Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-19 / 116. szám

1912 május 19 DÉLMAGYAR ORSZÁG 5 e kis, gyengepénzü uzsorás a forgatója. Az uzsoraüzlet mellékfoglalkozás csupán nekik, az uzsorajövedelem csak mellékjövedelem nekik. Ok a kis faluk szatócsai, regálebér­lői. Jámborul és alacsony eszközökkel űzik ezt az uzsorát. Talán a csalástól csak igen csekély árnyalat választja el. Ehhez a kis uzsora-tipushoz tartozik a zugzálogházas is. Ezekből lesznek majd a nagy uzsorások. Mindenre adnak pénzt, ő náluk vész el az a bizonyos és régi novel­lákban csillaggal jelzett utolsó ruhadarab is. Lakásuk, — többnyire szűk pince odúk — olyan, mint egy raktár. A legkülönbözőbb dolgok fekszenek egyrakáson, borzasztó össze-visszaságban. Többnyire az uzsora kis tandlereijal, handléüzlettel van összekötve. Ami a nyakukon marad, azt eladják. A kávéházi uzsorás a kisemberek, hivatalnokok uzsorása. A kávéházban minden pincér útbaigazítást ad­hat hozzájuk. Ez már egy jelentős lépés a kisuzsorástól a háziuzsorásig. Nem valami horribilis haszonra, dejtöbbnyire biztos pénzre dolgozik. Átlagos jövedelme, illetve az uzsorakamtoztatása tizenöt-ötven százalók, de némelykor a kölcsön dupláját is meg­kapja. Jó üzlet. Az uzsorástársadalomnak ezeken kivül rengeteg osztálya, csoportja van. Egész kis társadalmi rendszer. A kávéházi uzsorások is kasztok szerint vannak, aszerint, milyen a kávéház, amelybe járnak. Miután igy már tudjuk,mi az uzsora, hány­féle, milyen, térjünk át végre az uzsora passzív szereplőire : az adósokra. A pasas. Hát bizony ez nehéz kérdés. Hogy ki a pasas ? Ön, tisztelt közönség, ne tagadja. Nem fájt Önnek soha a feje ? Nem ideges Ön ? Nem vett Ön soha pénzt kölcsön uzsorástól ? No de az igazi, a nagy uzsora-történetnek is megvan a maga passzivkasztja. Nem pillanat­nyi megszorultságból ól meg az uzsorások legnagyobb része. Az aranyifjúság, a katona­tisztek köréből kerülnek ki az uzsorának igazi martalókjai. Azokból, kik fényes örök­ség, vagy házasság reményében már előre ki akarják élvezni a rájuk néző nagy vagyont. Ezek törnek le a leggyakrabban. Egy vélet­lenség gyakran igy egész fényes karriert akaszt meg. A nagybácsinak borzasztó élete­vége, szívóssága, a visszaküldött jeggyürü stb. A hires letörések históriái is ezekbcfl kerülnek ki. Egy Csekonicb, egy Eszterházy gróf letörése hosszú ideig megmarad a közönség emlékezetében. Mindenki tud egy ilyenről. Persze, ezer meg ezer tisztviselő hull évente az uzsora karjaiba. Ez azonban nem a tisztviselők bűne, hanem azé a mohó ka­pitalista társadalomé, mely fenntartó és ter­melő erőit is kiszipolyozza ós kiuzsorázza. Pillanatfelvételek az uzsorás életéből. Hires és csúfos históriák garmadával ke­ringenek, járván szájról-szájra, hercegek, grófok, hires, nagystílű kártyások, katona­tisztek letöréséről. Gyakran egész regónynyé bonyolódik egy-egy uzsora-megvágás törté­nete ; nem egynek tragédia, revolverdörre­nás, szennybehullás a vége. Kifürkészhetet­lenek az uzsora, rejtett utjai, kiismerhetet­len maga az, uzsora. Felsoro t ink egy-két jel­lemző históriát, olyan szerepük van ezeknek, mint a végső ecsetvonásoknak a képen. Rontani már alig ronthatnak, segíteni pedig alig segítenek a képen. Végére jutottunk. Megpróbáltuk, mint mozi-képeken a különféle gyárak működé­sét mutatják be, kiszakítva, éles villanás­ként bemutatni az uzsorát, az uzsorásokat, pasasokat. Komoly és súlyos következmény­levonásokkal illenék ezt a riportot befejezni. Elmondani, hogy ilyen bűnös, ilyen romlott a társadalom és hogy milyen nagy bün az uzsora. Mi most csak megállapítani akarunk sine ÍFA ac studio. Az uzsora a mai kapitalista társadalom virága s az a kép, melyet e iportban adtunk, elválaszthatatlanul hozzá­tartozik a mohón ós habzsolón profit-éhes, fejlődő és épiilő szép Budapestünköz. A képviselőház ülése. — Zárt üléses obstrukció. — - (Saját tudósítónktól.) A képviselőház, mai ülése a technikai obstrukciónak egészen uj nemével: ítérnu zárt ülésekkel telt ej. A Justh-párt zárt ülést kért, amelyen a mun­kaipárt nem vett részt; ennélfogva a zárt ülés, melyen csak mintegy ihusz Justih-párti volt jelen, tanácskozásra képtelen volt és föl kellett függeszteni. Ezzel telt el az idő délután egy óráig, amikor az interpellá­ciókra tért át a Ház. Az ülésről ez a tudósitás szól: Féltizenegy mult, amikor Návay Lajos el­nök az ülést megnyitotta. Nyegre László jegyző fölolvasta az interpellációs könyvet, amelybe Jnsthék — részben már szintén ob­strukoiós célzattal — egész csomó interpellá­ciót jegyeztek bé, még pedig: Ábrahám Dezső az államvasuti tarifák emelése miatt a kereskedelmi miniszterhez. Ráth Endre az idegenforgalmi részvény­társaság állítólagos visszaélései tárgyában a kereskedelmi miniszterhez. Sümegi Vilmos a fővárosi színházaik német­nyelvű előadásai miatt a kultuszminiszterhez. Polónyi Dezső a fővárosi autótaxik dolgá­ban a belügyminiszterhez. Egry Béla a Redlich-cég közszállitási visszaélései miatt. Ivánka Imre a kmematoigráf-szinházak be­törő és bűnügyi mutatványai miatt a bel­ügy- és igazságügyminiszterhez. Végül Popovics Dusán a imiatt, hogy a horvát bán a magyar országgyűlésen mon­dott beszédeket odalent elkoboztatja, az igaz­ságügyi és horvát miniszterhez. (Napirend előtt senki.) Az elnök javaslatára elhatározta a Ház, hogy az iinterpellációkra egy órakor tér át. — Jelentem továbbá, tisztelt Ház, hogy többen napirend előtti fölszólalásra kértek engedelmet, de az engedelmet megtagadtam. A munkapárt ezt a bejelentést élénk helyes­léssel kisérte. Itt Eitner Zsigmond az elnöki emelvényre ment ós ivet adott át az elnökinek. A mun­kapárt ideges várakozással nézte ezt a jelene­tet s boszus zúgás támadt, miikor az elnök igy szólt: — Jelenten) a tisztelt Háznak, hogy húsz­nál több képviselő zárt ülést kért. A zárt ülést ezennel elrendelem. A karzatokat kiürítették. Szünet közben a munkapárti képviselők kiadták a jelszót, hogy a többségnek a zárt ülésről ki kell vo­nulni. (Kivonulnak a teremből.) Farkas Pál a folyosón Lukács László mi­niszterelnökhöz ment, aki egy csoport köze­pén beszélgetett s megkérdezte tőle, helyes-e, ha a teremből a munkapárt kivonul. — Igen, ezt kell cselekedni, — mondotta a miniszterelnök. Mikor Jankovich Bála, az alelnök, a zárt ülést megnyitotta, csak a Justh-párt, a pár­tonkivüli függetlenségiek és Kossuth ék vol­tak a teremben; a többség padsorai üresek voltak, (Zárt ülés szünetekkel.) — Kérem a tanácskozókópesség megállapi­tását, — szólt Eitner Zsigmond. Az elnök megállapítja, hogy nincs negy­ven képviselő a teremben, .a Ház nem ta­n ácsk o zá isikép es, ezért az ülést tiz percre fel­függeszti. Tiz perc múlva ez a jelenet megismétlődött. A? ejnök a ?árt ütést paegnyitofta, lovászy Márton a tanáoskozóképessóg megállapítását kérte s az elnök az ülést tiz percre felfüggesz­tette. — Nagyon jó, — mondta a folyosón nevet­ve Justh Gyula. — A mi malmunkra hajtják a vizet. Napirenden van a véderő — nyom­tatásiban. Kiadták az ordrét, hogy nem sza­bad ott lennünk a teremben, mig zárt ülés van. E miatt aztán nincsen Semmi, se zárt illés, se véderő. Ez a legkönnyebb obstrukció. Mi ezt kibírjuk akár Ítéletnapig. Féltizenkettő tájiban sor került a harmadik zárt ülésre. Most négy munkapárti képviselő volt a teremben. Ábrahám Dezső kérte ekkor a tanácskozás­képesség megállapítását. Az elnök megállapította, hogy csak tizen­kilencen vannak a teremben s az ülést fél­órára felfüggesztette. Khuen-Héderváry Károly gróf volt mi­niszterelnök ekkor a Háziba érkezett, megje­lent a folyosón s mikor a történőkről érte­sült, elmosolyodott s rágyújtott egy cigaret­tára. Háromnegyed tizenkét órakor az elnök ismét megnyitotta a zárt ülést, de mivel Áb­rahám Dezső a tanáoskozásképesség megál­lapitását kérte s a teremben csak tizenket­ten voltak jelen, az elnök ismét felfüggesz­tette az illést egy órai időtartamra. (Tanácskozás.) A zárt ülés negyedszeri felfüggesztése után Lukács, Návay és Beöthy Pál a mi­niszterelnöki szobába tauácskozásra vonul­tak vissza és ugy határoztak, hogy a mai zárt ülésen a munkapárt már nem vesz részt. Hét­főn azzal akarják elejét venni a maihoz ha­sonló eseményeknek, hogy az elnök megadja az engedélyt a napirend előtti fölszólalá­sokra. Egy óra után folytatták a nyílt ülést, me­lyen a hétfői ülés napirendjére ismét kitűz,ték a véderő javaslatot. Ezután interpellációk voltak. Megkezdődtek a harcok. — A politikai helyzet. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőiházban ma, a béketárgyalások huzavonája után is­rr.'ét íelujult a technikai obstrukció, a Justh­párt tegnap esti értekezletén elhatározta, hegy a napirendre tűzött 'véderöraformmal szenten a légi fegyverekhez nyul s ezt ma csakugyan meg is tette. Reggel tiz ,órától 'déli egy óráig szakadatlan zárt üléskérés­sel ütötték agyon Justhék a tanácskozásra szánt időt. A Kossptih-pártban tegnap este tudvalevő­en ugyancsak arra készülődtek, Ihogy a 'mai ülésen napirend előtt való felszólalásokban foglalkoznak majd a miniszterelnök beszé őrivel s a politikai helyzettel. A VÁLASZTÁS TISZTASÁGA. Mezőssy Béla tegnap egyebek közt han­goztatta, hogy a választások tisztaságának biztosítását is követelni kell, mert a minisz­terelnök erről eddigi nyilatkozataiban min­dig megfeledkezett. Ma aztán a folyosón Lukács László miniszterelnök odalépett a Kossuth-párti képviselők csoportjához s ezt mondta: — A lapoktól olvasom, hogy nektek ag godalmatok van a ír iatt, hogy a választások tisztaságát én nem hangoztattam, pedig rem igy áll a dolog, mert én a Justhékkal 'oly ta tett tárgyalások során igenis nagy srlyt \etettien erre a kérdésre s biztosító­ié ket igérter 'Vevonatkozólag: «— A mit té Jiisthéfknak mondtál, — ÍS"

Next

/
Thumbnails
Contents