Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-16 / 138. szám

2 DÉLMAGY ARORSZÁG 1912 junius 15. A sípvelés és tanítás pedig, mint azt "aggasztó és egyre növekvő közéleti jelen­ségeik mutatják, bizony sok irányban ráfér az iskola porából kikerült nagy gyerme­kekre is, felnőtt, sőt élemedett közéleti egyénekre, akik politikában, társadalmi, gazdasági téren csinálnak diákstikliket, űznek éretlen játékokat. Hányan buknak ei az élet iskolájában, akik nem vették ko­molyan a másik iskolát és az úgynevezett általános műveltség mily rettentő hézago­kat mutat a mái társasági embereknél, a lelki kultura mily csenevész és ápolatlan ott, ahol a kezek és a vállak tündöklően ápoltaknak mutatkoznak. Csak örülni kell, hogy Szegeden uj iskolák nyílnak, a mű­veltség uj erőforrásai, a béke és tudás uj palánkjai, Szeged igazi nagyságának és . jelentőségén ék valódi emporium&i. Mert szép dolog a színház, kellemes a mozi és pompás a kávéház, de mindezek csak fény­.iizési cikkei a városi életnek és csupán akkor lesznek életbevágó, művészi és em­beri értéket reveláló csarnokok, ha mentül több iskola mentül több müveit embert bo­< csát el beléjük. A meleg és lázas juniusi napokban .azért keli nagy örömmel és boldog reménység­gel szemlélni a sétányok és padok köny­vekbe elmerülő diákseregét, ezt a zsongó, tolongó méherajt, amely most készül ki a ­kaptárból, az élet és tudás mézétől má­morosan . . „ De elsősorban öröm és reménység Sze­geden nézni ezt a zsongó, zsibongó, dolgos méherajt. Mert mig az ország végein a középiskolák, többnyire szegény és műve­letlen kisvárosok egyetlen kulturát termelő magányos fészkei, addig Szeged nem csu­pán iskolát és az iskolával tudást és ma­gyar érzést ad a délvidéki törekvő és in­telligens nemzetiségi elemek gyermekei­nek, de az iskolán kívül a magyar kultura egész erős, egészséges, friss, forrongó ára­mába helyezi őket, egy szép és nagy ma­gyar város centrumába. Mert szép és ,nagy ez a mi magyar városunk s ha gaz­dasági bajain, ezeken a gyerekbetegsége­ken szerencsésen túlesik, akkor kell csak igazán nekilátnia, hogy ne csupán iskolák dolgában legyen elsőrangú, de a kulturá­lis élet minden vonalán iskolát teremtsen a vidéken, az egész országban. Ájtatos szemforgatás. (Saját tudósítónktól,) Folyik vígam az el­lenzéki agitáció az ország felvirágoztatására; idáig azonban nem sok haszonnal, inem sok eredménynyel. A vidék népe mindeddig nem zökkent ki áldott nyugailomából. Csak néhány városban volt banda-banda, itt-ott egy k)is zavargás. Mindenütt szociálisba munkások jóvoltából, .akiket — mint a villanyos csengő gombját — egy ujj nyomással fel lelhet izgatni és le lehet csendesít eni. A vármegyék közül azok szavaztak eddigelé bizalmatlanságot a kormánynak s azok ítél­ték el a 'képviselőházban történteket, amely megyék ellenzékiek voltak ősi időktől fogva. E vármegyék legtöbbjében 1867 óta még so­hasem hoztak kormánynak tetsző határoza­tot. Az örökös tagadásnak, az örökös ellenzé­kieskedésnek fészkei Pest, Heves, Hajdú. Csak természetes, hogy most is ugy szavaztak, ahogyan emberemlékezet óta szavaztak. Egy dolog feltűnő csak — s ez nem válik javára .az ellenzéki lagitációnak — hogy iaz örökös tagadás e fészkéiben olyan kisebbséggel hoz­ták meg a határozatot, amely, nem hogy dia­dal volna, de egyenesen vereségszámba megy. Tiltakozó táviratok érkeznek ugyan százá­val, de ellenzéki kerületek vagy városok és községek ellenzéki testületei, körei, polgárai részéről. Ezzel szemben a munkapárti körök, testületek, választók épenséggel ezerszámra küldenek üdvözlő táviratot Tiszának, Lukács­nak, az országos munkapárt elnökségének. A Jiapak egy része, szent igaz, tüzet okád ós az agitáció égő fáklyáját — olvasóinak tíz­ezrein át — kézrőd-kézre adja. Ám a sajtó ez érzékenységével számolni kell. Ennek a sajtó­nak hangulatok kellenek és szenzációk. ^ szive könnyen lángralobhan, vélt vagy igazi sérelmek láttára. A fontolgató eszét, az ese­mények elfogulatlan, komoly vizsgálatát ilyenkor az íróasztal fiókjába zárja, ellenben szabadjára ereszti a pusztító szenvedélyeit. Csakhogy ez az exbázisa hamar le fog lo­hadni, ha látja, hogy gyújtó csóvákkal ez­úttal hasztalan szaladgál a nép között. Nyolc év előtt ilyenkor már lángban volt fél Ma­gyarország. Azóta azonban -a nép kiábrán­dult és megokoskodott, A koalició nyeregbe­kapása után rájött a nemzet, hogy az ő nagy szenvedélyeinek égbecsapkodó lángjaival csak a maga hatalmának csésze levesét főzte meg a „szövetkezett ellenzék". Szalonnát csordított a nagy tüzek.nél s degfölebb a hátán melen­gette meg egy kicsit. Magyar kommandó, ön­álló bank, a 48-as politika hangzatos, gyö­nyörű igéreteli közüli nem teljesedett he sem­mi. Még a közélet megtisztítását sem való­sították meg négy év alatt. Sőt, négy eszten­dei kormányzatuk után — joggal vagy anél­kül — még veszettebb híre kelt a magyar köz­élet moralitásának. Az a baj, hogy a szövetkezett ellenzék tel­jesen az 1903—1904-iiki recept szerint csinál­ná a dolgát. Ez nem vall nagy ötletességre, sem a politikai eljárás eredetiségére, Csak­hogy ami nyolc év alatt bevált, az ;a taktika most lépésről-lépésre kell, hogy kudarcot valljon. Qk se ugyanazok, akik 1904-be.n vol­tak ; .de az ország meg gyökeresen más. Akkor .a nemzet azt hitte, eljutott az ígéret földjére; azóta a csalódásnak ós a. keserves kiábrán­dulásnak a mélységeiből kiált fel hozzájuk. Fiatalságukat, népszerűségüket, a. naiv bitet, hogy ők váltják meg a nemzetet szorongatott helyzetéből: otthagyták ia kormányzásnak, a hatalom gyakorlásának szobáiban. A nép, .ame­lyet évtizedékiig paradicsomi állapotok bekö­vetkezésével kecsegtettek, érezte, hogy sorsa nem fordult jobbra: adóját ép ugy behajtot­ták, katonának ép ugy besorozták, a szolga­bíró hatalma nem lett kisebb; a napszáma, jövedelme nem lett nagyobb; ép ugy bezár­ták, mint eddig, ha az állam rendje ellen va­lamiben vétett. S most ehez a megcsalódott, kiábrándult, kodva, könyörgök: add meg a lelkem nyugal­mát, Itégy osztatlanul boldoggá, vállald a próbát! A barátnő: De gondold meg, 'drágám... A feleség: Én tudom, hogy meg fogja állni a próbát, én is tűzbe teszem érte a kezemet, .arnig kételkedem benne s csak akkor őrjön­gök a féltékenységtől, lia adat nélküli kell •benne liiinnem. A barátnő: Édesem, tudod, hogy érted sok mindenre képes volnék, de ilyesmi.. ."engedd meg, te elfelejted, hogy nekem is van uram, •akinek a lelke nyugalmáért felelős vagyok. A feleség: Hiszen nem csalod meg! A barátnő: Ehez a próbához legalább is •kacérkodnom kellene az uraddal s olyan lát­szatot teremteni, mely az enyémet nyugta­lanítja. A feleség: Neim kell róla tudnia, csak utó­lag. Hiszen a férfiak ugy .tudnak bizni, hogy szinte ostobaság! Tudd meg, drágám, egyet­lenem, tudd meg, lásd, az életem függ tőle, mert olykor már öngyilkosságra is gondolok. A barátnő: Kezdek félni tőled. Aztán, hidd el, nekem fogalmam sincs, hogyan fogjak hozzá. A feleség: Soha kedvezőbb alkalom. Az urad csak holnap este érkezik, igy Itéhát a legjobb alkalom, hogy ma nálunk vacsorálj. A barátnő: És? A feleség: És aztán én rosszul leszek és ti egyedül maradtok. A barátnő: De kérlek, itt nálad? A feleség: Hiszen ugy sem történik semmi! Aztán ő hazakísér s ennyi csak elég! A barátnő: Első ágira? A feleség: Nekem nem .kell több. Ha az első kísértésnek ellenláll, akkor többnek nem is akarom kitenni. A barátnő: S iha megállja a próbát, mit fog rólam gondolni? A feleség: Azután felvilágosítjuk. Ugy-e drágám, megteszed? A barátnő: Mulatságnak nem rossz. De igérd meg, hogy nem tekinted egyébnek já­toknál. A feleség: ígérem és te is igérd meg, hogy akármi lesz, meg fogod mondani az igazait. A barátnő: Természetesen. De hidd el, bo­londokat csinálunk mind a ketten. II. A férj (miközben felesége hálószobájából visszatér az ebédlőbe): Vacsora alatt kétszer a lábamon felejtette a lábát: ez nem hasonlít reá. A feleségem rosszul lesz s magunkra hagy: ez nem vall a feleségemre. Jeremiás, vigyázz, ez a két asszony összejátszik is pró­bára tesz. Nohát meg fogom állni a próbát. Pedig a menyecske szép, nagyon szép. Ördög vigye, szinte jobb volna, ha nem láttam volna keresztül >a sziltan. III. A barátnő: A baj nem olyan nagy, holnap­ra már vigan lesz. A férj: S kegyed olyan bizonyos benne? Én nyugtalankodom. A barátnő: . Én pedig olyan bizonyos va­gyok benne, hogy örülök neki. Tudja-e, hogy amióta asszony vagyok, még nem beszéltünk egymással négy szem között? A férj: Nem is tűnt föl nekem. Hiszen amit mondunk egymásnak, azt bárkli halhatja. A barátnő (mamlasz; csakugyan hü): Az igaz. De lássa, én is tisztességes asszony va­gyok, azért most kellemesnek érzem, hogy igy egyedül vagyok egy másik férfival. A férj: Igazán? No persze, velem, akiről tudja, hogy nem fogom félreérteni. A barátnő: Téved. Jobb szeretnék mással lenni, vagy legalább is olyannal, aki félre­értene. Tudja, miről álmodom sokszor? Sze­retnék egyszer valakivé! nekimenni egy éj­szakai mulatságnak. Amúgy istenigazában kilumpolni magamat, A férj (teringettét, ha ezt elhilletném): De csak addig, amíg szaván nem fogja valaki. A barátnő: Nem a! Próbálja meg, fogjon szavamon. A férj: Könnyen beszélhet. Úgyis tudja, hogy ismerem magát s a feleségemet nem hagyom itít semmi körülmények között, A barátnő: Hiszen megígérte, hogy haza­kísér. A férj: Ez egy félóra. A barátnő (nehéz ember): Az igaz. Hát le kell mondanom. Különben úgyis csak bolond­ság volt. Igaza van, adott esetben magam szaladnék el a lehetőségtől. A férj: Pardon. (Őnagysága ugyanis is­mét, a lábára hágóit.) A barátnő: -Én kérek pardont. Adna egy cigarettát?

Next

/
Thumbnails
Contents