Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)
1912-05-08 / 106. szám
DELMAQYARORSZÁO 1912 május 8. „Kérlek, légy segítségére egy ártatlan kiesi gyermeknek az ő jövőjének megalapozásánál. Csakis lelki támogatásodat és nem anyagi segítségedet kérem. Időnkint légy kegyes a kis gyerek neveltetését ellenőrizve odaíratni, ihogy az helyes irányiba tereitessék és esetleges lelki szenvedéseiben az ő kicsi tehetetlen lelkét erősítve, bátorítani az élet küzdelmeihez. Az elszámolás megejtésénél egy nagyobb felesleg marad meg, amely összegből 3/»-ed rész illeti meg az én kis fiamat, Magyar Edét. Kegyeskedjél oda hatni, hogy ez az árvaháziba helyeztessék és hogy az részére, a szükséghez képest időnkint részletekben kiadassák, vagy később rendelkezésére bocsáttassák." Az összeget, melyből háromnegyed rész a kis Edét illeti, nem ismerjük, de az faktum, hogy Magyar Edének maradt vagyona, mert egy bizalmas jóbarátja felkért bennünket, (hogy a nyilvánossággal is tudassuk azt. Békés utón el lehet intézni mindent. RENDEZETT ANYAGI VISZONYOK. Magyar Ede puritán jellemű ember volt. Akivel csak jót tehetett, azzal jót tett. Rendezett anyagi viszonyok között élt, adósságot nem halmozott adósságra, pedig módjában lett volna. Vállalatát legkorrektehbül vezette. Rendezett anyagi viszonyait a kövekező levele igazolja. A levelet Somogyi Szilveszter dr főkapitányihoz intézte. Ezt. irta: „Egy ragyogó jövő állt előttem, de el kellett dobnom magamtól. Nem anyagi, lelki okok azok, amelyek engem erre kényszeritettek. Esedezem mindenkihez, ne okoljanak senkit sem, én magam vagyok egyedüli okozója ennek. Hogy meggondoltam — ós nem pillanatnyi érzésből — tettem, mutatja az, hogy már vasárnap el voltam erre készülve, •azonban a lelkiismeretem nem engedte meg, hogy ártatlan emberek miattam anyagi kárt szenvedjenek, összeállitattam a követelései-' met, tartozásaimat, ugy, hogy abból teljesen rendezni lehet mindent, Takács János rajzoló, Steiner könyvelő és Ádók Pál munkavezető Segítségével." Magyar Edének a Reök-házban levő irodájában kedden délelőtt kezdték meg a hivatalos leltári fölvételt. Az irodában igen nagy a rendetlenség. Az iratok össze-vissza hányva hevernek székeken, asztalon. Bár a munkának még csak elején vannak, megállapították már, hogy Magyar Edének készpénzvagyona nem volt. Meglelték azonban azt a jegyzéket, amelyre Magyar Ede a Somogyi Szilveszter dr főkapitányhoz intézett levelében hivatkozott. A jegyzéket részben ceruzával, résziben tintával irta a müépitő. Fölsorolja benne az adósságait és a követeléseit. A végösszegben 65,900 koronával tartozott a jegyzék összeállításakor, követelése pedig 115,000 korona volt. A vagyona tehát, amelyet kisfiára és édesapjára hagyományoz, negyvenkileneezer korona. Ez persze most már, körülbelül egy hónap multán, nem pontos megállapítás. De nagy különbség a végső összegekben a mostani státusz szerint sem lehet. Magyar Ede hitelezői, abban állapodtak meg, hogy követeléseik érvényesítése iránt birói uton nem tesznek lépést a hagyaték ellen, hanem a békés kielégítést fogják keresni. A VÉLETLEN JÁTÉKA. Csak most, mikor már a tragédia utolsó akkordja, a göröngyök hullása is elhangzott, gondolja át az ember a szomorú dráma minden részletét, Magyar Ede alakja mindig csak nő, nagyobb lesz. Hős volt, emléke is olyan, mint a nagy bősöké. Minden mozzanat érdekli, kell is, hogy érdekelje a közönséget, mert Magyar Ede minden munkássága a közé volt. Nem lesz érdektelen a tragédia egyéb szereplőivel is foglalkozni. Herczeg Jánosnérói már irtunk, szomorút, sokat. Herczeg János csak távol szereplője a tragédiának, de annál érdekesebb az ő esete, mely jellemzi Magyar Ede végzetes szerelmi játékát, Herczeg János könyvet adott ki, már régebben, talán akkor, mikor a felesége szakított vele. Ez a cime: — Vetélytársak és egyéb elbeszélések, A könyv tartalma nincs összefüggésben a szerelmi ügygyei, de a cime, az sokat enged sejtetni. Talán gondolt is erre Herczeg. Gondolatokat ébreszt ez a cim, mely gondolatok közepette a fnár elföldelt művész legendás alakja áll, mint ércbe öntött, maradandó emlék. A hatalmas alkotó zseni asszonyi gyöngeségek áldozata lett. Szerelmet ilyen drágán nem fizetett még meg senki. Magyar Ede, az élő nem vádolt senkit, de Magyar Ede, a halott, vádol. Mint halott dobta közénk azt a cédulát, melyre ez volt írva: „összeférhetetlen természet," SZINHÁZ,_MŰUÉSZET Szinházi műsor. Szerdán Nincs tovább. (Fenyvesi Emil bucsufellépte.) Páratlan 'ja bérlet. Csütörtökön Pillangó kisasszony, opera, (Szamosi Elza föllépte.) Bérletszünet, Fölemelt helyárak. Pénteken" Cigánybáró, operett. (Szamosi Elza föllépte.) Bérletszünet. Fölemelt helyárak. Szombaton Leányvásár, operett. (*/») Vasárnap délután Mozgófényképek, bohózat. Vasárnap este Bál űz udvarnál, operett. Bemutató. (V3) * A tavaszi tárlat. A szegedi Képzőművészeti Egyesület vasárnap, május 12-én nyitja meg tavaszi kiállítását. Az ünnepélyes megnyitás délelőtt féltizenkettőkor lesz. A kiállítás anyaga Pozsonyból már megérkezett. A kiállítást Sebestyén Károly tanár, egyesületi mütáros rendezi. Vajda Zsigmond és fíruck Lajos elállottak a rendezéstől, de azért a szegedi művészek nem delegáltak senkit. * A kis pajtás. Pierre Weber vigjitókát .játszották ma este a szegedi színházban, még pedig Fenyvesi Emil, a Vígszínház kitűnő művészével, — sajnos! Azért sajnos, mert ezután az előadás után Fenyvesi alighanem olyan bizonyítványt állit ki a szegedi színházról, mint aminőt Pethes a szabadkai színházról. A publikum ma vádlottként ült a ,színházban, amelyet a színpadról alaposan megkínoztak. És hia ünnepélyes esküt kellene tenni, akkor mindenki eskiit tehetne egész nyugodt lélekkel, hogy ilyen rossz előadást még a szegedi színházban sem látott. Pedig, uram isten, — volt itt abból bőven. A darab maga is meglehetősen unalmas, telve hosszú párbeszédekkel, melyek kínos nnalmasságát még Fenyvesi igazán brilliáns művészi játéka sem enyhítette. A szereposztás lehetetlen volt. Pogányra egy olyan szerepet osztottak, ami semmikép sem neki valló és amit ugy játszott meg, mint egy gyenge műkedvelő. Nem értjük a szinházat. Tudjuk, hogy kiváló szinószei nincsenek, hát legalább miért nem osztja ki a szerepeket ugy, amint azt a szerepkör megkövetelné. Ez a szerep semmiesetre sem vág Pogány szerepkörébe és eltekintve attól, hogy ilyen szereposztással az előadást is teljesen tönkre teszi, a máskülönben talentunnos és neki fekvő epizód-szerepakben erős színészt és lejáratja, a közönség előtt rossz szinészszé teszi. Ezt a szerepet vagy Zátonynak, vagy Almássy Endrének kellett volna eljátszani. És nem értjük Almássy t, hogy miiért is nem vállalta eat a nagyon neki való szerepet. Talán mert A kis pajtás • nem műsordarab ós nem volt alkalma előbb Pesten tanulmányozni? Fenyvesi nagyszerű volt és az ő szereplésének leszámításával igazán egy hosszú, kínos jelenet volt az egész előadás. Annyira kinő® volt az előadás, hogy egy színpadi zsöllyeszék összerogyott — kínjában — pedig épen Szohner ült rajta. Még ez a derűs jelenet sem volt képes megkaeagtatru a drámai hangulatban ülő vígjátéki publikumot. Ellenben, ha az igazgató végig hallgatta az előadás végével kifelé tóduló publikum el-elröppenő véleményét, ugy elismerné, hogy az előadás nem színjátszás, hanem botrány volt. A vízimolnár jótékonysága. — Egy érdekes élet vége. — (Saját tudósitónktól.) Szombaton halt meg Ujaradon Dengl József, a jótékonyságáról ismert dúsgazdag régi vízimolnár 88 esztendős korában. Érdekes puritán természetű ember élete zárult le ezzel a halálesettel. Egész életében praktikus, józan ésszel, kereskedői érzékkel megáldott ember volt Dengl József — vagyonát is ennek a tulajdonságának köszönhette — és reávalj egyenes, rendszerető gondolkozására az is, hogy halála előtt lakáshrendezésén és a valami készpénzén kívül nem kellett rendelkeznie semmiről. Mindent kiosztott rokonainak és jótékony célokra. Dengl József sok-sok évtizeddel ezelőtt, az ötvenes évek elején indult el a vagyonszerzés utján. Az .aradi vízimalmok egyike tulajdonába került. A molnársággal együtt járt a gabonakereskedés, amelyet Dengl József szántén nagy szerencsével folytatott, majd mar.hakereskedésbe is belefogott és a mikor minden vállalkozása jövedelmet hajtott, ingatlanokat vásárolt. Közben gazdagon meg is nősült. Felesége negyven óv előtt meghalt és Dengl József azóta agglegény életet élt 'haláláig. Megérezte a jövendőbeli nagy vállalatok sikerét már az alapításoknál és több részvényt jegyzett és a részvények nagy értékemelkedése később jelentékenyen növelte a vagyonát. Igy járt az ingatlan vételeknél is. Szivesen adott biztos ingatlanokra kölcsönöket és ezzel is sikeresen gyümölcsöztette mindinkább gyarapodó tőkéit. Lassan-lassan, amint betegeskedni kezdett, már inkább arra gondolt, hogy szorgalmával és takarékosságával gyűjtött vagyonát azoknak biztosítsa, akiknek szánta. , — iMég életemben odaadok mindent, ne legyen a .halálom után ügyvédek prédája a vagyonom, — mondotta nem egyszer. Másfél éytized óta évről-évre adott tekintélyes összegeket jótékony célokra. Okosan, gondosan megválogatta adományait és érdekes megfigyelni, hogy adományait olyan községeknek juttatta, amelyeknek szerepük volt a vagyonszerzésében. 65.000 koronát adott egy árvaházra, 30.000 korona értékben, telket és házat az apácáknak kisdedóvodára; 50.000 koronás alapítványt tett 40 szegény gyermek évenkénti felruházására és 20 elaggott nő'segélyezésére, 20.000 koronás alapítványt ár'valeányok kiházasitására. Bruekenauban 12.000 korona költséggel szentháromság szobrot állíttatott. Ujaradon pedig 25.000 koronáért díszes kálváriát építtetett. 10.000 koronás alapítványt tett Magyarádori szegény tanulók segítésére, 40.000 koronát pedig két ujaradi származású fiu középiskolai ösztöndíj alapjául helyezett el. Ugyancsak szegény tanulók segítésére juttatott 20.000 koronát Lippának és 2000 koronát Angyalkut-Kisifaludnak. Az aradi kereskedelmi iskolánál is 2000 koronás alapítványt tett. Herkulesifürdőn is tett '20.000 koronás alapítványt Dengl József szegénysorsa fürdőbetegek részére. Kisebb adományai seregével együtt körülbelül 400.000 koronát osztott ki az utolsó tíz-tizenöt esztendő alatt Dengl József. Amint a jótékony célra szánt összegekről, ép ugy vagyona többi részéről is még életében gondoskodott az öreg ur. Legutóbb mégis végrendeletet csinált. Mindössze 30.000 korona készpénzvagyonáról végrendelkezett. Ennyit tartott meg magának a dúsgazdag milliomos, hogy a kamatokból és a birtokaiinak részben fentartott haszonélvezetéből éljen. De még ezt a har-