Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-12 / 134. szám

2 DÉLMAGY ARORSZÁG 1912 junius 12. életet, a magánemberek érintkezését megmérgezhetnék, — sietni kell ezzel a lehiggadást, nyugalmat, csöndet teremtő, kiegyenlítő munkával. Itt emiitjük meg, hogy Lukács László miniszterelnök a vasárnapot Bécsben töltötte, ahol fogadta a Neue Freie Presse munkatársát és előtte rendkívül érdekes nyilatkozatot tett a helyzetről. Arról volt szó, hogy külföldön az a benyomás, mintha Magyarországon és Horvátországban ezidő szerint az erőszak uralkodnék. A miniszterelnök ez ellen a felfogás ellen a leghatározottabban tiltakozott és kijelentette, hogy épen ellenkezőleg, az állami rend és törvényesség irányitja a kormányt és többséget s hogy teljes remény van, hogy mindkét országban mihamarább helyre áll a béke és az 'eredményes munka lehetősége. Majd ezeket mondotta: — Ha az eseményeket az ország határain kivül nem mindig helyesen ítélik meg, ennek a kritikának tényeket helyezhetek szembe. Az állami és alkotmányos szervezet rendes működését Magyarországon és Horvátországban az ellenzéki csoportok a legérzékenyebben zavarták. A magyar képviselőház tiz hónap óta nem tud dolgozni és tizenöt éve van az obstrukció. Ez olyan állapot, melyet a világ egyetlen civilizált országában sem tűrnének meg és van számos példa arra, hogy nem is tűrték meg. Javítani akartuk a tisztviselők fizetését. Lehetetlen volt. Két uj egyetemet akartunk felállítani. Az obstrukció megakadályozott ebben. Ezeket a fontos munkákat most az ország és népesség javára néhány óra alatt elintézzük. Az ország hangulata bizonyltja, hogy a helyes utón vagyunk és hogy a lakosság tudja, hogy a történt intézkedések nem a mi, hanem az ország hasznát szolgálják, Külö; r..'éen a vidékről valósággal elárasztanak [ bennünket bizalmi nyilatkozatokkal. Na' ponta százával jönnek a köszönő táviraí tok, amelyékben'lelkes szavakbari I kodnak, amiért az obstrukci óbéklyóit szétj törtük és a parlamentnek az életképesséij get visszaadtuk. Most végre a megyei közgyűlések és az egyéb vidéki képviselőtestületek fognak nyilatkozni és meggyőződésem, hogy azokon ugyanaz a felfogás jut kifejezésre, mint a nem hivatalos nyiatkozatokban. — Most az ellenzéken van a sor, hogy visszatérjen a munka terére. Senki sem akadályozza meg őket ebben. Most már lehetséges volna, most már módjukban volna az ellenzék ama tagjainak, kik dolgozni akarnak, hogy. a képviselőház hasznot hozó munkájában résztvegyenek. Senki sem kényszeríti őket arra, hogy a rendbontókat, akiket el kell távolítani, kisérjék és hogy a teret a többségnek engedL jék át. Harcunk egyesegyedül a technikai obstrukció alkotmányellenes és a parlamentet veszélyeztető üzelmei ellen irányul. A technikai obstrukció volt a mi ellenségünk és az ország ellensége. Aki attól elfordul, azt szivesen látjuk a közös munkálkodásban. A képviselőház ülése. — Elfogadták a házszabályreuiziót — (Saját tudósítónktól.) Rendkívül nagyjelentőségű kérdést oldöttak meg ma a parlamentben. Letárgyalták és elfogadták a házszabályrevizió kérdését. Bizonyára mindenki helyesli a szabályok revízióját, aki csak figyelemmel kísérte, mennyi akadályt és erkölcstelenséget okozott a képviselőház eddigi „munkásságával." Mert minden szabadabb tár— Ali, Isten! iMi az? Hogy rám 'ijesztettél, Katrin — lihegte, mikor megismerte a feleségét. — Mi ütött, beléd? Jöjj, segíts összeszedni ezt a rőzsét. Jónás .a mellényzsebébe dugott engem, .aztán lehajolt, hogy segítsen a feleségének. Majd hazament s otthon a rozoga ikis házban, elrejtett engemet a gerendák között s mikor később mindenki aludt, (ismét előmászott s a padláson egy kőrakás alá dugott. Aztán felriadt álmából s ordátani kezdett: i — Tűz van! Tnz van! Újra elővett engemet s többé le sem mert tenni .a kezéből. Egyszer ide, máskor oda dugott el a rongyai között s sovány ujjai egyre végigsiklottak rajtam. Azon az éjszakán sem hagyott el magától, mikor remegve .a félelemtől, a tebénistálló eresze alá húzódva, valamit babrált a 'kezével, amelynek nyomán néhány pillanat alatt lángban állt az istálló. Majd kirohant a mezőre s a fejét beletemette a gazba. De mikor a szegény állatok rémült bőgése a füleihez jutott, eszeveszetten rohant vissza, a lángok közé s bár a testét már égési sebek borították, ö volt a legbátrabb s kettő helyett dolgozott a mentési kiséri étnél. Délután megérkezett a gazda is útjáról s mikor elpusztult tehénistállóját meglátta, rettenetes jajveszékelésben tört ki. Lopva azonban Jónásra .nézett. És Jónás ájultan esett a földre e pillantás hatása alatt, Szegény öreg, nem csoda, ha kifáradt. Csoda, hogy oda nem égett, hiszen ő tett a legtöbbet közöttünk! — mondták a körülállók. A tnz okát nem lelhetett megállapítana, biztosan valami vándorlegény gyújtotta fel. Jónás, miután a bűnt. elkövette, most tettének gyümölcsét lis élvezni akarta. Először is Carel gazdát akarta megkérni, hogy váltsa fel .neki a. százkcronásL de nem jutott tovább a 'kerítésnél. Majd bement a városba, hogy ezt megtegye, de miikor belépett, az üzletbe, csaik alamizsnát koldult. A pénzt nem merte megmutatni. Nemsokára beteg lett ezután. Lázt, kapott .s egyre a tűzzel viaskodó állatok rettenetes bőgését hallotta. A melle beesett egészen. Egy pillanatban a falusi jegyzőt látta az ágya mellett állni. Könyörögve nyújtotta, féléje .a kezét, — Én voltam, hát igen. Csukjanak be! Csakhogy már vége vain! — Hallgass ide, Jónás, — mondta a jegyző — a biztosiitó társaság tizenöt korona jutalmat .küld neked, amiért oly derekasan részit vettél az oltás nagy munkájában. — Nem, nem, ennyiért nem teszem! — szabadkozott Jónás, aki nem volt egészen magánál, — Inkább elmegyek a itoloncházha! — Szegény ember, félrebeszél — sajnálkozott a jegyző. — Katrin, tedd el a pénzt helyette. Nyolc nappal ezután Jónás meghalt s a jóságos Oarel gazda olykor rozskenyeret, tejet és zsírt küldött az özvegynek. De mikor Katrin a Jónás ágyát széjjelszedte, a. szalmazsákban egy gyűrött papírdarabot talált s mikor kiegyenesítette, .látta, hogy az egy száz koronás bankó. És senkise tudta meg soha, hogyan került az oda. gyalást és reformot megakadályozott a házszabály, melyen még az obstrukció tartalmát is íölépithetté'k. Már a koalíciós kormány akarta a revíziót keresztülvinni, ami nem sikerült. Most ugyanazt a revíziót alkották meg, egyhangú lelkesedéssel és ugy, hogy még az ellenzék — a hajdani koalició! —- se kifogásolhat. Többek között Lukács László miniszterelnök és Tisza István gróf házelnök is hozzászóltak ma a reviziő kérdéséhez. A miniszterelnök röviden, tömör szavakkal sürgette a kérdés elintézését. Tisza István pedig olyan beszédet mondott, amely az egész ország szempontjából is óriási jelentőségű. Tisza István gróf hivatkozott a múltra és arra, mennyire bénitölag hatott az eddigi házszabály, valamint annak kinövése, az obstrukció. Hivatkozott arra, hogy a koalició alk'arta legjobban megalkotni a revíziót. Az ellenzéknek csak kisebb fele van kitiltva a Ház üléseiről, a nagyobb rész benn lehet, épen ugy, mint a munkapárt, tehát semmi akadálya sincs annak, hogy letárgyalják ezt a fontos kérdést is, — mondotta Tisza gróf. Majd hozzátette: — Az ellenzék, mint koalíciós többség, már hive volt ennek a reviziónak. Erkölcstelenség volna tőle, ha ellene 'nyilatkozna. Mindenki tapsolta Tiszának logikus következtetését. És a nagyszerűségnek, mondhatni: a fenségnek megnyilatkozása volt, amikor Tisza gróf a saját múltjáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy soha se a gyűlölet, de mindig a szeretet vezérelte. Amikor félreértették, fájó szivvel bár, de mégis félreállt. A történelem aztán igazolta. Újra kezébe vette az ügyeket, szeretettel, soha nem gyűlölettel. Majd kérte a nemzetet, hogy most igazolja cselekedetéért. Óriási lelkesedéssel vették tudomásul Tisza István gróf beszédét és elfogadták a revizió kérdését. A nevezetes ülésről ez a tudósitás szól: (Az ellenzéki fölvonulás.) Már reggel fél-kilenc tájban hangos volt az Országház-kávéház a gyülekező ellenzéki képviselőktől. Korán megjelent Justh Gyula is, akit éljenzéssel fogadtak; karonfogta Bakonyi Samut és vele egy kis sétát tett a Vécsey-utcában. Károlyi Mihály grófot már egy sürgős üzenet várta a kávéházban; Andrássy Gyula gróf kérette, hogy sürgősen látogassa meg. Károlyi gróf automobilba ült és Andrássyhoz ment. A képviselők elsősorban is konstatálták, hogy a Ház körül ma is erős katonai és rendőri készültség van. A parlament épületét a 23., 26, és 1. gyalogezred egy-egy zászlóalja és a W. huszárezred két százada vette körül, A katonai kordon széles vonala egészen az Országház-téren levő villamos megállóig nyúlik. A katonaság feletti parancsnokság Griesler altábornagy kezében volt. Valamivel háromnegyed tiz előtt az egész ellenzék Justh Gyula és Apponyi vezetésével elindult a kávéházból, hogy a képviselőházba menjen. A kordonnál a villamos megállóhely előtt egy rögtönzött kapuszerű bejáró van, mélynél egy katonatiszt, egy- rendőrfelügyelő, egy rendőrkapitány, egy képviselőházi terembiztos és egy képviselőházi szolga várta a képviselőket. Mikor a kordon közelébe -ért a képviselők csoportja, Köpf főfelügyelő előre szaladt éá hangosan igy szólt: —Aki nem képviselő és nem újságíró, az menjen vissza