Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-18 / 139. szám

234 DÉLMAG YARORSZAG 1912 junius 15 t^t ,hf tfőn felbopcolták' a .éözA'órházban, ahon­nan kedden délután temetikv Á sz^Sjaftisío gyijíkqsat,. Paiatinus János bjULSzonikét éve$ ácssegédot meg; szombaton é'j­jöl eltqgté a rendőrség. Atiűiserték az iigyész­-ség fogházába. ttrigylífcos Kéri István 1iárminck«É .^ves fuvaros a Marostő 14. szánni házban levő lakásán va­sárnap éjjel bárom órakór fölakasztotta, ma­Áz öngyilkosságot reggel7 vették észre a .házbei lek. A fuvaros már Hónapok ófú'készült az ön­gyilkosságra. Minden éjszaÉSát átdorbézolt. 'Tettének oka életuntság; tfáÖlfite'WiWás ai iftöítábitn. Vásárnap éjjel félbároni órakor rablótá­madás történt Rókuson. Frctirtk József ma­gáin tisztviselő, Frank FngYqsné Árva-utóai korcsmájában mulatozott, ahonnan két óra tájban egy ismeretlen üátatíeniberrel távozott. TTt^özbeai iiíég egy eúibér csatlakozott a nba­gaii tiszt v iselőfiö z. Amikor á társaság a Brftss^lí-korutra ért, a. kitéhőtaxs szó n<MíjniT aí föl'dretepérte Frank Józsefét, Mtván k'órohát itárfáflmazó pénztárcáját elrabolták és átítáh élfutőttáfk. A mágantisztíviselp följéiiíe^éeseré iá rénd­ő^ség megindította a nyomozást. A szémély­léirá's áíápjáű csakiíiámar in'yóinárá akadtak téseffí, amelyekkel az egyetemi polgárság ter­vezett nópgyülését tiltotta be. A vezetők hol­nap fognak határozni, liogy. a főkapitány hatá­rozatával széniben mitévők légyenek'. támadók. Az asztalossegédeik tagadlak a rendőrség Olptt, liogy ők kirabolták vápía Frank Józse­fet, Vallomásuk szerint politikai vitatkozás .közben véleményeltérés miáft megverték a magántisztviselőt. Egyébről bem tudnak. Az éjszakai rablótámadás ügyében a rend­őrség tovább folytatja a (nyomozást. Véres vérekedés Kamatásérdön. , .ti. , Vasárnap este hait óra tájban veres vere­kedés történt KamarásercTőn. tíécken János hprgosi legény Kámaraiserdőből hazafelé .igyekezett. Amikor á töltésre ért, a vasúti, sí­nek mentén levő bokorból! előugrottak Rádi'cs Károly és Berta János, Beéken régi hara­gosai. A két (legény szó inélküíl rátámadt Beokén Jánosra, a földre teperték és mellbeszurták. A kés a legény tüdejéig hatolt, életveszélyes sérülésével beszállították a szegedi közkór­bázba. Az egyik verekedőt, Radics Károly borgosi legényt hétfőn egy régebbi bűne miatt hat hónapi fogházra ítélte Taschler József dr járásbiró. Radics még tizennyolc éves sincs, de már is egyik legveszedelmesebb vereke­dője Horgosnak. Testisértés miatt többször volt büntetve. A hat hónapi fogházat azért mérte rá a járásbíróság, mert a mult év de­cemberében Forró Antall horgosi legényt megtámadta és összeszurkálta. A járáshirósági tárgyalásra két csendőr vasraverve kisérte Radics Károlyt. A kamia­ráserdői verekedés miatt ugyanis előzetes le­tartóztatásba helyezték. Á tizennyolc éves fiu valóságos haramia-tipus, aki sókat foglalkoz­tatja majd a bíróságot. .ipcuteu nem iiépjjyiiléseziiek. Kő­ző. i.og> a főváros függetlenségi párti szer­ve. lius 30-áu vasárnap délután, népgyű­lés arnak taitani, hogy ,a képviselőházban történt eseményék ellen a velők érző polgárság tiltakozzék. A népgyűlést szabályszerűen beje­lentették Boda Dezső dr főkapitánynak és a bejelentők ma kapták meg a főkapitány hatá­rozatát, amelyben a bejelentést tudomásul nem peszí és a népgyűlés megtarfását nem engedi meg. A főkapitány határozatát azzal okolja, liogy u jelenlegi, izzó politika ihangulat nem . alkalmas népgyűlések "Tartására s azonkívül majdnem szószerint megismétli amaz ellenve­SZÍNHÁZ, művészet Porel a k&tffr sfffíéSZrfóHöÉ. (Saját tudósítónktól.) Fiatal leányok, akik­nek csinos arcocska jak, karcsú termetük és. azonfelül némi temperamentumuk,van, gyakran gondolnak arra, liogy .színésznők szeretnének lenni. Azt hiszik, hogy a természet többé-kc­vósbbé dus ajándékain kivül ebez csak az kell. hogy bejussanak valamelyik színészi iskolába, a többi azután magától jön. Az életben ezt a felfogást még azzal is meg­toldják, bögy az iskolában, ugy sem kéli ta­nulni, mert akinek szerencséje van, megy előre, aki pedig szerencsétlen, azon ugy sem segit a tanulás. Ebez járul, hogy még kritikusok és hozzáértők is AéSlá azfóii á vébüü^nyeií vannak, hogy „a színpadra születni kell", vagyis hogy a színpadra nem termett kezdőn ugy sem segít, a tanár, a született tehetséget pedig legfeljebb a sablonok tevés útjára vlM áz iskola. — Nincs hamisabb felfogás — ifja. Porel — mint az a nagyon is elterjedt nézet, hogy az igazi színpadi tehetségnek nincs szükségé veze­tőre. Ezt mondta előttem Juliette Ádám. á szép újságírónő eg5' kezdő színésznőmnek, aki akkor a Coppée „Jacobites" cimii darabjában lépett fel először. JúHélje Adaim nem is sejtette akkor, hogy azt a kezdő színésznőt hoúapoKbn keresztül én tanítottam és' liogy ma á Coniéciie Francáise legelső tágjai közé fog tartozni Se­gond-Weber asszony. Hogy nincs szükség ta­nítóra? De hiszen nincs spontán generáció, semmi seni nyílik ki magától, nem rügyezik és nem szépül segítség és kultura nélkül, mert az a növény, amely ápolás nélkül, szabadon nő fel, még az is a föld nedvességéből, a, nap fényéből és a csillogó harmatból vette szines pompáját, és nem magából. Porel ebez hozzáfűzi, hogy Réjaiié asszony a liires Régnier színésztől tanult és hogy a nagy Rachel, a biedermeier világ legnagyobb tragi­kája Jüles Janin újságíróhoz levelet irt, amely­ben a legvilágosabb érvekkel cáfolta meg Ja­iiinnek azt az állítását, hogy az igazi szinész mindent tud, anélkül, hogy tanulnia kellett volna. Porel legérdekesebb példája Sarah Bern­hardtra vonatkozik. A nagy Sarah egy Pré­vost nevű színésznek volt a tanítványa. Prévost a maga korának egyik legnagyobb színésze volt és még a párisi „Concervatoire"-iiak abban a terűiében tanított, ahová a szazad elején gyakran eljárt a nagy Napol'eon a feleségével, liogy megnézze Éonvel szinésznövendékednek vizsgaelőadásait, — Sarah — irja Porel — vékony, nyúlánk termetű nőcske volt, csáknem diaphan, áttetsző, olyan, mint a lehelet, vagy mint egy „cérna­szál", ahogy Áürélierí Scholl heveztfe. Prévost nem túlságosan szerette Saralit. Bár nagy te­hetségnek tartotta, disztingvált, eredeti és bá­jos jelenségnek, de zavarosnak, határozatlan­nak és szeszélyesnek is ismerte. Sarah lehan­golta őt, de egyben érdekelte is és P.rév'öst nyersen, kíméletlenül bálit vele. Három órán keresztül lélekzethez sem engedte jutni, szüne­tet nem adott neki, minden kétséges, vagy tö­kéletlen mozdulatát kijavította és a leroskadá­sig elismételtette vele — irgalmatlan volt vele szemben, de egyszersmind érdekes is, Mikor delet harangoztak, Sarah, aki a „Zaire" szere­pét játszotta, halálsápadtan és verejtékesen el­omlott a földön. Prévost, mintha m,i sem tör­tént volna, mintha csak egy szék borült volna fel, tudomást sem vett á dologról* vette á ka­lapját, A kegyetlen öreg szinész. ráák az ajtó­ból szólt vissza: „Látod, kicsikém, ez az a sze­rep, amire vissza fogsz mindig emlékezni, vala­hányszor csak játszani fogod." Porel hozzáteszi, hogy mikor Sárah Bern­liárdt a Comédie színpadán először lépett fel klasszikus széréphen óriási sikerrel, rá lehetett ismerni az irgalmatlan Prévost tanítványára, mint egy fotográfiára, amelyet az idő nem ha­lá'vátíyifoít cl. Porel felfogását tehát abban foglalhatjuk össze, hogy szerinte tanuldS, erőfeszítés, vezetés nélkül a színpadra született tehetségből sem lesz semmi. Ennél szigorúbb nézete csak Les­singnek volt, aki hamburgi színigazgató korá­ban sokat foglalkozott a színpad és különösen a színészek problémájával. Lessihg, egyenesen azt állitrittö, hogy a színészi ábrázolásnak le lehet szűrni a törvényeit, a visszátérő kifeje­zéseit, a mintáit, atóüket ép ugy lehet tanítani és- megtanulni, mint más művészetekben a mésterség alapelemeit. Lessingnek erős meg­győződése volt Az, hogy -ezek nélkül neiti lehet séiiki séhi nagy szinész ás hogy ezek segítsé­gévéi még közepes tehetségből is igen jó szí­nészt lehet nevelni. Maga fóréi is egyébként közel jut óhéz a felfogáshoz, amikor ezt kérdi á kezdő s'ZinésZ­nÖtőí: — Könnyen lélekzik? Nem ért engem? Csukja be a száját es vegyen addig lélékzétet az orrán keresztül, áhíig kifogy a szusszá . . . Miért iléz rain ölyán csddálköZő szenímél, miért moso­lyog, kisüsszoirty? Tudja meg, hogy szomorúsá­got, bánatot, lelki kínokat a legjobban ugy le­hét ábrázolni; há az ember az orrán át lélek­zik .. . Próbálja meg! A szeme rögtön nedves köúytől csill'áú 'meg ... Ép ellenkezőleg pedig, ha félig nyitott Skójjúl vesz lélekzetet, mint az „TTrhatnám polgár" Ni colé előtt, akkor kedé­lyességét, lelki nyugalmat, csaknem kedélyes­ségét tükröz vissza áz arca. Meg kell természetesen jegyeznünk, hogy amit Porel mond, az a szinészetnek régi prob­lémája. Lehet-e a színészetet megtanulni, vagy születni kell rá? Annyi bizonyos, hogy aki érre a pályára lép, készüljön el a legszorgalmasább, legodaadóbb tanulásra, mert abban igázá Van Porolnék, hogy vezetés, tanulás, gyakorlás nél­kül még a tehetség som megy előre. * tJ| éíoliroli Apádon. Vasárnap ment végbe Aradon Fábián Gábor filológus és Csiky Gergely szinmüiró szobrának fölavatása. Az ünnepségen igén sok törvényhatóság, művészi és tudományos egyesület, a Tudományos Aka­démia, a Kisfaludy-társaság és á budapesti Nemzeti Színház is képviseltette magát. Fábián Gáborról a szoboravató beszédet Márki Sándor dr möndotta az Akadémia nevében s ő is ko­szorúzta íúeg ugy Fábián, mint Csiky Gergely szobrát. Hatalmas koszorút küldött Csiky Ger­gely szobrára a budapesti Nemzeti Színház és az Országos Színművészeti Akadémia, amelye­ket Gál Gyula, a Nemzeti Színház tagja helye­zett el. A szegedi Dugonics-Társaság nevében Lázár György dr elnök es THMMMij 'Ifetván titkár küldtek üdvözletet. Az ünnepség után a vendégek tiszteletére lakoma volt. Siepül, lijfellGí, gyorsan eltávolít a BEBLE-lÉlé a*. t< Kapható: i Szeoed, Klauzól-lér és KArásMi. sirkAn

Next

/
Thumbnails
Contents