Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)
1912-05-31 / 125. szám
§ 19T2 május 3i. város tanácsa mai üléséből megadta az épitési engedélyt. — Szegedi Orfeum. A Dréher-féle sörcsar" nok kerthelyisógében szombaton este félkilenc órakor lesz a Szegedi Orfeum szezónnyitó előadása. Az elsőrendű kabarétársulat, amelynek Bérezi Jenő az igazgatója, világvárosi műsorral szórakoztatja majd a közönséget. A szólószámokon és az attrakciókon kivül esténkint két bohózatot is előad a Szegedi Orfeum. A megnyitó előadás iránt osztatlan az érdeklődés. — Kiskunhalas a szeged—dorosma— halasi vasúiért. Kiskunhalas tanácsa ma tárgyalta a szeged—dorozsma—balasi helyiértlek ii vasút kérdését és elhatározta, hogy százhetvenkét ezer koronát ajánl meg. A tanács kétszáznyolcvanezer korona megszavazását kérte, de ezt 28 szavazattal elvetették és az említett határozatot hozták, hangsúlyozva, hogy a vasút sürgős és hogy rendes vágánynnak kívánják. — A női kalapok ára. A drágaság olyan rettenetes, hogy — szinte humoros. Lehet, hogy igaza is van annak a kupiéirónak, aki szerint a milliomos kávés csődbcjutott, mert megevett egy imbiszt a saját kávéházában. Annyi tény, hogy az imbisz rettenetesen drága. És annyi tény, hogy a fa is rettenetes drága. Nemkevésbé drága azonban a kőszén, a tojás, a hus, a ruha. A legdrágább azonban a női kalap. Dorozsmán házat lehet venni annyiért, amennyibe egy női kalap kerül, ha pedig ezt az összeget egyenes adóban fizetnők, hát virilisták lennénk. Az ember gondol egy számot, megszorozza öttel, felemeli a hatodik hatványra, hozzáad mégogyszer annyit, a végösszeg: egy női kalap ára. Hogy pontosabban fejezzük ki: egy női kalap ára megközeliti a plusz végtelent. Egy nagyon nagy szám, sok nullával, de legalább háromszáz korona. Ezek után, ha az ember milliomost lát, feltételezhető róla, hogy vagy ő maga, vagy valamelyik őse kalaposnő volt. Nagyszerű dolga lehet egy kalaposnőnek, tejben-vajban fürödhetik, élvezhet mindent, was gut und theuer. És ezek után azt jelenti a bécsi hitelező védegylet, hogy hat budapesti női kalapos üzlettulajdonos fizetésképtelen. Az ember gondolkodóba esik. Hát még ezek is? Vajon nem vettek-e könnyelműen, meggondolatlanul saját használatra egy-egy divatos tavaszi kalapot? Mert máskép el sem képzelhető — a fizetésképtelenség. — Kereskedősegédek kérelme. A szegedi Kereskedő Ifjak Egyesülete a következő felhívás közlésére kért bennünket: Felhívás a szegedi közönséghez! A kereskedelmi alkalmazottak kora reggeltől késő estig talpon szolgálják önöket. Az ipari munkás kivívta magának a nyolc és kilenc órai munkaidőt, a,kereskedősegód még mindig tizenkét és tizenhárom óra hosszat teljesít szolgálatot Megerőltetését csökkenteni óhajtjuk s ezért fordulunk a szegedi vevőközönséghez azzal az alázatos kéréssel, hogy a nyári hónapok alatt szíveskednének bevásárlásaikat 7 óra előtt eszközölni és tartózkodni attól, hogy ezen időn tul fölkeresse az üzleteket. A kereskedelmi alkalmazottak, de mi is hálásak leszünk a közönség igyekezetéért, amelylyel a mi humanisztikus törekvéseinket elősegíteni szíves volt. A Szegedi Kereskedő Ifjak Egyesülete. — Mindennapi imádságba foglalják a „BoroHu" nevet azok, akik testi fájdalmaktól menekültek meg használata által. 12 — Jégszekrény, egy- és kétajtós, csinos és jó kivitelben Sebők Mihály vaskereskedésóben kapható, Szeged, Valéria-tér. 2455 SZÍNHÁZ,JMŰVÉSZET Színházi műsor. Pénteken Rubikon, bohózat. (3/») Utolsó előadás. * London magyar szezonja. Junius első felében Georges Edwardes londoni operettszínházban, a Daly's Theatre-ben meglesz a premierje •Lehár Ferenc „Cigányszerelem" cimü operettjének, amelynek egyik női főszerepében Petráss Sári lép fel. A magyar primadonna angolországi debijjénél jelen lesz a nagynénje, Pálmay Ilka is. Néhány nappal a „Cigányszerelem" premierje után mutatja be Edvvardes másik színházában, az Adelphi Theatre-ben Kálmán Imre és Bakonyi Károly „Tatárjárás" cimü operettjét és hogy teljes legyen a magyar operett-gyülekezet Londonban, junius első napjaiban odaérkezeik Jakobi Viktor is, hogy előkészítse a „Leányvásár" őszi premiérjét ós a párisi „Suniunm"-előadások befejezése után Londonba utazik Fedák Sári is, hogy tanuja legyen a magyarok szereplésének. URÁNIA SZÍNHÁZ. Az akasztófavirón Dráma bárom fölvonásban. óriási sláger I Világszenzáció! Duczi bácsi uj vígjátéka. Pompás vígjátékok. Pénteken Szombaton és Vasárnap Orosz tisztből budapesti soffőr. — A kievi forradalom rendezője Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) Sokszor a legjelentéktelenebb események vetik a nagyváros forgatagából felszínre a legérdekesebb embereket. A budapesti hatodik kerületi kapitányságon a minap lakásadónője valami jelentéktelen dologban följelentést tett egy Demin Péter nevű soffőr ellen, aki a Szondy-utea 55. szám alatt lévő Rapid-garage alkalmazottja. A följelentés nyomán megindult rendőri eljárás kihámozta Demin Pétert a soffőr-dresszből s kiderítette, hogy ezzel az orosz császári hadsereg csillogó tiszti egyenruháját cserélte fel. A rendőrség előtt megrázó erejű emlékek elevenedtek fel a soffőr vallomása nyomán. A kievi katonai forradalom előkészítésében főrésze volt Deminnek, aki annak letörése után menekült. Előbb Ungvárra ment, azután Budapestre jött s itt él csendesen. Ha a háziasszonyával nem támad differenciája, talán sohasem tudódik ki róla, milyen érdekes múltja van. Demin Péter a Bakáts-téri templom alatt megvonnló kis, földszintes, rozoga házban lakik, özvegy Csórónénál. A konyha ruhagőzén át nehezen tör utat a pillantás. A soffőr riadtan ugrik fel az asztala mellől, mikor meglát: — Kit keres? Mit akar? Nekem senkivel sincs dolgom! — fakad ki. Mikor azután valahogyan bizalomra kapott, elmondott egyet-mást a kievi véres napok történetéből. Az orosz-japán háború kitörésekor a mezsibesi garnizonban szolgált. Azokat a csapatokat, melyeket a harctérre szállítottak, Kievben gyűjtötték össze. Akit a parancs Kievbe szólított, annak minden oka meg volt arra, hogy leszámoljon az életével. A katonaságot nemcsak a külső világtól zárták el egészen, de a különböző századok legénységének egymással is tilos volt az érintkezés. A - harctérről egyáltalában nem jutott hir a kaszárnyákba. Emellett hihetetlen volt a nyomorúság. A közkatona napi zsoldja valamivel kevesebb volt — egy fillérnél. Három havonként hatvankét kopeket kaptak a katonák, kiket reggelire egy „csajka" forró vizzel boldogítottak. Ha kedvük volt hozzá, ebbe beleapríthatták a kőkeményre száradt rozskenyeret. Ebédre tipikusan orosz katonaélei jutott, a „borst", amely forró vizbe vagdalt káposzta, cékla, kukorica és retekkeverék, ünnepnapokon pedig ezen kívül „kasa" is, amely két evőkanálnyi vizben főtt köleskása. Az egyenruha valósággal leszakadt az emberekről, akik kimondhatatlanul sokat szenvedtek a csikorgó hidegtől. Aki pedig panaszra ment, megveszszőztették és lecsukták. Ebben a levegőben érthető, hogy egyre inkább nőtt az elkeseredés. — Valahogyan — beszélte Demin — hozzájutottam egy forradalmi újsághoz, mely az oroszokat ért vereségek felsorolása után izzó gyűlölettel támadta a rémuralmat. Irtózatosan felizgatott a szenvedelmes irás. Éjjel összehívtam századom legénységét. Felolvastam a cikket. Az izgató szavak felszabadították a féken tartott indulatokat. Valaki elkiáltotta magát: — Tegyük le a fegyvert, A következő pillanatban kész volt a határozat. Demin két altiszttel elindult Szmiranóy kapitány lakására, hogy értesítsék arról, mi történt. Nem volt otthon. Visszafelé jövet már észrevették, hogy figyelik őket. Az egész század ellátta magát töltésekkel, a puskáját magához vette és lefeküdt. Hajnali négy órakor megérkezett a laktanyába a kapitány. Megkérdezte az őrmestertől, hogy ki volt a három ember, aki a lakásán kereste. Néhány perc múlva már kopogtatott a hadnagy ajtaján. — Gyere le — mondta — az őrmester szobájába. — Én fölkeltem — beszélte Demin — felöltöztem, kimentem a folyosóra, de a következő pillanatban felrántottam a legénységi szoba ajtaját s beordítottam: — Fiuk, ne aludjatok! Meg akarnak Ölni! Mindenki egyszerre talpon volt s száz fegyver csöve meredt a kapitányra, aki megfordult erre s sietve távozott. Másnap már tárgyaltak a zendülőkkel. Előbb az ősz ezredes jött el hozzájuk, majd a várparancsnok. Hiába volt minden kérlelés. A szenvedelem erőtt vett az agyonkinzott embereken. Hozzáláttak a forradalom szervezéséhez. Este titkos gyűlés volt a munkáskaszinóban, melyre már valamennyi kievi ezred elküldte a képviselőjét. Elhatározták, hogy másnap az összes gyalogezredek felvonulnak a várba, ahol megvárják, mit hoz nekik a jövő! Á soffőr itt megtörülte veritékes homlokát. Azután lassú hangon kezdett beszélni: — A nii ezredünk hagyta el — mondta — elsőként a laktanyát. Zenekarunk „Marseillaise"-e felriasztotta az alvó várost. Megnyíltak az ablakok s asszonyok, lányok kendőket lobogtattak felénk. A munkások, akiket vezetőik már mindenről értesítettek, hozánk csatlakoztak s sorra járták velünk a kaszárnyákat, amelyeknek udvarán készen várt már bennünket minden ezred. Nem harcba induló sereg benyomását tettük az úttest egész szélességében elárasztó hatalmas tömegünkkel. A gátját átlépő áradat lehet ilyen morajló, fenséges és félelmetes. Végigvonultunk a Fő-uton és a Vazul-utcán, amely a város széléhez visz. Még nem értük el az ott elhúzódó szántóföldeket, mikor vészhírt dobott előre a rémület: — Kozákok vannak mögöttünk! Két kozák lovasosztály bontakozott ki a porfelhőből. Embereink a fegyvereikhez kaptak. Már-már elkerülhetetlennek látszott a legrettenetesebb vérontás, mikor egyik tiszttársam odaugrott a puskák csöve elé. . . . Nem volt menekülés. A kozákok a habozás percét felhasználták. Bambán, lélektelenül dőltek embereink a lovak patái alá. Néhány pillanat s halálhörgés, sikoltozás, kardok csattogása idegőrjitő zajában pusztult el a forradalom . . . Demin Péter egy kert kerítésén átugrott, az éjszakát egy munkás-ismerőse pincéjében töl-