Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-04 / 103. szám

2 DÉLMAG YAR0RS7 r 1912 imájas 4. tőségük, vagy pedig ha az osztrákok fel­fogásúiknak levonnák a konzekvenciáit, az olyan eredményekre vezetne, amelyeket előidézni az osztrákoknak bizonyára a legkeyésbé volt érdekében. Tisza István gróf szavai az összes pártok képviselői részéről a legmelegebb .helyesléssel talál­koztak. Tagadhatatlan, hogy Tisza beszéde a most folyó delegációs ülésszak kimagasló eseményévé tette az Auffenberg-vitát. A magyar poft-tHatsok között, akik a helyze­tet, annak eshetőségeit mérlegelni tudják és ,akik előtt elhatározásaikba a nemzet sorsa lebeg, — elvégezte hatását, aminek bizonyságául DéSy Zoltán indítványát visszavonta. Majd elválik, hogy milyen változást fog kelteni azon .osztrák delegá­tusok között, akikhez e beszéd második része szólott s akiknek ép dly kötelessé­gük, hogy az ellentéteket elvadulni, kiszé­lesedni ne hagyják, mint a magyar felelős politikusoknak, akik ezt a kötelességet fér­fiasan és öntudatosan teljesítették is. A világsajtó Berchtold külügyminiszter expozéjáról. (Saját, tudósítónktól.) Berchtold Iá pót gróf közös külügyminiszter nagyszabású ekszpo­zéja az egész világ sajtóját foglalkoztatja. Alább németországi, franciaországi, olasz, orosz és török lapok véleményét ismertetjük, amely végig rendkívül kedvező s a közös külügyminiszternek az ekszpozéban kifeje­zésre jutó politikáját helyesen értékelő. A berlini Tagliche Rundschau Berchtold gróf ekszpozé járói a következőket irja: Berchtold gróf külügyminiszter ekszpozéja egyike a legbehatóbb és tartalmilag, vala­mint retorikailag a leghatásosabb enunaiá­ció, amely az utóbbi években vezető állam­férfiaktól elhangzott. Meggyőző világosság­gal, mély alapossággal és erős becsületesség­gel szólott Berciitől d gróf az összes aktuális nagy kérdésekről. Rokonszenves fogadalma a hárnnasszövetség mellett és a Németország­gal való legbensőbb egyetértés mellett a né­met birodalomban mindenütt ö?öaü.teljes. visszhangot fog kelteni. Kiváló jelenség il­leti meg az Oroszországra vonatkozó nyilat­kozatot. Most Berchtold végleg elhantolta az osztrák-magyar—orosz feszültséget. E fejte­getések .elősegíteni fogják azt, hogy Ausztria­Magyarország pozíciója a népek koncertjé­ben tovább erősödjön, a Németország és Ausztria-Magyarország közti viszony még melegebb legyen és az általános idegesség és nyugtalanság veszélyei csökkenjenek. A rámái lapok a Berchtold gróf külügy­miniszter beszédét rendkívül kedvezően ma­gyarázzák. '— A Popolo Romano azt irja, ihogy a beszéd világos megerősítése az Aelirentlial gróf által örökül hagyott irány­nak. Olaszország Berciitőld grófnak reá vo­natkozó nyilatkozatain csak örömet érezhet és a többi államférfiak, mint Apponyi gróf, Tisza gróf és Berzeviczy delegátus ur iránt szívélyes nyilatkozataikért bálás lehet. — A Messagero hangsúlyozta, hogy Berchtold gróf az Ausztria-Magyarország és Olaszor­szág közti viszonyról őszinte lojalitással be­szélt. A párisi sajtó Berchtold gróf ekszpozéjával sokat foglalkozik. Az Action rámutat arra, bogy mily nyomatékkal foglal állást a kül­ügyminiszter a balkáni egyensúly fen tartá­sa mellett. Rámutat azon szeretetreméltó sza­vakra, amelyeket Franciaország, Anglia és Oroszország elmére intézett és amelyekkel továbbá hangsúlyozta a hármasszövetség békés tendenciáját. — A Republique Fran­caise irja: Nyugodtan és bizalommal látjuk a minisztert működése terén és szavait a leg­őszintébb szimpátiával fogadjuk. — A Gau­lois irja: A beszéd azt mutatja, bogy Ausz­tria-Magyarország és ennek következtében Németország az olasz-török háború gyors be­fejezését kívánja és a hármasszövetség egész szilárdságát meg szeretné őrizni. A be­széd ujabb záloga a békés- tendenciáknak, amelyek a Keletet illetőleg dominálnak. — A Temps szerint a beszéd, mint minden mi­niszteri beszéd, optimista, de oly diplomata jellegét viseli magán, akinek a realitás iránt érzéke vau. A pétercári Birsevija Vjedomoszti irja: Berchtold gróf beszéde ugyanazokat a meg­nyugtató mozzanatokat és ugyanazt a tar­tózkodást mutatja, mint Szasszanov minisz­főnök után .főnök lehettem volna. Csakhogy nem í ettem főnök, mert nem voltam főnök­képes. Hogy ez a furcsa szó tülajdönképen mit jelent, azt pontosan megmondani nem le­het. A főnö'kképies embernek először is elő­nyös megjelenése és hosszú szakálla van, rendesem hat láb magas és tele szájjal be­szél. Jól feszül rajta a hivatalnoki egyen­rulha, van egy pár külföldi rendjele, ugy, hogy deputációba el lehet vinni a királyi pa­lotába; a neve nem végződik so/Mial, befg­gel, vagy lund-dal, szóval főnökképes em­ber. Csudálatos, hogy az ilyen emberek már jó előre tudják, hogy ők főnökképeseik; ala­csonyabb rangú hivatalnokok előtt adja a főnököt, társait lenézi, a 'hivatalszolgát meg­veti.; munkáját .másokra tolja, mert maga úgysem tud semlmit, csak kritizál. Mert — igy mondja a szolgálati szabályzat — a fő­nök csak fölügyel a munkára, de részt nem vesz benne. És a főnölkképes ember fölügyel és ellenőriz. De . nemcsak a münká't, hanem a hiivatálnokok leveleit is ellenőrzi. Akárki kapjon levelező-lapot — ő. előbb elolvassa. Megvizsgálja mindén érkező levél boríték­ját és csak azután adja oda a cimzettnek. Egy reggel levelet kaptam, a borítékon a .Népbarik pecsétje volt. A főnölkképes meg­látta, jelentést tett a főnöknek arról, bogy ,nekem „gyanús ügyeim" vannak. Az igaz, hogy vannak „gyanús ügyeim", de abban a levélben egy közgyűlési meghívó volt mert a nővéremnek volt egy népbank-részvénye. Más-kot egy társamat (neki ne mivolta'k gya­nús ügyei) meghívta ebédre egy rendőrfő-, galmazó és az illető nem gondolva sam'mi rosszra, a hivatalos borítékot használta. A főnökképes azonnal értesítette a főnököt, hogy társam „piszkos" dolgokba keveredett. Ha valaki einnyire szivén viseli a hivatal te­kintélyét, a jutalma se maradhat el. Két hónappal a főnök Halála után történt. A főnőkképes roppant dühös volt. A többiek velem egész két hónapon át. -roppant udva­riasan bántak, rmert ugy volt, hogy én 1 eszeik a főnök. A főnökképes dühöngött, káromko­dott, leszedte az ötéves aktákat, ugy, hogy, majd megfulladtunk a portó'l. És egyszerre megtudtuk, hogy egy idegen liett a főnök! Ez volt csak villámcsapás! Az idegein va­lamikor egyetemi hallgató volt, azután iró szeretett volna lenni, később, mint .részvé­nyes, nyomdátülajdonos , kísérletezett, az­után a parlamenti titkári'hivatalban volt va­lami és a politikára vetve magát, gyanús ügyekbe bonyolódott, vagyis kormánypárti cikkeket irt. Jutalmul a mi főnökünk lett! De a főnökképest és azt, aki utána főnök­képes alkiart lenni, (iez az állás sose ürese­dik meg) meg kellett valamivel vigasztalni. A kormány rögtön javaslatott terjeszt a par­lament elé két uj al'főnöki hivatal lét estté se tárgyában. A (parlament boldogan elfogadja, mire a főnökképes és társa alíőnöki cimet kap, továbbá megkiapja a Sarkcsillag-rand­jél kiskeresztjét a nagyszallaggal é's még a nagyságos cimet. De; .most uj báj lett. Két állás igy megüre­ter beszéde. Berchtold gróf azonban nem szo. rifekorett arra, hogy formális utalásokat te­gyen az Oroszországgal való szolidaritásra, hanem szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az, ami eddig történt, biztos garanciá­kat nyújt az Ausztria-Magyarország közti viszony barátságos fejlődésének állandósulá­sára. A lap ebben a nyilatkozatában kedvező tényt lát a jóviszony helyreállítására és .meg­őrzésére. Konstantinápolyból jelentik:' "Berchtold gróf közös külügyminiszter ekszpozéja porta­körökben rendkívül kedvező benyomást tett, különösen az a passzus, amelyben azon re­ményének ad kifejezést, hogy a balkáni bé­két Olaszország felől veszély nem fenyegeti. Az ekszpozét a minisztertanácson felolvas­ták és konstatálható volt az igen kedvező hatás, amelyet a miniszterekre tett, A londoni Times vezető helyen foglalkozik Berchtold gróf külügyminiszter ekszpozéjá­val és a következőket irja: Őszinte örölmmel csatlakozunk az általános tetszéshez, melyet ez a beszéd keltett. Alaptónusa a békós kon­zervativizmus, amely Ausztria-Magyarország diplomáciáját mindenkor jellemezte. Ha egy »múló eltérés Ausztria-Magyarország politi­kaija iránt való régi bizalmunkat pillanat­nyilag megrendüléssel fenyegette is, ugy ezek az aggodalmak régen megszűntek. Régi bizalmunk annak a politikának stabilitásá­lhoz régen helyreállt. Berchtold gróf beszéde alkalmas volt arra, hogy azt még .jobban erősítse. A horvát izgatók ellen. Zágrábból jelentik: A királyi biztos kérlelhetetlen erélyiyel teszi meg intézkedéseit a lázító horvátokkal szemben. Csütörtökön és pén­teken erélyes közbelépésre volt alkalma a rendőrségnek sajtóügyekből kifolyólag. Csütörtökön elitéltek Radic Antal dr ügy­védét, volt tartomány gyűlési képviselőt, a parasztpárt vezérének fivérét, aki Laibach­ban szenvedeltnes har-gu röpiratot adott ki a báni kormány és a mostani uralom ellen. Mikor vizsgálat indult meg, Radic titkolta a Szerzőséget, d:e rábizonyították, hogy ő irta a röpiratot és ezért 14 napi elzárásra, valamint 500 korona pénzbüntetésre ítélték. Pénteken délelőtt házkutatást tartott a rendőrség a Szlobodna Rjecs szociálde­mokrata pártlap szerkesztőségében, álhol sedett. Egyikre én is pályáztam. Csakhogy az uj főnöknek volit egy unokaöcscse meg egy unokatestvére, ezeket egyszerre kine­veztette. Engem ajánlottak, de én már na­gyon „öreg" voltaim ós „gyaníts ügyeim" is voltak. , — De hiszen a főnöknek is voltak „gya­nús ügyei." —Persze, hogy voltak. Épen azért lett ő a főnök. , — De hogy volt az, hogy téged kezdettől fogva scihase léptettek elő? — Hát bizony annak különböző okai vol­tak. Hat irodában próbálkoztam. Az elsőben a főnök (Mgötlandba való volt és elvből Csak östgctlandlait 'léptetett elő, én persze vestgötlandai vagyok. A másikban a főnök templomo sember volt. Persze nem ültem a hálta mögött padba és nem bőgtem a fülébe a zsoltárokat — nem léptetett elő. Harmad­szor egy bíróságnál dolgoztam. Itt lett volna kilátásom, de az az élhetetlen tulaj­donságom, hogy nem birofn ki' a jogtalansá­got, tetette az ajtót itt is. Az öreg biró hat hónapi kényszermunkára ítélt egy parasz­tot, mert az vasárnap szántott. Én figyel­meztettem az öreget, hogy az uj törvény szerint az ünneprontást nem lehet kónyszer­mpnkávaí bühteitni. Először 'tagadta, hogy van ilyen törvény, de mikor odaadtam neki a kinyomott példányt — na hát akkor vége volt az előléptetésemnek. A negyedik olyan

Next

/
Thumbnails
Contents