Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-31 / 125. szám

§ 19T2 május 3i. város tanácsa mai üléséből megadta az épitési engedélyt. — Szegedi Orfeum. A Dréher-féle sörcsar" nok kerthelyisógében szombaton este félkilenc órakor lesz a Szegedi Orfeum szezónnyitó elő­adása. Az elsőrendű kabarétársulat, amelynek Bérezi Jenő az igazgatója, világvárosi műsor­ral szórakoztatja majd a közönséget. A szóló­számokon és az attrakciókon kivül esténkint két bohózatot is előad a Szegedi Orfeum. A megnyitó előadás iránt osztatlan az érdeklő­dés. — Kiskunhalas a szeged—dorosma— halasi vasúiért. Kiskunhalas tanácsa ma tár­gyalta a szeged—dorozsma—balasi helyiér­tlek ii vasút kérdését és elhatározta, hogy százhetvenkét ezer koronát ajánl meg. A ta­nács kétszáznyolcvanezer korona megszava­zását kérte, de ezt 28 szavazattal elvetették és az említett határozatot hozták, hangsúlyoz­va, hogy a vasút sürgős és hogy rendes vágá­nynnak kívánják. — A női kalapok ára. A drágaság olyan rettenetes, hogy — szinte humoros. Lehet, hogy igaza is van annak a kupiéirónak, aki szerint a milliomos kávés csődbcjutott, mert megevett egy imbiszt a saját kávéházában. Annyi tény, hogy az imbisz rettenetesen drága. És annyi tény, hogy a fa is rettenetes drága. Nemkevés­bé drága azonban a kőszén, a tojás, a hus, a ruha. A legdrágább azonban a női kalap. Do­rozsmán házat lehet venni annyiért, amennyi­be egy női kalap kerül, ha pedig ezt az össze­get egyenes adóban fizetnők, hát virilisták len­nénk. Az ember gondol egy számot, megszo­rozza öttel, felemeli a hatodik hatványra, hoz­záad mégogyszer annyit, a végösszeg: egy női kalap ára. Hogy pontosabban fejezzük ki: egy női kalap ára megközeliti a plusz végtelent. Egy nagyon nagy szám, sok nullával, de leg­alább háromszáz korona. Ezek után, ha az em­ber milliomost lát, feltételezhető róla, hogy vagy ő maga, vagy valamelyik őse kalaposnő volt. Nagyszerű dolga lehet egy kalaposnőnek, tejben-vajban fürödhetik, élvezhet mindent, was gut und theuer. És ezek után azt jelenti a bécsi hitelező védegylet, hogy hat budapesti női ka­lapos üzlettulajdonos fizetésképtelen. Az ember gondolkodóba esik. Hát még ezek is? Vajon nem vettek-e könnyelműen, meggondolatlanul saját használatra egy-egy divatos tavaszi ka­lapot? Mert máskép el sem képzelhető — a fize­tésképtelenség. — Kereskedősegédek kérelme. A sze­gedi Kereskedő Ifjak Egyesülete a követ­kező felhívás közlésére kért bennünket: Felhívás a szegedi közönséghez! A kereske­delmi alkalmazottak kora reggeltől késő estig talpon szolgálják önöket. Az ipari munkás kivívta magának a nyolc és kilenc órai mun­kaidőt, a,kereskedősegód még mindig tizenkét és tizenhárom óra hosszat teljesít szolgálatot Megerőltetését csökkenteni óhajtjuk s ezért fordulunk a szegedi vevőközönséghez azzal az alázatos kéréssel, hogy a nyári hó­napok alatt szíveskednének bevásárlásaikat 7 óra előtt eszközölni és tartózkodni attól, hogy ezen időn tul fölkeresse az üzleteket. A keres­kedelmi alkalmazottak, de mi is hálásak le­szünk a közönség igyekezetéért, amelylyel a mi humanisztikus törekvéseinket elősegíteni szíves volt. A Szegedi Kereskedő Ifjak Egye­sülete. — Mindennapi imádságba foglalják a „Boro­Hu" nevet azok, akik testi fájdalmaktól mene­kültek meg használata által. 12 — Jégszekrény, egy- és kétajtós, csinos és jó kivitelben Sebők Mihály vaskereskedé­sóben kapható, Szeged, Valéria-tér. 2455 SZÍNHÁZ,JMŰVÉSZET Színházi műsor. Pénteken Rubikon, bohózat. (3/») Utolsó előadás. * London magyar szezonja. Junius első felében Georges Edwardes londoni operett­színházban, a Daly's Theatre-ben meglesz a premierje •Lehár Ferenc „Cigányszerelem" cimü operettjének, amelynek egyik női főszerepében Petráss Sári lép fel. A magyar primadonna an­golországi debijjénél jelen lesz a nagynénje, Pálmay Ilka is. Néhány nappal a „Cigánysze­relem" premierje után mutatja be Edvvardes másik színházában, az Adelphi Theatre-ben Kálmán Imre és Bakonyi Károly „Tatárjárás" cimü operettjét és hogy teljes legyen a magyar operett-gyülekezet Londonban, junius első nap­jaiban odaérkezeik Jakobi Viktor is, hogy elő­készítse a „Leányvásár" őszi premiérjét ós a párisi „Suniunm"-előadások befejezése után Londonba utazik Fedák Sári is, hogy tanuja legyen a magyarok szereplésének. URÁNIA SZÍNHÁZ. Az akasztófavirón Dráma bárom fölvonásban. óriási sláger I Világszenzáció! Duczi bácsi uj víg­játéka. Pompás vígjátékok. Pénteken Szombaton és Vasárnap Orosz tisztből budapesti soffőr. — A kievi forradalom rendezője Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) Sokszor a legjelenték­telenebb események vetik a nagyváros forgata­gából felszínre a legérdekesebb embereket. A budapesti hatodik kerületi kapitányságon a minap lakásadónője valami jelentéktelen do­logban följelentést tett egy Demin Péter nevű soffőr ellen, aki a Szondy-utea 55. szám alatt lévő Rapid-garage alkalmazottja. A följelentés nyomán megindult rendőri eljárás kihámozta Demin Pétert a soffőr-dresszből s kiderítette, hogy ezzel az orosz császári hadsereg csillogó tiszti egyenruháját cserélte fel. A rendőrség előtt megrázó erejű emlékek elevenedtek fel a soffőr vallomása nyomán. A kievi katonai for­radalom előkészítésében főrésze volt Deminnek, aki annak letörése után menekült. Előbb Ung­várra ment, azután Budapestre jött s itt él csendesen. Ha a háziasszonyával nem támad differenciája, talán sohasem tudódik ki róla, milyen érdekes múltja van. Demin Péter a Bakáts-téri templom alatt megvonnló kis, földszintes, rozoga házban la­kik, özvegy Csórónénál. A konyha ruhagőzén át nehezen tör utat a pillantás. A soffőr riadtan ugrik fel az asztala mellől, mikor meglát: — Kit keres? Mit akar? Nekem senkivel sincs dolgom! — fakad ki. Mikor azután valahogyan bizalomra kapott, elmondott egyet-mást a kievi véres napok tör­ténetéből. Az orosz-japán háború kitörésekor a mezsibesi garnizonban szolgált. Azokat a csa­patokat, melyeket a harctérre szállítottak, Ki­evben gyűjtötték össze. Akit a parancs Kievbe szólított, annak minden oka meg volt arra, hogy leszámoljon az életével. A katonaságot nemcsak a külső világtól zárták el egészen, de a külön­böző századok legénységének egymással is tilos volt az érintkezés. A - harctérről egyáltalában nem jutott hir a kaszárnyákba. Emellett hihe­tetlen volt a nyomorúság. A közkatona napi zsoldja valamivel kevesebb volt — egy fillérnél. Három havonként hatvankét kopeket kaptak a katonák, kiket reggelire egy „csajka" forró viz­zel boldogítottak. Ha kedvük volt hozzá, ebbe beleapríthatták a kőkeményre száradt rozske­nyeret. Ebédre tipikusan orosz katonaélei ju­tott, a „borst", amely forró vizbe vagdalt ká­poszta, cékla, kukorica és retekkeverék, ünnep­napokon pedig ezen kívül „kasa" is, amely két evőkanálnyi vizben főtt köleskása. Az egyen­ruha valósággal leszakadt az emberekről, akik kimondhatatlanul sokat szenvedtek a csikorgó hidegtől. Aki pedig panaszra ment, megvesz­szőztették és lecsukták. Ebben a levegőben érthető, hogy egyre in­kább nőtt az elkeseredés. — Valahogyan — beszélte Demin — hozzá­jutottam egy forradalmi újsághoz, mely az oroszokat ért vereségek felsorolása után izzó gyűlölettel támadta a rémuralmat. Irtózatosan felizgatott a szenvedelmes irás. Éjjel összehív­tam századom legénységét. Felolvastam a cik­ket. Az izgató szavak felszabadították a féken tartott indulatokat. Valaki elkiáltotta magát: — Tegyük le a fegyvert, A következő pillanatban kész volt a határo­zat. Demin két altiszttel elindult Szmiranóy kapitány lakására, hogy értesítsék arról, mi történt. Nem volt otthon. Visszafelé jövet már észrevették, hogy figyelik őket. Az egész század ellátta magát töltésekkel, a puskáját magához vette és lefeküdt. Hajnali négy órakor megérkezett a lakta­nyába a kapitány. Megkérdezte az őrmestertől, hogy ki volt a három ember, aki a lakásán ke­reste. Néhány perc múlva már kopogtatott a hadnagy ajtaján. — Gyere le — mondta — az őrmester szobá­jába. — Én fölkeltem — beszélte Demin — felöltöz­tem, kimentem a folyosóra, de a következő pil­lanatban felrántottam a legénységi szoba ajta­ját s beordítottam: — Fiuk, ne aludjatok! Meg akarnak Ölni! Mindenki egyszerre talpon volt s száz fegy­ver csöve meredt a kapitányra, aki megfordult erre s sietve távozott. Másnap már tárgyaltak a zendülőkkel. Előbb az ősz ezredes jött el hozzájuk, majd a várpa­rancsnok. Hiába volt minden kérlelés. A szen­vedelem erőtt vett az agyonkinzott embereken. Hozzáláttak a forradalom szervezéséhez. Este titkos gyűlés volt a munkáskaszinóban, melyre már valamennyi kievi ezred elküldte a képvi­selőjét. Elhatározták, hogy másnap az összes gyalogezredek felvonulnak a várba, ahol meg­várják, mit hoz nekik a jövő! Á soffőr itt megtörülte veritékes homlokát. Azután lassú hangon kezdett beszélni: — A nii ezredünk hagyta el — mondta — el­sőként a laktanyát. Zenekarunk „Marseillaise"-e felriasztotta az alvó várost. Megnyíltak az ab­lakok s asszonyok, lányok kendőket lobogtattak felénk. A munkások, akiket vezetőik már min­denről értesítettek, hozánk csatlakoztak s sorra járták velünk a kaszárnyákat, amelyeknek ud­varán készen várt már bennünket minden ez­red. Nem harcba induló sereg benyomását tet­tük az úttest egész szélességében elárasztó ha­talmas tömegünkkel. A gátját átlépő áradat lehet ilyen morajló, fenséges és félelmetes. Vé­gigvonultunk a Fő-uton és a Vazul-utcán, amely a város széléhez visz. Még nem értük el az ott elhúzódó szántóföldeket, mikor vészhírt dobott előre a rémület: — Kozákok vannak mögöttünk! Két kozák lovasosztály bontakozott ki a por­felhőből. Embereink a fegyvereikhez kaptak. Már-már elkerülhetetlennek látszott a legrette­netesebb vérontás, mikor egyik tiszttársam odaugrott a puskák csöve elé. . . . Nem volt menekülés. A kozákok a habo­zás percét felhasználták. Bambán, lélektelenül dőltek embereink a lovak patái alá. Néhány pil­lanat s halálhörgés, sikoltozás, kardok csatto­gása idegőrjitő zajában pusztult el a forrada­lom . . . Demin Péter egy kert kerítésén átugrott, az éjszakát egy munkás-ismerőse pincéjében töl-

Next

/
Thumbnails
Contents