Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-30 / 124. szám

1912 május. 30. I ÍKLMAG Y ARORSZÁÍ i 5 Hegedűsek előbújtak rejtekhelyükből és megtámadták a rendőrt. Eltelt öt perc, a lesben álló emberek nem hallottak semmiféle sipolást. Ellenben Hegedűs felesége és fia jöttek ki a kapun, az asszony a kezében hozta Muhari rendőr kardját és pisztolyát. A két ember megijedt, megértette, hogy ba.i történt, -léha-Iáiban elvágtattak Felsőközpontra, a rendőlaktanyába. Pottyondy Miklós rendőrkapitánynak tettek jelentést az ügyről. — Kapitány nrnak jelentjük, hogy Hegedűs István tanyáján gyilkosság történt. Hegedűs meggyilkolta Muhari rendőrt. — Lehetetlen. — Bizonyos. — Rajta, gyerünk! Néhány pere múlva már egy csapat lovasrendőr vágtatott a Hegedűs-tanya felé. Nyolc kilométert futottak már a rendőrlovak, mikor elérték a tanyát. Behatoltak a házba, hol rövidesen meg ós találták iMuharif. Az akolban egy jászolhoz volt kötözve, földön fetrengett vérbe-fagyba. Az eszméletlen rendőrt azonnal beszállították Felsőiközpontra, hol Reiniger Hermán dr orvos megáll apitotta, hogy a rendőr sérülései életveszélyesek, mert agyrázkódást is szenvedett. Mohárit a lesben álló Hegedüs-familia vasvillákkal támadta meg. Még annyi ideje sem volt a rendőrnek, hogy a sípjába fújjon. A lovasrendőrök azonnal letartóztatták az egész Hegedüs-familiiát, mert a nyomozás során megállapitották, hogy az egész família részt vett a gyilkos merényletben. Hegedűseket szerdán este hozták be Szegedre, ahol Szakáll József dr rendőrkapitány hallgatta ki őket. Csütörtökön átkísérik a jómadarakat az ügyészség fogházába. A képviselőház ülése. — Tárgyalják a véderfit. — (Saját tudósítónktól.) Alig valami kis elevenség árulta el az ülés előtt a Házban, hogy a mai ülés a helyzetnek egyik nevezetes fordulója volt: — hatodfól hónapos szünetelés után ma került újra a Ház tanácskozási rendjére a véderőjavaslat. A vita első szónokát, Thaly Ferencet, igen nagy figyelemmel hallgatták a Ház minden oldalán, mivel fölszólalása egy csomó uj szempontot tartalmazott; beszéde után az egész ellenzék ünnepelte. Az ülés végén interpellációkat hallgatott meg a Ház. A képviselőház szerdai ülésén Tisza István gróf elnökölt, aki negyed tizenegy után öt perccel nyitotta meg az ülést. Pontosan százharmincnégy munkapárti képviselő volt ekkor a teremben; az ellenzék vagy hatvan tagjával volt képviselve. A kormány részéről Lukács László miniszterelnök, Székely Ferenc, Hazai Samu és Beöthy László miniszterek voltak jelen. A baloldalon élénkséget keltett az uj zentai képviselőnek, a Jnsth-párti Fernbach Károlynak megjelenése. (Rohonyi és Fernbach mandátuma.) Tisza István gróf az ülés megnyitása után a következőket mondotta: — Tisztelt Házi Bemutatom Rohonyi Gyula levélét, melyben a nagybecskereki kerület mandátumáról lemond. Fölhatalmazást kér az elnökség, hogy a választást elrendelhesse. (Helyeslés.) Bemutatom továbbá a Háznak a Zentán megválasztott Fernbach Károly megbízó levelét. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon.) Felolvassuk az inditvány- és interpellációs könyvet. S(Íül/f#ffI1í»YP 29 ifiHll (Indítványok) Szász Károly jegyző felolvassa Jármy Istvánnak azt az indítványát, hogy a képviselők a május 23-iki forradalom árvái javára mondjanak le augusztusi járandóságukból 100—100 koronáról, továbbá Barabás Béla ismeretes indítványát Tisza István gróf elnökké történt megválasztásának érvénytelenítése iránt. Tisza István gróf elnök: Tisztelt Ház! A házszabályok azt rendelik, hogy az inditványkönyvbe bejegyzett indítványokat írásban át kell adni az elnöknek is. Mivel Barabás Béla a házszabályok ez utóbbi rendelkezésének nem tett eleget, — az elnöknek nem adta át ivásban indítványát — az nem jöhet tekintetbe s az inditványkönyvből kitörlendö. A képviselő urnák joga lesz a szabályokhoz képest újra beadni indítványát. Ami Jármos István indítványát illeti, a Háznak nincs joga arra, hogy tagjaival szemben egy ilyen kötelező határozatot hozzon, az ebben való megegyezés pártközi megállapodás dolga. Ezért javasolom, hogy az inditvány megokolásának napirendre tűzéséről a Ház később határozzon, amig a kérdés pártközi érintkezéssel megoldható lesz. Á Ház mindkét inditványre nézve igy határozott. (Interpellációkönyv.) Felolvasták ezután az interpellációs könyvet; meglepetést kelt, hogy Désy Zoltán nem jegyezte be az ötödfél milliós választási kassza dolgában interpellációját. Tisza István gróf javaslatára elhatározta a Ház, hogy egy órakor rátér az interpellációkra. Az elnök ezután utólag rendreutasította Eitner Zsigmondot, mert a pénteki ülésben ezt az imparlamentáris kifejezést használta: Alávaló gazember! — Most azok a képviselők fogják megkövetni a Házat, akik erre ítéltettek. Betűrendben hívom föl őket. Bikády Antal! Bikády Antal (fölkel): Megkövetem a Házat. (Leül.) Eitner Zsigmond hasonló nyilatkozatot, tesz. Tisza István gróf: Következik Polónyi Géza. Polónyi Géza: Meggyőződésem szerint a határozat nem felel meg a házszabályoknak, de a Ház iránt való tiszteletből megkövetem a Házat. (Zaj.) Tisza: A dolog el van intézve. Kenedi Géza előterjeszti a mentelmi bizottság jelentését Kovács Gyuja második ügyében. Kovács — úgymond — a pénteki ülésen is zavarta a rendet, holott már meg volt hozva ellene a kizárási határozat. Javasolja a bizottság, hogy további három napra zárassák ki az ülésekből. (Helyeslés jobbról.) (Soron a véderő.) Tisza: Következik a véderőjavaslat tárgyalása. Thaly Ferencet illeti a szó! Thaly Ferenc (pártonkívüli függetlenségi) a véderőjavaslathoz szól. Mikor Thaly Ferenc szólani kezdett, Tisza István gróf leüzent az elnöki emelvényről a munkapárti képviselőknek, akik élénken beszélgettek, hogy legyenek csöndben. Erre a figyelmeztetésre a jobboldal is szótlanul hallgatta a függetlenségi szónokot. Beszéde elején azt hangsúlyozta Thaly, hogy a vita megkezdése- a béke jelének tekinthető és a komoly pillanat arra kötelez mindenkit, hogy előmozdítsa a békét. Ezután a javaslatot bírálta, amelyet ugy nemzeti, mint pénzügyi és szociális szempontokból egyaránt kárhoztat. Utána a Kossuth-párti Kállay Ubul beszélt, szintén a véderőjavaslat ellen. A vitát egy órakor félbeszakítottak és áttértek az interpellációkra. (Interpellációk.) Egy órakor az interpellációkra tért rá a Ház. Veszprémy István azt panaszolta, hogy az államvasút a földmunkákat idegen munkásokkal végezteti, Lovászy Márton, Fernbach Károly és Ivánka Imre pedig a zentai választási viszszaélésebet tették szóvá. Választ ma egyik interpelláció sem kapott. Az Ülés fél kettőkor a jegyzőkönyv hitelesítésével ért véget. Ujabb részletek a délvidéki árvíz-katasztrófáról. (Saját tudósítónktól.) Újra apadt a viz egész Krassóban, Temesmegyében és Torontálban is. És most, amikor megszaporodtak a romok és az uszó holttetemek, amikor a romlás tárgyai mindjobban szabaddá lesznek, látszik meg igazán az árviz keze mindenen. Sokkal nagyobb a kár, mint gondolták. És sokkal több az életben esett áldozat is. Napok óta látnak úszni hullákat, állatok és emberek tetemét egymás mellett, széjjelszórva, majd mindenütt, ahol ott járt az árviz. Igen sok halottja van a katasztrófának, szerte úsznak az ember-hullák, nem is szólva az állatok százairól, amelyeknek élettelen tetemét szintén magával sodorja a viz. Eddig száz halottról tudnak, főként gyermekekről és aggastyánokról, akiket a primitív házakban olyan hirtelen ért a viz, hogy nem me> nekiilliettek. A jelentések meglehetősen hiányosak, ami természetes, hisz sok község napok óta izolálva volt az ál-tengerben. Csak a katonák közelitették meg az elzárt szerencsétlen falvakat. Igy például Temesvárról úgyszólván az egész katonaságot széthordták mentési munkákra, Szegedről pedig újra kétszáz utászkatona érkezett meg Resicára. Kibeszélhetetlen, mennyi hősiséget, szívósságot tanúsítanak a derék ka-' tonák. Emberfeletti föladatokra vállalkoztak és oldottak meg eddig is. Éjjel-nappal, az elemekkel farkasszemet nézve, étlen-szomjan, acélos szívvel dolgoznak, mentenek, bátorítanak. Ugy küzdenek s annyi eredménnyel, mint elmúlt korszakok halhatatlan hősei. Megállapíthatjuk, hogy a délvidéki megyékben a természeti helyzet tegnap óta csak némileg javult. Számos helyen észlelhető ugyan az apadás, az ujabb esőzések és a folyóvizek magassága azért állandóan aggasztóvá teszi az állapotokat. Resicabányán több méter apadást konstatáltak ugyan, de mindamellett a vízállás magassága négy méteren áll. Ez a virágzó bányatelep rendkivül sokat szenvedett ma is az áradásoktól s bár három nap és éj óta a hatóságok szakadatlanul talpon vannak, kedvező idő mellett legalább huszonnégy órára van még szükség, hogy az ártömeg nagyrésze lefolyjon. Temes- és Torontálmegyékben a kormány kiküldöttei nagyszabású óvintézkedéseket tétettek az áradások megfékezésére, s remény van arra, hogy a védelem munkája sikerrel fog járni. Krassószörénymegye nagy részében is megszűnt az áradás, miután az elöntött községek, s elsősorban Lúgos városa, majd Karánsebes nagy áldozatokkal fizették meg a három napos vizáradások pusztításait. Lúgoson egymagában 8429 a hajléktalanul maradottak száma s a város kára a magánosokéival együtt meghaladja a két millió koronát. Áradással fenyegetnek még a Sebes Körös, Berettyó, Hernád és más folyók, melyek részben már ki is léptek medrükből. Itt emiitjük meg, hogy a délvidéki és erdélyi vizáradások nem szüneteltek ma sem, csupán hclyenkint enyhült a kiöntések által okozott katasztrófának ereje. A Maros medréből kilépett víztömeg itt-ott ugyanis visszahúzódott, a vízfolyás irányában fekvő községek és városok távolabbi pontjait azonban még mindig fenyegeti az árvizveszedelem. Szászrégen, Gyulafehérvár, Déva, Lippa, Arad városok környéke, amint a hatalmas víztömeg a folyam sodra irányában lefolyni iparkodik, fokozatosan viz alá került s ahol az esőzések is növelték az áradásokat és a hegyi patakok árja községet vagy várost érintett, ott gyorsította az áradás kitörését. Ujabban Déva környéke és a dévai külvárosrészek jutottak bele a Maros áradásának hatásába, Lippa, Arad vidéke már korábban viz alá került s legújabban Makó városa felé húzódik a Maros medrében összegyűlt óriási víztömeg. A hatóságok egyesülve a katonasággal és a karhatalmi kirendeltségekkel, minden előkészületet azonban megtettek a védekezésre.