Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-04 / 103. szám

1912 május 3. eíkctoz'ták a lap néhány péilidáuyát és a „Vörös szabadság" cimü röpirat ott talált példányait. Polgári házasság ellen izgató plébános. — Papjukat följelentő hivők. — (Saját tudósitónktól.) Tavaly, perzselő nyári ünnepnapon, Mohol, bácsimegyei köz­ség lakosságaiból sok százan, majdnem az utolsó emberig kitűnő úszók, kivonultak a Tiszára, hegy a hőség elől annak habjaiban keressenek menekülést. A fürdőzők mulato­zását egyszerre kétségbeesett jajkiáltás za­varta meg. Egy 12—13 éves gyereket elka­pott egy ár sodra és vitte ellenállhatatlanul a folyó közepe 'felé, a biztos hiulláimsirba. A férfiak közül néhányan önkéntelen ösz­töntől ragadtatva segítségére akartak sietni a fiúnak, ekkor azonban a parton áldogáió férfiak között harsogó, gúnyos kacaj hang­zott föl: — A zsidó boltos fia ful'doklik! A mentésre sietők hirtelen megállottak és ők is nevetni kezdtek, egy perc: ,s az egész part és az uszoda nevetéstől visszhangzott. A fuldokló gyerek gyászmuzsikája ez a ka­cagás volt. Eltűnt a vizben, felbukkant, ve­lőtrázó jajkiáltásban tört ki: Segítség! — de segítő kéz egyetlenegy sem akadt. A kisfiú hulláját kihalászták a vizból és ekkor kitűnt, hogy az nem a zsiidó boltos fia. Neim. A halott egy Igazhitű keresztény fia volt. A nyilvánosság napirendre tért ,a dolog felett s a zsidófiunak nézett keresztény gye­rek halála már seholseim fűtötte a kedélye­ket, csak Mcholon. Itt azonban annál pus­kaporosabb volt a levegő. A moholi lakos­ság, melynek nagyrészéit keresztül-kasul járta és megdolgozta a felekezeti izgatás, most nyíltan .két táborba sorakozott és meg­kezdte a hnsba-vért e vágó harcot. Ennek a háborúnak egyik mozzanata az a rendkívül érdekes izgatási per. melyet most szüntetett be a szabadkai ügyészség. Csernai György ás Bacsó Mihály moholi lakosok izgatásért följelentették a szabadkai ügyészségen Michler Ferencet, a község ró­mai katolikus plébánosát. A följelentés, mely még húsvét előtt kelt, azzal vádolja Miehlert, ellenőrző hivatal volt. Itt meg keltett vizs­gálni más hivatalok számadásait.. Az én fizetésiem az volt, hogy provizióit kaptam a fölfedezett hibáktól. Egyszerre fölfedezem,, 'hogy a hadsereg készletét lávek óta lopják. Diadalmas arccal viszem fölfedezésemet a főnökhöz, aki keserves mosolygással kö­szöni meg a nagy szolgálatot és mondja, hogy alapos vizsgálatot rendel el. Vizsgá­latn'ak ugyán nyomát ,se láttam, de én elme­hettem innen is. — De hiszen a te föladatod épen az volt, hogy fölfed'ezd a hibákat! — A hibákat igen, de nem a hiányokat. — Hát ki fedezze föl a hiányok'at? — Senki! Azokat nüm kell fölfedezni. Erre valók a főnökök évi jelentései. Ezért 'vannak hírlapjaink, melyek hirdetik, hogy a svéd hivatalnoki kar a legjobb egész Európában. Ezért mondják ünnepi beszédekben, hogy a svéd hivatalnok .a lelkiismeretesség minta­képe. Ezéirt van az, hogy akit 'tiz év alatt nem kapnak rajta a lopáson, azt Saükesil­I'aglrenddel tüntetik ki. Fiam, a te nagyapád hentes ivoll, én már nem kaptam meg a Sarkcsillag-rendet; tér­jünk vissza a mi rendeltetésünkhöz. Mi nem születtünk méltóságos uraknak, menjünk vissza nagyapánk mesterségéihez. Nemso­kára eljön ,a .henteseik ideje és akko>r talán annak lesz jő dolga, aki nem méltóságos ,ur. DÉLMAGYARORSZÁG hogy a templom szószékéről mondott nagy­böjti beszédeiben becsmérli a polgári házas­ságról szóló törvényt, nem emberek számára, hanem szemétre valónak nevezte. Állandóan hangoztatja a plébános azt is, hogy azok a katolikusok, akik polgári házasságban élnek, a vallás kegyszereiben nem részesülhetnek s e kegyszerek, valamint a szentségek kiszol­gáltatása körül semmiféle tisztséget nem vi­selhetnek. Az ügyészség elrendelte az ügyben a nyo­mozást, melynek során kihallgatták Michler plébánost és kihallgattak még kivüle har­minchat tanút, A plébános tagadta, hogy bármikor is iz­gatott volna a polgári házasságról szóló tör­vény ellen. Azt azonban beismerte, bogy ki­hirdette a templomban, hogy az, ki pusztán polgári házasságban él, keresztapái tisztséget nem vállalhat és attól az egyházi kegysze­reket meg fogja tagadni. A nyomozás során, amiint emiitettük, ki­hallgattak harminchat tanút, akiknek egy­része menti a plébánost, a másik részének vallomása pedig izzó gyűlöletet lehel ellene. Sokan jegyzőkönyvibe mondták, hogy a plé­bános azokat a katolikusokat, leik csak pol­gári házasságban élnek, semmiféle kegyszer­ben nem részesiti és a szentségek kiszolgál­tatása körül (mindenféle tisztségtől eltiltja őket. Kiderültek a tanuk vallomásából még cifrább dolgok is. Igy Michler plébános min­den házasulandó párt fölhív, hogy ne irják alá a polgári házasságkötés alkalmával föl­vett jegyzőkönyvet és kitanítja őket, hogy joguk van az aláírást megtagadni. Arra azonban, hogy a plébános a szószékről becs­mérelte volna a polgári házasságot, nem akadt tanú. Vaszkó Endre dr, a szabadkai ügyészség ve­zetője, amint Mobolról jelentik, most dön­tött a följelentés .sorsa fölött és a plébános ellen a további eljárást beszüntette. Az ind­okolás szerint Michler plébános mikor meg­követelte híveitől, hogy az egyházi esketést igényibe vegyék s aki azt nem teszi, hanem pusztán polgári házasságot köt, azt az egy­ház kegyszereiben neim részesiti, nem köve­tett el bűncselekményt. Nem elsősorban azért, mert ez a tény a törvények iránti en­gedettenségre való fölhívást nem állapítja meg. Másodsorban azért neon, mert a plébá­nos e tényével csak egyházi felsőbhségének utasítása ós a magyar püspöki karnak pász­tori evele értelmében járt el. A jegyzőkönyv aláírásának megtagadását nem tiltja a tör­vényes rendelkezés, annak aláírása a felek tetszésére van bizva de egyébként sincs adat arra, hogy a gyanúsított e figyelmeztetést a nagy nyilvánosság előtt és olyan értelemben tette volna, hogy a fennálló törvények el­len tüntetésre biztasson. A Dardanellák kérdése az angol felsőházban. Londonból jelentik: A felső­házban .a vita ,során szóba került ;a Dardanel­lák elzárásának 'kérdése is. A konzervatív Newton és a liberális Nunbuf-nholme vitat­koztak ,a kérdés fölött. A vita során Neiwton kijelentette, hogy a harctérnek a török vi­zeken való kiterjesztéséinél első sorban az albán párt kellene, ihogy tekintetbe jöjjön. Mindazonáltal Olaszország ezt nem teszi, mert Ausztria-Magyarország kormánya in­tette az adriai partok és a szalonikii öböl megtámadásától. Ausztria-Magyarország­nak ez a fellépése nem rontotta meg az Ausztria-Magyarország és Olaszország közti viszonyt. Ha Ausztria-Magyarország el tudott érni egy ilyen koncessziót, miért nem tudott elérni Anglia és más semleges hatalmak hasonló garanciát? Nunburnhol­me fölszólítja a kormányt, hogy szerezzen Olaszországtól garanciát arra nézve, hogy korlátozza hadműveleti körét. Szóló ezután ezt fejti ki: Mi még egy nagy tengeri hata­'otn vagyunk és meg kellene mutatnunk, hogy hasznos dolog domináló tengeri hata­lomnak lenni, (hla "nincs .más *nt a kérdés 3 megoldására. Morley Viscount, a titkos ta­nács elnöke, válaszában azt mondotta, hogy az angol kormány állandóan érintke­zésben volt Törökországgal és Olaszor­szággal egyaránt. Törökország tudvalevő­leg •elhatározta, hogy újból megnyitja .a Cardanellákat. Lord 'Newton ne várja, hogy kcveiem az ő kritikáját, anrely arra terjed ki, hogy Ausztria-Magyarország esetleg n it tett, mély viszony áll fönn Ausztria­Magyarország között és minő garanciákat adott az olasz kormány Ausztria-Magyar­ország kormányának. Newton lord ,azt ál­lit,ia, hogy Olaszország garanciát adott Ausztria-Magyarországnak és azt kérdez­te, hogy miért nem fordultunk mi ,is Olasz­országhoz hásonló garanciáért. Ez nem volt észszerű magatartás. A Nemzeti Szalon és a kalocsai érsek — Szabadkán. (Saját tudósitónktól.) A bunyevácok híres metropolisa, Szabadka látszólag kezd fejlőd­ni és pedig olyan téren, amely az általános műveltségnek előrehaladottságát jelenti — a 'művészet iránt való érdeklődés terén. Egy­másután annyi mükiállitást rendeznek Sza­badkán, bogy ugy fest a dolog, hogy Szabad­kán műveltség van jelen. Pedig tévedés van jelen, mert Szabadkán nem az általános mű­veltség van elterjedve, hanem a pénz, a bu­nyevác milliomosok vannak nagy mennyi­ségben és a mükiállitást nem Szabadkán in­tézik, lianean kívülről. Mondjuk egyszerűen: budapesti és vidéki művészek és művészeti testületek boszantják vele a szegény szabad­kai nábobokat. Azt hiszik, bogy mert sok gazdag ember van Szabadkán, azok majd egyebet sem tesznek, mint festményeket vá­sárolnak, még pedig drágán, méregdrágán. Mert van sóik olyan istentelen festő, aki egy kis pingálásért ezer koronákat is elkér. Már pedig olyan bolondot csak nem tesz egy sza­badkai mecénás, hogy össze-vissza mázolt vásznakért pocsékolja el a pénzét. Annál oko­sabb dolgot tud csinálni, inkább eldanolja. Tornyai János, a legnevesebb alföldi festők egyike csaik nemrég zárta be a kiállítását Szabadkán. Hogy milyen eredménnyel? — Jobb nem kérdezni. Most meg a Nemzeti Szalon határozta öl, hogy lemegy meghódí­tani a bunyevác metropolist. Májusban kép­kiállitást rendez Szabadkán. A város urai megörültek a tervnek. Az első felbuzdulás örömében a szabadkai tanács átadta a Sza­lon részére a város legszebb termét s elhatá­rozta, bogy képeket is vásárol. Ennyi biz­tató jelre a Szalon leküldött egy waggon festményt. Már javában készülődtek, hogy majd má­jus 5-én megnyitják a kiállítást, amikor Csernoch János kalocsai érsek keresztülhúzta a számadásokat. Bejelentette, bogy május 11-én bérmálni megy Szabadkára. Ennek az­tán már csakugyan és végérvényesen meg­örült Szabadka. Ami elvégre érthető is: Sza­badkán van az országban a legtöbb tracho­imás és tüdővészes beteg, ellenben nincs jó ivóviz, nincs csatornázás, nincs elég iskola, — fontos tehát, hogy a bérmálás szentségét kiossza a város valamennyi templomában Kalocsa érseke. És bizony ilyen körülmények között csak a rosszmájúság akadhat fel azon, bogy az érsek fogadtatásának költségeire ós a tiszteletére rendezett banketre pár száz ko­ronát megszavazott a városi tanács. A baiuket-rendezésnél azonban biba történt. A tanács azt a termet, amelyben az ilyen cé­cókat rendezni szokták, már átengedte a Szalonnak s az javában készült is a kiállí­tásra. A szabadkai városi tanács nem sokáig gondolkozott. Másutt talán ugy segítettek volna, hogy az érsek tiszteletére egy másik teremben teritetteik volna pezsgős ebédhez, de Szabadkán ugy gondolkoztak, hogy bár az érsek később jelentkezett és a Szalon már ké­szülődik, az érsek az mégis az első. Átírtak

Next

/
Thumbnails
Contents