Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-31 / 125. szám

1912 május 31. 4 Elhatározta a (közgyűlés, hogy három kisegítő vámszedőt alkalmaznak, merít a vámhivatalokban sok a munka. A vámházaknál építendő mosókonyhák és fásszinek építésére 1750 korona póthitelt, az adóhivatal bútorozására pedig 1764 koronát szavaztak meg. Balogh Károly tanácsos javasolja, hogy Rózsa Mihály községi bírót junius hó elsejétől kezdve nyugdíjazzák és részére 2508 korona évi nyugdijat állapítsanak meg. Javasolja továbbá, hogy Zsuffa József vámpénztárnokot évi 1700 koronával és Csáki István rendőrörsparancsnokot évi 660 koronával nyugdíjazzák. PiUich Kálmán hozzászólása után a közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát azzal a módosítással, liogy Zsnffa Józsefet augusztus elsejétől nyugdíjazza. Srasser Manónak, a Baross-étterem tulajdonosának megengedte a közgyűlés, hogy helyisége elé, a Dugonics-térre és a Tisza Lajoskörutra asztalokat rakjon ki. Balogh Károly tanácsos ismertette azután azokat a telekvételd ügyeket, amelyek már háromszor ki voltak a közgyűlés tárgysorozatára tűzve. (Előadta, hogy Rainer Károly és Fia cég, Körmeiwly Mátyás és a Kiszombori Kisárfonó Részvénytársaság üzemük kibővítésére telkeket kértek a várostól. A Rainer cég a Buvártó területén 2000 négyszögölet, Körmendy Mátyás ugyanott négy holdat, a kosárfonógyár .pedig a Petőfi Sándor-sugáruton 301 négyszögölet kér kedvezményes áron. Mind a három cég nagy sikereket tud felmutatni az ipari fejlődés terén és ezért megérdemlik a városi támogatást. A közgyűlés ezután névszerinti szavazással teljesítette a kéréseket. A Kertész-féle zárgyár is kért telket a Buvártó területéből. Minthogy a közgyűlésen felszólalások hangzottak el, amelyek különösnek találták a kérésnek most való teljesítését, Balogh Károly előadó megnyugtatta a közgyűlést, hogy szigorú feltételekhez kötik és ha azokat a gyár nem tartja be, a telek visszaszáll a városra. A felvilágosítás után ezt a kérést is teljesítette a közgyűlés. Néhány szabadságolási kérelmet intéztek még el, majd elnök a közgyűlés folytatását junius 11-ikének délutánjára halasztotta. Várjon, amig hazajövök, akkor kifizetek mindent kamatostul. Soha még olyan gyönyörű és kellemes nyaram nem volt, mint az idén. Magának, aki az összes titkaim letéteményese, bátrain megírhatom, mert tudom, hogy nem fog visszaélni vele. Ünnepelnek borzasztó módon. Az egész fürdő értem rajong. Minden este meg vagyok kiva, óriási vacsorákat rendeznek a tiszteletemre. Tegnap egy orosz nagyherceggel vacsoráztam, ma a Rotsöhild-csoport egyiik fiatal tagjával ebédelek. Ez igy megy, amióta itt vagyok. 'Semmihez sincs időm, a kúrát nem tudom tartani, arról, hogy tanuljak, szó sem lehet. Vérző szívvel gondolok arra, hogy nemsokára itt kell hagynom ezt a gyönyörű helyet és haza kell térnem az unalmas Budapestre, ahol ezer meg ezer féltékeny szem szigorú ellenőrzésének vagyok kitéve. De hát sajnos, ezen nem lehet segíteni! Viszontlátásra drágám, öleli, csókolja Putyi. VII. Ugyanaz — Aladárhoz. — jul. 30. ma utazom innen Bécsbe, várj ott rám. Onnan együtt megyünk tovább, hogy ezt a két 'hetet, amelyet magamnak lopni tudtam, együtt töltsük. Ki sem mondhatom, édes egyetlenem, menniyre vágyódom már utánad. Milyen jó lesz ez a két hét, ismeretlen helyen, ismeretlen emberek között, amikor 9®alk egymásnak fogunk élni! Siess ölelő karjaim közé, a forró csókok milliárdjaival vár érted rajongó, ostoba, szerelmes Putyid ínségben a délvidéki katasztrófa szerencsétlenjei. — Országos segitségre van szükség. — (Saját tudósítónktól.) öriási a kár, kiszámithatatlan nagy! Az egész Délvidék ínségbe került! Mert az árviz katasztrófája elért a legtöbb községbe, évtizedekre visszavetett sok várost is, Lúgost, Resicabányát, Versecet, Karánsebest. Az árviz fenyegeti már Aradmegyét és Arad városát, elöntötte Makó határának egy részét. A Maros félelmetesen nő, annyira, hogy Szegednél is észrevehető már a rohamos folyóviz-emelkedés. A Maros a tápéi torkolat fölött is megduzzadt, ugy hogy minden jel szerint több ezer hold föld huszonnégy órán belül viz alá kerül! A délvidéki árviz borzalmas nagy területet hatalmába kerített. Temesvártól majdnem Szeged határáig terjed a tengere. Mert minden tenger. A községek ugy emelkednek ki, mint a megtépázott, félig elsülyedt szigetek. Amint végigolvassa az ember az étkezett' hireket, el sem képzeli hirtelen, hogy például minő rettenetes kárt jelent az, midőn százezer ho\d földet önt el a vizáradás. Beláthatatlan tenger terül ott el, a piszkos vizár alatt, tengernyi csapással és pusztulással. És ilyen hirek egymást kergetve jönnek három-négy megyéből, anélkül, hogy szűnne a veszedelem. Milliókat emlegetünk, pedig lehet, hogy már a száz millió körül jár az ország kára: a jó Isten csak a megmondhatója, hogy mi és menynyi veszett oda. Nem lehet e jelentéseket megdöbbenés nélkül olvasni még annak a városi embernek sem, aki nem is tudja maga előtt érzékeltetni, hogy az a viz, ami most gyilkos mennyiségben hullott az égből, rettenetes pusztítást vitt véghez, mintha ágyukkal ostromolta volna az ellenzék azokat a megyéket. Izgalmas hireket hoznák mindenfelől az ország különböző pontjairól szóló táviratok s a tudósítások nyomán kétségbeejtő katasztrófák borzalmas képe elevenedik meg szemeink előtt. Rettenetes veszedelem sújtott le újólag a délvidéki megyék községinek egész tömegére s a felszabadult vizek szilaj áradatának áldozata lett három olyan város is, melyet az utóbbi években többször meglátogatott az elemek csapása. Resica, Karánsebes és Lúgos milliókra menő károk szenvedésével majdnem teljesen romhalmazzá dőltek s az épségben maradt épületek is szinte kivétel nélkül olyan állapotban vannak, hogy az újjáalakítást nem kerülhetik el. Száz és száz község koldusbotra jutott népe kiált segítségért rettenetes sorsában s a kormány volt az első, mely védelmét, támogatását, segítségét és közreműködését nyomban odairányitotía azokra a helyekre, hol a veszedelem legnagyobbnak mutatkozott. A mai minisztertanácson a kormány tagjai újólag az árvizsujtotta megyék és városok siralmas helyzetével foglalkoztak és minden irányban megállapodtak a sürgősen folyamatba teendő további segélyakció módozataiban. A Délvidéket két éven belül harmadszor pusztítja el az árviz, A Délvidék csendes, kis folyócskái, "apró patakocskai széles, vad, bömbölő áradatokká növekedtek immár harmadszor és zúgva, rombolva vágtatták neki a községeknek, elpusztítva a gyönyörű vetést, az emberek keserves munkáját, kicsiny vagyonkáját és azontúl sok emberéletet is. Harmadszor történik mindez és a harmadik veszedelem után sem lehet megállapítani, hogy az árvíznek mi volt az oka. Megváltozott-e az időjárás annyira, — és ez a legvalószínűbb féltevés, — hogy az esőzések víztömegét a folyni nem tudták befogadni, avagy pedig az erdőirtások révén kopárrá lett némely hegységek sziklafalain omlott-e le oly gyorsasággal a viz, hogy a folyók kiáradtak. Majd megállapítják ezt a szakemberek, miránk csak a krónikás szomorú tiszte vár, lejegyezni az áldozatok számát, rámutatni a rettenetes kárra és felhívni az országos közfigyelmet arra, hogy Krassóban, Torontálban és Temesben ezer és ezer család maradt kenyér nélkül, hogy csak Lúgoson a kár meghaladja a négy millió koronát, hogy az összes kár olyan horribilis összegre rug, hogy az a nemzeti vagyonnak is erős károsodását jelenti. Országos segélyakciót kell indítani, — igen, elsősorban igen nagy segélyt a kormánytól, segélyt a törvényhatóságoktól, segélyt az ország közönségétől, a tönkretett, koldussá paskolt föl népe részére. Alább olvasóink bőséges tudósításokat találnak a Délvidék minden részéből az árviz pusztításairól: A KRAS8Ö MEGYEI KÖZPONT AKCIÓJA. Issekutz Aurél, a vármegye ezerkezü alispánja, kii az utolsó árvizveszedelem során olyannyira kitüntette magát s annyi tapasztalatot szerzett, szombaton délután családjával Dévára utazott s nem jöhetett vissza a pusztulás napjaiban. Helyette Talajdy Zoltán dr intézte az ügyeket az alispáni hivatalban s a sürgős segély elnyerésére minden lehetőt elkövetett. Táviratozott a belügyminisztériumba gyors pénzsegélyért, a kormány azonnal küldött táviratilag 6000 koronát, — ez azonban még a megyéből érkezett rémhírek hatása alatt történt. Telefon utján érintkezésbe lépett a megye főjegyzője a kereskedelemügyi kormánnyal, a fővárossal, Temesvárral, Szegeddel, Araddal szivattyúk küldéséért, — fáradozása azonban ez irányban eredménytelen volt. Még a földmivelésii kormánytól remél gőzszivattyut kapni. Táviratozott a honvédelmi miniszternek a póttartalékosok és tartalékosok fegyvergyakorlatainak elengedése iránt s a miniszter a következő sürgönnyel felelt: „Krassó-Szörény vármegye községeiből bevonult tartalékosok és póttartalékosok tartalék viszonyba helyezését > elrendelem". Medve Zoltán főispán Budapestre utazott, hol Issekutz Aurél alispánnal együttműködve, Lúgos város árvizkároslultjai számára nagyobb összegű sürgős segélyt iparkodik :a belügyi kormánytól kieszközölni. E törekvés lelkes támogatójává szegődött Jakab ffy Elemér országgyűlési képvisélő is és még többen. A KORMÁNY RÉSZVÉTE. Lukács László miniszterelnök a következő táviratot intézte Krassómegye, alispánjához: „A vármegyét ujabban ért súlyos katasztrófa a kormányt mélyen megrendítette, annák nevében ugy a megye közönségének, mint az elemi csapástól sújtott lakosságnak igaz részvétemet fejezem ki.'1 Jakab ff y Ipire valóságos belső titkos tanácsos, belügyi államtitkár, az alábbj ^icUv