Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-09 / 107. szám

1912 lf(. évfolyam, 107. szám Csütörtök, május 9 Biz,önti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=i Korona-utca 15. szám pesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., .—• Városház-utca 3. szám c=j ELÓPIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . H 24— félévre . . . A 12negyedévre . R 6'— egy hónapra K 2* Egyes szám ára 10 fillér. BLÖFIZETÉSI S» VIDÉKÉN: egész évre K 28'— félévre , . . R 14'— negyedévre . K 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEPON-SZAH: Szerkesztősei 305 « Kiadóhivatal S36 Interurbán 305 Budapest: szerkesztőség teleíon-száma 158—12 Titkos értekezlet a békéért. Fura állapot az, hogy Justhék Lukács László beszéde nyomán erőszakolják a külvilágban a háborút, titkos értekezletükön pedig a békét ^prédikálják, azt hangoztatják, hogy ők megértik a miniszterelnököt, már (nincs is köztük nagy eltérés, csak épen a — megegyezés van hátra. Már nem olyan hangos harci kedv az, ami Bakonyi Samu határozati javaslatából kiszólal és a miniszterelnök is ugy látja,, hogy a lényeget illetőleg, nincs semmi olyas, amit el ne fogadhatna. A közeledésre van tehát alap és mint fővárosi tudósítónk ma egy igen beavatott helyről értesül, mindkét részen tul vannak már a jámbor óhajtások és a békés szándíék hangoztatásán. Bakonyi határozati javaslata, noha „nincsenek kulisszatitkai", — mint ő mondta — kevés, változtatással, az elasztikus kifejezések precizirozásával alighanem házhatározattá válik. Erről tanúskodik egy beszélgetés is, melyet ugy a kormány, mint a Justh-párt szándékait, terveit ismerő előkelő politikus folytatott ma a parlament folyosóján tudósítójukkal. Nem lehet kétség aziránt, hogy a békés megegyezés létrejött, mert a parlament összes faktorai közreműködnek azon és a megegyezés érdekében engednek álláspontjuknak merevségéből. Ez a kötelesség természetesen kétszeresen háramlik a Justh Gyula vezetése alatt álló pártra. Először azért, mert ez számbelileg a parlamentnek majdnem legkisebb pártja, tehát a legkevesebb joggal pretendálhatia aiiáspontjának teljes honorálását, de még inkább azért, mert ez a párt az, amely a harcot fölidézte S folytatta. Tehát elsősorban ennek politikai belátásától függ a harcnak békés befejezése. — A béke minden igaz barátja örömmel vesz tudomást a párt vezető tagjának a parlament nyilt szine előtt is bevallott békés hajlamairól. Annál inkább kell sajnálnunk, fiogy a béke egyik föltételeként a véderő kérdésének ideiglenes rendezését jelöli meg, tehát egy olyan kívánságot állít föl, amely nemcsak' kivihetetlen, de célszerűtlen js volna. Az összes alkotmányos faktorok, amelyeknek a véderőreíormba beleszólásuk van, a leghatározottabban a definitív reform keresztülvitele mellett foglaltak állást. Ennek .szükségességét hangoztatja az ellenzék jelentékeny része is. Az összes többi tényezők egyhangú állásfoglalásával szemben, egy kevés számú kisebbségi párt, akkor sem léphetne föl jogosan a provizórium kívánságaival, ha amellett elfogadható okokat tudhatna fölhozni. Már pedig a Justh-párt részéről ez eddig nem történt meg. Inkább csak azon igyekeznek, hogy a provizórium ellen emelt aggodalmakat eloszlassák. Ennek a törekvésnek az eredménye, hogy a párt elejtve az ideiglenes létszámemelés álláspontját, most már egy olyan provizórikus megoldást proponál, amely részben magában foglalná a véderöjavaslatekban foglalt nagy szociális előnyöket. Az ilyen megoldásnak az eszméje osztrák politikai körökben merült föl, de azt ott is elejtették. És ezt természe*tesnek is kell találnunk, ha meggondoljuk, hogy ez a „kis véderőreform"-nak nevezett javaslat csak részben hozná a végleges reform előnyeit és ezzel szemben azzal a hátránynyal járna, hogy rövid idő múlva ismét napirendre kerülne a kérdés, amely már több, mint egy évtizedi óta zavarja a monarchia mindkét államának törvényhozását. — A békés megegyezés másik föltételéül a választói jog kérdésének megoldását jelöli meg Bakonyi a párt által aláirt határozati javaslatban. Ebben a kérdésben nincs ellentét a fölfogások között. Lukács László miniszterelnök épen a választói jog kérdésében való megegyezést tekinti legfőbb föladatának. Abban a fölfogásunkban, hogy ennek a megegyezésnek megvannak a föltételei, csak megerősit minket az a lojális kijelentés, hogy a választójog kérdésében nem kell tartani .az. álláspontoknak merevségétől és számitani lehet az előzékenységre. —. Nem lenne érthető tehát, hogy miért akarná a Justh-párt elháríthatatlan akadályokkal eltorlaszolni a kölcsönös megOtthon. Irta Biró Lajos. Az aszony elfúlva sietett föl a lépcsőn. A lakás ajtaja a lépcsőházba nyilLott és messzinői látszott a kitett névjegy: Pélyi György. Az asszony bebukott az ajtón. A férfi várta. Szinte a 'karjaiba esett. — Mi baja, édes? Halálsápadt. — György, György, — dadogta az asz-, szony, — mikor a kapun beléptem, a túlsó oldalon akkor jött ki egy házból a vörös Kramerné. Megles. Bizonyosan megles. Az egész testében reszketett. A férfi csitítgatta szóval és csókkal. Az asszony állandóan nyugtalan volt. -- Drágáin, — mondta a férfi, — hatá~, rozza el hát magát. Maradjon nálam egyszer végleg. Legyen a feleségem. Az asszony óriási, diszes lakására gondolt, körülnézett a kis legény lakásban és csendesen intett nemet a fejével. Készült a távozásra. — György, György, nem merek lemenni. — Szivem, nézze: este van. Csak netfn, gondolja, hogy itt ;vár az az asszony. — Az az asszony mindenre képes. Félek, György. Idegesen, makacsul toporzékolt. A férfi fogta a kalapját. — Hát majd én lemegyek először, alaposan körülnézek és ha nem látok senkit, visszajövök. Ha csakugyan volna itt valaki, eltávolítom akármilyen módon. — De jól nézze meg György, jól nézze meg. A szemközti házakat is. A férfi ment. Kívülről megállott az ajtó előtt. A zár kétszer csattant. Az asszony dobogó szívvel állott az ajtó mögö'tt, azután az utcai ablakhoz szaladt. Az őszi alkony leereszkedett már. Nedves, ködös és csillogó volt az est. György az utca másik oldalára indult át. Az utca közepén körülnézett. Mögötte ekkor, csattogó vágtatással egy kétfogatú kocsi jelent meg. A figyelő férfi nem hall semmit. A kocsi már mögötte van. A reszkető asszony az emeleti ablak mellett sikolt egyet, a férfi azonban ezt sem hallhatja. A rud ellöki, a sáros utcán messzire elvágódik és a lovak átrohannak fölötte. Csődület támadt. A kocsi alól kiveszik a, férfit. Az asszony rémülten mereszti ki a szemét, hogy a homályban lásson. A férfi, piszkos, sáros és véres. Mozdulatlanul fekszik. Elájult. Beviszik egy kapu alá. Az asszony imádkozik. . — Istenem, Istenem, csak visszajöhessen. A percek kínosan telnek. Lenn csöngetés hallatszik, kocsirobogás. A mentők. Az ájult embert a kocsiba teszik és elviszik. — Nem, nem — kiált az ablakínögül torkaszakadtából az asszony. A kocsi azonban elrobogott. Az alkonyat egészen leereszkedett. Sárgás szine lilára, azután feketéire tompult. Sötét volt. Az asszony ölbetett kézzel ült a szobában. Most mit? Most hogyan? Most hová? Fogoly egy idegen lakásában, az órák telnek és kilencre otthon lesz a férje. Az ablakon nem lehet kiugrani. Az ajtó bezárva. Ezt gondolta magában: — Most itt maradok, jön az éjjel, keresnek és jön a- reggel és megtalálnak. Itt. Ezt a gondolatot olyan borzasztónak találta, hogy fölugrott és lihegve kereste a* szabadulás útját. Föl és alá járt a sötét lakásban. Az Íróasztalra esett a tekintete. Fölujongott örömében. Teletfon, telefon volt az, íróasztalon, egy csinos és kedves kis apparátus, egy elegáns és elmés szerkezet. Ez a megmentés. Kinek telefonozzon? Sorba vette a barátnőit és barátait és csüggedten hajtotta le a fejét. Egyikre sem bizhatja magát. Megfeszített erővel kereste a mentő gondolatot és njra fölkiáltott örömében. Egyszerűen telefonoz valamelyik lakatosnak. .Minek barát és minek barátnő? A lakatos jön, kinyitja az ajtót, ő kitfizeti és elrepül innen. A telefonkönyvben elmeket keresett egy, gyertya fényénél. Azután a telefonhoz ment. Reszketett az örömtől. Közeledik a megmentés. Szerencséje volt. Háromszoros árat ígért