Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-01 / 126. szám

1912 III. évfolyam, 126. szám Szombat, junius f (tzponti szerkesztőség és kiadéhiTStal Szeged, rrn Korona-utca 15. szim •—• Suéapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ca Városház-utca 3. szám • ELÖFIZETESI AR SZEGEDEM egész évre . K 24'— félévre ... K 12'negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 Bllér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉR: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R V— egy hónapra H 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAM: Szerkesztősei 305 cza Riadóhivatal 8SS> Interurbán 305 Bndapesti szerkesztősei teleíon-száms 128—12 Justh és az osztrákok. — Bécsi levéi. — Nálunk Bécsben teljes és tökéletes a kiábrándulás Justh Gyulából és párhiveiből. Önök csodálkozhatnak, hogy ez a kiábrándulás csak most következett be. De Önöknek meg kell érteniök, hogy nálunk mindenkor leplezetlen rokonérzéssel kisérték a Justh-párt radikális választójogi törekvéseit. Még a véderőfejlesztés legintranzigensebb, hivei is ugy gondolkoztak, hogy a néphadsereg szükségleteit nem szabad a népjogok kijátszásával és háttérbe szorításával megszerezni. A megbukott koaliciós korszaknak ez volt a legnagyobb bűne, hogy a népjogok háttérbeszoritásával ismét a vivmánypolitikát akarta előtérbe tolni. Ez okozta bukását és ez idézte fel minden irányadó bécsi politikusnak leküzdhetetlen ellenérzését és megvetését. A nemzeti munkapártnak az a legnagyobb érdeme, hogy szakított evvel az átkos és ugy a monarchiára, mint Magyarországra veszedelmes vivmánypolitikával. Viszont a Justh-párt magatartását azért kisérték tagadhatatlan szimpátiával, mert a legválságosabb időkben is kitartott a radikális választójogi program mellett és Kossuthék és Apponyié'k vivmánypolitikáját akkor is perhorreszkálta, mikor ennek a kísértésnek hatása alatt már-már a többség is ingadozni kezdett. Justh Gyuláról azt hittük eddig, hogy szilárd, meggyőződéshü és becsületes politikus, aki a maga választójogi programjáért, mint férfi, az utolsó lehelletéig küzd. Csak most látszik, mennyire csalódtunk. Épen a választójogi küzdelem legválságosabb pillanatában, abban a pillanatban, amikor Magyarországnak ez a nagy problémája a legközelebb van a megvalósuláshoz, veti magát annak a koaliciónak a karjaiba, melyet felrobbantott. Ekkor azt hittük, hogy meggyőződésből és tisztult politikai felfogásból, ma már tudom, hogy szertelen hatalmi önzésből. Bennünket igazán kellemetlen csalódás ért az utóbbi napokban. Justhot és hiveit ott látni Kossuth, Apponyi és Károlyi Mihály gróf táborában, erre csakugyan nem voltunk elkészülve. Azok, akik Justhra és pártjára számítottak, akik azt hitték, hogy ennek a csapatnak szerepe lesz a politika jövő alakulásában, szinte szégyenlik rövidlátásukat. Máskép, mint teljes megvetéssel, nem is beszélnek erről az alakulásról, amelyet hol koaliciónak, hol kooperációnak, hol ellenzéki blokknak neveznek. De azzal mindenki tisztában van, hogy ennek a csoportosulásnak bárminő szerepet szánni a legvégzetesebb hiba volna. Ez a csoportosulás már összetételénél fogva is mindazt jelenti, ami erre a monarchiára végzetes és tűrhetetlen. íme, Justh Gyula most ebez a társasághoz csatlakozott. A koalíciót, melyet felrobbantott, most, ő akarja feltámasztaniMi megértettük Justhot, vagy legalább azt hittük, hogy megértettük, amikor KhuenHéderváry gróffal bem tudott, nem akart megegyezni. Akkor azt mondták, hogy Khuen nem tudja megcsinálni a demokratikus választójogot, mert ő Tisza kezében? van. De jött Lukács, a demokratikus választójog tiszta programjával és mindenekelőtt Justhtal és híveivel kivánta a megegyezést. De Justhék a kínált békét elŐm és kereken visszautasították és most azokkal mimelik a választójogi megegyezést. akikről tudják és akikről hirdették, hogy a^ becsületes választójogot sem nem akarják, sem nem tudják megcsinálni. Justh Gyula és pártja tehát teljesen kí van küszöbölve, ki van dobva miríden itteni tényező politikai számításából', sőt gondolkodásából is. Ennek a társaságnak nem juthat szerep sem itt, sem odaát. Abban a pillanatban, mikor Justh Gyula belépett Kossuth Ferenc szobájába, itt Bécsben minden ajtó becsukódott előtte és pártja előtt. íme, ez a helyzet, melynek tanulságait azonban elsősorban a nemzeti munkapártnak kell levonni. A Justh-párt sorsa megpecsételtetett abban a pillanatban, amint belépett a népjogok és népjólét ellenségeinek, a vivmányszédelgőknek koalíciójába. De ügyanez a sors a többséget is utoíérEgy „Sansculotte" néger. Irta JAKAB DÁVID. A rémuralom egyik komikusan szomorú jelenetének volit az okozója Zamora, a sansculotte néger. Zamora? Igenis, a lucienne-i királytalálkák diszkrét szemtanúja, Madame Duibarry kegyence, (aki tudvalevőleg maga is kegyencnő: XV. Lajos király csodaszép mai tresse. Zamora! Kinek arca csak azért volt feketébb a koromnál :is, hogy az isteni favoritig, leint-je annál feketébbnek, annál ragyogóbbnak lássék. Kit, Madame Dubarry angyali kezei tartottak egykor keresztvíz alá és akit fia gyanánt szeretett, becézgetett, dédelgetett. Szegény Dubarry! XV. Lajos, ez a tipikus nőfbolloind, tizenhárom próbásnál is több Don Jüan, még le sem csukta szemeit, a courtisane-ok ajkadról sem röppent még el ia hagyományos mondás, Ikogy: „Uraim, im a király meghalt, éljen hát az uj király", — ő reá a bukás, a száműzetés fájdalmas napjai 'következtek máris. — Menjen innen! — mondá a haldokló király. Meneküljön! Pedig tudja ugy-e, hogy mily nagyra becsülöm, mennyire szeretem! Gyermekem, hélas! Versaillesban csak átkos ellenei maradnak, egyetlen jóbarátja megy, el kell mennie, bivják,.. Mária Antonietta befolyására (a. gyönyörű magyar hercegnő arisztokratikus szive mélyéből gyűlöli a pór származású courtisane-t) és XVI. LajOS rendeletére a szép hercegnőt zárdába internálják. Micsoda iróniája ez a sorsnak! Íme. Dubarry, egy Bécn Janka, ha ugy tatszik, kolostorban! Minden idegszála, egész lénye, múltja és jelene tiltakozik a kegyetlen aktus ellen, ő, takd szerebi az életet, rajong iá táncért, a pompáért, a fényért, fiatal bájait, túláradó temperamentumát, örök jó kedélyét most a klastrom rideg falai közé zárja? Még gondolatnak is szörnyű, bizarr, valódi fin de siecle izü, XVIII. századbeli öblét. De mit tehetett ő, a szegény, a törékeny asszony? A király rendelete formális volt, engedelmeskednie kél lett. Csakhogy oly szivettépően tudta elsiratni szabadságát, fájdalma oly nagy volt, oly •igazi, bogy még rideg börtönének falain is áttört és zokogása a király szivét is meghatotta, haragját is elaltatta. Egy év múlva a junoi termetű, gyönyörű szemű favorita kiszabadul szomorú fogságából. „Egy örökkévalóság volt az az egy esztendő" — panaszolja jó barátjának, de Cossé Brissac hercegnek. „Képzelje, mon ami, 365 bosszú napig elzárva lenni a külvilágtól, az emberektől, a társaságtól, szóval mindattól, ami széppé, élvezetessé, emberivé teszi ezt az életet. Háh! kedves hercegem, élete egyetlen bűnéért szegény barátnője ugyancsak megszenvedett, hogy t. i. egyszerű leány létére is elég csinos mert lenni ahoz, hogy egy nagy király tetszését kiérdemelje! A klastromból egyenesen Lueiennebe (XV. Lajostól kapta ezt az ugy a külsejénél, mint a nagyszerű berendezésénél fogva valósággal mesébe illő nyári lakot) ment, nem: repült a vágy szárnyain Mme Dubarry. A régi tündéri környezetben az isteni grófnő is a régi lett: ugyanaz.á,hajlékony virágszál, elállóié madárka, papnője az érzéki csálbnak, az önkivület mámorának és nem volt a földön halandó, aki bájainak ellen tudott volna állani. És az általános bűvkörből maga a duzzogó udvar sem vonhatja ám ki magát: nemsokára a bon ton elengedhetetlen követelménye lesz. kirándulni Lucienne-be, Mme Dubarry szalonjaiban járni-kelni, flirtelni, jó maniiéreket,. nri tempót tanulni, csevegni igazi franciásan, fesztelenül, tehát , póz nélkül. Sőt a Versailles-i (látogató koronás fők is csaknem vallásos áhjtaitta sietnek leróni a tisztelet és nagyrabecsülés adóját a lucienne-i tündérnél. így, a mi. JI. József királyunk is valósággal elragadtatással beszél róla. „Amikor először megláttam, — irja — szivem erősen, hangosain dohogott és ugy érzém, hogy ezért a felséges asszonyért egy nagy, egy világraszóló bolondságot is képes volnék elkövetni". , így teltek Mme Dubarry napjai jó barátai intimé társaságában,, tisztelőitől szeretve és körülrajongva, egészen a nagy forradalom kitöréséig. Az egyszerű pórleányból grófnővé lett Bécu Janka természetesen 1789 után is királypárti marad. És royalista érzelmét