Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-03 / 102. szám

DEEMAGYARORSZAG 1912 május 3. s-a (M Y fcf *' e;r megvárniók a marquis-család érkezését. A kapitány szavaira a kisasszony sírva fakad, kér, könyörög, de sem pénzével, sem pedig könnyeivel neon tudja rábírni a nyakas poroszt, hogy kedvéért útirányát megváltoztassa. A jó öreg cseléd annyira szivére veszi a dolgot, bogy bánatában még aznap este meghal. T. kisasszony tehát egyedül maradt, támasz és segítő nélkül a nagy tengeren, egyedül azon a hajón, amely kérlelhetetlenül vitte őt távoli országok ós ismeretlen sorsa felé... Ifjabb Savaiette, de különösen B. ur megértvén Mlle de T. kétségbeejtő helyzetét, valódi francia urbanitással ajánlotta fel lovagi támogatását az egyedül maradt hölgynek. A marquisnő természetesen örömmel fogadta a kivándorló család ajánlatát és néhány nap múlva, B. ur védőszárnyai alatt, meleg testvéri szeretet kapcsai fűzték egymáshoz a szerencsétlen emigránsokat... Hamburgba érve, negyedrangú szállodában szerény lakást bérelt Mr. Savaiette. Életük folyása az idegen városban elég kedélyes volt mindaddig, mig Savaiette ur tárcáját — B.-nek természetesen nem volt pénze — cserbe nem hagyta az utolsó arany is. Akkor azután a nyomor és nélkülözés borzalmas napjai következték... „Lakbérüket nem tudván kifizetni, elhagyatott pincehelyiség lőn a menhelyük." Hiába ir több ízben szüleinek T. kisasszony, hiába küldi siralmas missivé-jeit Artois grófhoz Coblenzbe Savalette ur, segítséget kérvén az emigránsok vezérétől, mintha a pokol minden rosszindulata összeesküdött volna ellenük: se a marquis nem ad életjelt magáról, se a fenséges ur nem hajlandó idősebb Savalettető! kölcsönkapott 7 millióból egy pár csengő íouist a nyomorgó számüzotteknek juttatni... A rettenetes nélkülözés anynyira megviselte Savalette urat, hogy az emigrációban eltöltött 8 hónap után bucsut mond az árnyékvilágnak ... Néhány hét múlva követi őt a halálba leánya, Henriette Jenny kisassszony is. A sötét, nyirkos pincehelyiségben most már csak T. marquisnő és B. ur maradtak: csoda-e, hogy egymás karjaiba omlottak? T. kisasszony B. ur kedvese lett. A szerelem verőfénye azonban csak rövid időre világította meg földalatti börtönüket, a két fiatál sziv melege is kihűlt lassankint a rettenetes nyomor és szenvedés tortúrája alatt. B. küjlönben erőszakos, durva embernek bizonyult: srtpséges metressétől nem kivánt kevesebbet, minthogy közönséges kurtisáne módjára keresse meg mindkettőjük kenyerét. T. kisasszony ereiben csaknem megfagyott a vér a gyalázatos inzultus hallatára, de a szükség és a fiatalság végre is legyőzték ellenállását s a szegény leány rálépett a végzetes lejtőre, amelyen tudvalevőleg nincsen megállás. A tüzes szemű, gyönyörű francia kurtisáne oldala mellett B. nemsokára grandseignenri életmódot folytathatott. T. kisasszony is beletörődött, sőt megszerette uj foglalkozását és a pezsgős sonper-k mámorában, a duhaj mulatságok piszkos fertőjébe nemsokára teljesen elmerült arisztokratikus világnézete, főúri büszkesége. T. marqnisnőből igazi telivér kurtisáne lett. A terreurnek rég vége volt,. véres szereplői rég ott pihentek már a Pere-Lachaise temető árkában, midőn T. marquis tudomást szerzett szépséges leányának holléte felől és a családi becsületre annyira féltékeny fiát, idősebb gyermekét küldte érte, bogy az elveszettnek hitt báránykát az ősi akolba viszszaterelje. És ime: a régi környezetben mintegy varázsütésre, T. kisasszony is a régi lett: jó szüleinek ugyanaz a gyöngéd, szerető, engedelmes gyermek, ugyanaz a finom, eidevaut nagyúri dáma, aki volt végzetes bukása előtt. '•^asszony pepi maradt sokáig pártában. R. grófhoz ment férjhez, kinek oldala mellett boldog, megelégedett családi életet élt, csak száműzetésének, rettenetes bukásának emléke marcangolta olykor-olykor most már egészen megtért lelkét... Későb, midőn gyermekekkel is megáldá a jóságos Gondviselés, R. grófné egyrészt e kedves teremtések nevelésének, másrészt meg a szegények, árvák és özvegyek, de különösen a rossz útra tévedt leányok gyámolitásának szentedé életét. A regenerálás nagy munkája ugylátszott meghozza gyümölcsét: áldott jó szivét imádta az egész vidék, jótékonyságának liire messze földre is eljutott s már-már a saját lelkiismerete is kimondta a rég óhajtott és megérdemelt pardont, amidőn egyszerre váratlanul feltámadt a mult, bogy boldogságát, amelyet oly nehezen, oly kitartó munkával épített fel, újra tönkretegye, lerombolja... Egy verőfényes őszi nap délutánján magas, szikár, fekete liaju nő toppant be szobájába és bezárván maga után az ajtót, a megrémült grófné elé áll... Egy darabig mereven ránéztek egymásra... A jövevény majd leteszi ódivatú kalapját, egyetlen kézmozdulattal lerántja parókáját és pokoli mosolylyal az ajkán, e szavakat mondja: — Ismersz, szép grófnőm? B. asszony erőt vesz magán, hogy el ne ájuljon... Jó darabig üem jut szóhoz... Majid: — Igen, ismerlek, te vagy a bün, a kísértés szelleme, multamnak átka, ki bizonyára azért jöv'él, hogy velem együtt sirba vidd kedveseimet ... Az idegen nem válaszol... — Igazán érdekes, — mondá azután — hogy még te illetsz engem szemrehányással, ahelyett, hogy térdreborulva kérnél bocsánatot hűtlenségedért... — Nem-e te voltál az, aki megtörted szivemet, otthagyván engem tökfilkó bátyádnak egyetlen szavára? ... — De azért ne félj, nem mint megcsalt Othelló, véredet szomjúhozva állok most előtted... — Mit akarsz? — Oh neon sokat, két-három sor írást legfeljebb ... Bizonylatot t. i. arról, hogy leány vagyok, Savalette de Lange néhai kincstartó törvénytelen leánya. Hogy ismered születésem titkát, ismersz engemet... — Mire való az írás? — kérdi csodálkozva a grófnő... Az idegen közelébb lép: Néhai atyám 7 milliót kölcsönzött Artois grófnaík, őfelsége testvérének, mondá halkan. — Értem, érteim... tehát, a bűntársad leigyek? ... — Igen, ez a legkedvesebb, amit érdekemben megtehetsz ... Különben... Mit tehetett a szegény grófné? Ha nem engedelmeskedik, egykori szeretője, aki nem volt más, mint B. ur, mindent elárul, óriási botrányt rögtönöz s a ramlás örvényébe sodorja őt magált és kedveseit... Reszkető kezekkel irta.alá tehát a nyilatkozatot, sőt arra is kötelezte magát, hogy nemcsak a saját estélyein, de barátnői szalonjaiba is bevezeti s igy nagy nevével, közismert honorabilitásával fedi, palástolja B.-nek világraszóló csalását. B. uron különben ugy áll a női ruha, arca manierjei is annyira nőiesek, sőt hangját is annyira tudja uj külsejéhez idomítani, hogy még a leggyakorlottabb szem sem venné észre a furfangos trükköt.,. mm-- - • Ki teóná leírni a szegény gróffií? kétségbeejtő helyzetét, a lelkét marcangoló kínokat, midőn a hírhedt kalandort férje, barátnői, rokonai jelenlétében fogadnia kellett? Rettenetes fájdalmát még az ál Henri ette Jenny kisasszony makulátlan női jó hírneve s különben feltétlén respektusa, amellyel iránta, mint kegyes pártfogója iránt viseltetett, sem vo.lt képes enyhíteni... Vájjon, hogy lelkén könnyítsen, elárulta-e később titkát a szegény grófnő valamelyik rokonának, vagy meghitt barátnőjének? Valószínű, mert a negyvenes évek vége felé nemcsak Madame R. vendégszerető hajléka zárul be örökre a kalandor B. előtt, hanem a többi szalonokból is a legudvariasabb formában, persze váratlanul, kiutasítják, csak a francia uralkodók, kormányok kegyeit és a francia állam penzióját élvezi mindvégig... Avagy talán ismerték ők is a titkot, csak a világraszóló skandalumtól valló fólemükben hallgattak? ... Nem épen lehetetlen... (Vége.) SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Pénteken Éva boszorkány, szinmü. (Váradi Aranka ós Odry Árpád föllépte.) Bemutató. Bérletszünet. Szombaton Éva boszorkány, szinmü. (Váráéi Aranka és Oidry Árpád föllépte.) Bérletszünet. Vasárnap délután A görög rabszolga, operett. Vasárnap este Berkovics és társa, operett. (*/í) Hétfőn Váljunk el, vigjáték. Cl*) Kedden Cárnő, szinmü. (*/») Szerdán Leányvásár, operett. (®/s) Csütörtök Bál az udvarnál, operett. Bemutató. (3/s Pénteken Bál az udvarnál, operett E/a) Szombaton Bál az udvarnál, operett, {"/a) Vasárnap este Bál az udvarnál, operett. ('/*) * Odry szegedi szereplése. Jött, játszott és győzött Odry Árpád. Bataille Szerelem gyermeke cimü színmüvének címszerepét játszotta. Nem Bataille-szinész, hanem a Nemzeti Szinlház stílusos művésze. Tudvalevőleg ez az a szinihá, amelyben a tradíciókat többre becsülik mindennél, talán az egyéni művészetnél ís. Es bizonyos, bogy a mai időben már disszonánsán tradiciós z-amatu ez a játék, — általánosságban véve. Mert általán veszített ez az irány: az uj iránnyal szemben. Viszont egyénenkint, mint Odry Árpádnál is, nagyszerűen hat ez a tradició, ez az akadémiai színjátszó. Ödry rendkívül egyéni tud maradni: imponálóan ilyen. Csupa ész és intelligencia; nagyobb színész, mint ember; minden gesztust, minden indulatot fokoz és erősen folajz, mint ősiharcos a nyilát. Fékezhetetlen, máskor meleg és közel jut a közönség szivéhez. A Szerelem gyermeke a Nemzeti idei legnagyobb sikere volt. Nagy része van ebben Odry Árpádnak, a nagyon érdekes, nagyon egyéni és igen tradiciós színművésznek is. A szegcdi közönségnek gazdag estét adott mai szereplésivel.