Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-03 / 102. szám

1912 május 3. déemagyarorszáú 5 Csata Auffenberg körül. — A delegációk ülése. — (Saját tudósítónktól.) A magyar és osztrák delegáció plénuma tegnapi és mai ülésén tárgyalta a közösügyes indemnitásra vonatkozó javaslatot. Mind a kiét delegációban igen széles alaipu vita indult meg a közös előterjesztésről. Az osztrák delegáció vitájába a délszlávok újra belevitték a 'horvát kérdést s heves támadást intéztek Magyarország ellen. A magyar delegációt — Désy Zoltánnak a hadügyminiszter ellen 'benyújtott rosszaló indítványa kapcsán — elsősorban az Auffenberg-ügy foglalkoztatta. A munkapárt megbízott szónoka Auffenberg tegnapelőtti nyilatkozatával elintézettnek látta a dolgot. Tisza István pedig azzal érvelt Désy indítványa ellen, hogy elfogadása most több kárral, mint haszonnal járna s majd ha szüksége mutatkoznék, a delegáció rendes ülésszakáiban szóba lehet hozni az ügyet. Másik nevezetes mozzanata volt a magyar delegáció plenáris tárgyalásának, hogy Pejacsevich Tivadar gróf a horvátok nevében utasította vissza az osztrák delegációnak a horvát kérdésibe való beavatkozását. Feltűnést keltett Mezőssy Béla beszéde, ki megkérdezte, hogy mi oka lehet annak, hogy Justh Gyula és pártja nem rosszalják Aufíenbefgnek a mágyar politikába való avatkozását. Részletes tudósításunk a kétnapos tárgyalásról a következő: A szerdai ülés. A delegáció szerdai ülése délelőtt tiz órakor kezdődött, azon Zichy Ágost gróf elnökölt. Megjelent mindhárom közös miniszter, továbbá Lukács miniszterelnök, Hazai és Teleszky miniszterek. Pap Géza előadó ismertette és elfogadásra ajánlotta az indeonnitási javaslatot. (Désy Zoltán Auffenberg ellen.) Désy Zoltán kifogásolja a javaslatot, mert már rejtetten benne vannak egy részei a véderőreformmal összefüggő kiadások is. Azután a hadügyminiszter ellen támadt és konstatálja, hogy a hadügyminiszter jogtalanul avatkozott a magyar belügyekbe. Ezért előterjeszti a következő indítványt: Mondja ki az országos bizottság, hogy a hadügyminiszternek azt az eljárását, amelylyel egyfelől egy törvényeink értelmében tisztán magyar közjogi kérdésbe beavatkozott s másfelől a magyar kormánynyal szemben fennálló köteles szolidaritást megsértette, — helyteleníti. fssekutz Győző hosszabb beszédben az indítvány ellen érvel; szerinte csak félreértésekről lehet szó. Tiltakozik az osztrákok beavatkozása ellen a magyar ügyekbe. Batthyány Tivadar gróf a véderőről szólva, kijelenti, hogy a függetlenségi párt hajlandó az ujoncjutalék felemelését a legszükségesebb mértékig rövid néhány évre lehetővé tenni, egy feltétellel s ez az általános választói jog. örömmel hallotta a miniszterelnöknek azt a nyilatkozatát, hogy a közös katonai kiadások kvótaszerü részét Magyarországon fogják ezután elkölteni beszerzésekre. A rezolució-ikérdésben az a nézete, liogy most hagyni kell az ilyen kérdések előtérbe állítását. Határozati javaslatot terjeszt elő: Mondja ki a delegáció, hogy nem fogadja el az előadó javaslatát, mert a delegációnak nincs költségvetési joga s mert a kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetik. (Tisza István beszéde.) Tisza István gróf: Batthyány val szemben arra hivatkozik, hogy a hadsereg szükségleteiben a magyar ipar kvótaszerü részesedése nem Batthyány vivmánya, hanem egy •hosszú fejlődés eredtnénye. Tiltakozik az ellen, hogy a király nevét a választói jogba belekeverjék. (Élénk helyeslés jobbról.) Szól aztán a provizóriumról. Ezzel Batthyány sokkal többet tett a katonai érdekek kielégítésére és sokkal kevesebbet ér el a társadalmi és a nemzeti érdekek biztosítása terén, mint a munkapárt a végleges véderővel, .mely a kétéves szolgálatot s tizéves 'megnyugvást jelent. A rezolució kérdése — folytatta Tisza — a nemzet előtt teljesen tisztázva van, ugy hogy a kérdés további tárgyalása nem szükséges s nem célszerű. (Élénk helyeslés.) Désy azt a kérdést veti föl: időszerűnek tartja-e a delegáció, hogy rosszalási indítványt fogadjon el a hadügyiminiszterrel szemben. A kérdés az most : használunk-e vagy ártunk a közérdeknek az ily kérdések taglalásával? (Élénk helyeslés.) Meggyőződése az, hogy a mai pillanatban, a megváltozott politikai helyzetben nem használnánk, hanem ártanánk. (Zajos helyeslés ) Ezért a bizalmatlansági indítványt nem fogadja el. Hiszi és reméli, hogy talán neim is lesz a jövőben e kérdéssel szükséges foglalkozni. Ha ebben csalódnék, ott lesz a delegáció rendes ülésszaka: akkor foglalkozhatunk vele. Kéri Désyt, vonja vissza indítványát, ne 'tegye ki leszavaztatásnak, ami ferde világításba helyezné a delegáció állásfoglalását. (Helyeslés és tetszés.) Ezután az osztrák delegációban elhangzott nyilatkozatokról szólva kijelenti, hogy azok a közösség minden hivét szomorúsággal töltik el, de azért mégse veszi azokat tulkomolyan, mert az osztrák delegáció, ha tovább menne a beavatkozás utján, csak magát hozná kellemetlen, igen kétes és nevetséges helyzetbe, mert vagy folytatja az érintkezést a magyar delegációval s akkor ok és jog nélkül okoskodott, vagy megsz'akitja, s akkor lerontja a 67-et, beáll az a kötelesség, hogy Magyarország a saját törvényhozása ügykörében, saját felelős kormánya utján teljesítse a pragmatika szYmkcióban elvállalt kötelezettségeit. (Élénk helyeslés.) Ami az osztrák delegációban történt, az nem egyéb, mint a közösség meglazítása, aláuknázása. Kéri a komoly osztrák tényezőket, akadályozzák meg az ilyen meggondolatlan áramlatok érvényesülését. Elfogadja az előadó javaslatát. (Élénk helyeslés.) (Több fölszólalás.) Holló Lajos: Tiszával szemben Batthyány állításainak helyességót vitatja. Az előterjesztést nem fogadja el. Pejacsevich Tivadar gróf a horvátok nevében tett deklarációt, mely tiltéraik a? osztrákok gyámkodása ellen, úgyszintén az ellen a felfogás ellen, hogy a horvát képviselők mandátuma megszűnt volna s aztán Miklós ödön beszélt, aki hibáztatta a közös pénzügyminiszter helytelen közjogi nyilatkozatait s Boszniában a magyar érdekek, kielégítését sürgette. A csütörtöki ülés. Csütörtökön délelőtt első szónok Apponyi Albert gróf volt, aki mindenekelőtt Bilinszki pénzügyminiszter tegnapi beszédével szemben hangsúlyozta, hogy a boszniai vasutak kérdését nem a delegációban szabad elintézni. Auffenberg tegnapi nyilatkozatát nem tartja kielégítőnek. Felszólítja, nyilatkozzék férfiasan, bogy igaz-e az, hogy ő volt az, aki a rezdlucióval szemben befolyását latba vetette. Nyilatkozatot várt a hadügyminisztertől arra is, hogy be akarja-e tartani a hadügyi költségek jelenleg megállapított keretét. Foglalkozott a2 osztrák delegációban történtekkel és visszautasítja a Magyarország ügyeibe való beavatkozást. Rosenberg Gyula a közös pénzügyminiszter fejtegetéseire reflektálva, hangoztatja, hogy Bosznia érdekeit sehol nem méltányolják annyira, miint Magyarországon, de csak az igazi bosnyák érdekeket s nem a Boszniába telepedett osztrák érdekeket. Bakonyi Samu fölhívja a figyelmet a Boszniában megindult magyarellenes agitációra. A katonai kérdésiben föltétlenül a provizórium mellett van, de a véderőreform szociális könnyítéseit az ideiglenes rendezés számára is követeli. Nagy Ferenc az indemnitást a magyar kormánynyal szemben való bizalombél megszavazza. (Lukács beszéde.) Lukács László miniszterelnök utal arra, hogy a többség részéről az ellenzéki kritikákra adott válaszok jórészben elvégezték már az ő föladatát is. A h'adügyi provizóriummal és a horvát 'kérdéssel nem akar foglalkozni, mert e kérdések a magyar országgyűlés hatáskörébe tartoznak, de nem tulajdonit túlságos jelentőséget ezeknek a kérdéseknek, amelyek csak arra alkalmasak, hogy a két állaim közt a jóviszonyt megzavarják. Ezután Mezőssy Béla beszélt. Hangsúlyozta, hogy Auffenbergnek nem volt joga a magyar ügyekbe beavatkozni. Az egész ország tiltakozik ilyen illetéktelen hang ellen. De — kérdezi — mi okozza, hogy a Justhpárt annyira hallgat, mihelyt erről a kérdésről van szó? A mindig hangos Justh-párt miért nem helyteleníti Auffentoerg politikáját? Talán csak nem helyesli? . . . Az osztrák delegáció. Az osztrák delegáció Dobernig elnöklésével tegnapi ülésén ugyancsak belekezdett a költségvetési provizórium tárgyalásába. Cingria horvát delegátus heves támadást intézett Magyarország ellen a horvát abszolutizmus miatt. Törvónytelennelk mondja a magyar delegáció összeállítását is, amelyben a horvátok nem foglalhatnák helyet. A horvátok elnyomása a magyar oligarchia büne. Ha Ausztriában neon sietnek a horvátok segítségére, ezeket végső elkeseredésbe kergeti a mostani helyzet. A horvát királyságinak a mostaninál szélsebb körű autonómiát kell adni, .a dualizmus nem tartható fönn tovább s revideálni kell. A horvátok hálásak az osztrák miniszterelnök nyilatkozatáért, aki jogos kritikát gyakorolt a magyarok eljárásáról. Guggenberg a következő szónok, azt fejtegette, hogy Olaszországgal fönn kell tartani a jóviszonyt a monarchiánák. Bízik benne, hogy a tripoliszi háború előtt a monarchia megfelelő biztosítékot kapott arról, hogy a Balkán nyugalma nem fog megzavartatni. Elitéli a magyarok viselkedését, akik megakadályozzák a hadsereg fejlesztését. A hadsereg egységét nem szabad föláldozni a magyarok követelésének. Ausztriának joga van beleavatkozni Magyarország ügyeibe, mert a magyar oligarchia veszedelembe sodorja a dualizmust s a monarchiát. Az osztrák delegáció mai teljes ülésén Masszarik delegátus mondott rendkívül hoszszu beszédet, melyben csaknem kizáróan a horvát helyzettel foglalkozott s támadta a magyar kormányt és a magyar delegációt. Utána Schwarzenberg herceg szólalt föl, majd több, lényegtelen felszólalás után a mai ülést holnapra halasztották, amikor a vitát folytatják. Megnyitják a törökök a Dardanellákat. Konstantinápolyból jelenlik: A minisztertanács elhatározta, hogy megnyitja a Dardanellákat az átkelés lehetővé tételére, atna föltétellel, ihogy a porta föntartja magának a jogot, hogy a Dardanellákat ismét elzárja, ha ennek szüksége előállana és hogy a hajók pontosan megtartják a kiadott utjelzési szabályokat. Az erről szóló jegyzéket a külső hatalmak képviselőinek még este megküldték. A Dardanellák katonai ha-