Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-17 / 114. szám

Teleszky János. (Sálját tudósitónktól.) Egy nagykövet feleségéről beszélgetett egyszer két tisztavizü arisztokrata s az egyik azt kérdezte, (hogy „született" kicsoda a nagykő vetné. A másik ötletesen válaszolt: — Egyáltalán nem „született." Teleszky János „született" és mégis mintha „nem született" volna. Az apja a maga ideijében Magyarország egyiik legkiválóbb jogásza ivolt, igazságügyminiszteri állíaimtitkár, több izben lelhetett volna -miniszter is, Tjsza Kálmán 'jöbarátja és meghitt tanácsadiója. És mégis, ha Teleszky nagy karrierjéről esik szó, nem ezen a réven emelkedett a magái pályáján. Nagyváradi fiu, a Tiszákkal együtt nevelkedett és mégsem jut eszébe senkinek azt hinni róla, -hogy a Tisza-csoport, ivagy Tisza-összeköttetés emibere. Es pedig nemcsak azért nem. mert eddig nem volt politikus, de elsősorban azért nem, ímert egyéniség, aki senkinek ia táborához nem .tartozik, senkit nem tol és senkiitől nem Tolatja magát. Egész karriertje az objektív előrejutás jellegét viseli magáin. Minden időkben, a iegkülöntözcibb politikai irányú, gondolkozású, vérmérsékletű emberek vezetése alatt mindig ő volt a szükséges ember, aki miniszteri titkár kora óta mindig soronkivül lépett élő; számifeletti osztálytanácsos, szálmtfeletti miniszteri tanácsos volt, ami hivatalos nyelven annyit jelent, hogy néki előre kell mennie, iríég h-a nincs is üres stallum, mert ő rá szükség van. Minuciózus szaktudás, gyakorlati érzék és éles omdiciuim 'az útlevele, amellyel a hivatalos pálya minden fokozatán keresztül mai méltóságáig eljutott. Feddhetetlen, .puritán jellem, a hajlitltíatutlan üldözője mindennek, ami nem tiszta tranzakció. Mint magánember szerény, jíószivü és bőkezű, 'mint tisztviselő, az állam pénzével a végtelenségig takarékos, szinte fukar. Szerénysége annyira megy, hogy a pénzügyminisztérium fényes palotájában vonakodott elfoglalni államtitkár elődjélnek fényűzéssel kiállított dolgozószobáját és fogadóte.rfmeit s máig is régi hivatalos szobájában dolgozik. Takarékosságáról csodákat -mesélhetnének a társminisztériumok, amelyeknek költségvetését ő szokta megnyirbálni. Valiaki egyszer azt .a tréfát mondta róla, hogy olyan takarékos az állam, pénzével, hogy fáj (neki, mikor a maga fizetését kell felvennie. Tudása mindenre kiterjed, ami a gazdasági élet pénzügyi részével valamelyes öszszefüggésben van. Az adókról irt tanulmányai, melyeket a Közgazdasági 'Lekszikontban és egyebütt tett közzé, a gyakorlati közigazgatás terén működő tudós munkái. Neve és működése a külföldön is ismeretes .s különösen a mióta a nemzetközi oukoregyezir.ény létrehozásában jelentős részt vett s a mlult hónapban tartott brüsszeli oukorkoniíerencián az ő közvetítő indítványa békítette ki az orosz és német ellentétes álláspontokat, a külföldi ipénzügyi körök mint legelsőrangú európai tekintélyt becsülik. Hozzáértése, Ítélőképessége s egész egyé. ndségének megtáimaclhátlatlam tisztessége félem letes azoknak, akik politikai és egyéb befolyásokat szeretnek érvényesíteni iharácsoló űztetek megszerzése érdekében, de szívesem látott és őriemmel fogadott kvalitások azoknak a szemében, lakik az állami pénzügyek szilárd fejlődését és a közterheknek a gazdasági élet telhenviselőképességével való egyensúlyát tartják szemük előtt. Az uj pénzügyminiszter nethéz időben vette kezébe az állam; finlancráit. Mert, ha Magyarország gazdasági fejlődésének szinte beláthatatlan arányú lendületét mam is tagiad-hatjuk,, az (elmúlt idők sanyarú pénzügyi korszakainak miniden insége fenyegeti államháztartásunkat. A pénzügyminiszternek nagyrészben a kormány hatáskörén kirvül eső körülmények által ráháritott és szinte elviselhetetlen terhekkel kell számolnia. A DÉLMAGYARORSZÁÖ közös szükségletekhez \!aló kvótaszerü hozzájárulás négy évtized előtt mintegy ötven millió koronával, s még huSz .év előtt .is csak -hatvan millióvá! terhelte Magyarországot; most már tötb mint hárcimszoranynyi a tudgetszerü szükséglet, s a hadügyi költségek növekedése szédületesen emelke. dik. A glazdasági és külturélet minden szakában állandó az emelkedés, -s az igények óriási növekedése mellett bizony nagyon nehéz az okvetetlen szükségesség mértékét helyesen megállapítani. Az állami feladatok egyre súlyosabbak és komplikáltabbak lesznek, a -háború réme állandóan fenyeget, s a fegyveres béke teihe is fölér a boszniai okkiupácilónak Széli Kállmánt elrettentő szükségletével, beruházások elkerülhetetlen volta, a gazdasági élet -eksztenziv föllendülése és tulspekiuláció, a kulturális igények növekedése, szóval mindezek a motívumok homloktérbe nyomulnak s a közterhek emelkedésévei szemben az ország kétségtelen .gazdasági fejlődése nem tart .érést. Az adóreform életbeléptetése és uj pénzforrások nyitása próbára fogjá tenni a nemzet téhervíseIcképesSégét és Teleszky pénzügyminiszterre olyan feladat vár, amelynek megoldásához minden kiváló kvalitását harcba kell vinnie. Azért az uj pénzügyminiszter nem könnyű időben /vette át e nagyjelentőségű •tárca \ezet'ését, de az országra nézve annál nagyobb megnyugvás az ő tárcavállalása. < Zenta váras pedig büszke lelhet, hogy Teleszky Jánost valillatja országgyűlési képviselőjének. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Szinházi műsor. Pénteken A Mari, kép. Pénztárca, szatíra. (A budapesti Uj szinpad vendégföllépte.) P/a) Szombaton A halál küszöbén, szomorújáték. Hattyuvér, mesejáték. Révész Béla konferál. (A budapesti Uj Szinpad vendégjátéka.) (3/») Az Uj Szinpad előadásai. Á1 dozóesütört ökön kezdette meg szegedi szereplését az Uj Szinpad. HáTom egyfölvonásost adtak, Schnitzler Bátor Kasszián-ját és az Irodalmát, meg Dautheudey Kacagni-meghalni cimü munkáját. Magyarország legifjabb színháza és már is a legstilusosaíbb, a legirodallimibb, a legmerészebb, a leglelkesebb, a legjobban fegyelmezett. A budapesti sajtó dédelgeti ezt a szinész-gárdát, ugy bánik vele, mint májusi szerelmes az ő szerelmesével. Méltán. Hogyne: jön két magyar -művész, az egyiik Révész Béla, ki leghivatottabb irodalmi kérdésekben, a másik Bárdos Artúr -dr, a külföldről érkezett rendező, akik összetoboroztak egy lelkes osapatot, — aztán gyorsan kiáltanak a — számukra — világot jelen-tő deszkákra, produkálnak s átélnek olyan emberi pillanatot, varázsolnak olyan színházi estéket, amilyenekre csak a művészet képes. Amihez hozzányúlnak, az megszépül. Megnőnek az emberi indulatok, kinyiinak a gondolatok, akár a rosa myistdka ós élnek és élnek e színészek és ő velük élünk. A magyar színjátszásban messze, ibeláthatatlanul igen ható az Uj Szinpad munkája. A huszadik század embereit, szervezeti és lélektani reagálását tökéletesen fölfogják, minden jellemző hibáival s produkáló erényeivel együtt leszűrik és visszaadják. Ugy, hogy a legmodernebbek ma már, — ebben az ellmaradt országban legalább azok. És a színjátszásban eljutottak már is oda, ahova külföldön se igen s ahol min-den ragyogó, virágos, szines, amilyen csak a művészet birodalma lehet. A premier-előadást Sdhnitzler bábjátékával kezdték. Gyönyörű műfaj: most láttuk osalk. Mennyi letompult erő, mennyi üde Í912 máj-us 11. naivság, milyen siró szimbólum! Suhanva betipeg a babakisasszony, minekelőtte szétcsapták a függönyt s minden olyan eldorádósan szép, minden álomszerű. És jönnek a sziv gavallérjai, két gyerekesen komoly férfi, hogy megfinomodjunk, miként a csodát látó gyermekek, hogy föleszméljünk, milyen játék az élet és mennyire hialálos is. Nagy dolog, óriási perspektíva. És ahogy játszották. D. Huszár Irén, a kedves, a szép bábkisasszony elragadó. Harsányt Rezső Márton szerepéhen igazán sohnitzleri, aki másik darabban valö szereplésivel is igazolta, hogy erőssége a társulatnak. Garas Márton adta Kassziánt. Határozott és bábszerü, de szívtelen; neki azért vagyunk legliálásabbak, mert megmutatta, mennyi szivet sejthetünk a bábuk hideg figurájában . . . Kacagni-meghalni, — de irha'tjuk e második egyfölvonásosról azt is, hogy tréfa a kis dolgokkal és a nagyokkal. Mutatója annak, mint hullámzik át a vidámságból a tragédiába, észrevétlenül ós ugy, bogy osak elcsuklik a hang, elhűl a vér, bolondul kattog áz agy. S az előadók többet kihoztak, mint amennyit az iró papírra dobott. Különösen Pesti Kálmánt és Simonyi Máriát emiitjük a tökéletes együttesből. Pesti Kálmán, — ennek a színésznek külön cikket kellene szentet-nünk. Amióta Szegedről elkerült, megizmosodott a talentuma, teljesen kiváltódott, megtisztult. Ahogy a szegedi közönsége előtt ma megjelent, az, mint egy ember tapisolta, hosszan, szeretettel. De ünnepélték Simonyi Máriát is, ezt a fiatal szi-nészleányt, aki egyes lelki titokra inkább osak ráeszmél, de aki sokoldalú, akár az élet. A legnehezebb föladat volt és a legjobban sikerült az Irodalom előadása. És itt már a szegedi közönséget is -több illeti az elismerésnél, mert intelligens volt. Igaz, hogy a színjátszók: Harmos Hona, Antalffy Sándor és Gellért Lajos nagyszerű munkát végezték. A legszebb együttest adták, amit szinpadon várni lehet. Már nem is isziniliázi az, hanem jóval több* ennél. Külön emiitjük Harmos Ilonát, végtelenül intelligens ós imponálóan nőies. A mai előadás végre megmutatta, mivé lehet a szinház. A közönség ünnepelt, minden figyelmével a szinpad felé fordult, mintha mágneserő vonzotta volna. S amikor az egyes fölvonások után a függöny összecsapódott, — példát nem tudunk rá — minden ember tapsölt, önfeledten, mint -ahogy a művészetet szabad. Ezt az estét pedig főként Bárdos Artúrnak kösz-önihetjük, aki nemosak igazgatója, de rendezője is az Uj Színpadnak; az ő kvalitásairól, szinte hipnotizáló stílusáról tanulmányokat kellene írni. Schnitzlerről igazán jellemző konferánszot a-dötit, melyet lapunk más helyén közlünk. Szalay János. Lóverseny Szegeden. - A harmadik futamot a közönség futotta. — (Saját tudósitónktól.) Csütörtökön lóverseny volt Szegeden, olyan vidéki lóverseny, de azért lovak is futottak nem sokan, néhányan. Három ló is futott egyszerre, sőt többen is. A lóversenyt még eső előtt kezdték meg és azután holt biztosra bejött a zivatar, a lovak nem futottak, de futott a közönség, ki haza, ki a fedett tribün alá. Ez volt a legérdekesebb futama a csütörtöki lóversenynek. Ezzel ugyan nem mondtunk sokat, mert ez a futam sem volt valami izgatóan érdekes, sőt nagyon érdekes sem volt, mert az a bizonyos brilliánsan elegáns lóversenyt publikum is hiányzott. Nagyon hiányzott, mert a nagy lóversenyeknek is ez a legri' gatóbb érdekessége, hát még az ilyen mi" niatür ügynek, melyet a jégeső tökéletesen és végérvényesen elmosott. Három urat láttam, akiknél fotografálé masina volt. Fotografálni akartak, de még a verseny megkezdése előtt becsukták a gépet, mert nem volt mit fotografálni. Jó