Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-02 / 127. szám

1912 június 2. déemagYarorszáö 3 nak a többség© is a klerikális kormány ellen fordult. 'Most minden liberális párt összefogott a győzelem kivívásáért. Moratóriumot kapott a Gazdasági és Iparbank. — A betétesek pénze. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gazdasági- és Iparbank válsága ügyében szombaton dlöntő fordulat történt: a hitelezők moratóriumot adtak a bajba jutott banknak. A hitelezők határozatától függött a gazdasági bank sorsa. A megegyezés létrejött és most már semmi akadálya nincs a bank újjáalakulásának. A megegyezés a betéteseket is igen közelről érinti, mert most már egész bizonyos, hogy a betétekből egy fillér sem vész el. i u A hitelezők értekezlete szombaton délután volt az iparkamarában, Rósa Izsó dr elnöklésével. Az értekezleten huszonegy visszleszániitolási hitelező pénzintézet, köztük három szegedi bank volt képviselve. Tiz pénzintézet levélben mentette ki távolmaradását és kérte az eredmény közlését. Berényi Pál, a Magyar Pénzintézetek Országos Szövetségének az igazgatója is megjelent az értekezleten. Berényi Pál a bank fizetésképtelensége idejében is résztvett a tanácskozásokon és működése eredménnyel járt. A huszonegy pénzintézet mintegy egy millió és hatszázezer koronát képviselt. Az igazgatóság közölte a hitelezőkkel a státust és a bank egyéb számadásait. Tüzetesen megvitattak minden részletet. Azt is fölemlítette az igazgatóság, hogy megegyezés esetén milyen módon tudja biztosítani a bank fönmaradását. A negyedfél órás tanácskozásnak az volt az eredménye, hogy a bank megegyeodiaadó szerelmemből'? Egy gonosz, ostoba, lelketlen szó öli meg az etgész életemet. Az asszony: Egy szó? Vájjon micsoda szó? Az ifjú: Az, Ihogy „vigyázz". Ahogy az ajtón belépek, már rám szólsz, liogy vigyázz! Amikor a kezedet megcsókolom, a fülembe súgod, hogy vigyázz! Ha a karomat kitárom, hogy megöleljelek, félreugrasz: „vigyázz!" Minden ajtózörrenésre felhangzik a rettenetes „vigyázz!" A szél, lia zug, már ő is azt zúgja, hogy „vigyázz!" És amikor egy-egy önfeledt pillanat virrad ráink, nagy idők és keserves várakozások után, akkor se azt súgod a fülembe, hogy szeretlek, de azt, hogy vigyázz. Az asszony: De 'hisz ez csak természetes. Az ifjú: ördögöt természetes. A legnagyobb mértékben tenmószetellenesi. Egy éjjeli bakter neon vigyáz annyit, mint amennyit te tőlem követelsz. És emellett gondolj a saját kínjaimra és fájdalmaimra is. Mindig távol vaigy tőlem és mindig vágyom utánad. Épen akkor vagy legtávolabb tőlem, amikor leginkább a közelembe kívánlak. És féltékeny is vagyok rád. Féltékeny vagyok az uradra s neki megvan az a joga, ami engem illetne meg, hogy egy golyót röpítsek belé, mert téged bir. Én nem tehetem meg vele, de ő esetleg megteheti velem. Az asszony: Most mái* elég mára. Két okból. Először el kell mennem (hazulról, másodszor unom ezt a sok ostobaságot. (A kalapját kezdi tűkkel spékelni.) Egyébként te akartad %y. (A tükör előtt fejére igazítja a kalapját.) zésre jutott a visszleszániitolási hitelezőkkel. Három évi moratóriumot engedélyeztek a banknak. Három évig törlesztheti a bank a váltóadósságát. A megegyezés azonban csak azzal a kikötéssel érvényes, ha a kibocsájtandó elsőbbségi részvényekből ötszázezer koronát három hónapon belől befizetnek. A gazdasági banknak ugyanis a következő módon történik az újjáalakulása: Az egy millió korona alaptőkét leszállítják ötszázezer koronára; hatszázezer korona értékű elsőbbségi részvényt kibocsátanak. A hitelezők kikötötték, hogy a hatszázezer koronából legalább ötszázezer koronát három hónap alatt befizessenek. Az igazgatóság ezt tudomásul vette, annál is inkább, mert az elsőbbségi részvényekből háromszázötvenezer korona értékűt már jegyeztek. Kétszázezer koronát jegyzett Zsilinszky Mihály v. b. t. t. és Reök Iván országgyűlési képviselő. Százötvenezer koronát az igazgatóság jegyzett. A gazdasági bank ötszázezer korona váltó veszteségre számit és ennek megfelelően intézték az újjáalakulás módozatait. Amennyiben nagyobb volna a váltóveszteség, az összeget levonják az időközi nyereségből. A váltóveszteséget pontosan megállapítani lehetetlen, csak valószínűségen és kombináción alapulhat az ilyen számitás. Ha a meghatározott időben befizetik az ötszázezer koronát, megkezdődik a tartozások végleges rendezése. A megegyezés szerint négy hónaponkint tiz százalékot törleszt a bank. Ez három és egyharmad évi moratóriumot jelent. Vasárnap délelőtt féltizenegy órára az igazgatóság értekezletre hivta össze a részvényeseket. Az igazgatóság közli majd a szombati tanácskozás eredményét.. Egyben tanácskoznak majd a legS ha tudsz valami okos módot, hogy változtassunk a 'dolgokion, én szívesen belemegyek. Az ifjú (zavartan, kétségbeesetten): Nem tudok. Azaz, hogy hogy tudok. Valamit gondoltam, valami dereng bennem. (Az asszony felé közeledik.) Az asszony (a tükör előtt): Vigyázz! Megszúrlak ezzel a nagy tűvel! Az ifjú: Már megint vigyázzak, örökösen vigyázzak. Már a, tűre is én vigyázzak. Az asszony: Hát csak ki vele. Mi az, ami dereng benned? Az ifjú (siránkozó hangon): Valami gondolat. Valami kétségbeesett gondolat. Hogy ez igy nem jól van. Hogy sehogy sincsen jól. Hogy kár volt az egészet igy csimálni. Hogy máskép kellett volna berendezni az életünket: okosabban, szebben. S hogy azt még most is meg lehetne tenni. Az asszony: Jól áll a kalap? Most van először rajtam. Az ifjú: Nagyon jól áll. Gyönyörű kalap. Büszke vagyok rád. (Újra siránkozva.) Tehát azt gondoltam, hogy még vissza lelhetne csinálni mindent. Az asszony: Mit? A férjihezmenésemet? Az ifjú: Azt is. Elválhatsz az uradtól. És hozzám jösz feleségül. Mégis máiskép volna akkor minden. Mindig velem volnál, ölelnélek és csókolnálak. Nem lennék egyedül hosszú éjszakákon. Nem sorvadnék el érted. És — ez a legfőbb... I Az ifjú: És ha már mindenáron vigyázni | kell, — hát inkább vigyázzon máa 'közelebbi teendők felől. Valószinii, hogy a kisebb betétek kifizetése a héten már megtörténik. A békés megoldás föltétlenül üdlvös Szeged közgazdasági életére. A nagy zökkenés után remélhetőleg uj erőre kap a bank és szilárdabb alapra fekteti a működését. Podlussányi Gyula temetése. (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután, négy órakor temették Podlussányi Gyula nyugalmazott honvédezredest, a Gazdasági- és Iparbank pénztárosát. Az a páratlan részvét, amely ma megnyilvánult az öreg katona temetésén, az mutatja leginkább, hogy a tömeg ítélete, ha helyien is sokszor, de a tömeg érzése soha nem csal. Podlussányi öngyilkosságának közvetlen oka bármi volt is, megéreztük mindannyian tragédiájában, hogy itt osztály-tradiciók, társadalmi rendellenességek, elvek és meggyőződések ütköztek össze, hogy itt, e vértelen csatában pusztulni kellett annak, aki a gyakorlati élet legtöbhször kicsinyes és becstelen dolgaiba nem szokhat bele egyenes karaktere miatt. Szomorú és egyszerű tragédia. Podlussányi katona volt évtizedekig. Katonás volt tehát az élet fölfogása, katonás a tettei, a jelleme, sőt még a halála is. Nem birt meginogni, nem birt hátrálni. Megállapodott, higgadt, gondolkozású ember volt és nem tanulékony; nem akarta másmilyennek látni az életet, nem tudta másfélének megismerni az élet nagy világító fáklyáit, mint ahogy azok már egyszer felgyúltak a lelkében. És ő, az erős, a tiszta, a feddhetetlen, — ő esett el a bus, örök küzdelemben; 'ő felette diadalmaskodtak a gyávák, egyes becstelen. És ezt megérezte a tömeg, az ezrekre menő emberek gyászoló serege, amely ma körülvette a koporsót, meghatva és könnyes szemekkel. Megérezte, hogy hős maradt itt halva a csatatéren, egy hős, akit az alakuló, elfajuló élet iizött a halálba. ... És fent a koporsón megcsillant az öreg katona régi kardja és aranyos csákója. Felvonultak a századok, megjelentek előtte még egyszer a díszes, aranysujtásos uniformisok, a katonákat vezénylő őrnagy harsány vezénylése hallatszott és mikor megindult a menet, ki az utolsó útra, akkor már az öreg Podlussányi megint kedves, régi bajtársaitól volt körülvéve. Azután megszólalt a gyász-dob és felhangzott Beethoven gyászindulója. Ha van a halaion tul is élet, akkor az öreg katona, a jól ismert hangokra valószínűleg nyájasan összeütötte bokáját a koporsóban . . . Délután négy órakor vette kezdetét a temetési szertartás. A Szent Háromság-utca 65. szám alatt levő ház előtt ekkorra már oly óriási közönség gyűlt össze, hogy ellepte a Nagykörutig az egész Szent Háromság-utcát. Pontban négy órakor megérkezett a katonaság. A honvédségből négy század, vagyis egy zászlóalj vonult ki teljes díszben Edvy Gyula honvédőrnagy vezetésével. A többi fegyvernem is képviseltette magát. A parancsnokság részéről megjelent Schultheisz Emil tábornok, Kovács Aladár vezérkari őrnagy kíséretében. A 46-os gyalogezred részéről Sertic Ottó ezredes. A m. kir. csendőrség részéről Szőts József csendőrezredes és Szathmáry alezredes. Megjelent az utászzászlóalj parancsnoka is, Gábel alezredes, a honvédhuszárok részéről pedig Gergely Miklós alezredes. Az elhunyt két régi barátja: Sfambert és Kerner nyugalmazott ezredesek is