Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-19 / 116. szám

1912 május 19. magyar monarchia érdekeit fogom szolgálni Bosznia-Hercegovinának speciális, de a monarchia érdekeivel összeliangbam álló szolgálata mellett. Természetes, hogy a magyar érdekeknek a paritás szerint való érvényesítésére fogok törekedni. — Mi az álláspontja kegyelmes uramnak a trialisztikus törekvésekkel szemben? — Bosznia-Hercegovina jól felfogott érdeke az, hogy a dualizmushoz a legszigorúbb Ixm ragaszkodjék. Erre utalják anyagi és polütkai érdekei és a monarchiának összes erőviszonyai. Én azt hiszem, hogy a trialisztikus törekvések ott termő talajra nem is fognak találni. Magyar Ede végrendelete. — A kis fia az örökös. — (Saját tudósitónktól.) Magyar Ede tragédiájának utolsó jelenete szombaton játszódott le a szegedi járásbíróságon. Fölbontották a végrendeletét. Nagy érdeklődés előzte meg ezt az aktust. A szép szőke asszony előszobájában Magyar Ede szivébe szaladt ia Browning hűvös golyója, de a tragédia fölött még ott ágaskodik a meghökkenés: „Miért?" Erre a kérdésre a végrendeletben) vártak választ. A lepecsételt, Ihosszurétü pa<piroson sorokat rajzolit a fantázia, amelyek bevilógitanak a szomorú történet titkába. És az utolsó aktus megtörtént, fölbontották a végrendeletet. A sorok között ott libeg •az öngyilkosság gondolata r— és ez a szenzáció, mert a végrendelet még 1909. január 20-ról 'kelt, amikor Herczeg Jánosnót még nem ismerte. Családi viszálykódást említ a végrendeileit, amelyek — irja Magyar Ede — „már-már az Öngyilkosságba hajtanak". Rojongással ir a nyolc éves fiáról. Magyar Ede, a szubitilisan finom ember, megnyilatkozott abban a néhány sorban, amit a fiáról irt. Az atyai szeretet minden melegsége kisugárzik az írásából. Ez a szeretet nyilatkozott meg ,a végső elhatározásában is, 'mert minden vagyonát a fiára hagyta. Az édes atyjára még ezer koronát, az öcscsének ipesóhajtják megelégedéssel. Holott Károlyi Lajos nem is élhet másként, mint ahogyan él, valamint Krisztus se maradhatott ács és nem mehetett el főpapnak s az utolsó vacsorán kivül más. lakomában nem lehetett része ... Károlyi Lajos pikturája pedig az egyetemes művészet lesziirt, határozott és minden jelenséggel igazolt törvényei meg igazságai alapján él. Amiket más téren tapasztal, az érvényesül a pikturában is. Ugy, hogy a festészetbe beviszi a matematikát, a fizikát, a természettudást, mindent. Még az élet fölfogását is, a fény titkait, a szinek lélektanát, - melyeket előbb öntudattal, egyetemes és évtizedes törekvéssel magáévá tett. Annyira, hogy minden pillanatot határozottan fokozott öntudatossá s hogy nincs egy ecsetvonása, egy gesztusa, egy szine, ami nem igazolódnék. A festészetét nemcsak a piktúra tőrvényei igazolják, hanem a matematika, a fizika, a természettudomány, a zene, a lira törvényszerűsége is. Csak egy példát a sokoldaluságra és alaposságra. Károlyi Lajos hosszas kutatás után fölfedezte, hogy az ábrázoló geometriában tévedtek akkor, mikor a gömb megvilágítási és árnyékolási szabályait meghatározták. Hibásak az elfogadott szabályok, mondja és következtet —: tehát hibás minden mü, amit e szabályok szerint készítenek. S "1, általa beigazolt szabályokat állapított meg, s azokat bevitte a pikturába. Ez csak egy példa. De mennyi ilyen akad! Micsoda öntudattal és törvényszerűséggel állapítja meg minden egyes müvén a tónust. ÜÉLMAÜYARORSZÁÜ dig ötszáz koronát. A feleségére egy fillért sem Ihagyotí. „Van neki elég vagyona — irja, — amiből urasan megélhet." ' A föltűnést keltő végrendeletet szombaton délelőtt kilenc órakor bontották föl a járásbíróság 32. számú szobájában. A végrendelet ötpecséites fehér borítékba vollt zárva, ezzel a címzéssé,L;, — Végrendeletem. Csak Szeged Város hatóságának és mélyen tisztelt polgármesterének jelenlétében bontható föl. Szegeden, 1909 január 20-án. Magyar Ede. A végrendelkező akarata szerint az aktusra meghívták a város hatóságát, a hatóság részéről azonban senki neín jelent meg. Magyar Ede férfi rokonsága közüli igen sokan megjelenték a végrendelet fölbontásánál. Az özvegye nem ment el a kihirdetésre. A \égrende]et kivonatos tartalma a következő : — A jól Isten nevében kezdem és kijelentem, hegy ezen végrendelkezésem a saját és birói utcm sem megmásítható mindlen befolyástól ment, egyenes akainatoml. — Kedves apámnak hagyományozok egyezer koronát, Kálmán öcsémnek ötszáz koronáit, a többi összeg és minden egyéb ingóság egyedüli és minden egyéb ingóság egyedüli és kizárólagos örököse kis fiam: Magyar Ede Sándor. — Hogy feleségemnek semmit sem hagyományozok, az annak a keserű szenvedésnek folyománya, melyeket oldala mellett tűrtem és amelyek már-már az öngyilkosságba hajtanak. Ezt pedig annak tulajdoniitom, hogy apósom irigy szemmel nézte eilőírehaladáscmat, én tűrtem, szenvedtem. Feleségem minidig a gazdagságát vetette szemen re, ami Végig sértett, pedig szerettem őt egykor nagyon, ak'kor, amikor még az életet nem ismertem . . . Magyar Ede a keserű szemrehányások után a kis fiáról beszél. Erkölcsi gyámjának Dcrdtf zky Károly mérnököt és Reök Iván képviselőt nevezi meg. Kéri őket, Ihogy jó környezetben, jó nevelésben való tartásáról gondoskodjanak. Majd a Mby-bankban levő részvényeiről, sorsjegyeiről, váltóiról, számMinden vásznán milyen határozottan ott a valőr. Milyen tisztán látja a fényforrásokat, a fénynek, a sikoknak, a tárgyaknak természetszerűségét. óriási dolgok ezek, évtizedekig kell velük feglalkozni, mig igazán megnyilatkoznak és ideadják a lelküket. Persze a közönség s a közönséges piktorok: Nyilasy és társaik ilyen dolgokat nem is sejtenek, tehát a kicsinyes, közönséges hatásokban és egyéni sejtésekben találnak egymásra. Közben konstatálják, hogy ilyen „különös" virágokat csak Károlyinál láttak, meg aztán — ohó ! — a természetben majdnem; hogy Károlyi tájai nem olyanok, mint a félezer más vászon a tárlaton. És kritizálnak (mi van ennél könnyebb?), hogy milyen egyszerű, milyen erőtelen, mert az árnyék olyan szelid, mint a valóságban és nem olyan ragyogóan lila és sötétkék, mint a többi festményen, mint — ah! — Nyilasynál. S ha valaki azt mondaná, hogy a mai korszak egyik legzseniálisabb festője Károlyi Lajos, talán bolondnak Ítélnék, vagy tudatlannak. ... Én pedig nagyon hiszek Károlyi Lajos egyetemes művészi törekvéseiben és megértem, mit jelent az ősintelem : Boldogok a hivők. Hinni, hinni a Művészet hitvallásában, ismerni annak egyetemes igazságait és örök törvényszerűségét, eljutni oda, hogy végre minden cselekvés és minden gondolat számára éljen, — ime, mindezt teszi Károlyi Lajos. A művészet pedig a legnagyobb a világon . , . hisz sok évezred és az emberiség áldozfetik néki. Hzalay János. íj Iáiról gondoskodik. A követelések behajtá,sával Heszlényi József és Ligeti Béla műépítészeket bizza meg. Majd igy folytatja: — Ha vagyonom a harmincezer koronát meghaladja, ugy ,a szegényeknek hagymá,nyúzok háromszáz koronát. Csak arra kérem a hatóságot, bogy az ügyek lebonyolítását gyorsian végezze, zár alá vegyenek Imíndent, hogy ne menjen máshoz, vagy idegen kézbe ne jusson se;mmi Megható 'végrendelet befejezése: — Feleségemnek halálom után megbocsá" tok. Az én véres verejtékkel szerzett vágyo!n c-irtől egy fillért se vegyen el, se1 pörrel tmeg ne támadja végső rendelkezésem, ügyis van neki elég vagyona, amiből urasan megélhet. — Isten velete-k apám, testvérem és kis fiacskám, éljetek boldogan! ... Magy ar Ede. Az öngyilkos müépitész vagyona mintegy husz-ihuszcnötezer koronára rug. A vagyon .javarésze értékpapírokban fekszik. A pesti harpagonok. Pillanatfelvételek az uzsúrás-életböl. — Mi az uzsora? — A váltó. — A zálog. — Uzsora a tőzsdén, lóversengen. — Van-e uzsora ? — Harpagonék. — A háziur-uzsorás. — A kis uzsorás. — A kávéházi uzsorás. — A pasas. (Fővárosi munkatársunktól) Budapest az uzsora, az uzsorások városa. E pompás város, ki nem alakult, kapzsi és kegyetlen kapitalizmusával, a vak és telhetetlen mohó profitéhségével uzsorán és uzsorából él. A tőkék szapora forgása, nagy kamatozása, [minden tekintet nélkül való kihasználása: ez az uzsora. Uzsorás a gyáros, ki tizennyolckrajcáros órabérrel megszázszorozza vagyonát, uzsorás a kereskedő, ki a tizennyolckrajcárokból ópit magának házat, Uzsorás a háztulajdonos, ki pénzét a bankba halmozza szelid és törvényes kamatokra, miután az igazi uzsorakamatot már a tőkéjéhez csatolta. Derék és jámbor uzsorás falta a régi tipusu Shylok, ki féltve kuporgatott tőkéjét törvénytelen kamatra adja ki. Ha valamikor Budapest jelenkori szociális rajzát fogja adnj valamelyik komoly és számokat statisztikába rendszerező szociológus, ugy ez a két tényező lesz az, amelyből e képet kialakítja. Megyek az utcán. A sok pompás, nagy bérház uzsorát jelent. Uzsorát jelent a sok diszes cégtábla, a bankfiókok szép, hivogató portáléja, a sok elegáns ruha, hiába fényűzés. A lényeg a körül forog : van valamelyes tőkénk, legyen minél nagyobb a kamat. A tőke ós kamat e köré variálódik, csoportosul ki minden szép. Ez mindennek a gyökere, eredménye és eredete. Alig van olyan gerjedóse, mozdulása a városnak, amelynek mélyén ne csengene: tőke, vagy kamat, nagy tőke, még nagyobb kamat, még nagyobb tőke — uzsora. E nagy, általános, mindent megmozgató képnek alapegységre redukált alapja az, amellyel a riportban foglalkozunk, az az uzsora, melyet már a törvénykönyv intéz el e kapitalista társadalom törvénykönyve. Itt pénzről van szó ós kamatról, amely szintén pénz. Itt a pénz nem a nemzetgazdászat pónzfogalmát jelenti: a tárgyak, dolgok, egységes, általános alapra hozott értékét. Itt a pénz maga a tőke, melynek nincs átvitt kamatoztató ürügye, mint például egy gyárnál, háznál stb. Valaki, valakinek pénzt ad kölcsön ós az adós tartozik a kölcsön adott pénzen kivül a pénz bizonyos hányadát is megadni. Még pedig bizonyos nagy, igen