Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-19 / 140. szám

DELMAQYARORSZÁG L912 junius, 19. berölés vétsége miatt vádat emelt ugy a két kuruzslóasszony, mint a földműves ellen. A szegedi tárgyaláson mind a három vádlott jóhiszeműségével védekezett. Igen ravaszul feleltek az elnök kérdéseire. Különösen a hatvannyolc éves Rácz Miihályné kihallgatása volt érdekes. — Volt-e már büntetve? — kérdezte az elnök. — Igen. — Miért Ítélte el a biróság? — Hát kérőm, egy szülésznő följelentött. — No vallja csak be, hogy kuruzslásért. És hányszor volt büntetve? — Ugy tizenegynéháuyszor. Az elnök megállapította, hogy Eáczné tizenháromszor ült már kuruzslásért. A biróság Rácz Mihálynét és Farkas Lajost négy-négy hónapi fogházra Ítélte. Rácz Jánosaiét, aki ellen nem volt elég bizonyíték, fölmentették. Kevés a büntetés. — Mulatságos ítélethirdetés. — (Saját tudósítónktól,) A bugaci határiban Weiszenstein Mór bérlő kocsisa, Pattyantyus Mihály, miközben éjjel a lovakat legeltette, elaludt, azok eJbjitangoltak s a szomszédos buzavetésben egész szérűket tapostak. Mezőrendőri kihágás cimén érzékeny pénzbírságot róttak iki a bérlőre, aki a pénzt kocsisa béréből fogta ki, Az elkeseredett legény a korcsmában bátorságot szívott magába s a résztvevő lelkeknek, akik azt kérdezték tőle, hogy a legszorgosabb munkaidőben mért hagyta el jó helyét, ahol ikommeneiója is volt, foghegyről vágta vjissza: — Összevesztem az árendással és egyiikönknek menni kellett, de még ma leszámolok vele. Hogy fenyegetését be nem váltotta, az nem rajta múlott. Az utcán találkozott gazdájával, aki inakor megpillantotta a hetyke legény kezében ia forgópisztolyt, ugy elszaladt, hogy két revolvergolyó sem tudta utolérni. A pestvidéki törvényszék annak idején szándékos emberölés kísérlet ének büntette miatt lkét esztendei fegyházra (ítélte Pattyantyus Mihályt s ezt a büntetést a királyi tábla is jóváhagyta. Az Ítéletet tegnap hirdette ki Bánó elnök a vádlott előtt. — Hallotta-e Pattyantyus, hogy a büntetése megmaradt. Ez ellen jogában van. még egyszer apellálni a nagyméltóságú Kúriához, ha soknak találja a két esztendőt. — Hásze lakodalomban lis megunja magát az ember olyan hosszú ideig. Meg azután tetszik tudni, törvényttevő tekintetes uraim, hogy én nem akartam kárt tenni Vászonisten úrban, hanem csak rá akartam egy kicsit ijeszteni, amiért klifogta a béremből azt a bírságot, akit rajta, megvettek. Egy kis ital is volt bennem, már pedig tekintetes törvényttevő urak, ha én iszom egy cseppet, akkor egészen más ember vagyok, mint szoktam lenni. Mi közöm hát nekem ahoz, amlit más ember csinál? Elnök: Jól van, jól, hagytam magát beszélni, de mindez nem tartozik ide. Azt kérdem, liogy megnyugszik, vagy fölebbez? — Bizony inkább lejjebbezni szeretnék, de mivel most úgyis heverőben vagyok és megértettem, hogy nyolc hónapot odafönt is betudtak a büntetésembe — hát megnyugszom, legalább nem eszem a magam kenyerét. A hallgatóság sorában, a legutolsó padban erre fölállott egy vörös kecskeszakállas ember. — Tekintetes törvényszék! — mondotta miközben a vádlottat elvezették. — Én ezzel az ítélettel sehogy sem vagyok megelégedve. — Kicsoda maga? — kiáltott rá az elnök. — Weiszenstein Mór a becses nevem, akit ez a haramia meggyilkolt. — Meggyilkolta? Hiszen ugy látom, liogy ól és nagyon is viruló színben ván. Hála Istennek, élek, de ha a Máskán állott volna, már nem élnék. A börtönből megüzentette egy kiszabadult rabbal, hogy mikor megint szabad ember lesz, szijat liasit a hátamból. — Nos liát, mi a kívánsága? — Apellálni akarok, mert nagyon kevés az. amit az a rossz ember kapott. — Alioz nincs joga, ha mindjárt kevésnek lis találja. — Neki is kevés, mert annyira fölhizlalták idebenn, hogy föl se veszi azt a két esztendőt. — Ne irigyelje azt, ha jó színben van, mert megvan fosztva az ember legdrágább kincsétől, a szabadságtól. — Nem is irigylem, sőt klivánom, hogy száz esztendeig éljen, de a tekintetes törvényszék kenyerén. Az elégedetlen bérlő, nagy derültség között csak akkor távozott, mikor meggyőződött róla, ihogy a Miska gyerek az előszobában nem leselkedik rá a szijathasitó bőrvágó késsel. Revolverrel támadt Nagy Sándor képviselő Légrády Ottóra. — Egg cikk következményei. — (Saját tudósítónktól.) Emlékezetes még az a merénylet, amelyet Kovács Gyula országgyűlési képviselő követett el a képviselőházban Tisza István gróf házelnök ellen. Tisza sértetlen maradt, Kovács azonban a merénylet elkövetése után öngyilkos akart lenni és tejbe lőtte miagát. Véresen fetrengett már a földön, amikor a munkapárti képviselők a rettenetes izgalomban tárohantaik és nem látván, hogy megsebesült, ütlegelni kezdték. Ezek között volt Nagy Sándor dr is, a battonyai kerület képviselője. A Pesti Hírlap ezt másnap erősen támadó cikkben megírta, majd ugyanezen számában Alkotmánytiprók címmel egy cikksorozatot kezdett meg, amelynek szerzőjéül F, A. (Fehéri Arrnand) volt jegyezve. A cikksorozat második napon foglalkozott Nagy Sándor dr-ral és azt állította róla, hogy mandátumához a kormány pénzén jutott és mandátumát üzleti spekulációkra használja ki, továbbá bankokat gründolt, hogy saját üzelmeihez pénz szerezzen. Nagy Sándor dr a mélyen sértő cikkért elégtételt akart venni. Ez azonban nem sikerült neki napokon át. Ma délután azonban a Pesti Hirlap elé hajtatott bérkocsival és addig várakozott a ház előtt, mig kijönni látta Légrády Ottót, a Pesti Hirlap egyik kiadótulajdonosát. Légrádyt a cikkért felelősségre vonta, de mivel ez minden felvilágosítást megtagadott, Nagy Sándor revolvert rántott elő és le akarta lőni Légrádyt. Légrády azonban kiütötte kezéből a fegyvert és igy a merénylet nem sikerült. Pont 4 órakor hagyta el ma délután Légrády Ottó* a Pesti Hirlap Váci-körut 78. szám alatt lévő épületét. Alig lépett ki az utcára, mikor előugrott Nagy Sándor dr képviselő, aki előzőleg bérikocsin érkezett a palota ©lé és rá kiáltott: — Vond vissza azonnal azokat a piszkos rágalmakat, amelyeket a cikkben rólam irtatok. , J — Nem vonok vissza semmit, :— válaszolt ridegen Légrády. — Akkor leszámolok vetedi, — kiáltotta Nagy Sándor és egy browning revolvert kapott elő kabátzsebéből és Légrádyra akart lőni. Légrády azonban nem veszi- 1 tette el lélekjelenlétét és még mielőtt lőhetett volna támadója, teljes erőből rávetette magát és a revolvert kicsavarta a kezéből. 1 A következő pillanatban már dulakodni kezdtek az utcán, mire nagy népcsődület támadt. Ütötték-verték egymást, csakhamar azonban egy rendőr érkezett a helyszínére, aki szétválasztotta őket. A rendőr ezután Nagy Sándort is meg Légrádyt is be akarta kisérni, azonban, igazolták mindketten magukat, mire a rendőr szabadpn bocsátotta a dulakodókat. Légrády bűnvádi följelentést tesz Nagy Sándor ellen. NAPI_HIREK Klub-csata a Lipótvárosban. (Saját tudósítónktól.) Masholnap itt a kánikula, de azért a Lipótváros nem hűti le harci kedvét. Csatázik izzó temperamentummal. Teheti. Majd kikúrálja az idegeit Karlsbadban, Nauheimibaai, Ostendéhen. A harctér színhelye, ahogy ezt már háborús jelentéseink hírül adták, a Lipótvárosi Társaskör. Most lesz itt a tisztújító közgyűlés s az elnök és társelnöki állások körül valósággal forradalmi csapatok folytatnak guerilla-harcokat. Néhány nappal ezelőtt már a komoly és félhivatalos Bud. Tud. is megemlékezett a dologról, jelentvén, liogy a Társaskör mostani társelnökei lemondottak tisztségükről. A palotaforradalomszámba menő lemondások mögött érdekes kulisszatitkok lappanganak. A majdnem ezerkétszáz tagot számláló társaskörben eddig a legteljesebb béke honolt. Pár héttel ezelőtt aztán a körnek egy fiskális tagja hirtelen fölfedezte, hogy a kör igazgatósága gyarló ós a klub nem fejt ki modern tevékenységet. E hirtelen fölfedezett hibát közölte néhány társával s együttesen ultimátumot küldtek, követelve, hogy az igazgatóság mondjon le és elnöknek ifjú Chorin Ferencet, társelnöknek pedig magát a fölfedezőt tegyék meg. — Szó sincs róla! Nem mondunk le! —• Izente vissza a lekritizált igazgatóság, amely állott és maradt tovább is rendületlenül a helyén. Iífju Chorin Ferencet kellemetlenül érintette ez a puccs. Menten le akart mondául társelnöki tisztségéről, amikor aztán meggyőződött, hogy egy jelentéktelen kis frakció csinálja a zavarokat és az akciónak személyi háttere van, visszavonta lemondási szándékát. Am a harcos töredék és vezére tovább folytatta a palotaforradalmat, ugy, hogy Oliorin ennek hatása alatt, a kör igazgatóságának igaz sajnálkozására, most már végkép lemondott, sőt lemondatta elnöktársait is. Több se kellett. Most aztán a zavarokat csináló kisebbség ellen olyan óriási felháborodás keletkezett, hogy ezek elhatározták, hogy egy uj kaszinót fognak alapítani. Tagokat természetesen a társaskörből szerettek volna toborozni, de ez nem igen sikerült, mert az igazgatóság nem adta ki nekik a tagok névjegyzékét. Erre a napilapok nyiilttereiben felhívást tettek közzé, amelyben az elégedetlen tagokat találkozóra hivták a Rudolfparkkávéházba. Az értekezlet azonban kudarccal végződött, mert alig pár ellenzéki tag jelent meg. Mégis, hogy megmutassák erejüket, egy békeküldöttség utján ujabb ultimátumot terjesztettek Kassai Ferenc dr, a társaskör ügyvezető igazgatója elé, amelyben kívánságaik teljesítését kérték. Kassai dr nyomban összehívta az igazgatósági gyűlést, amely egyhangúlag alapszabályellenesnek és igy télJesithetetlennek deklarálta a forradalmárok ultimátumát. Vasárnap pedig egy ötven tagu küldöttséget menesztenek Molnár Viktor volt államtitkárihoz, akinek fölajánlották a. kor elnöki tisztét. Molnár Viktor a jelölést elfo1 gadta. 9