Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-08 / 106. szám

DELMAQYARORSZÁO 1912 május 8. „Kérlek, légy segítségére egy ártatlan kiesi gyermeknek az ő jövőjének megalapozásánál. Csakis lelki támogatásodat és nem anyagi segítségedet kérem. Időnkint légy kegyes a kis gyerek neveltetését ellenőrizve odaíratni, ihogy az helyes irányiba tereitessék és esetle­ges lelki szenvedéseiben az ő kicsi tehetetlen lelkét erősítve, bátorítani az élet küzdelmei­hez. Az elszámolás megejtésénél egy nagyobb felesleg marad meg, amely összegből 3/»-ed rész illeti meg az én kis fiamat, Magyar Edét. Kegyeskedjél oda hatni, hogy ez az árvaház­iba helyeztessék és hogy az részére, a szük­séghez képest időnkint részletekben kiadas­sák, vagy később rendelkezésére bocsáttas­sák." Az összeget, melyből háromnegyed rész a kis Edét illeti, nem ismerjük, de az faktum, hogy Magyar Edének maradt vagyona, mert egy bizalmas jóbarátja felkért bennünket, (hogy a nyilvánossággal is tudassuk azt. Bé­kés utón el lehet intézni mindent. RENDEZETT ANYAGI VISZONYOK. Magyar Ede puritán jellemű ember volt. Akivel csak jót tehetett, azzal jót tett. Ren­dezett anyagi viszonyok között élt, adósságot nem halmozott adósságra, pedig módjában lett volna. Vállalatát legkorrektehbül vezette. Rendezett anyagi viszonyait a kövekező levele igazolja. A levelet Somogyi Szilveszter dr főkapitányihoz intézte. Ezt. irta: „Egy ragyogó jövő állt előttem, de el kel­lett dobnom magamtól. Nem anyagi, lelki okok azok, amelyek engem erre kényszeritet­tek. Esedezem mindenkihez, ne okoljanak senkit sem, én magam vagyok egyedüli oko­zója ennek. Hogy meggondoltam — ós nem pillanatnyi érzésből — tettem, mutatja az, hogy már vasárnap el voltam erre készülve, •azonban a lelkiismeretem nem engedte meg, hogy ártatlan emberek miattam anyagi kárt szenvedjenek, összeállitattam a követelései-' met, tartozásaimat, ugy, hogy abból teljesen rendezni lehet mindent, Takács János rajzoló, Steiner könyvelő és Ádók Pál munkavezető Segítségével." Magyar Edének a Reök-házban levő irodá­jában kedden délelőtt kezdték meg a hivata­los leltári fölvételt. Az irodában igen nagy a rendetlenség. Az iratok össze-vissza hányva hevernek székeken, asztalon. Bár a munká­nak még csak elején vannak, megállapították már, hogy Magyar Edének készpénzvagyona nem volt. Meglelték azonban azt a jegyzéket, amely­re Magyar Ede a Somogyi Szilveszter dr fő­kapitányhoz intézett levelében hivatkozott. A jegyzéket részben ceruzával, résziben tintával irta a müépitő. Fölsorolja benne az adóssá­gait és a követeléseit. A végösszegben 65,900 koronával tartozott a jegyzék összeállítása­kor, követelése pedig 115,000 korona volt. A vagyona tehát, amelyet kisfiára és édesapjára hagyományoz, negyvenkileneezer korona. Ez persze most már, körülbelül egy hónap mul­tán, nem pontos megállapítás. De nagy kü­lönbség a végső összegekben a mostani stá­tusz szerint sem lehet. Magyar Ede hitelezői, abban állapodtak meg, hogy követeléseik érvényesítése iránt birói uton nem tesznek lépést a hagyaték el­len, hanem a békés kielégítést fogják keresni. A VÉLETLEN JÁTÉKA. Csak most, mikor már a tragédia utolsó akkordja, a göröngyök hullása is elhangzott, gondolja át az ember a szomorú dráma min­den részletét, Magyar Ede alakja mindig csak nő, nagyobb lesz. Hős volt, emléke is olyan, mint a nagy bősöké. Minden mozzanat ér­dekli, kell is, hogy érdekelje a közönséget, mert Magyar Ede minden munkássága a kö­zé volt. Nem lesz érdektelen a tragédia egyéb sze­replőivel is foglalkozni. Herczeg Jánosnérói már irtunk, szomorút, sokat. Herczeg János csak távol szereplője a tragédiának, de an­nál érdekesebb az ő esete, mely jellemzi Ma­gyar Ede végzetes szerelmi játékát, Herczeg János könyvet adott ki, már régebben, talán akkor, mikor a felesége szakított vele. Ez a cime: — Vetélytársak és egyéb elbeszélések, A könyv tartalma nincs összefüggésben a szerelmi ügygyei, de a cime, az sokat enged sejtetni. Talán gondolt is erre Herczeg. Gon­dolatokat ébreszt ez a cim, mely gondolatok közepette a fnár elföldelt művész legendás alakja áll, mint ércbe öntött, maradandó em­lék. A hatalmas alkotó zseni asszonyi gyön­geségek áldozata lett. Szerelmet ilyen drá­gán nem fizetett még meg senki. Magyar Ede, az élő nem vádolt senkit, de Magyar Ede, a halott, vádol. Mint halott dobta közénk azt a cédulát, melyre ez volt írva: „összeférhe­tetlen természet," SZINHÁZ,_MŰUÉSZET Szinházi műsor. Szerdán Nincs tovább. (Fenyvesi Emil bucsufellépte.) Páratlan 'ja bérlet. Csütörtökön Pillangó kisasszony, opera, (Szamosi Elza föllépte.) Bérletszünet, Föl­emelt helyárak. Pénteken" Cigánybáró, operett. (Szamosi Elza föllépte.) Bérletszünet. Fölemelt hely­árak. Szombaton Leányvásár, operett. (*/») Vasárnap délután Mozgófényképek, bohó­zat. Vasárnap este Bál űz udvarnál, operett. Bemutató. (V3) * A tavaszi tárlat. A szegedi Képző­művészeti Egyesület vasárnap, május 12-én nyitja meg tavaszi kiállítását. Az ünnepé­lyes megnyitás délelőtt féltizenkettőkor lesz. A kiállítás anyaga Pozsonyból már megér­kezett. A kiállítást Sebestyén Károly tanár, egyesületi mütáros rendezi. Vajda Zsigmond és fíruck Lajos elállottak a rendezéstől, de azért a szegedi művészek nem delegáltak senkit. * A kis pajtás. Pierre Weber vigjitókát .játszották ma este a szegedi színházban, még pedig Fenyvesi Emil, a Vígszínház ki­tűnő művészével, — sajnos! Azért sajnos, mert ezután az előadás után Fenyvesi alig­hanem olyan bizonyítványt állit ki a szegedi színházról, mint aminőt Pethes a szabadkai színházról. A publikum ma vádlottként ült a ,színházban, amelyet a színpadról alaposan megkínoztak. És hia ünnepélyes esküt kellene tenni, akkor mindenki eskiit tehetne egész nyugodt lélekkel, hogy ilyen rossz előadást még a szegedi színházban sem látott. Pedig, uram isten, — volt itt abból bőven. A darab maga is meglehetősen unalmas, telve hosszú párbeszédekkel, melyek kínos nnalmasságát még Fenyvesi igazán brilliáns művészi já­téka sem enyhítette. A szereposztás lehetet­len volt. Pogányra egy olyan szerepet osztot­tak, ami semmikép sem neki valló és amit ugy játszott meg, mint egy gyenge műkedvelő. Nem értjük a szinházat. Tudjuk, hogy kiváló szinószei nincsenek, hát legalább miért nem osztja ki a szerepeket ugy, amint azt a sze­repkör megkövetelné. Ez a szerep semmi­esetre sem vág Pogány szerepkörébe és elte­kintve attól, hogy ilyen szereposztással az előadást is teljesen tönkre teszi, a máskülön­ben talentunnos és neki fekvő epizód-szerepak­ben erős színészt és lejáratja, a közönség előtt rossz szinészszé teszi. Ezt a szerepet vagy Zátonynak, vagy Almássy Endrének kellett volna eljátszani. És nem értjük Almássy t, hogy miiért is nem vállalta eat a nagyon neki való szerepet. Talán mert A kis pajtás • nem műsordarab ós nem volt alkalma előbb Pesten tanulmányozni? Fenyvesi nagyszerű volt és az ő szereplésének leszámításával iga­zán egy hosszú, kínos jelenet volt az egész előadás. Annyira kinő® volt az előadás, hogy egy színpadi zsöllyeszék összerogyott — kín­jában — pedig épen Szohner ült rajta. Még ez a derűs jelenet sem volt képes megkaeagtatru a drámai hangulatban ülő vígjátéki publiku­mot. Ellenben, ha az igazgató végig hallgat­ta az előadás végével kifelé tóduló publikum el-elröppenő véleményét, ugy elismerné, hogy az előadás nem színjátszás, hanem botrány volt. A vízimolnár jótékonysága. — Egy érdekes élet vége. — (Saját tudósitónktól.) Szombaton halt meg Ujaradon Dengl József, a jótékonyságáról ismert dúsgazdag régi vízimolnár 88 eszten­dős korában. Érdekes puritán természetű em­ber élete zárult le ezzel a halálesettel. Egész életében praktikus, józan ésszel, kereskedői érzékkel megáldott ember volt Dengl József — vagyonát is ennek a tulajdonságának kö­szönhette — és reávalj egyenes, rendszerető gondolkozására az is, hogy halála előtt la­káshrendezésén és a valami készpénzén kí­vül nem kellett rendelkeznie semmiről. Min­dent kiosztott rokonainak és jótékony célok­ra. Dengl József sok-sok évtizeddel ezelőtt, az ötvenes évek elején indult el a vagyon­szerzés utján. Az .aradi vízimalmok egyike tulajdonába került. A molnársággal együtt járt a gabonakereskedés, amelyet Dengl Jó­zsef szántén nagy szerencsével folytatott, majd mar.hakereskedésbe is belefogott és a mikor minden vállalkozása jövedelmet haj­tott, ingatlanokat vásárolt. Közben gazdagon meg is nősült. Felesége negyven óv előtt meghalt és Dengl József azóta agglegény életet élt 'haláláig. Megérezte a jövendőbeli nagy vállalatok sikerét már az alapítások­nál és több részvényt jegyzett és a részvé­nyek nagy értékemelkedése később jelenté­kenyen növelte a vagyonát. Igy járt az in­gatlan vételeknél is. Szivesen adott biztos ingatlanokra kölcsönöket és ezzel is sikere­sen gyümölcsöztette mindinkább gyarapodó tőkéit. Lassan-lassan, amint betegeskedni kezdett, már inkább arra gondolt, hogy szor­galmával és takarékosságával gyűjtött va­gyonát azoknak biztosítsa, akiknek szánta. , — iMég életemben odaadok mindent, ne le­gyen a .halálom után ügyvédek prédája a vagyonom, — mondotta nem egyszer. Másfél éytized óta évről-évre adott tekin­télyes összegeket jótékony célokra. Okosan, gondosan megválogatta adományait és ér­dekes megfigyelni, hogy adományait olyan községeknek juttatta, amelyeknek szerepük volt a vagyonszerzésében. 65.000 koronát adott egy árvaházra, 30.000 korona értékben, telket és házat az apácáknak kisdedóvodára; 50.000 koronás alapítványt tett 40 szegény gyermek évenkénti felruházására és 20 elag­gott nő'segélyezésére, 20.000 koronás alapít­ványt ár'valeányok kiházasitására. Brueke­nauban 12.000 korona költséggel szenthárom­ság szobrot állíttatott. Ujaradon pedig 25.000 koronáért díszes kálváriát építtetett. 10.000 koronás alapítványt tett Magyarádori sze­gény tanulók segítésére, 40.000 koronát pe­dig két ujaradi származású fiu középiskolai ösztöndíj alapjául helyezett el. Ugyancsak szegény tanulók segítésére juttatott 20.000 koronát Lippának és 2000 koronát Angyal­kut-Kisifaludnak. Az aradi kereskedelmi is­kolánál is 2000 koronás alapítványt tett. Her­kulesifürdőn is tett '20.000 koronás alapít­ványt Dengl József szegénysorsa fürdőbete­gek részére. Kisebb adományai seregével együtt körülbelül 400.000 koronát osztott ki az utolsó tíz-tizenöt esztendő alatt Dengl Jó­zsef. Amint a jótékony célra szánt összegek­ről, ép ugy vagyona többi részéről is még életében gondoskodott az öreg ur. Legutóbb mégis végrendeletet csinált. Mindössze 30.000 korona készpénzvagyoná­ról végrendelkezett. Ennyit tartott meg ma­gának a dúsgazdag milliomos, hogy a ka­matokból és a birtokaiinak részben fentartott haszonélvezetéből éljen. De még ezt a har-

Next

/
Thumbnails
Contents