Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)
1912-06-18 / 139. szám
1912 junius 18. DÉLMAGY ARORSZAQ 3 erről, sem ennek az ellenkezőjéről mindezideig természetesen nem győződhettünk még meg, de elvárjuk, hogy Szeged város iskolájának vezetéséhen felekezeti szempontoknak ijiem szabad érvényesülniük. POLITIKAI FILMEK. (Saját tudósitónktól.) Eddig esak csinálták és irták a történelmet, most már vetítik is. Ördöngös masinák lekapják a történelmi jelentőségű eseményeket, liogy a törpe utókor moziképekről ismerje a história látványosságait, gyönyörködjön és lelkesedjen azolk hősi jelenetein. Sőt modern apostolaink és vértan uink direkt csinálnak történelmi jeleneteket, rendeznek mozi-bőstetteket és kinemavéranuságot, hogy legyen min lelkesedni a kései unokáknak. íme, a minapi hősvértől pirosló nemzeti ellentállást és Pavlik-kálváriát is azért rendezték a Justh-párti Rákócziaik, néppárti Kossutliok és OMGE-Dózsa Györgyök, liogy legyen mozi-szabadságharca és projektográfGÖlgothája a jövendő nemzedéknek. Legalább filmeken. Birreg-berreg a ravasz masina és csinálja a históriát. Hogy miként csinálja, van arról egy pár megfigyelésünk. Itt adjuk őket, amint következnek, jelenetenként. I. A MEGRENDELT ERŐSZAK. Megtörtént az első véres összecsapás. A marathonli hősöket, miután utolsó csöpp vérükig védték az alkotmány sáncait, egyenkint vezeti ki a parlamentből a zord erőszak. A bejárónál találkoznak ia kiküldött liősök. Justh Gyula, Holló, Batthyány Pál, a két Károlyi. Körülöttük az apró, névtelen liősök. — Miután utolsó csepp vérünkig védt ük az alkotmányt, gyerünk reggelizni, — szólt Justh Gyula. Már indulnák is, de Batthyány Pál gróf megállítja a hősöket, sólyomszeme fotográfust fedez fel a tömegben. — ön fényképész, ugy-e? Mozi i fel vé tel eke t csinál? Kitűnő, kitűnő, önt a magyarok istene vezérelte ide. Kapjon le bennünket a világtörténelem számára. Festői csoportba rendezkednek. ,Az arcokon megjelenik a bősök elszántsága és a vértanuk átszellemült mosolya. volt a hajviselet és a női ruhák apró virágkoszorucskákba.1 voltak hímezve? ... — Valóban, egy liölgy, bizonyos Antoinette, akkor végképen megigézett és a kapu előtt lestem, az ablak álatt ácsorogtam ... Nagyatyám hevesen közbevág: — Bizonyos ön benne, hogy Antoinettnek hívták? Én ugy emlékszem, hogy Irén volt ő, kicsiny, feketehajú, az orrocskája hegyes, szivalaku az arca és a szeme ragyogó, de nélia bánattól beárnyékolva. Esprit-jét soha sem feledhetem el, de nélia, házsártos kedvében, nem engedte megcsókolni a liaját. — Ö volt, a drága. — Hát kérem, kedves Hermán, engedje elmondani nekem, hogy ki volt Irén, hisz a nők, akiket ismertünk, szerettünk, akikért éltünk és élünk, ugy veszem észre, hogy mind ugyanazok. Furcsa, de való, hogy a. nők, amint a múltban eltávolodtak, lassacskán egyformák lesznek. Livia kerek vállát néha összetévesztem Vilmáéval és a grófné elmúlt csókjának izét csak nehezen tudom megkülönböztetni Fatmé, a táncosnő csókjától. Nagyatyám a folyóparti emelkedésről körülnézett és a. távozó rekettyés helyén, liol a polgári lövőház tornyocskájia piroslott, rendesen egy álombeli régi városka jelent meg, tanuló volt, vagy fiatal katona... A nedves szélben mái yvaliilat lengett. ... Kár, hogy a memoárokban többé nyomát nem találom Herinannak, a bűvészinasnak. Eltűnt ő is, int a lövőház. — Nagyatyám (de Ronch) később már csupán Pozsonyban táncol. Berreg-csattog a gép ünnepélyesen, komoran, mintha érezné, hogy ő ina a világtörténelem. De Pál gróf megállj-t kiál.t — Micsoda történelem lesz ez? Hisz ez igy komikus. Honnan fogják e képről tudni utódaink, bogy itt véres, vad erőszák volt? A következő pillanatban már a bejárónál terem és mosolyogva invitálja a rendőröket: — Biztos urak, ugyan jöjjenek közelebb. Fogjanak meg bennünket brutálisan, taszigáljanak, lökdössenek. Csináljanak erőszakot. Meghálálom a szívességüket. És a derék rendőrök humorosan lökdösik a bon kuruc atyáit, meginairkolják a katufrékjukat. Erőszakot csinálnak bohókás pózban, mosolygó arccal. A masina pedig berreg. Készül a film a világtörténelemnek. A mosolygó brutalitás groteszkül kedves mozijelenete, mely a jövő mozijaiban e cimfelirással fogja lelkesíteni az utódokat: „Megrendelt erőszak XX. század véres parlamenti forradalmaméból. (1000 méter, humoros)." II. TROMBITÁS GÓLIÁTH. Második mozikép. Idő: ugyanakkor. Szereplők ugyanazok. . A mozifényképezőgép előtt tülekedő, harcoló és ellentálló kurucok közt megjelenik a Szmrecsányi György déleeg alakja. Épen most vezette ki két rendőr. —- Mi ez? — horkan fel. — Mozi készül a szabadságharcból, — felelik. — Nélkülem? Az nem lehet. Várjatok. Közéjük áll, mielőtt azonban a gép elcsattanna, elneveti magát Batthyány Pál. — Várjatok. Igy nem lesz teljes a kép. — Tényleg nem, — szólt közbe a fényképész is — micsoda forradalom az, ahol a liősök ós pribékjeik mulatnak és nevetnek?! Tessék tragikusabb arcot vágni. A szájakból ;ki a szivart, ia szemekiből ki a monoklit. Tragikus arcot kérek. — Nem lehet, — De valamit, uraim, valamit. — Helyes, — kiáltja Batthyány — legalább Szmrecsányi trombitáljon. És Szmrecsányi trombitált, amire Justh is előszedte a nádi furulyát, Károlyi a ikalauz-sipot és Holló a nagy dobot. Mind rajta van a filmen. A fényképész azonban szomorú, mert ő tudja, hogy a forradalom szép trombitaszóval, de a trombitaszó nem hallatszik a. filmen. A tánc is kedves, poétikus, izgató, de ha süket ember téved a bálterembe, aiki nem hallja a muzsikát, csak a zene hallása nélkül össze-vissza ugráló párokat, nevet a torz látványon. A film is félszeg, nevetséges ,igy, ha nem hallatszik a trombita és kénytelen a komolyság lvijjáu rendőrökkel fogdosósdit játszó hősök komikus képének e címet adui: Tréfás játékot játszó vén gyerekek utcai mulatsága. III. ÜNNEPELT ELLENSÉG. A marina berreg tovább. A mozi Hunyady Jánosok tovább harcolnak a rendőrökkel. Egyszer csak megjelenik egy finom, előkelő öreg ur. Régi, tekintélyes, népszerű kegyelmes államtitkár. A parlamentbe igyekszik. Amint azonban meglátják a hősök, feltör a kurjongatás. — Hóhér. 'Mit keTes itt? — Itt az ellenség. A hazaáruló, az egyik alkotmánytipró. Hol a fotográfus? Kapja ezt is le! Az öreg ur mosolyog. Fölényesen, szuverén feusöbbséggel, mlint a komoly ember szokott, ha a pajzánkodó, utcai gyerekeik játékot űznek belőle. És a fényképész lekapja a. jelene tet. A hadonászó, ágáló, ugráló öreg gyere keik közt mosolygó urat. És akik majd látn*fogják a képet, ahonnan nem kiabálhat, ordíthat, üvölthet a mozi-felháborodás, azt fogja hinni, hogy az ugrándozó csoport ünnepli azt a tekintélyes urat, aki jóleső honhomíáva' fogadja az ovációt. Felírás: A kizárt ellenzék ünnepli X. Y. államtitkárt. Vasárnapi bünkrónika. — Gyilkosság, öngyilkosság, rablótámadás és; véres verekedés. — (Saját tudósítónktól.) Mozgalmas napja volt vasárnap a szegedi rendőrségnek- Rövid időközökben két gyilkosság, egy öngyilkosság, rablótámadás és véres verekedés történte Véres vasárnap volt, a vad brutalitás orgiája . Titokzatos gyilkosság Alsóvároson. Vasárnap éjjel tizenkét óra tájiban történt. . Fodor Imre tizennyolc éves szegedi napszámos Röszkei-ntca 24. számú házban levő lakására tartott. Útközben dalolgatott, kissé ittas volt a fiu. A házuk előtt megállt és verdesni kezdte a kaput. — Ki dörömböl? — szólt rá a bátyja.. — Én vagyok, az Imris. — No elég lesz már az ébégatásból, gyere be lefeküdni. — Azért se mék, tudod. Egy kicsit iddogálok még. A fiu aztán tovább haladt a kapu előtt. Dalolgatott az utcán. Alig néhány perc maira betért a szomszéd utcában laké rokonához. Panaszkodott, hogy összerugdosták. A ruhája véres és sáros volt. — Mi történt, veled? — kérdezte rémülten a rokona. — Tudom is én, — felelte az ittas fin — összerugdostak, megvertek. Adjatok egy kis helyet lepihenni. A napszámos reggel négy óráig a rokonánál aludt. Aztán hazament. A szülei faggatták, hogy mi történt vele, miért véres a ruhája. A fin csak annyit válaszolt, hogy összerugdosták: Ágyba fektették. Folyton jajgatott, de a szülei nem hivattak orvost. Hétfőm délelőtt tiz órakor rettenetes kinek között kb szenvedett. A fiu titokzatos haláláról értesítették a rendőrséget. A nyomozás hagy apparátussal megindult, Szakáll József dr bűnügyi rendőrkapitány vezetésével hat detektív és húsz rendőr nyomoznak a. tizennyolc éves napszámos gyilkosa után. Mert hogy gyilkosság történt, az kétségtelen. Ezt megállapította a rendőrorvos boncolása. A fiu homloka tele van véraláfutásos daganattal, az arca csupa kék volt. A támadók valószínűleg bottal fejbe1 verték és összerugdosták. A rendőrség sorra kutatja az alsóvárosi zeg-zugos utcákat és búvóhelyeket, a nyomozás azonban még eredménytelen. Egérutat nyertek a gyilkosok. Szivenszurl szobafestő. Szombaton éjjel két óra tájban a Debreceni-utca 18. számú házban levő korcsmából, eltávoztak a vendégek. Az utcára igyekezve:, Tóth Lajos szoba festősegéd a korcsmaajtóban véletlenül meglökte Palatínus -ionos ácssegédet. — Hogy mertél engem meglökni í —rivallt rá a szobafestőre Palatínus. Mielőtt még Tóth védekezhetett volna, az ácssegéd kirántotta a zsebkését és mellbe szúrta. A szúrás a sziv alatt érte a szerencsétlen embert, ugy, hogy miire a lakására szállították, meghalt. Tóth Lajos harminckét éves volt, nős, két gyermek atyja. A Hobiártbasa-uitca 17. száron házban lakik a családja. Békés természetű, jóravaló munkásembeirnek ismerték. HoJttes I i \ cAEi ' •