Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-30 / 124. szám

DÉEMAgVARöíggZjtQ 1912 május 30. Goldschmidt Sándor, Tóbiás Miksa, Stein An­dor, II. Hubert Leó, Meisl Adolf, Krkka Mi­hály, Tompos Andor. III. Sohulhof. Árpád ós Pich Lajos. — Szegediek a temesvári ővádafinnepen. Székely Gáborné, a szegedi belvárosi óvóis­kola népszerű igazgatónője, a temesvári kis­dednevelő kongresszuson nagy elismerés mel­lett mutatta be az óvóiskolájában készült gyermekmunkákat. Ugyancsak a kangresz­sznson Székely Gáborné vezetésével sok szép gyermekjátékot miiitáttlak be a közönségnek. — Eaparanto-nyelvárt. Az Orazágos Espe­ranto Egyesület szegedi csoportja az espe­ranto nyelv nyilvánossá tétélének 25-ülk év­fordulóján, vagyis 1912 junius 1-én az újsze­ged! Vigadó nagytermében szavalatokkal egybdköitött táncmulatságot rendez. Belépő­dijak: Családjegy 5 korona, szeméiyjegy 2 korona, tanulójegy 1 korona. A mulatság tiszta jövedelme az esperanto nyelv propa­gálására az egyesület vagyonához csatoltatik. Kezdete este kilenc órakör. Jegyek előre vált­hatók a Szent István-Társulat, könyvkereske­désében. Ez lesz a műsor: 1. Ünnepi beszéd. Elmondja Muzsnyai Dénes tanáT, a csoport elnöke. 2. Szeged és az esperanto. Szabadelő­adás esperanto nyelven. Tartja Koltrisz Andor nyelvmester. 3. A Genii, monológ. írta és elő­adja Dénes Maroel. 4. Judit, Kiss Józseftől. Szavalja Vészi Adél. 5. Távolból, Petőfi Sán­dortól. Esperan tora fordította és szavalja Scliwarez Boriska. 6. Bakfis álmok, monológ. Előadja Tóásó Valér. 7. La vojo. Eredeti es­peranto költemény Zamenbóf dr-tól, előadja Tanssig Viktor. Konferál: Szűcs Lajos. — Nyilatkozat. A kővetkező sorok közlé­sére kértek bennünket: Flasehner Lajos, aki­ről tegnapi lapunkban mi is megírtuk, hogy az utcán molesztált egy nőt, kijelenti, 'hogy az eset nem ugy történt, mint azt a lapok megirták. Ö nem szólt semmit a nőhöz és a nő férje orozva, hátulról támadta meg. A já­rásbíróságon a nő és annak férje ellen meg­tette a följelentést.. A lapok ellen pedig meg­indította a sajltópört. — A tokaji dráma. A tokaji halálos sze­relmi dráma ügyében a sátoraljaújhelyi asküdtbiróság ma folytatta á tárgyalást. A gyilkossággal vádolt Geőcze István nyugal­mazott huszárszázados, ma már egészen nyu­godtan felelt az elnök kérdéseire. Az orvos­szakértőik a vádlottat teljesen beszámítható, nagyműveltségű embernek nyilvánították. A bíróság megszövegezte az esküdteidhez inté­zendő kérdések szövegét. Az első kérdés gyil­kosságról, a második szándékos emberölésről és erős felindulásról szólt. Délután elhangzot­tak a vád- és védbeszéddk, de az ítélet kihir­detését holnapra halasztották. — Jégszekrény, egy- és kétajtós, csínos és jó kivitelben Sebők Mihály vaskereskedé­sében kapható, Szeged, Valéria-tér. 2415 — Szépségüket és üde arcszín ükét egyes­egyedül a „BOROLIN"-pipereszappannak kö­szönik már sok százezren. A „BOROLIN"­szappan mindenütt kapható 30 és 80 fillér árban. 11 SZINHAZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtökön Rtibikon, bohózat. s/3) Pénteken Rubikon, bohózat. (3/s) Utolsó előadás. * Ny Arai Antal Szabadkán. Ny árai An­tal, a szegedi szinház volt kedvelt tagja, aki most a budapesti Jardin de Parisban szere­pel, szombaton és vasárnap egy Szabadkán alakuló kabaréban fog föllépni. A kabarét Horváth Kálmán, a szabadkai szinház volt baritonistája alakítja. Árvíz-katasztrófák, (Saját tudósítónktól.) Az emberektől kedvet kapott, a rombolásra a természet is. Nem po­litikai kedvből tette, hanem annál rémeseb­ben. Három folyó erejét á felhőszakadások megduzzasztották, szilaj iramra uszították. Krássószöróny megyében, amely ugy lát­szik, minden esztendőben megkapja a maga katasztrófáját, két helyen is pusztított a fé­kezhetetlen folyamár. Lúgost a Temes, Resi­eahányát a Berzavia öntötte el, ma még alig fölbecsülhető károkat okozva. Szolnok-Dobo­ka vármiegyéhen a Szamos és mellékvizei áradtak ki veszélytbozóan. A MaröS' vizma­gassága több helyen kritikus pontot ért el, de — legalább eddig — nagyobb veszedelem­mel nem fenyeget. A természet csapásaival az ember nem le­bet eléggé elővigyázó, elég alaposan véde­kező, — de a most történt árvizek az ország egy komoly hiányára, szervezetlenségére mu­tatnak rá. Az árviz-védelem Magyarorszá­gon még nagyon foldozott és gondozatlan va­lami. A szegedi, világhírre jutott nagy ár­viz nélkül talán a Tisza se lenne ma még szabályozva. A Duna meg a Tisza szabályo­zottságán, partvédő müvein tol, a többi fo­lyók jobbára csak primitív, vagy kellően meg nem erősített gátak között mennek és tisztán csak az időjárás alakulásán, a sors rendelkezésén múlik, hogy a folyómenti la­kosságra mikor szabadul a viz ostroma, amely kizavarja az embereket otthonukból, alámos­sa a házaikat, sőt a városi kulturában is pusz­titást okoz. Az ilyen pusztításaikban újra meg újra ismétlődő katasztrófákat nem lehet azzal el­intézni, hogy utánuk a 'társadalom gyűjtést indít az árvízkárosultak javára, amelynek eredményéből az életbalástól megóvják a ki­öntött embereket és egyik-másiknak segiitsó­get adnak álhoz, hogy összehorpadt viskója helyett ujat építsen. Az állam hivatása sem fejeződbetik be ott,. hogy utászokat meg egyéb katonákat ad a katasztrófák mellé, a kik tagadhatatlanul derék, .dicséretes munkát végeznek. Az ilyen tömegszerencsétlenségek után mindenütt fokozottabb, modern árvíz­védelmi eszközökre, erősítésekre van szükség. Igaz, hogy ezek hatalmas összegeket kíván­nak. De ez a kultúrának el nem hallgattat­ható követelménye; a knltura, amely az em­berek egészségének, testi épségének és vagyo­nának minél tökéletesebb biztonságot és ké­nyelmet igyekszik szerezni, a kellő fegyver­zettel vegye föl a harcot ott, ahol 'egész fal­vak, városok élet- és vagyonbiztonságának állandó, szinte örökösen fenyegető veszedel­mét kell ártalmatlanná tenni. E tekintetben. pedig, ugy látszik, Krassó­szörény megye állapotain kell segíteni. A mult évben Karánsebes ós Herkulesfürdő tá­ján rombolt irtózatos erővel a felhőszakadás, most pedig Lúgoson és Resicám. A déli Kár­pátok szeszélyes vizei, ugy látszik, Örökös bajt jelentenek ennék a vidéknek, amely e helyzetében, ugy látszik, teljesen a természet irgalmára, vagy kegyetlenségére van hagyva. Kétségtelen, hogy az országnak megannyi égető szüksége, nyitott sebe van, amelyek mindegyikéről gondoskodni talán felül is múlja anyagi erőnket. Sorrend szerint azon­ban mindenesetre azoknak a bajoknak orvos­lása áll elől, amelyek kártevő, nemzeti va­gyonban taposó voltára az ölettünk lejátszódó, borzalmas események figyelmeztetnek. És ha a Marosnak az erdélyi begyekből le­rohanó tavaszi árja az idén is pusztítás nél­kül hömpölyög végig, a szomszédságban tör­tént szerencsétlenségnek kell, hogy a Maros folyó szabályozatlan, túlnyomó részében vé­detlen viszonyaira kell, hogy emlékeztesse­nek bennünket. Ha idejében nem veszik el en­nek a helyzetnek az élét : ki tudja, nem kerül­het-e hasonló helyzetbe a Marosmentének más, hasonlóan exponált helye? A védelmet jobb a katasztrófák előtt sürgetni, ha mind­járt az utóbbiak nagyobb nyomatékot adnak is a követelésnek. De minden esetben és min­den helyen talán mégsem kell bevárni a sze­rencsétlenségeket, amipthogy nem kell min­den városnak leégni, hogy a tűzoltóságot szervezzék ós rendőrségről ott is kell gondos­kodni, 'ahol nincsenek napirenden a gyilkos­ságok ós rablások, — de megvan arra az al­kalom. Modern kísértetekben való hit. — A spiritiszta csalások. —• (Saját tudósítónktól.) Akármilyen hihetetle­nül hangzik, letagadhatatlan tény, hogy a spi­ritizmus napjainkban nagyon terjed. Német­országban legalább egymillió spiritiszta van, akik egyeslüeti helyiségekben, klnbbokbaii ta­lálkoznak. A spiritizmusnak nemcsak az ala­csonyabb körökben vannak hivei, hanem a ma­gasabb társadalmi osztályokban is, ott, ahol már joggal követelik a müveit jelzőt, Sőt még a fejedelmi udvarokban is akadnak olyanok, akik az asztalt táncoltatják és a legutóbbi idők­nek politikai eseményei gyakran játszódtak le hasonló miliőben. A spiritizmusnak, ahogyan Reinhold Gertiiig legutóbbi müvében „Spiritiszták szellem nél­kül" irja: Amerikában a legtöbb hive. Ők ter­jesztették el Európában is ezt a tudományt, ahogyan ők a spiritizmust minősitik. Először az asztaltáncoltatás volt divatos. Ké­sőbb ez a divat mániává fejlődött ki. A komoly és vidám társaságok egy estét sem töltöttek el asztaltáncoltatás nélkül. Még a kávénénikék is rezegtették az. asztallábat. Ez ugy történt, hogy láncot képeztek az asztal körül és várták, mig valamelyik szellem hirtelen szükségét érzi, hogy valamelyik földi emberrel társalogjon. A szel­lem végre jelentkezett és kinyilvánította, hogy írásban, vagy szóban kiván-e csevegni. A társalgás a legbanálisabb témákról sokszor órákig tartott. Az érintkezést a túlvilág és a mi rendes földi életünk között a médium közvetíti. A médium ugy fedezi föl hivatott mivoltát, hogy egy asz­taltáncoltatás közben hirtelen bágyadtság lepi meg és elalszik, vagyis „trance" állapotba jut. Alvása alatt a médium ir, vagy olvas. Néme­lyek annyira mennek, hogy azt állítják, egye­nesen az Úristen beszél általuk. Egyesek filozo­fálnak, jósolnak, de hogy valamennyien auto­szuggesztió hatása alatt állanak, senkinek sem jut eszébe. A legfőbb bizonyítéka a spiritisztáknak a szellemfotográfia. Azt hangoztatják, hogy a szó csalhat, de a szem nem. Azt pérsze szintén nem tudják, hogy ezek a lemezek már előre prepa­rálva vannak és az állítólagos szellem már raj­tuk díszeleg az ütés előtt. Londonban tavaly szigorú törvényt hoztak a hasonló csalások f== R vNames vasúti | eggekre hirdöjseket jutányos gMB irhán tagad el a „ űétmaggarország" kiadóhivatala. IMHMPMPI

Next

/
Thumbnails
Contents