Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-09 / 107. szám

Ö te, hogy oly dologról beszél, melyhez köze nincs ós igy maga devalválta nyilatkozatainak értékét. Előfordul, hogy egy miniszter a maga ellen intézett parlamenti villámokat egy idegen területre akarja levezetni. Ez magyarázza ugyan, de nem menti az osztrák miniszterelnök nyilatkozatát, amely ellen a leghatározottabban óvást emel. (Taps jobbról.) Az osztrák miniszterelnök kijelentette, hogy lehet oly eset, amikor a horvátországi eseményekre neki is iugerenciát kell gyakorolnia; a szóló erre azt feleli, hogy nem kérne olyan esetet, melyben az ily ingerencdának bárminő praktikus eredménye lehetne. (Taps a jobboldalon.) Sokan bírálják a kormány választójogi terveit is, holott a szóló már prograimbeszéhen kijelentette, hogy neki kész terve nincsen; kijelentette, hogy a részletekhez nem köti magát, lia vailiaki jó propozidiét terjeszt eléje, elfogadja. Azt hiszi, nemsokára sikerül oly tervet készítenie, melynek alapján a megegyezés lehetségessé válik. Bakonyinak a választójogra vonatkozó határozati javaslatát esak azért fogadja el, mert abban egyes jelzőket nagyon elasztikusaknak tart. Apponyi említette azt is, hogy a külföldi sajtó rendszeres támadásokat intéz Magyarország ellen; ez ellen' tenni valamit nagyon nehéz, főként a társadalom közreműködése nélkül. Oly országot, melyben a kormány ós a törvényhozás erős, nem fognak ily hevesen támadni. Ha a kormánynak erős támasza lesz a törvényhozás, akkor enyhülni fognak a támadások is. (Helyeslés ás taps a jobboldalon.) (A vita vége.) Az elnök berekeszti a vitát. Bakonyi Samu, aki a vita során határozati javaslatot nyújtott he, kijelenti, hogy pártja rendületlenül ragaszkodik továbbra is ismeretes álláspont j álhoz. A Ház Bakonyi határozati javaslatát elveti és a kormány bemutatkozását tudomásul veszi. (Elnapolás.) Az elnök a politikai helyzetre való tekintettel, az üléseknek bizonytalan időre való elnapolását indítványozza. A Ház ehez hozzájárul. (Interpelláció.) Az ülés végén Barcsay Andor terjesztett elő interpellációt a liunyadmegyei csángótelepesek állapotáról. Serényi Béla gróf földmivelósügyú miniszter azt válaszolta az interpellációra, hogy a kormány mindent meg fog tenni a telepesek sorsának javítása érdekében, neki magának egész kész programja van az erdólyrészi magyarság talpraállitására, ennek a végrehajtásához azonban mindenekfölött szükséges, hogy a képviselőház munkaképessége végre helyreálljon. Ezzel az ülés véget ért. A konstantinápolyi német nagykövet. Berlinből jelentik: Marschall báró, Németország konstantinápolyi nagykövete, aki tegnap Berlinbe érkezett, a hírlapíróik kérdéseire kijelentette, hogy addig nem nyilakozbait, mig a hivatalos körökkel nem érintkezett. A Lekalanzeiger a nagykövet közvetlen környezetéből értesül, liogy Marschall. berlini útja nem külpolitikai, hanem személyi ügyekkel van összefüggésben. Ugy látszik, Marschallna.k Konstantinápolyból való távozása ós londoni nagykövetté való kinevezése befejezett dolog. Az a hír, hogy Németország uj konstantinápolyi nagykövete KiderlenWachter külügyi államtitkár lesz, nem felel meg a valóságnak. 1)ÉLMAQYAROÍHS£ÁÜ Hogyan politizálnak Hódmezővásárhelyen ? — A marakodó függetlenségi párt. — (Saját tudósitónktól.) Érdekes sajtópört tárgyalt szerdán a szegedi esküdtbiróság. A sajtópör epilógusa volt a hódmezővásárhelyi képviselőválasztásnak, amely annak idején nagyon izgalmas eseménye volt a szomszéda városnak. A hódmezővásárhelyi kerületet több cikluson Endrey Gyula képviselte. A polgárság már belenyugodott abba, hogy Endrey a képviselője. A honatya nem volt valami egetverő talentum, de már csak ugy puszta, szokásból „Endrey Gyulát függetlenségi párti programmal egyhangúlag megválasztották a hódhiező vásárhe 1 yi kerület országgyűlési képviselőjének." Igy történt ez hosszú évekig. A legutóbbi választáson azonban váratlan esemény történt. Endrey Gyulának ellenjelöltje akadt. Kun Béla hódmezővásárhelyi lapszerkesztő volt a rivális. Elég ifjú emíber, jól győzte hanggal — és ez hatott. 'Megindult a korteskedés. Olyan szenvedélyes képviselöv^lasztási 'harc fejlődött, amilyent még alig látott Hódmezővásárhely. Nagy György dr, a hul-, lámos hajú kuruc fiskális is beszegődött Kun Béla kortesének, miután már előzőleg megbukott Csíkszeredán, mint képviselőjelölt. A választási küzdelem nem ment simán. Mind a két jelölt függetlenségi volt. Kun Béla Justh-párti, Endrey Gyula pedig Kossut'h-párti. A hódmezővásárhelyi polgárok pedig nagy zavarban voltak és tcprengtek: melyiket szeressem, melyiket szeressem . . . Már mint Justhot vagy Kossuthot, vagy Kunt vagy Endreit? És amint igy töprengének, kettészakadtak. Két csoportra oszlott a függetlenségi párt. Kun Bélának is, meg Endrey Gyulának is volt pártja. Csupa véletlenség volt, hogy ki melyik párthoz szegődött. És ebben igazuk volt a választópolgároknak. Kovács József, a hódmezővásárhelyi függetlenségi párt elnöke mindig a legnagyobb liive volt Endrey Gyulának. Nyolcvanhárom éves, dúsgazdag ember, hódmezővásárhelyi szólással olyan „tekintélyös ember". Az öreg pártelnök a választás előtt valami furcsát gondolt ós pénzestül mindenestül — Kun Béla pártjához csatlakozott. Nagy ribillió keletkezett erre az „anyapárt"-ban. Szidták az öreget, mint a bokrot. Erdey János állami tanitó, az Endrey-párt alelnöke még mást is cselekedett. Röpiratot irt Kovács József ellen, ezzel a címmel: — A függetlenségi párt Jáger Marija. A röpiratban pedig mint „politikai gyilkost" titulálta az öreget. Kovács József egyik vásárhelyi lapban válaszolt a támadásra. Az irás előtt ő sem mártotta szentelt vizbe a tollát. A kölcsönös piszkolódásnak az volt a következménye, hogy becsületsértés és rágalmazás miatt följelentették egymást. A választás Kovács Józsefnek adott igazat. Kun Bélát választották meg képviselőnek. Az esküdtbirósági tárgyalásra busz tanút idézitek be Vásárhelyről. Pókai Elek táblabíró elnökölt a tárgyaláson. Erdey Jánost Balassa Ármin dr, Kovács Józsefet pedig Nagy György dr védte. A két vádlott igazi magyar tipus. Csizmában, zsinóros ruhában jelentek meg a tárgyaláson. Érdekes volt Kovács József kihallgatása. — Hány éves? — kérdezte Pókai elnök. — Hát vagyok vagy nyolcvanhárom, — felelte a pártelnök. — Katona volt-e? Az öreg nagy büszkén végigsimította a bajuszát: — Nemzetőrkáplár voltam 48-ban! — Mi a foglalkozása? — Földmives vagyok. 1912 május 9. — Vagyona van? — Hát vóna, — mondta közönyösen. — Mennyi? ] — Ezerhétszáz hold jó földem van. — Mennyit ér az? — Egy millión felül van az értéke. Az esküdtek csodálkozva nézték a milliomos „földművest". |A kihallgatások után Pókai Elek elnök békülésíe szólította fel a feleket. — A szenvedélyes választási harc okozta a személyeskedést, — mondta az elnök, — béküljenek ki az urak. A fölszólításnak engedtek a pártvezérek. Néhány pillanatig tanácskoztak, amelyen elhatározták, hogy előbb Erdey János sajnálja meg á cselekedetét, aztán pedig Kovács József. Ugy is történt. És ezzel az affér a lovagiasság szabályai szerint elintéződött. A jegyzőkönyvet mindkét félnek megküldi majd a szegedi törvényszék esküdtbirósága. Montebello herceg szervize. — Orosz detektivtörténet. — (Saját tudósitónktól.) Koni, aki az orosz igazságszolgáltatásban nagy szerepet játszott, nyilvánosságra hozta följegyzéseit. A. memoirok megírása irodalmi nivóju, a részletei pedig roppant érdekesek. Egyik pétervári lap részletet közöl a feltűnést keltett könyvből, amely hiven tükrözi vissza a régi orosz társadalmi életet. Koni kitűnő nyomozóteheíségének köszönhette, hogy jó viszonyba jutott Putilinnel, a titkosrendőrök főnökével. A Putilin múltját senki sem ismertette, állítólag ifjabb éveiben összeütközésbe jutott a törvény paragrafusaival. Putilinnak azonban nagyszerű kombináló tehetsége, bámulatos fantáziája és gyors esze volt, aki egy lendülettel segítette őt át a kellemetlen epizódon. Koninak Putilin beszélte el a Montebello herceg" szervizének történetét. Az eset a negyvenes években történt. A rendőrség feje akkor Scherstobitow volt, egy hétféle bájjal megkent ravaszdi, akinél Putilin mint detektív működött. Egy napon Scherstobitow roppant izgatottan röliant be az irodájába. Szemeiből az a rémület tükröződött, amely a szibériai jégmezőkre emlékeztetett. Szaggatott szavakkal beszélte el, bogy a francia nagykövet, Montebello herceg értékes szervizét ellopták. Miklós cárt rendkívül bántotta ez az ügy. Maga elé rendelte a rendőrfőkapitányt, ráordított: — A szervizt teremtsétek elő. A félelmes parancsot továbbították. Az egész rendőrség tisztában volt azzal, hogy itt a fejükbe megy a játék. Kihallgattak minden működő tolvajt, de azok nem vallottak. A rendőrség tudta, hogy a tisztességes tolvajok ilyen esetben nem hagyják öl a rendőrséget. Megszűnt minden reménységük. Tudták, bogy bár eget-földet megmozdítottak is, a szervizt nem látják viszont. Mit volt mit tenni, rendeltek egy, az eltűnthöz teljesen hasonló szervizt. A megmaradt néhány darabot, miint a nyomozáshoz szükségeseket elkérték és odaadták a pótervári első ötvösnek. Mikor a drága szerviz elkészült, elásták, kicsit összeütögették, szóval addig kínlódtak, mig régi mázt nyert. Akkor nagy diadalmasan becsomagolták az értékeket és elküldöttek a hercegnek. De ekkor váratlan fordulat állott be a liires szerviz-ügyben. A herceg inasa térdre borult gazdája előtt és beismerte, hogy ő a tolvaj. Mindjárt át is adta a zálogcédulát. Még el sem végezte a beszédet, mikor megérkezett a rendőrség küldeménye is. El lehet gondolni a herceg meglepődését, aki most egy helyett két szervizt kapott. Be is jelentette a rendőrség csodálatos müvét a cárnak. Lett erre nagy fölfordulás. Nagy és híres fejek forogtak veszedelemben. A cár éktelen haragra gerjedt. Azonban mi -— mesélte Putilin —