Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-01 / 101. szám

6 DELM AGYAR ORSZÁG 1912 május 1. tiltakozott a delegáció esetleges határozatainak törvénytelensége ellen. (A külügyi albizottság előadója.) A magyar delegáció külügyi albizottsága ma délután ülést tartott, amelyen Wickenburg Márk helyéibe Nagy Ferencet választották meg a bizottság előadójául. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szerdán Leányvásár, operett. (3/3) Csütörtökön Bál az udvarnál, operett. Bemutató. (3/3) Pénteken Bál az udvarnál, operett E/s) Szombaton Bál az udvarnál, operett. (2/») Vasárnap este Bál az udvarnál, operett. (s/3> Hétfőn Váljunk el, vigjáték. (3/3) Kedden Berkovics és társa, operett. (2/3) Szerdán Hoffmann meséi, zenedráma, (3/3) Csütörtökön Szerelem gyermeke, szinmü, Odry Árpád fölléptével. E/a) Pénteken Éva boszorkány, szinmü. (Váradi Aranka és Odry Árpád föllépte.) Bemutató. Bérletszünet. Szombaton Éva boszorkány, szinmü. (Vá; radi Aranka és Odry Árpád föllépte.) Bérletszünet, Vasárnap délután A görög rabszolga, operett. Vasárnap este Berkovics és társa, operett, (2/3) * Szinyei-Merse Pál kitüntetése. Mint félhivatalosan jelentik, a király SzinyeiMerse Pál festőművészt, a képzőművészeti főiskola igazgatóját a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Az erről szóló legfelsőbb kézirat a hivatalos lap egyik legközelebbi számában fog megjelenni SzinyeiMerse Pál a magyar képzőművészetnek egyik legnagyobb kitűnősége, aki a magyar névnek külföldön is"— legutóbb a római kiállításon — mindenfelé becsületet, dicsőséget szerzett. Szinyei azok közül a festőink közül való, akiknek nagysága a legelső kulturállamok művészeti nívójának mértékével mérve is imponáló. Counbet-tól, továbbá Monet-tól ós Cezanne-tól egészen függetlenül és tőlük különböző plein air festést teremtett meg, amelyben sikerült neki a természet saját színeit ugy visszaadni, amint azok a nap teljes világításában megjelennek. Ehez persze saját magának kellett összeállítani a szineit is. Már a hatvanas évek végén Münchenben készült tájképei valóságos plein air tanulmányok voltak, nemsokára megfestette a „Majális"-t, azt a remek müvét, mely azóta a legnagyobb diadalokat szerezte neki. Ekkor még csak nagyon kevesen értették meg őt, a publikum és- a kritika visszautasitotta a kísérleteit. Ez annyira elkedvetlenítette, hogy letete az ecsetet, hazament sárosmegyei birtokára gazdálkodni s csak 1894-ben tudták rábírni barátai, hogy újra hozzáfogjon a festéshez'. A francia impresszionisták nagy sikerei hozták meg az elismerést ós elégtételt neki is s Szinyei-Merse Pál elfoglalhatta azt a helyet, amely tehetsége, a-lkoté zsenije révén őt joggal megilleti Minden festmény, mely az ecsetje alól kikerül, egy-egy ujabb állomás azon a dicsőséges uton, amely a művészet legnagyobb alakjai közé vezette őt. A Szent István-rend, melyet most a mellére tüz az uralkodó elismerése, szép és díszes kitüntetés, amelyre Szinyei-Merse Pál már régen rászolgált, de 'amelynek adományozását a római világraszóló siker tette aktuálissá. A kitüntetett művész 1845 juIius 4-ikén született Szinye-Ujfaluban s 67 óv mellett is teljes erőben, egészségben él a művészetnek s vezeti a fiatal magyar müvészgeneráciő ueyelésótj A szegedi közkórház őrültjei. (Sürgős az uj kórház. - Földön fetrengő betegek. — Somogyi Szilveszter dr főkapitány nyilatkozata. — Hollós József dr a magyar kórházi viszonyokról.) (Saját, tudósítónktól.) Nincs Szegednek, de talán az országnak se még egy olyan középülete, amivel a sajtó és a közvélemény annyit foglalkozott volna, mint a szegedi közkórházzal. Ez a íivénhedt épület az elégedetlenség és a megbotránkozás szimbóluma. A betegek panaszkodnak, az orvosok panaszkodnak, a sajtó elégedetlenkedik, a város nagyon jól tudja, hogy a közkórház szégyene Szegednek ós a vén, egészségtelen épület még mindig áll és kivigyorog minden tervet, amit ellene eszelnek ki a jobb érzésű emberek. A hatóság az egészségtelen lakásokból kilakoltatja a lakókat, de a legegészségitelenebb középületből nem. Sok a tragikomikum abban, hogy Szegeden a beteg embereket a város legegészségtelenebb helyére zsúfolják öszsze. Ennek a szégyenfészeknek legmegibotránkoztatóbb része az elmeosztály. Az az osztály, aminek éppen legjobban kellene berendezve lenni. Itt szalmazsákokon hevernek a betegek ós két beteg helyett négynek van hely szorítva, ami gazdaságos beosztás ugyan, de égbekiáltó embertelenségre vall. Sehol annyi botrány nem születik, mint- a közkórház kicsiny, de piszkos elmeosztálya kiörül. Napirenden vannak a botrányok. Hisz nem egyszer megírtuk már, hogy az őrülteket a szegedi rendőrség fogdájában kellett ápolni, mert a kórházban nem volt hely. Tudtunkkal pedig a kórház épen azért épült, hogy a betegeket legyen hova elhelyezni. Szegeden ez nem áll. A kórház itt arra való, hogy állandó cikktóma legyen. Pedig annak is rossz. Az ugyan már bebizonyosodott, hogy nincs értelme a közvéleményt megszólaltatni a botrányfészek ellen, hisz eredménye nem volt és beláthatatlan időkön belül nem is lesz. Azonban az események kényszerítenek bennünket rá. Szegeden megint megőrült egy ember, persze hogy a rendőrségi szuterénben kellett volna elhelyezni, de szerencsére meghalt egy elmebajos és igy az élőhalott a halott helyére kerülhetett. Privát szerencséje volt ennek az őrültnek. Az őrültet Papp Péter Sándornak hívják, vasúti főszertárnok. Hétfőn este tört ki rajta az őrület, bevitték a rendőrségre. A rendőrség intézkedett, lelkiismeretesen intézkedett, de a kórház, az nem. Hisz nem is kötelessége, öreg, elaggott, mit kívánhat tőle az ember. Papp Péter Sándor felesége igy mondotta el a férje tragédiáját: — Szerencsétlen férjem a Rókus-állomásón a műhelyben volt főszertárnok. Most betegállományban volt, mert régebben delíriumban szenved. Volt azonban idő, mikor egy hónapig sem ivott, ilyenkor józan pillanatai voltak. Hétfőn végkép kitört rajta az őrület. A szobában levő nagy asztalt összetörte, a szőnyegeket a fogával tépdesni kezdte, magára zárta az ajtót és nem engedett a szobába senkit. Öt gyermekünk van, csak nem máradhatunk éjjelre egy őrülttel. Délután mentőket hivtnnk és elvitettük. Most még a rendőrségen van, de ha tudnak helyet szorítani a kórházban, oda teszik. Ott azonban nem hagyom, hanem a rákospalotai szanatóriumba fogom szállíttatni. Ez egyszer véletlenségből volt hely a közkórházban, mert meghalt egy őrült és igy annak a helyére fektették az uj áldozatot. Szégyenletes állapot. Somogyi Szilveszter dr, Szeged város főkapitánya a következőket mondotta a tragikus esettel kapcsolatban: — A szegedi közkórliáz miatt sok kellemetlensége volt és van a rendőrségnek. Ezt a legújabb őrültet is a szuterénbe kellett volna elhelyeznünk, ha véletlenül meg nem hal egy beteg. Nincs hely őrültek számára a közkórházban, Ez pedig nagyon súlyos helyzeteket teremt, mert a csaiád sem maradihat az őrülttel együtt, a rendőrségnek pedig nem feladata az őrültek ápolása. Első és elmulaszthatatlan kötelessége a városnak fölépíteni az íj közkórházat. Ezt mondotta a rendőrfőkapitány, ezt mondottuk mi már százszor és még sinc-s semmi foganatja. Ezen ügygyel kapcsolatban kérdést intéztünk Hollós József dr-hoz, aki a következőket mondotta el munkatársunknak: — Ez nemcsak speciálisan szegedi tünet, mert az egész ország sinyli az elmegyógyintézetek hiányosságát. Magyarországban harmincötezer elmebajos van, ezzel szemben háromezernek van esak hely a kórházakban. Kirívóbb a helyzet Szegeden, mint bárhol másutt, inert itt a kórház tényleg teljesen alkalmatlan hely a betegek kezelésére. A fönt elmondott szomorú statisztikai adatokkal nem akartam a szegedi kórházat menteni, hisz minden becsületesen érző embernek erkölcsi kötelessége követelni az uj közkórház felépítését. Követelni kell az uj közkórházat, ha más egyébre tud a város pénzt teremteni, erre a célra kell, hogy-tudjon. A Tisza túlsó pattján. — Miért nem fejlesztik Újszegedet ? — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap, verőfényes szép tavaszi nap, az emberek bátorságot kaptak ahhoz is, hogy felöltő nélkül merészkedjenek ki az utcára és közönséggel, uri közönséggel volt tele Újszeged. A football-verseny után az emberek százai lepték el az ujszegedi utakat, amelyek most már minden napsütéses időben tele lesznek a szegediekkel, akik át\ mennek a Tisza túlsó partjára égy kis friss levegőt szivni, meg nézni egy kis zöldességet. Éís ilyenkor, amikor Újszegeden jóformán mozogni is alig lehet, amikor minden ember, aki csak egy szabad perchez tud jutni, Újszegedre rohan át, nem lehet másra gondolni, mint a mi nagy és .szegényes élhetetlenségünkre. Van egy csodaszép városrészünk, tiszta és egy kis munkával könnyen pormentessé tehető levegővel és nincs bennünk anynyi vállalkozói szellem, hogy ezt a .szép helyet jövedelmezővé is tegyük. Ha azt a sok sétáló embert nézzük odaát Újszegeden, lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy mindegyikük hasznot jelent egy ügyes ós ötletes vállalkozásnak. Újszegeden ezidő szerint egy vendéglő, egy cukrászda és egy céllövészet va<n. A versenypályáról, amelyen a pénzért lát is valamit a közönség, itt nem lehet szó. A vendéglő, istenem, az ujszegedi vendéglő: jobb arról nem beszélni. Megírtuk már nem egyszer, hogy az ujszegedi vendéglőt rendszerint olyan emberek veszik bérbe, akiik itt szeretnének meggazdagodni egy szezon alatt, de tőkével nem rendelkeznek. A vendéglőben eddig az volt a .szokás, hogy esak az abonenseknek és azoknak főztek, akik előre rendelték meg az ennivalót. Ha valakinek eszébe jutott, hogy Újszegeden vacsorázzék, akkor azt mondták neki a pincérek: — Miért nem tetszett rendelni telefonon vacsorát? • 6ö clZ illető nem kapott semmit. A kenyeret árusok hordták szét kosárban és a vendégeknek, ha véletlenül több asztal mellett ültek, addig kellett várni a felszolgálásra, hogy másodszor senki sem óhajtott az ujszegedi vendéglő vendége lenni. A cukrászdáról annyit, hogy az Újszegeden nyaraló családok is Szegedre jöttek, ha fagylaltot akartak enni. A céllövészetről semmit. íme, igy nézett ki eddig Újszeged. Isten ellen való vétek parlagon hevertetni ezt a kincsesbányát és épen ezért itt van már az ideje, hogy azt csináljanak ebből 'a szép helyből, aminek azt a fekvése, a parkj a, a levegője predesztinálja. Nem kell ahhoz nagy befektetés, nem kell ahhoz semmi egyéb, mint