Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-05 / 104. szám

LiÉL'MAüYAR0RS2&j 1912 május sem igyekezett az öngyilkosságot megcáfolni. Ellenben, hogy megszabaduljon tőlem, adott egy tanácsot: — Tessék megkérdezni a kaszinó igazgatóságát. — Miért kérdezzem meg a kaszinót? — szegeztem a fegyvert az asszony mellének, akit ez a kérdés végleg megzavart. — Én . . . nem tudom — s ezzel a faképnél hagyott. Most már csak a temetők voltak hátra. Az anyakönyvi hivatalhoz nem fordulhattam, mert Ausztriában nincs államilag rendezve az anyakönyvvezetés. A halottakat Brückner J. szállítócég szállítja ki éjszaka idején a temetőkbe. A Brückner-irodában természetesen megtagadnak minden fölvilágosítást, mert a cégnek kizárólagos szállítási jogot biztosit Abbaziában a fürdőigazgatóság. Roppant érdekes hely a voloszkai temető. Sziklás hegyoldalon fekszik. A legalsó részében a hithű katolikus halottakat temetik el. A középső rész a református halottakat illeti meg. Legfelöl, a kápolna mögött feküsznek zsidók és az — öngyilkosok. Az öngjilkosságot itt ily. képen büntetik. De ha az öngyilkos hozzátartozói áldozatkészek, nagy összegekkel esetleg kieszközölhetik, hogy a halottjuk a katolikus temető szólére jusson. Persze a jó rokon nagyon ritka és igy találtam a zsidó sirok között egy keresztet, amelyen Antonio Curet név állott. A temető sarkában Oh. W. B. jelöli meg egy öngyilkos sirját. A legújabb, legfrissebb siron ez a fölirat olvasható: „Jákob Schmann Dolinski." A temetőőr szintén a titkozatosabb emberek egyike ós ha lehetne még azt is letagadná, hogy a temetőben valaha eltemettek halottakat. A második és harmadik gyanúsan uj sir a veprinazi temetőben van. „A Palace Hotel* közigazgatásilag ugyanis már Veprinaz községhez tartozik. Két egészen friss sirhalom áll az utolsó sorban. Egyszerű fekete fejfa van a göröngyök közé dugva és a fejfákon mindössze ennyi jel: 21 A többi sírokon mindenütt ott díszeleg a halott neve, csak erre a két sirra felejtették kitenni . .. Vagy talán a „Casino des Entrangers"-nek volna ez a két név nagyon kellemetlen ? Az őszhaj divatja. Ha az az uj divat, amit a francia nök most kezdenek kultiválni, utat tör magának, akkor a nők az első ősz hajszálakat nem fogadják majd bánatos elégiákkal. A remegő ajkakról nem szállnak majd mély sóhajok az elmúlt ifjúság miatt. A panaszok elnémulnak a divat harsonái mellett, amelyek a fehér haj uj diadalját hirdetik. Egyelőre tartózkodó a divat, mint az orvos, aki méreggel gyógyít, s kezdetben csak kis adagokat ír elő, hogy a természet hozzászokjék. Most még csak egyetlen fürtre szorítkozik, amely ugy emelkedjék ki sötétebb társnői sorából, mint egy diszkrét ezüstsáv. Persze, ez a téli érettség, amelyet az asszonyok önként vállalnak, nem arra van hivatva, hogy öregebbé tegye őket, hanem ellenkezőleg, hogy az ellentét pikantériáját minél szembetűnőbbé tegye. Mert nem azoknak van szánva az uj divat, akiket a jó anya-természet ajándékoz meg ősz hajfürtökkel, hanem azoknak, akiknek rózsás az arcuk, ragyog a szemük, akik a fiatalság minden varázsával ékesek. Ennek az uj kokettségnek nincs meg az a kellemetlen mellékize, amit a másik szélsőség megpillantásakor érzünk, amikor aranyosan ragyogó fürtök, hervadt arcot koronáznak. Ilyen szempontból tehát csak üdvözölni lehet a divatnak ezt az nj szeszélyét. Azt lehetne mondani, hogy az asszonyok Belzebubbal űzik az ördögöt, s hozzászoknak a fehérséghez akkor, amidőn még nem multak el a fiatalság napjai. Azonban szinte csábit ez a divat más konklúziókra. Az allonge-paróka, amelynek ez talán előfutárja, igazán a mesterkéltség szimbóluma volt, a természetességgel ellentétes lény igazi jellemzője, egy egész férges kor karakterisztikuma. Az uralkodó bajviseletről mindig következtetni lehet a kor erkölcseire, az emberek szokásaira. Mintegy tükörképe ez a kornak. Már volt egy kor, amelyben pajkos szemek villogtak a fehér parókák alél, amikor fehérhajú nök és férfiak kacagása hangzott a nyírott bokrok mögül, s bárha az emberek egy mesterséges kort kendőztek is magukra, soha magasabbra nem tört még az életösztön, az élni vágyás. De akkor a fehér púder felhője fogta át a világot ós ez eltakarta a valóságot szürkés párájával. Mi azonban tisztán és világosan látjuk a dolgokat, hizelgünk magunknak azzal, hogy az igazságot tüztük ki lobogónkra. Pedig arra a fehér fürtre, amelyet igy egyszeribe bevisz a divatba a francia nő, talán az a szerep vár, hogy azon a területen, amely ugy is feltótlenül uralja a hiúságot, hamisságok legyenek úrrá ismét. A divat úgyszólván mindig fogyatkozásokat akar elrejteni. Az az angol királynő, aki először keményítette a fehérneműjét, keble soványságát akarta elrejteni. Az a kor, amely fiatal emberek fejére is fehér hajat tett, azokat a határokat akarta eltüntetni, amelyek egyik felén az ólnivágyás megokolt, de a másikon a lemondás stílszerű. S az uj divat csábító. A fiatalságot még rózsásabbá teszi, s az öregséget a fiatalsághoz hasonlatossá, mindenkinek előnyös tehát. Ma még egy fürt csak, holnap már egész frizura lehet, s akkor elérkeztünk oda, ahol voltunk már egyszer. Pedigr a divatnak csak az a szerepe lehet, hogy meglévő előnyöket teljes pompában csillogtasson, a hazugság divatja már lejárta magát, kár volna életre kelteni, Vallanak a Titanic menekültjei — Mire lerjed főként a vizsgálat ? — (Saját tudósitónktól.) Háromezer/hatszáz méter mélységben fekszik a Titanic és nincs remény rá, hogy valaha is hozzá lehessen férkőzni. De a borzalom és a szomorúság, amely az óriási katasztrófa nyomában támadt szerte a világon, még pénteken majanem három héttel utána sem csillapodott le és még egyre felmerülnek hősiesen borzalmas részletek. Ezúttal a Titanic gépészeiről van szó. A megmenekültek itt Is, ott is elmondják élményeiket és igy került egy rendkivül megható epizód a londani Tintesbe. Egy fűtő mesélte el: — Velem együtt abban a szakaszban tizenhármán dolgoztunk, de csak ketten menekültünk meg. A katasztrófa pillanatában nyugodtan teljesítettük kötelességünket. A felváltás órája már közeledett, mikor hirtelen óriási ütődés lökött fel, amelynek zaja ágyudörejhez volt hasonlatos és a következő pillanatban már beözönlött a viz. A viz olyan hirtelen zuhogott be, hogy nem volt más menekülésünk, mint a szomszédos szekcióba vonultunk és magunkra zártuk a vízhatlan ajtókat. A viz már a gépekig hatolt, a nagy hideg eloltotta a tüzet, a futok övig voltaik a vizben, ugy hogy nagy részüket fel is küldték a fedélzetre, mert csak útban voltak. Ekkor hirtelen elaludtak a lámpák, a villamos berendezés felmondta a szolgálatot és néhány embert .a szivattyú mellől lámpákért küldtek, a többi sötétben dolgozott. Rövid idő múlva megérkeztek kézi lámpákkal. Ekkor körülbelül tudtuk már, hogy mindennek vége. A mentőcsónakokat lebocsátották és a hajó orra egyre süiyedt. Másfelől is betört hirtelen a viz és csaknem elsodorta a gépészeket. Ezek mindenkit felküldtek a fedélzetre, de ők maguk nem mozdultak a helyükről. Körülbelül, azt hiszem, én voltam az utolsó ember, aki otthagytam őket. 'Hívtam magammal, de nem jöttek. Newyorkból táviratozzák, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság előtt egy Buckly nevű fédélközi utas, aki véletlen szerencsének köszönhette menekülését, kihallgatása alkalmával súlyos vádakat emelt a tisztek ellen. Mikor már nagy volt a veszedelem, a tisztek elzárták azokat az ajtókat, amelyeken át a fedélközi utasok a mentőcsónakokhoz juthattak volna. A halálos félelemben lévő tömeg betörte az ajtókat s ekkor a tisztek az előre tolongókra revolverekből lövöldöztek. Ez volt az oka annak, hogy csak olyan kevés ember menekült meg a fedélközről. Elmondta Buckly, hogy ő egy betaszított ajtón észrevétlenül felért a fedélre. Hogy, •hogy nem, a sokaság egy mentőcsónakhoz sodorta, de a matrózok eltaszigálták. Ekkor egy asszony nyakába kanyarította neki széles, nehéz indiai selyemből való shawlját, a mely talpig betakarta és a nagy tolongásban nem látták meg rajta, hogy férfi. Igy került be a mentőcsónakba. Már csak az uton tudta meg, hogy az az asszony, akinek életét köszönheti, J. J. Astor ezredes felesége volt. Londrtoból jelentik: Az a vizsgáló-bizottság, melyet az angol kereskedelmi tengerészeti hatóság küldött ki a „Titanic" katasztrófája ügyében, tegnap tartotta első ülését. Sir Rufus tsaacs, a kereskedelmi miniszter képviselője a kormány nevében megnyitotta az iilést és ismertette a tényállást. Elmondotta, hogy a „Titanic" •elindulásától kezdve huszonegy csomó sebességgel haladt. Ismertette a megmentett utasok számlát osztályok és nemek szerint. A vizsgálat különösen a mentőcsómkók elégttlenségére és a vízálló osztályok szerkezetére fog kiterjedni. NAPI_HIREK Mozgalom Juhász Gyula érdekében. (Saját tudósitónktól.) Szegeden mozgalom indult Juhász Gyula érdekében. Jobban mondva nem ís annyira Juhász "érdekében, mint inkább Szeged társadalmi és irodalmi életének érdekében, mert ha szigorúan mérlegeljük, sokkal nagyobb érdeke Szegednek, mint Juhász Gyulának, hogy a kiváló írót Szegedre helyezzék. Juhász Gyula szegedi ember, itt született, itt tanult, itt élt és itt irta meg első irodalmi dolgozatait, első 'verseit. Innen indult hódító útjára, ittert Juhász Gyula istenáldotta költői vénája,'hatalmas dudása.biztaaJfióitták számárává sikert és egyengették útját, mely a halhatatlansághoz vezet. A Dugonics-Társaság most honorálta Juhász Gyula költői nagyságát, mikor tagjai sorába jelölte és Juhász szegedi tisztelői mozgalmat indítottak aziránt, hogy a poétát Szegedre -helyezzék át. Juhász ezidő szerint Szakolcán él, ottytanáröskpdik . á. gimnáziumban. • A pozsOnymegyei kis község semmiképen sem lehet alkalmas a-rra, hogy. szárnyakat adjon Juhász zsenialitásának és" ugy Szeged, mint az iró érdekében nagyon okos d£\>g volt ez az akció, melyet Juhász Szegedre helyezése érdekében indították. Azt a kérvényt, melyet Juhász áthelyezése érdekében akar átadni a kultuszminiszternek Szeged uri .társadalma, bizonyos, hogy kivétel nélkül minden úriember aláírja és frappánsabban nem nyilatkozhatik meg egy nagy város közönsége, mint ahogy Szeged közönsége tenné azt egy fanári áthelyezés érdekében. Nincs az a hatalom, mely ilyen kérvényt ad-acta tegyen és ne teljesít-