Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-07 / 105. szám

1912 Ili. évfolyam, 105. szám Kedd, május 7 ISzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, xz-3 Korona-utca 15. szám •—• Sadapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ca Városház-utca 3. szám c=i ELÖFIZETESF AH SZE6EDEN egész évre . R 24-— félévre . . . K 12' negyedévre . A <>•— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . , K 14'— negyedévre . R V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. I

TELEFON-SZAM; Szerkesztőse) 305 = Riadóhlvata. 836 interurbán 305 D Budapesti szerkesztőseg telelon-száma 12 8—12 Ultima ráció. Ünnepe volt vasárnap a nemzeti munkapártnak. Ünneppé avatta a szeretetnek és ragaszkodásnak az a meleg megnyilatkozása, melyet a nemzeti munkapárt az ő kipróbált vezetői iránt tanúsított. KhuenHéderváry grófot búcsúztatták, abból az alkalomból, hogy megvált a miniszterelnöki széktől és üdvözölték Lukács Lászlót abból az alkalomból, hogy elfoglalta az ország első tisztviselői székét. Khuen ment, — Lukács jött, —- a helyzet azonban mindeddig nem változott semmit. Lukács László miniszterelnökké való kinevezése előtt ugy látszott, mintha a szélső ellenzék nagyobb szimpátiát tanúsítana Lukács személye iránt és hogy vele szemben mérsékeltebbek lesznek bornirt technikázásuk alkalmazásában, — sőt ugy véltük, hogy ha tőle kapják az általános választójog kérdésében tett garanciákat, akkor a lehetetlen, abszurd! politikai magatartásukat is elejtik. Nem ugy történt. Justhék a választójogi reform olyan kiterjesztését követelik, amely veszélyezteti a nemzet egységét, amely romlásba döntené az országot. A Justh-párt követelését sem Lukács, sem más igaz magyar államférfi nem teljesítheti, amennyiben követeléseik teljesíthetetlenek. Ebben a bizonytalan helyzetben igazán megnyugtató hatással van Lukács miniszterelnök nagyfontosságú politikai nyilatkozata, amelyet a tegnapi munkapárti „ünnepségen" mondott. A miniszterelnök, miután megköszönte az üdvözlést, a következőket mondotta: — Tudhatják róla, — jelentette ki, — hogy mindig ingadozás nélkül hive volt a hatvanhétnek s hogy a szabadelvű párt romlása után az uj párt megteremtésében ő neki is része volt. Mai helyére nem a hiúság, nem a nagyravágyás vagy a hatalomvágy hozta, hanem tisztán a kötelességteljesítés. A kölcsönös bizalom erejénél fogva bátran fölvehetik a fonalát annak a nagy, nehéz feladatnak, amelynek megoldására vállalkoztak. Minden tennivaló között legfontosabb, legsürgősebb a képviselőház munkásságának rendbehozatala és megszüntetése annak a szomorú állapotnak, amely a"Z ország belső erőit elsorvasztja, kifelé pedig megaláztatásnak teszi ki az országot. Elsorvadnak az ország erői, ha az állam leglényegesebb szükségletei nem nyerhetnek kielégitést a parlament munkaképtelensége miatt. S minő sulylyal és értékkel bírhat egy állam tekintélye, barátsága, amelyről tudva van, hogy csekély számú ember képes az egész állami gépezetet megakasztani, a közbiztonság kielégitését, a pénzügyek rendes kezelését lehetetlenné tenni? — Egy ilyen állam, — folytatta a miniszterelnök — tisztelt barátaim, legföljebb elnéző mosolygásra, vagy szánakozásra tarthat igényt. Ha élni, fejlődni akarunk, ennek az állapotnak véget kell vetnünk. És én kijelentem, hogy ezen föladatom megoldásában semmiféle akadály engem visszatartani nem fog s hogy e kérdés megoldásában kész vagyok minden rendelkezésemre álló eszközt igénybe venni. — Az ellenzék hivatása az ellenőrzés, az ideálok kultusza, de odáig menni, hogy a kisebbség a maga akaratát meg nem engedett eszközzel is rá akarja oktrojálni a többségre, s ez által a parlament természeti törvényeivel ellenkező eljárást követ, s ha e célját el nem éri, akkor évekre munkaképtelenné teszi a parlamentet, ez túlmegy a megengedett határokon, ez nem egyéb, mint forradalmi lépés, ez kisebbségi terrorizmus, óriási erkölcsi és anyagi károkat okoz, s megvan az a veszedelme, hogy a kisebbségi terrorizmus után be szokott következni a többségi terrorizmus. A miniszterelnök aztán a szabadelvű és demokratikus haladás szükségességét fejtegette, s annak szükségét, hogy a parlamentet uj vérmennyiségek bebocsátásával felfrissítsék. De a nemzet évszázados kincseit, mint fölösleges ballasztot nem fogják kidobni s az állam hajóját irányítás nélkül nem bocsátják a habokra. — Igen tisztelt barátaim, hogy ti enA tudomány. Irta OSTWALD VILMOS. Köztudomásu, hogy minden tudomány a technikából, a természeti jelenségek önkényes kezelésénél szerzett tapasztalatokból származott. Az egyező és megismételhető fogások tették azt a tapasztalatot, a tudásnak azt a summáját, amelyet a technikus utódjával hagyománykép közölt. Ezen alapult az egyesnek a fölénye versenytársai fölött. Ezekből az alkalmazott tudományokból vagy technikákból fejlődtek aztán fokonként a tiszta vagy szabad tudományok és pedig oly erősen és függetlenül, hogy néha szinte ellentét támadt a tiszta és az alkalmazott tudomány, a szabad tudomány és a technika között. Ez az ellentét nyilván helytelen, mert elszakítja a leányt, a tiszta tudományt, az anyjától, a technikától. Ezáltal pedig elszakítja egyrészt a tápláló anyaföldtől, másrészt pedig — ami talán époly fontos — megfosztja az illetékes vezetéstől. Történetileg is ki tudjuk mutatni, hogy a tiszta tudományt ismételten oly férfiak vitték hatalmasan előbbre, akik élénk összeköttetésben és szoros ismeretségben voltak a technikával, a gyakorlati élettel. Gondoljunk például a mult század egyik legnagyobb felfedezésére, az energia törvényeire. Ezeknek első tételét egymástól függetlenül három férfiú formulázta. kik közül kettő gyakorló orvos, a harmadik pedig serfőző volt. E férfiak: Mayer, Helmholtz és Joule. A második főtételt pedig, mely még sokkal nehezebb és finomabb gondolkodást követelt, Sadi Carnot fedezte fel. akkor gyakorlati használatba vett gőzgépről egy tüzértiszt és pedig miközben az épen gondolkodott. Ha a mult század másik nagy haladását tekintjük, az élőlények fejlődéselméletét, vezető kutatóként ott találjuk Darwint, aki sohasem volt rendes értelemben vett tudós, akinek, mig az egyetem tagja, nem is támadtak ezek a gondolatai, hanem csak miután négy évig tartó világkörüli útjában a tényleges benyomások végtelen gazdagsága hatott az elméjére. A nyert tapasztalatok roppant változatosságát csöndes visszavonultságban igyekezett összefoglalni és igy jutott alapvető gondolatára. Tehát ma is mindenkor legyen rá gondunk, hogy a tiszta tudomány meg ne tagadja dölyfösen anyját, a technikát. Az ilyen viselkedésnek nem szoktak elmaradni a rossz következményei. A tiszta tudomány, mint igaz és szerető lánya a technikának, tartsa vele fönn mindenkor a szoros összeköttetést. Az utján talált javakat hordja a házi tűzhelyhez, tegye a technika révén az emberiség közkincsévé. Ebben rejtik a tudomány nagy szociális jelentősége, ezen az alapon imulja felül értékben a tudomány az összes többi szellemi munkásságot. Ha a tiszta tudomány egészséges és életreképes akar maradni, mindenkor vissza kell • hogy térjen az alkalmazott tudomány felé. I Mert mi is voltaképen az alkalmazott tudomány? A felelet: az alkalmazott tudomány prófécia, mely előre meghatározza a jövőt és kísérletekkel próbáját is adja annak, hogy helyesen és megbízhatóan tud próféciát mondani. Az olyan tudás, mely pusztán előbb megtörtént dolgok felderítésével foglalkozik, hogy azt későbbi nemzedékek számára feljegyezze, puszta játék csupán és alig külömbözik attól az üres kíváncsiságtól, amelyet az imént a tudomány ellentéteként ismertünk meg. Csak annak a tudománynak van szociális jelentősége, amely mindenkorra kész a jövendőmondásra, mely az emberiség jövőjének javításán és nemesbítésén munkál. Viszont csak az ilyen tudománynak van jogcíme a társadalom támogatására és istápolására. Tekintve a tudás anyagának végtelenségét, okvetlenül szükségünk van valami próbakőre, amelvlyel megítéljük, hogy merre irányítsuk első sorban az energiánkat és mit hagyhatunk figyelmen kivül mint kevésbé vagy egyáltalán nem fontosat. Ennek egyetlen próbája a gyakorlati jóslásra való alkalmazhatóság. Az igazi tudományt a hamistól, a skolasztikustól, megkülönböztető eme segédeszköz ma még kevéssé ismert és alkalmazása épen nem általános. Innét van, hogy napjainkban az igazi tudományok mellett rengeteg tömegű skolasztikát is müveinek, úgyannyira, hogy a jelenkori egyetemi tudományosság fele skolasztikus. A tényleges viszonyoknak különösen világos áttekintését kapjuk, ha feltesszük azt a