Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-20 / 141. szám

260 DÉÍJMÍAGYARORSZÁG 1912 junius 23. Justh Gyula egyenesén őrültségnek minősítette a tervét'.Az első megdöbbenés-us tán aztán a képviselők azzal vigasztalták magukat, hogy a kormány ésak ijeskféeül nyújtotta be a javaslatot. .: . Érdékes, hogy az ellenzék ilyen linkdolgokban hisz, a-helyett, hogy komolyan akarná teljesíteni ellenzéki hivatását, mely az ő idejük előtt becsületes hazafiságban nyilvánult meg, -nem pedig obstrükcióban, sípolásban és mindenféle merényletben. Szegedi kacsák a közgazdasági válságról. — Jóakaratú támogatás helyett, alaptalan híresztelések. — (Saját tudósítónktól.) Egy előkelő szakembertől levelet kaptunk ma, melyben szokatlan sok és nagy igazságok vannak, a szegedi mostani, speciálisan tai'thatatlau közgazdasági viszonyokra vonatkozólag. Minden kommentár nélkül adjuk ki a levelet, mert a tárgy, amelyet érint és a mód, ahogy feldolgozza, mindenképen érdemessé teszik a közlésre. A levél itt következik: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Olyan dolgokat észleltem az utóbbi hetekben Szeged társadalmában, amelyet kötelességemmé teszjk, hogy nyilvánosságra- hozzak bizonyos dolgokat; amelyek élénken illusztrálják, bogy a mai közgazda'sági Válságot, mily kicsinyes és rosszakaratú dolgok idézik elő. Különböző zsánerű emberek, kereskedők, iparosok, ügynökök, sőt,olyanok is. akik abszolút nincsenek érdekelve semmiféle vállalatnál, vagy vállalkozásnál, összejönnek délutánonként a kávéházban és egy-kettőre kapucinereizés közben eldöntik a nagy horderejű gazdasági kérdéseket. Azaz pardon! Nem kérdéseket döntenek el, amely csak egy egészséges vita .eredménye lehetne, hanem pletykákat, buta, alaptalan híreszteléseket terjesztenek különböző pénzintézetekről. Természetesen mit sem törődnek azzal a súlyos konzekvenciával, amely .az Illető intézményekre hárul az ő meggondor fátlan mesélgetésük alapján. Egyik azt mondja a másiknak: Kedves kolléga ur, hallottam (csak például hozom fel) bogy a Eelsőtiszaparti Be- és Kifizető Bank megbukik. A másik "már tovább meséli egy negyed óra múlva: tekintetes doktor ur hallotta, hogy a Felsőtiszapaí-ti Be- és Kifizető Bank tegnap megbukott^.A másik kávéházban már ezalatt a Szegedi Általános Takarék- és Különleges Hitelkölcsönző Részvénytársaság .csődjéről terjednek lehetetlenségek. Addig-addig csevegnek ilyesmit egymásnak a kávéházi urak, amig fülébe jut Olyannak is a link hir, akinek történetesen az.egyik banknál betétje van. Nosza rajta! Ez mindjárt hitelt ad a „jól értesült" kollega urnák és rohan a bankba kivenni a pénzét. Egy bolond százat csinál. Jönnek a többiek is és rtiég az a bank is'könnyen fizetési zavarokba juthat a megrohanásr.a, mely tulajdonképen szilárdul áll. Ez azonban még nqgjyoii szük perspektívája a dolognak. A közgazdiasági válságokat mindazonáltal ez idézi elo.'Ez a levegőbe beszélés, ez a hülye, alaptalan kávéházi eszmecsere. Hozzájárul még ehez egyes szintén „jólértesült" fővárosi laptudósitóknak a megbízhatatlan és gyerekes szenzációhajhászása, kik azonnal készpénznek véve a félfiillél hallottakat, sietnek Restre azt „feltudósitani", mit se törődve, hogy ezáltal a szegedi piac helyzete az egész ország előtt a legválságosabb színben tűnik fel. - ' ' És mit eredményez uiin-dezt Nem azt jámbor hiragárpk, hogy az- a -.Kovács szegedi ember, akinek nagyobb tőkéje vau, ezekutáu a liansnyájába dugja a bankókat! vagy otthon őrzi a ládafiáiba, hanem Tm'éye a kis bankokból a pénzét viszi be a jő ö'hég Csongrádi Takarékpénztárba; vas sicher ist, das sicher kilátással. A Csongrádi pedig, amely hál' Istennek eddig is megvolt, most kénytelen felállítani egy második betét-pénztárt, inert egy. nem győzi a sok munkát. Dacára azonban rengeteg betétjének, -hasonló arányú hitelt nem ad. Vagy is még a kis bankok nem reuzálhatnak, mert lia nincs betét, hát hitelt nem nyújthatnak és igy sincs se forgalom, se haszon, addig íináneiális válságba jutnak a kereskedők, iparosok, vállalkozók, szóval a kistőkések, mert a Csongrádi beveszi a hatalmas beléteket, de kétszer is meggondolja, mig hitelt ad. Nem látja ezt még se be senki. Sőt az egyedüli nagy bankot, a most alakult „Hungáriá"-t, amely egyedül Siet' a kisbankok támogatására' szintén „lehiresztelik". Arról is azt állítják, hogy megszűnik és nem áll már semmi lösz-, szeköttetés'ben som azzal-a. nagy francia pénzcsoporttal, amely megalakulásakor- biztosította az üt millió korona alaptőkét. Legérdekesebb, liogy az egész országban még ez az egyedüli bankintézet az, mely dacára a kétségtelenül válságos pénzügyi helyzetnek igyekszik oly1 üzleti vállalkozásokon segíteni, melyről a többiek tudni se akarnak. A francia pénzcsoportokmak pedig állandó megbízottja tartózkodik a bank budapesti helyiségében. Ép itt volna tehát az ideje, bogy a sok rágalom terjesztése helyett, hamár az érdektelenek? áskálódnak is, legalább az érdekeltek összetartanának és az erősebb hangok a gyengébbek támogatására sietnének, mert ha még egy szegedi bank komoly válságba jutna, akkor kereskedőink és iparosaink tönkrejutnának és Szeged a csapást tiz óv alatt sem heverné ki. Egy fővárosi műgyűjtő tragédiája. — Jánossy Béla dr halála. — (Saját tudósítónktól.) Jánossy Béla dr budapesti ügyvéd ma reggel öngyilkos lett Andrássy-uti lakásán. Az ügyvéd, aki főleg mint lelkes műgyűjtő volt ismeretes, reggel az irodahelyiségében halántékon lőtte magát. Meghalt. Jánossy Béla feltűnően elegáns megjelenés volt. A tudomány, az irodalom és főleg a művészet dolgai vonzották, olyannyira, hogy ügyvédi irodájára nem- is fektetett valami nagy súlyt. Évekkel ezelőtt üzleti téren is próbálkozott, egy nagyszabású parcellázási ügybe kezdett, de nagyon megadta az árát, mert vállalkozása tetemes rést iitött vagyonán. Akkoriban Jánossy ugy. próbált segíteni magán, hogy klasszikus gyűjteményének, a régi mesterek müveinek egyes darabjait áruba akarta bocsátani. Néhány szebb és értékes vásznat felcsomagolta s elvitte őket a nagy művészi empóriumokba, Párisba, Londonba, sőt Amerikába is, anélkül, hogy a kívánt módon tudta volna értékesíteni őket. Elkeseredetten, az idegeiben megrendülve tért haza és ezután más módon akarta rendbe hozni magát. Megpróbálta, liogy az ingatlanaira vegyen 'fel nagyobb kölcsönt. Két háza volt Jánossynak; ezek közül az egyik az Andrássy-ut 61. számú a felesége nevére volt irva, mig a másik ház a saját neve alatt volt telekkönyvelve. Hogy hogy nem, a kölcsönök dolga azonban elakadt és ugy látszik, az ezen való. kétségbeesés adta végül a halálosztó revolvert Jánossy Béla dr kezébe. Jánossy, aki most negyvenkét éves volt, ezelőtt tizenkét évvel nősiui, Simoncsics Ilonát vezette az oltár elé. Már 'házassága előtt is nagyon komoly, törekvő ember volt, aki rendkívüli amatőrérzékkel fordult a Szépnek kultusza felé. A nászajándékai között volt aztán egy, nem közönséges és fölötte pompázó: egy remek képgyűjtemény, Kópgcs-y néhai hercegprímás gyűjtéséből való, aki Jánossy nejének közeli hozzátartozója volt. A képek, megannyi remek, az összeállításukon fejedelmi izlés, szuverén hozzáértés érzett meg. Ez a kollekció aztán megösztökélte a fiatal mübarátot. Ami iparművészeti kincs,..ékszer, .bútor, miegyéb hozzáférhető volt a számára, összevásárolta. És belevetette magát a mecénás bőkezűségével a modern magyar festőművészet küzdelmeibe is, lelkesen, pazarul támogatta a nagybányaiakat, akiknek legszebb müvei, néha speciális értékűek, első próbálkozások, a modern magyar műtörténet kiváló darabjai kerültek lakására. Kernstok, 'Grünwald, Iíollósy, Ferenczy, Vaszary képeit gyűjtötte fel és most, hogy a nagybányaiak kollektív kiállításra készülnek, Jánossy- az elsőik között volt, akiket a rendező-bizottságba beválasztottak. De még a modern gyűjtésen is messze túltett klasszikus kollekciója: Tizian szépségei, Giorgione, Velasquez, Rembrandt csudái ragyogtak, tündököltek le a Jánossy egyszerű és nemes eleganciával hehutorozott lakása falairól. És o tömérdek szépség és érték gazdag keretében az égető, lelketölő gond lakott. Az öngyilkosság körülményeit igy mondta el Jánossy irodavezetője, Just Izidor: — A túlfeszített idegesség, a pillanatnyi kétségbeesés adhatta boldogtalan főnököm kezébe a fegyvert. Anyagi helyzetét sokkal sötétebb színben látta, mint amilyen volt a valóságban. Vele együtt, épen minapában készitettem el egy kimutatást vagyoni státusáról és a műtárgyainak, berendezésének lieleszámitása nélkül megállapitottuk, hogy vagyóna negyedmillió koronával haladja, tul tartozásait. — Az ügyvéd -még a muít évben kísérletet tett, hogy elszórt, sokféle tartozását konvertálja és hogy a kölcsönösszeget az ingatlanaira táblázhassa be. Mindenekelőtt a Resti Hazai Takarékpénztárral állott összeköttetésben, abol négyszázezer koronát szavaztak meg neki ezelőtt bét hónappal. Az elsőihelyi kölcsön azonban nem volt elegendő és még egy .másik kölcsönre volt szükség. Ennek megszerzése ütközött nehézségekbe s ugy látszik, ezen keseredett el. A Délmagyaország budapesti* munkatársa fölkereste Kernstock Károly festőművészt, akit régi, évtizedes barátság fűzött a szerencsétlen Jánossy Bélához. Kernstock igen megindultan ezeket mondta az öngyilkos ügyvédről : ,•— Rajongó, kedves, aranyos fiu volt! A megilletődés és megdöbbenés e pillanatában • mi is juthatna eszembe, mint dicsérni és szeretni őt. Jánossy az az ember* volt, akit jóravalónak neveznek. Szolgálatkész, korrekt, finomlelkü. Tegnapelőtt láttam utoljára. Azutcán fogtam.el, az Andrássy-nton. Szemmellábh utólag rosszul nézett ki. Az arca megnyúlt, daliás, férfias alakja megrogyott,. lesoványodott. Hallottam, hogy rossz spekulációkba ment bele és az utóbbi évek megingatták a vagyonát. ti- Ma bajod, Béla? — kérdeztem és megöleltem. — Régen nem láttalak. Fel nem derült. — Semmi. Múló rosszullét. A gyomromat •elrontottam . . . Karonfogtam. Együtt mentünk a Japánkávéliázba. Itt is bns és szótalan maradt. Néhány perc mulya felkelt, búcsúzott és ment. Azóta nem láttam. Gyönyörű emberpéldány volt. Férfi, a szó legnemesebb értelmében. Nagy testi erejű, edzett, művészlelkű és művészi érzékű ember. A műit század utolsó éveinek művészeiből majdnem tökéletes kollekciója volt. A dolgozószobájában függ A három modell cimü vásznam. Kimondhatatlanul sajnálom szegény Bélát . . . Amig Kernstock néhány egyszerű szóval az egész embert jellemezte, Jánossy! már elszállították a lakásáról, képei ós műtárgyai közül kivitték a Szvetenay-utcai boncolóintézetbe. Hogy mi volt Jánossy Béla tragédiájának az előidézője, a többféle. okok közül melyik, arra nehéz rámutatni. Megindult körötte a lavina s a szemlélődő, finom kedélyű művésztermészet tehetetlenül állt a rázúduló bajok