Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-16 / 138. szám

2 DÉLMAGY ARORSZÁG 1912 junius 15. A sípvelés és tanítás pedig, mint azt "aggasztó és egyre növekvő közéleti jelenségeik mutatják, bizony sok irányban ráfér az iskola porából kikerült nagy gyermekekre is, felnőtt, sőt élemedett közéleti egyénekre, akik politikában, társadalmi, gazdasági téren csinálnak diákstikliket, űznek éretlen játékokat. Hányan buknak ei az élet iskolájában, akik nem vették komolyan a másik iskolát és az úgynevezett általános műveltség mily rettentő hézagokat mutat a mái társasági embereknél, a lelki kultura mily csenevész és ápolatlan ott, ahol a kezek és a vállak tündöklően ápoltaknak mutatkoznak. Csak örülni kell, hogy Szegeden uj iskolák nyílnak, a műveltség uj erőforrásai, a béke és tudás uj palánkjai, Szeged igazi nagyságának és . jelentőségén ék valódi emporium&i. Mert szép dolog a színház, kellemes a mozi és pompás a kávéház, de mindezek csak fény.iizési cikkei a városi életnek és csupán akkor lesznek életbevágó, művészi és emberi értéket reveláló csarnokok, ha mentül több iskola mentül több müveit embert bo< csát el beléjük. A meleg és lázas juniusi napokban .azért keli nagy örömmel és boldog reménységgel szemlélni a sétányok és padok könyvekbe elmerülő diákseregét, ezt a zsongó, tolongó méherajt, amely most készül ki a kaptárból, az élet és tudás mézétől mámorosan . . „ De elsősorban öröm és reménység Szegeden nézni ezt a zsongó, zsibongó, dolgos méherajt. Mert mig az ország végein a középiskolák, többnyire szegény és műveletlen kisvárosok egyetlen kulturát termelő magányos fészkei, addig Szeged nem csupán iskolát és az iskolával tudást és magyar érzést ad a délvidéki törekvő és intelligens nemzetiségi elemek gyermekeinek, de az iskolán kívül a magyar kultura egész erős, egészséges, friss, forrongó áramába helyezi őket, egy szép és nagy magyar város centrumába. Mert szép és ,nagy ez a mi magyar városunk s ha gazdasági bajain, ezeken a gyerekbetegségeken szerencsésen túlesik, akkor kell csak igazán nekilátnia, hogy ne csupán iskolák dolgában legyen elsőrangú, de a kulturális élet minden vonalán iskolát teremtsen a vidéken, az egész országban. Ájtatos szemforgatás. (Saját tudósítónktól,) Folyik vígam az ellenzéki agitáció az ország felvirágoztatására; idáig azonban nem sok haszonnal, inem sok eredménynyel. A vidék népe mindeddig nem zökkent ki áldott nyugailomából. Csak néhány városban volt banda-banda, itt-ott egy k)is zavargás. Mindenütt szociálisba munkások jóvoltából, .akiket — mint a villanyos csengő gombját — egy ujj nyomással fel lelhet izgatni és le lehet csendesít eni. A vármegyék közül azok szavaztak eddigelé bizalmatlanságot a kormánynak s azok ítélték el a 'képviselőházban történteket, amely megyék ellenzékiek voltak ősi időktől fogva. E vármegyék legtöbbjében 1867 óta még sohasem hoztak kormánynak tetsző határozatot. Az örökös tagadásnak, az örökös ellenzékieskedésnek fészkei Pest, Heves, Hajdú. Csak természetes, hogy most is ugy szavaztak, ahogyan emberemlékezet óta szavaztak. Egy dolog feltűnő csak — s ez nem válik javára .az ellenzéki lagitációnak — hogy iaz örökös tagadás e fészkéiben olyan kisebbséggel hozták meg a határozatot, amely, nem hogy diadal volna, de egyenesen vereségszámba megy. Tiltakozó táviratok érkeznek ugyan százával, de ellenzéki kerületek vagy városok és községek ellenzéki testületei, körei, polgárai részéről. Ezzel szemben a munkapárti körök, testületek, választók épenséggel ezerszámra küldenek üdvözlő táviratot Tiszának, Lukácsnak, az országos munkapárt elnökségének. A Jiapak egy része, szent igaz, tüzet okád ós az agitáció égő fáklyáját — olvasóinak tízezrein át — kézrőd-kézre adja. Ám a sajtó ez érzékenységével számolni kell. Ennek a sajtónak hangulatok kellenek és szenzációk. ^ szive könnyen lángralobhan, vélt vagy igazi sérelmek láttára. A fontolgató eszét, az események elfogulatlan, komoly vizsgálatát ilyenkor az íróasztal fiókjába zárja, ellenben szabadjára ereszti a pusztító szenvedélyeit. Csakhogy ez az exbázisa hamar le fog lohadni, ha látja, hogy gyújtó csóvákkal ezúttal hasztalan szaladgál a nép között. Nyolc év előtt ilyenkor már lángban volt fél Magyarország. Azóta azonban -a nép kiábrándult és megokoskodott, A koalició nyeregbekapása után rájött a nemzet, hogy az ő nagy szenvedélyeinek égbecsapkodó lángjaival csak a maga hatalmának csésze levesét főzte meg a „szövetkezett ellenzék". Szalonnát csordított a nagy tüzek.nél s degfölebb a hátán melengette meg egy kicsit. Magyar kommandó, önálló bank, a 48-as politika hangzatos, gyönyörű igéreteli közüli nem teljesedett he semmi. Még a közélet megtisztítását sem valósították meg négy év alatt. Sőt, négy esztendei kormányzatuk után — joggal vagy anélkül — még veszettebb híre kelt a magyar közélet moralitásának. Az a baj, hogy a szövetkezett ellenzék teljesen az 1903—1904-iiki recept szerint csinálná a dolgát. Ez nem vall nagy ötletességre, sem a politikai eljárás eredetiségére, Csakhogy ami nyolc év alatt bevált, az ;a taktika most lépésről-lépésre kell, hogy kudarcot valljon. Qk se ugyanazok, akik 1904-be.n voltak ; .de az ország meg gyökeresen más. Akkor .a nemzet azt hitte, eljutott az ígéret földjére; azóta a csalódásnak ós a. keserves kiábrándulásnak a mélységeiből kiált fel hozzájuk. Fiatalságukat, népszerűségüket, a. naiv bitet, hogy ők váltják meg a nemzetet szorongatott helyzetéből: otthagyták ia kormányzásnak, a hatalom gyakorlásának szobáiban. A nép, .amelyet évtizedékiig paradicsomi állapotok bekövetkezésével kecsegtettek, érezte, hogy sorsa nem fordult jobbra: adóját ép ugy behajtották, katonának ép ugy besorozták, a szolgabíró hatalma nem lett kisebb; a napszáma, jövedelme nem lett nagyobb; ép ugy bezárták, mint eddig, ha az állam rendje ellen valamiben vétett. S most ehez a megcsalódott, kiábrándult, kodva, könyörgök: add meg a lelkem nyugalmát, Itégy osztatlanul boldoggá, vállald a próbát! A barátnő: De gondold meg, 'drágám... A feleség: Én tudom, hogy meg fogja állni a próbát, én is tűzbe teszem érte a kezemet, .arnig kételkedem benne s csak akkor őrjöngök a féltékenységtől, lia adat nélküli kell •benne liiinnem. A barátnő: Édesem, tudod, hogy érted sok mindenre képes volnék, de ilyesmi.. ."engedd meg, te elfelejted, hogy nekem is van uram, •akinek a lelke nyugalmáért felelős vagyok. A feleség: Hiszen nem csalod meg! A barátnő: Ehez a próbához legalább is •kacérkodnom kellene az uraddal s olyan látszatot teremteni, mely az enyémet nyugtalanítja. A feleség: Neim kell róla tudnia, csak utólag. Hiszen a férfiak ugy .tudnak bizni, hogy szinte ostobaság! Tudd meg, drágám, egyetlenem, tudd meg, lásd, az életem függ tőle, mert olykor már öngyilkosságra is gondolok. A barátnő: Kezdek félni tőled. Aztán, hidd el, nekem fogalmam sincs, hogyan fogjak hozzá. A feleség: Soha kedvezőbb alkalom. Az urad csak holnap este érkezik, igy Itéhát a legjobb alkalom, hogy ma nálunk vacsorálj. A barátnő: És? A feleség: És aztán én rosszul leszek és ti egyedül maradtok. A barátnő: De kérlek, itt nálad? A feleség: Hiszen ugy sem történik semmi! Aztán ő hazakísér s ennyi csak elég! A barátnő: Első ágira? A feleség: Nekem nem .kell több. Ha az első kísértésnek ellenláll, akkor többnek nem is akarom kitenni. A barátnő: S iha megállja a próbát, mit fog rólam gondolni? A feleség: Azután felvilágosítjuk. Ugy-e drágám, megteszed? A barátnő: Mulatságnak nem rossz. De igérd meg, hogy nem tekinted egyébnek játoknál. A feleség: ígérem és te is igérd meg, hogy akármi lesz, meg fogod mondani az igazait. A barátnő: Természetesen. De hidd el, bolondokat csinálunk mind a ketten. II. A férj (miközben felesége hálószobájából visszatér az ebédlőbe): Vacsora alatt kétszer a lábamon felejtette a lábát: ez nem hasonlít reá. A feleségem rosszul lesz s magunkra hagy: ez nem vall a feleségemre. Jeremiás, vigyázz, ez a két asszony összejátszik is próbára tesz. Nohát meg fogom állni a próbát. Pedig a menyecske szép, nagyon szép. Ördög vigye, szinte jobb volna, ha nem láttam volna keresztül >a sziltan. III. A barátnő: A baj nem olyan nagy, holnapra már vigan lesz. A férj: S kegyed olyan bizonyos benne? Én nyugtalankodom. A barátnő: . Én pedig olyan bizonyos vagyok benne, hogy örülök neki. Tudja-e, hogy amióta asszony vagyok, még nem beszéltünk egymással négy szem között? A férj: Nem is tűnt föl nekem. Hiszen amit mondunk egymásnak, azt bárkli halhatja. A barátnő (mamlasz; csakugyan hü): Az igaz. De lássa, én is tisztességes asszony vagyok, azért most kellemesnek érzem, hogy igy egyedül vagyok egy másik férfival. A férj: Igazán? No persze, velem, akiről tudja, hogy nem fogom félreérteni. A barátnő: Téved. Jobb szeretnék mással lenni, vagy legalább is olyannal, aki félreértene. Tudja, miről álmodom sokszor? Szeretnék egyszer valakivé! nekimenni egy éjszakai mulatságnak. Amúgy istenigazában kilumpolni magamat, A férj (teringettét, ha ezt elhilletném): De csak addig, amíg szaván nem fogja valaki. A barátnő: Nem a! Próbálja meg, fogjon szavamon. A férj: Könnyen beszélhet. Úgyis tudja, hogy ismerem magát s a feleségemet nem hagyom itít semmi körülmények között, A barátnő: Hiszen megígérte, hogy hazakísér. A férj: Ez egy félóra. A barátnő (nehéz ember): Az igaz. Hát le kell mondanom. Különben úgyis csak bolondság volt. Igaza van, adott esetben magam szaladnék el a lehetőségtől. A férj: Pardon. (Őnagysága ugyanis ismét, a lábára hágóit.) A barátnő: -Én kérek pardont. Adna egy cigarettát?