Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-15 / 137. szám

204 DÉLMAG YARORSZAG 1912 junius 15 NAPI HÍREK A ramsli nem hazárdjáték. —- Egy kártyapárti története a szegedi járás­bíróság előtt. — (Saját tudósítónktól.) Kétségtelenül megál­lapítható, hogy az utóbbi évek legnépszerűbb kártyajátéka: a ramsli. Úgyis hivják becéző néven, rarnes, szopári, bernenőoske avagy an­géhn, Frische Fire, véle és játsszák a Kárpá­toktól az Adriáig, az utolsó lebujtól, a legelő­kelőbb kávéházig. Ez éltérjedt játék leikos kö­vetőit mégis nagy szomorúság érte Szegeden. A rendőrség egyszerűen „hazárd" jelzővel ru­házta fel a szelid bemenőcskét és kijelentette, hogy eljárást indit az ellen, aki bármily színre beanegy, tekintet nélkül arra, hogy ássz ós ki­rály van-e a kezében. E kijelentést azonban nem akarta respektálni senki, mire a rendőr­sé gkarhatalommal szerzett érvényt lesújtó ha­tározatának. Május 9-én este történt,' hogy az ügyeletes rendőrtisztviselőt arról értesítették, hogy a Kossufh-kávéházban rarirsChliznak. A rendőr­tisztviselő kiküldte Kotnlössy András detektí­vet a kávéházba, aki lefoglalta a betétet, a já­tékosok nevét pedig feljegyezte és megindítot­ták az eljárást szerencsejáték által elkövetett kihágásért Böhm Károly terménykereskedő, Hajnal Sándor szállodái portás és Heller Jó­zsef pincér ellen. A játékosok bár tiltakoztak az -ellen, hogy a ramschlit hazárdjátéknak mi­nősítsék, mégis kénytelenek voltak a törvény előtt helyt állni. Az ügyet ma tárgyalta a szegedi királyi já­rásbíróságon Somlyódy István biró. A tárgya­láson a vádhatóságot Vén András dr ügyész­ségi megbízott képviselte. Az egyik vádlott, Böhm Károly kihallgatása során azzal véde­kezett, hogy a ramschli nem hazárdjáték, mert eddig is mindenütt szabad volt játszani. Az ügyészségi megbízott is ezután annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy tudomása sze­rint a ramschli tényleg nem hazárdjáték és ez­ért elejtette a, vádat, A biróság ekkor a vádlot­tak ellen megszüntette az eljárást és ez által amellett döntött, hogy a ranschlit szabad ját­szani. Náthán, a 667. szárru hordár. (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap roiai számának jelentése szerint — mint alább ol­vasható — nagy tisztesség ért 'egy öreg bu­dapesti hordárt: a >kiraly buzgó szolgálatai el­ismeréséül az ezüst érdemkereszttel tüntette ki. A kitüntetés híre nágy örömet és nem kis büszkeséget is keltett a hordárok körében, ahol a modern haladás, a hiöilkiis gyerek, iaz utóbbi időben bizony nagy szomorúságot okozott. Fölkerestük a klLtüntetett közszolgát és beszédéből, amikor elmesélte a sorsát, több­ször hangzott) ki ez a panasz, pedig még neki .aránylag jó dolga rinn'ia többihez képest. A piros sapkát immáron negyvenkét esz­tendeje viseli a már hétVenegy esztendős em­ber: Schönfeld Náthán;'a 667 számú közszolga. Az apja teremszolga vólt a balassagyarmati zsidó hitközségnél s Midikor meghalt, a Nát­hán gyerek lépett áz örökébe. Három kis leánya volt már akkor és nem tudott meg­élni a jövedelemből. Akkor, aiz 1869-iik esz­tendőben mentek Pestté. Mindjárt 'beállt hor­dárnak. Régente ennek az intézménynek a szervezése előtt jöibb viszonyok voltak. Akikor egyes emberek bérelték a hordárszámokat és ugy adták tovább. A szervezés után legyen­gült iá kereset, de azért nagyon jól meg lehe­tett élni. A 667res hordár akkor inás foglalkozást is vállalt. Künn a turfon leszámitolója — esz­komptőrje — lett iá loVarégyesületnék. Ha ugyanis valaki egy nyér'ő'tiketre rögtön alkiar­ta a pénzt, ő beváltotta —^ kis haszonnal. Hor­-iári működése a levél-és csomagszállítás volt, azonkívül a hurcolkodátaól is segített. Ilyen­formán ia régi jó időkben megkeresett naponta nyolc-tiz forintot. — Most, mióta a boj van, — mondatta szo­morúan — néha egy krajcárt sem viszek ha­za. A borotvált képű, szikár, öreg hordár tizen­hét esztendeje áll már a Rákóczi-utón, a Pannónia-szálló előtt. Kiszolgált sok előkelő­séget, igy Baross Gábort, Szilágyi Dezsőt, Teleki József grófot, Lipthay Bélát és má­sokat. A dolgát mindig jól elvégezte s ligy némi népszerűségre tett szert. Az urak min­dig csak ugy szóütották, hogy: Náthán, Igen érdekes élettörténetének az a része, amely a leányainak a fórjhezmeneteléről szól. Az egyik 'leányát ugyanis a konstantinápolyi Ottomán Bank egyik hivatalnoka vette el, aki ma igazgató. Az 1896-iiki kiállításon jártak s akkor egy fiatalember állandóan követte őket. Végül, amikor letelepedtek egy asztalhoz, ő is odaült hozzájuik és bemutatkozott, mint a bank hivatalnoka. Igazolásul egy nagy buda­pesti pénzintézet ismert nevű, előkelő vezető­jére hivatkozott és megkérte a leány kezét. A hordár tudakozódott, aztán megtörtént az esküvő. Most az; a haszna belőle, hogy megkül­dik a házbérét. A másik leányát egy nyitra­megyei fakereskedő vette el, a harmadikat egy budapesti főpincér. Az öreg hordár nem tud megválni a mester­ségétől. Ha rosszabbul megy is, az esz­pomtőrség ktisegiti. Hetvenegy éves korára még nagyon jó erőben van. A feleségét el­küldte nyaralni, maga pedig ma délelőtt is ott állt a Pannónia előtt, várva, hogy valaki oda szól: — Náthán! — Bizalom a kormánynak. Eperjesről je­lentik: A sárosmegyei munkapárt végrehajtó bizottsága ma délután ülést tartott. Az ülésen elhatározták, hogy táviratilag üdvözlik Lukács László miniszterelnököt és Tisza István gróf házelnököt. A bizottság kimondotta, hogy biza­lommal van a kormányhoz és helyesli politi­káját. — Selmecbánya mai (közgyűlése kimon­dotta, hogy bizalommal viseltetik a kormány és a Ház elnöksége iránt, mert a mostani re­zsimtől várja, hogy a Ház tanácskozásának normális rendjét helyreállítja. — Merénylet aromán miniszterelnök ellen Manu volt román miniszterelnök ftlesége el­len ma gyilkos merényletet követett el egy elbocsájtott szolga. Megleste a miniszterelnök­nét a kertben, megtámadta és fojtogatni kezdte. Tizenötezer frank értékű ékszerét el­rabolt, azután megszökött. Manuné állapiba súlyos. — Az állam költségvetése. Teleszky Já­nos pénzügyminiszter körrendeletben hivtta fel ,az illetékes ügyosztályokat és számvevő­ségi csoportokat, hogy az 1913. évi állami költségvetés előirányzatát haladéktalanul ké­szítsék el és junius 30-ig az államkincstár ut­ján juttassák el a költségvetési ügyosztályba. Az előirányzatokat a miniszter júliusban akarja átvizsgálni. A miniszteri rendelet töb­bek között ezeket mondja: Az előirányzat összeállítása alkalmával az 1912. évi költségvetésben engedélyezJett ösz­szegek lesznek alapul veendők és az okokkal szemben elkerülhetetlenül szükségesnek mu­tatkozó eltérések részletesen indokoiliandók. Az állami rávmegyei és államvasuti alkalma­zottak részére engedélyezendő családi pótlé­kok számára az egyes költségvetési cdmeknól uj alrovatot kell beilleszteni. Eltekintve a vám- és bányászati tisztikartól, a többi tiszt­viselői csoportra nézve 'létszámrendezés ter­mészetével biró intézkedések az egész vonalon lehetőleg mellőzendők ós mellőzni kell az állá­soknak szaporítását is. Ha azonban egyes szolgálati ágaknál a létszámemelés mégis elkerülhetetlen lenne, az uj állások csakis az illető szakra nézve megállapított legalsóbb fokozatba veendők fel. Az egyes kiadási téte­leknél a takarékosság elvét a legszigorúbban szem előtt kell tartani és figyelembe véve a legutóbbi évek zárszámadásainak eredmé­nyeit, megfontolás tárgyává kell tenni azt is, vájjon az eddigi szükséglet nem lenne apaszt­ható vagy egyes esetekben teljesen mellő-z hertő. — Könyvtárak államsegélye. A közokta­tásügyi minisztérium uj könyvtárak felállí­tására, illetve meglévő könyvtárak gyarapí­tására ia következő közművelődési egyesülete­ket és könyvtárfentartó testületeket részesí­tett e pénzbeli segiségben: iaiz Uránia Tudomá­nyos Egyesület, a Délmagyarországi Magyar Közművelődési, a Duuántnli Közművelődési, az Erdólyrészi Magyar Közművelődési és a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesüle­teket egyenkint ötezer koronával. A Budapesti Könyvtáregyesület ezernyolcszáz, a nagyvá­radi Szigligeti Társaság és a pozsonyi Toldii­Kör ezerötszáz korona állam segítségben ré­szesültek. Az Országos Magyar Islkolaegye­sület ezer koronát, ia budapesti Erzsébet Nép­akadémia kilencszáz korona segítséget ka­pott. Több könyvtár, jótékonysági egyesület és iskolái könyvtárak nyertek ezeken kiivül kisebb-nagyobb államsegitséget. E segitsége­ket a Muzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének ajánlata és tervezetei alap­ján utalta iki a minisztérium. Az állam segít­ségében részesült egyesületek és testületek elszámolásaik alapján részben uj népkönyv­tárak felállítására, részben meglevő könyv­tárak gyarapítására fordították az államse­gitséget. — Nagy idők tanúja. Zombory József, nyugalmazott városi tisztviselő ma délben 88 éves korában meghalt. Szegeden, különösen az Alsóvároson majd mindenki ismerte Zombory Józsefet, aki öregségéhen is frissen, élénken érdeklődött minden iránt és akihez elsereglet­tek az emberek, hogy hallgassák beszédjét és azokat a tapasztalatokat, amiket átélt. Zonn­bory József ugyanis a szabadságharcban vé­gig részt vett, mint honvédőrmester. Összesen hrminckét ütközetben szerepelt. Az elhunytat vasárnap délután 3 órakor temetik a Kisfa­ludy-utca 45. számú házból. — A Nyugat nj tulajdonosa. A Nyugat' amely nem rég alakult át részvénytársasággá, ma ismét uj tulajdonos kezébe került. A Nyu­gat Irodalmi Részvénytársaság feloszlott és a lap Ignotus főszerkesztőnek a tulajdonába ment át. — A merénylő képviselő. Tisza István gróf merénylője, Kovács Gyula képviselő az éjszakát nyugtalanul töltötte. A sebe kínozta és e miatt sokszor felriadt. Herczel tanár fél­tizenkettőkor vizitet tett Kovács Gyulánál, le­vette a kötést és kivette a sebvarratokat, hogy uj kötést alkalmazhasson. Kovács Gyulát fej­fájás kínozta, ennyiben rosszabbodott az álla­pota. Herczel professzor még nem határozta el magát ujabb operációra. — Amikor Szlavek dr vizsgálóbíró elrendelte Kovács Gyula elő­zetes letartóztatását, egyben ugy intézkedett, hogy a beteg egyelőre a szanatóriumban ma­rad ápolás alatt, minthogy Herczel tanár vé­leménye szerint életveszélyes volt az állapota. Azóta több nap telt el. Az ügyészség indít­ványt tett Kovács Gyulának a rabkórházba való átszállítására. Hogy ez megtörténhessék elrendelte a biróság, hogy Kovács Gyulát tör­vényszéki orvosszakértő vizsgálja meg. Ajthay Sándor egyetemi tanár, törvénsyzéki orvos, szakértő tegnapelőtt este ejtette meg a vizs­gálatot és az akkor tapasztalt tünetekről ma délelőtt tett jelentést az ügyészségnek. A pro­fesszor véleményében azt a kijelentést teszi, hogy Kovács Gyula állapota nem életveszélyes ugyan most már, de olyan gondos ápolást igé­nyel a sérülése, hogy egyelőre nem tanácsol­hatja a rabkórházba való átszállítási A letar­tóztatást elrendelő végzés ellen Kovács Gyula védője, Polónyi Dezső dr tudvalevőleg felfo­lyamodással élt a büntetőtörvényszék vádtaná­csához. Az iratokat Takács Aurél drnak osz­tották ki, aki tanulmányozta az ügyet és ma délelőtt készítette el refei'ádáját, amelyet a mai vádtanácsi tárgyaláson elő is terjesztett. A törvényszék vádtanácsa egy órakor ülésre (gyűlt össze, hogy a felfolyamodás dolgában

Next

/
Thumbnails
Contents