Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-04 / 103. szám

1912 III. évfolyam, 103. szám Szombat, május 4 DÉLMAGYARORSZÁG glzponti szerhesztóség és kiadóhivatal Szeged, ea Korma-utca 15. szám ca ti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Virosház-ntca 3. szám •—• ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K 12*Begyedévre . H 6'— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28*— félévre . . . R 14*— negyedévre. K 7'— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. I

TELEFÜN-SZAM: Szerkesztősei 305 c=i Kiadóhivatal 83* Interurbán 305 D Budapestiszerkesztóseg telefon-száma űz—12 Tisza István a többség hivatásáról Átesett az Auffenberg-ügyön a magyar delegáció. Désy Zoltán megtette a hadügyminiszter • ellen a bizalmatlansági iniditványt, amelyet azonban visszavont és agy a delegációnak nem volt módjában a t fölött szavazni. Kétségtelen, hogy ez volt az elintézésnek egyedül okos és lehető módja. Mert, összegyűjteni és beszédbe foglalni azokat az érzéseket, amelyeket a hadügyminiszter a magyar telkekből kiváltott: igen könnyű és a hatás tekintetében fölöttébb bálás is lett volna. Jelenetnek meg épen büszke és plasztikus lett volna, ha a delegáció, — talán legfölebb ,a Justh-párti delegátusok kivételével — erélyes bizalmatlansági határozattal ráüt a hadügyminiszter kezére, amely a magyar politikába nyúlt belé. Azonban ez a határozat kiszámíthatatlan következményeket vonhatott volna maga után. Részletezni ezeket a következményeket talán fölösleges. A megértéséhez elegendő annyi, hogy Auffenberg ezidő szerint a király hadügyminisztere s a többség delegátusai, ha a bizalmatlansági indítványt elfogadják, az uralkodóval szemben állanak frontot és, ami ennél nagyobb baj, a legnehezebben áthidalható ellentétet teremtenék a korona és a nemzet között. Amikor pedig ,még élénk emlékezetben van az az időszak, amelyet az ilyen, céltalanul fölidézett ellentét okozott, akkor azt nem hívhatja vissza a múltból a párt, amely ép a régi harmónia ujijáteremtéaíére vállalkozott és annak garanciáit hosszú időre meg is szerezte. A többség hivatását e nehéz kérdéseben a történeti jelentőségű mondások súlyával és szépségével fejezte .ki a delegáció szerdai ülésén Tisza István gróf. Utalt & rezolucióra, anélkül, hogy szavai a munkapárt jelentős párthatározatával ellentétbe kerültek volna. Szavai kifejezték, azt, hogy a rezolució, ha nem is tudott érvényesülni és célt érni, megmaradt jelentőségében a nemzet előtt, amely az abban hangsúlyozott elvi állásponthoz, jogfentarfáshoz hü maradt és hü is fog maradni. De , a megváltozott politikai helyzetben, amidőn a felelős politikusoknak és a felelős parlamenti pártoknak egy uj kormányelnök előtt kell a kibontakozás,-útját egyengetni, amikor egy lehetetlenné íajult parlamenti helyzetből kell a megváltási megszereznie, nem .lehet a meglevő nehézségeket, a legnehezebbet komplikálni azzal, hogy a delegáció a bizalmatlansági indítványt,' a szubjektív érzések hatása alatt, határozattá emeli., Komoly és erőteljes tiltakozás volt Tisza beszédének másodiik része az osztrák delegáció magyarellenes fölszólalásaival szemben. Nem először tapasztalt jelenség, hogy amig Magyarországban a komoly elemek, sokszór a legnehezebb körülmények között, igyekszenek elhárítani mindent, ami a hatvanihetes alapnak árthatna és az Ausztriával való ellentéteket kihegyezné, — odáá,t a legnagyobb könynyelmüséggel, szinte szenvedélylyel igyekszenek ezeket az ellentéteket egész a szakításig feszíteni. Ha pedig Magyarországon jut erőre az osztrákellenes hangulat, akikor a Lajtán tul panaszkodnak a „szövetséges" . érzelmeinek hűtlensége miatt, akkor ott fedezik föl, hogy voltaképen egymásra vagyunk utalva. Tisza nyomatékkal figyelmeztette az osztrák politika nagykorúit, hogy ez irány megfékezéséről, vagy ellensúlyozásáról gondoskodjanak, — és nehéz baj lenne abból, ha Tisza István grófnak ez ,az'óvása nem találna azok lelkiismeretéhez, akiket illet. Gróf Tisza István a maga beszédében nem a horvát kérdésről , beszélt, hanem az osztrák túlkapásról, mely ezt a kérdést illetéktelenül behurcolja az osztrák delegációba s ezzel ,a monarchia két államának viszonyát megzavarni akarja. Tisza gróf szigorúan megmaradva a kiegyezési törvény alapján, nem foglalkozott a felszólalások érdemi részével, hanem csupán arra szorítkozott, hogy az osztrák delegáció magatartásának illetéktelen, sőt káros voltára rámutatott és kellő értékére szállította le az ott elhangzott kijelentéseket. Kitűnő dialektikával és az őt jellemző éles logikával mutatta ki, hogy azoknak vagy nincs semmi jelenLégy fiam hentes! Irta Strindberg Ágost. Az öregnek nagyon csudálatos állairrjtutiou mányi nézetei voltak. — Fiam, — szokta mondani, a társadalom rokonokból, barátokból és ismerősökből áll: a társadalom egy nagy társaság, melyeket a királyi társaság kormányoz. Te azt hiszed. hogy csak Indiában vannak kasztok. Pedig itt ís kasztrendszer van. Az emberek azt tapasztalták, hogy a fejlődés nem egyéb, mint haszontalanságoknak ismerete, a műveltség tulájtionfcópen azon alapszik, hogy az ember olyasmit tudjon, amit mások ném tudnak. Hogy mit, az egészen mindegy. Egy müveit ember, vagyis olyan, aki tudja, bogy mikor bált meg XIII. Károly, nem engedheti meg, ihogy gyermekei olyan fiukkal gombozzanak. akiknek a szülei nem; tudják, bogy miikor -halt mteg XIII. Károly. Ha egy hivatalnok fia arra vetemednék, ihogy mesterembernek menjen, a család '••halálra rémülne, kétségbe volna esve, a degenerálódás, visszaesés, a tönkretett fejlődés miatt. Ezért fiam, én azt akarom, hogy légy- mesterember és halj meg mint becsületes ember, anélkül, bogy tudnád, mikor balt meg XIII. Károly. De a fiu' kérdezte: —De miért nem; tudbatom én, ép ugy. mint mások, hogy mikor halt meg XIII. Károly? — Azért, mert akkor azt is akarod majd tudni, hogy mikor hált meg XIV. Károly és aztán sose lesz vége. A tudomány fájának gyökerét nagyravágyásnak hívják. Az én Uppsalai időmben eszébe jutott egy diáknak, bogy ő megtanulja a mandzsúriai nyelvet. Olyasmit akart tudni, amit a többiek nem tudtak. Tudod mi lett a következménye? Mind a diákok mandzsu-nyelvtant vásároltak, mert nem tűrhették, ihogy csak egy valaki tudjon mandzsúriai nyelven. Egész csomó tudomány keletkezett ezen a módon. A fiu csak nem győződlött meg. — Én csak az akarok lenni, ami te vagy apám! — Egy soha elő nem lépő hivatalnok! Fiu! Hát szolga akarsz lenini, mikor szabad munkás lehetsz? Ha mesterlegény vagy, boszuságodban nyakonvenheted az inast. De ha hivatalnok vagy! Sokan nem tudják,'hogy az állami hivatalok tul aj d önképen nyugdijak, a hivatalnok-nemesség utódainak föntartására. Az én apáim mészáros volt, -azt akarta, hogy én nemesitsem meg a fajtánkat. Gimnazistakoromban elpusztitottam az apám kis vagyonát, Uppsalában úszott el testvéreim és anyám pénze, mikor Stockholmiban rendkívüli napidíjas voltam. Föléltem nagybányáimat és nénéilmét; most olyan pénzt költök, amit sohase fogok megkeresni. Már 55 éves vagyok és még nem tudom megkeresni a kenyeremet. No, mit szólsz ehhez? De hiszen az 1809-iki alkotmány szerint a tehetség és az érdem az előléptetés alapja. Az alkotmány csák üres forma, az a fő, hogy tolmácsolják. Tudod-e, hogy mi a tolmácsolás? Mikor az egyik emtber neim akarja megérteni a másik beszédét, szerez magának egy jó tolmácsot, aki azután tolmácsol. Figyelj csak ide. Az a hivatal, amelyben én most dolgozom, számon tartja, nagy könyvekbe irjá az összes svéd állatokat. Nohát megtörtént nemrégiben, hogy a ihiivatalfőnök meghalt. De mi lett ebből? Az egész gépezet megállott, mert senki sem tudta megkülönböztetni a zergét a bakkecskétől, senki sem tudta, hogy hány borjú él Vástergötland'ban, senki sem tudta, mikor kell a bárányok iközött népszámlálást tartani. Vagyis merni ugy van, még is volt egy. Minden hivatalban szokott lenni egy mindenes, valami jobbfajta hivatalszolga, aki mindent tud, aimit a többiek nem tudnak, aki mindenki helyett dolgozik. Ez többnyire jelentéktelen ember, gyönge fizetésű, akinek kilátása sincs előléptetésre. Vagyis épen az, aki az 1909. alkotmány szerint főnöknek való, mert ő a legtehetségesebb, a legszorgalmasabb. Csakhogy a király őfelsége rendesen haragban van az alkotmánnyal. ' Hát például az én hivatalomban én voltam az a legszorgalmasabb. Én voltam az, aki a I j