ki a folyosóra. Azután odaugrik a rácshoz és néz le az udvarra, hogy ott van-e még a szemetes. E közben azonban egy kis baj történik. A mérnökökkel szemben lakó nagykereskedőnek a szakácsnéjia szatyorral kezében ép most indul a piacra. A szakácsnénak megint uj cipője van és ez Julcsát szörnyen bántja. Annyira elbámészkodik a szép, barna félcipőn, hogy leejti >az udvarra az öt krajcárt. Egy pillanatra meghökken, aztán mereven néz le a pénz után, de nem birja sehol se fölfedezni. Hirtelen gondol egyet és -le-köp a pénz után, hogy majd igy tájékozódhassák odalent, hogy hová eshetett. A második emeletén ekkor megnyílik a patákusék ajtaja és kibujt rajta Mari, a konyhatündér. Julcsa lusta lesznladpi a pénzért, -meri hátha nem leli meg és akkor újból három emeletet kell néki megmászni, hát inkább praktikusan akarja magoldaná a kérdést. Leszól a második emeletre: —, Te Marcsa! Leejtettem ép most az udvarra öt krajcárt, vagy nem is tudom, lehet, hogy hiaitosos volt, a naccsága adta a szemetesre. Ha. möglátod lent a házmesf erűét, szól j neki, hogy keresse fiaiig. Én hemögyök másikat kérni.