Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-17 / 114. szám

1912 május 17. 3 nak, amely a dolog természetében rejlő egyes meddő vagy céltévesztett kísérletek dacára, egészben véve eredményesnek mondható, önámitás nélkül állithatjuk ma már, hogy megszűntünk egyoldalúan mezőgazdasággal foglalkozó nép lenni. Sok még e tekintetben a teendő, de tul vagyunk a kezdet nehézségein s a jővő fejlődése artnyival inkább biztató, mert minden létező ipartelep uj iparág meghonosításának a lehetőséget mozdítja olő. A nagyiparnak korunk közgazdasági irányzatának megfelelő fejlődése, mint mindenütt, sajnos, hazánkban is nehéz helyzetbe hozta a kisiparosokat, kiknek támogatása és az uj gazdasági irányzatba való beilleszkedésük előmozdítása a kormányzat egyik fontos feladata. (Helyeslés) A magyar iparnak a kisipar mindig jelentékeny tényezője. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint az 1910. éviek még nincsenek feldolgozva, ipari vállalataink 99.5%-a kisipari vált, az iparral foglalkozók 61%-a a kisiparban dolgozott s 37 milliÓ3 értékű ipari termelésünknek közel egyharmadát kisipari műhelyekben állították elő. Ezek az adatok fényesen bizonyítják a kisipar jelentőségét s megcáfolják azt, hogy a kisipar állami támogatása céltalan, mert azt mesterséges eszközökkel a pusztulástól megmenteni nem lehet. Ellenkezőleg, a nagyipar mellett a kisiparnak mindig meg lesz a maga jelentősége és hivatása. Ahol egyéni szükségletek kielégítéséről, egyéni izlés érvónyesitésórői van szó, ott mindig a kisipar szerepe feg előtérbe tolulni. Ezért támogatta a múltban és fogja támogatni a jövőben a kormány a kisipart gépsegélyek és munkaeszközök engedélyezésével, szórványosan, ha az indokolt pónzsegélyezóssel is, továbbá a tanoncképzés gondozása, tanoncotthonok és közmühelyek létesítése által. S a kormány nem fogja szem elől téveszteni, hogy az ipar fejlődése akkor a legegészségesebb, ha a kisiparosok közópiparosokká s ezek gyárosokká válnak. E cél biztosítása érdekében azonban a kisiparosoknak is tömörülniök kell, mert az egyesülésben rejlik a további fejlődós mozgató ereje. (Zajos helyeslés.) Fontos a kisipari hitel ügyének rendezése is, nagy szerep jutván e tekintetben az o.szágos központi hitelszövetkezetnek, amely intézet szövetkezetek létesítése és céltudatos vezetése körül már is elismerésre méltó eredményeket ért el. A kereskedelem, fejlődése. Gazdasági megerőrödésünk szempontjából igen kívánatos kereskedelmünknek oly irányú fejlődése, hogy a primitív gazdasági viszonyok kisérő jelenségét képező felesleges közvetítő szervek kiküszöbölésével a gazdasági javaknak a termelők és a fogyasztók közötti szakszerű közvetítése, a termeivényeknek piacképes állapotba való hozása, a termelésnek a szükséglet kívánalmaihoz képest való irányítása, szóval a kereskedelemnek nagy feladatai, amelyek ezt a gazdálkodási ágat ebben az értelemben az őstermelésssei és az iparral egyenrangú és egyenlő fontosságú gazdasági tényezővé teszik, lehetőleg hazai tőkével és hazai értelmiség által bonyolittasanak le. E tekintetben sok a teendő társadalmi uton, mert a kormány tevékenysége itt jóformán csak az általános feltételek megteremtésére szoritkozhatik, de mm szabad elmulasztania a kormányak egy alkalmat sem ily irányú fejlődés előmozdítására. (Helyeslés). (Uj közlekedési politika.) Ugy a mezőgazdaság, miint az ipar és a (kereskedelem szempontjából főfontosságu közlekedési eszközeink fejlesztése. Vasúti hálózatúink nagyjában kiépitettnek tekinthető s bár vannak egyes általános viagy helyi szempontokból kiépítendő vonalak, óvakodnunk kell attól, nehogy a jövőben is abba a hibába essünk, amit a imilltban, sajnos, sokszor nem tudtunk kikerülni, hogy gazdasági szempontból nem kellően indokolt vasutak építése által a rendelkezésre álló tőkét, más, iidvösebh beruházásoktól vonjuk el. Sok helyt keletkeztek a múltban helyi érdekű vasutak a köizuti hálózat rovására, most tehát az államháztartás és a közgazdasági viszonyok által megengedett kereteken belül inkább a közúti hálózat kiépítésére kell súlyt fektetnünk. Ennek érdekélben a kormány a közutakról uj törvény előkészítésével foglalkozik. Nagy. jelentőségű viziutainik kiépítése és azt hiszem, alig szorul bővebb indokolásra, liogy e téren elsősorban természetes viziutainkat kell hajózhatókká tenni és csak azután szabad mesterséges viziutak létesítésére gondolnunk. Folyóink hajózhatóvá tétele által a tömegáruk szállítása olcsóbbá lesz és tehermentesíteni 'fogjuk vasutainfeat. Elő fogja ez mozdítani közutaiok kiépítését és az iparfejlesztést is, különösen a nagy magyar Alföldön, igy például itt Zentán is, áhól nincs kő és szén, amely a folyóink hajózhatóvá tétele után olcsón lesz a Fdlsővidékről leszállítható, viszont a gazdasági termékek az olcsó viziut rendelkezésre állása esetén kedvezőbben lesznek értékesithetők. (Zajos éljenzés.) relmi esetéből irói élményt facsar ki csaknem üzfleti élelmességgel. Ez különben az egész „Eleven órák" címen összefoglalt ciklusnak a főgondolata, amelynek az , „Irodalom" egyik darabja. Az tudniillik, hogy a művész kénytelen legbensőbb és legszemélyesebb világát kitárni, vásárra vinni, eladni. Ám másnak szűz és szent érzés, melyről beszélni sem szeret, az a művésznek anyag az ^alkotásra. A „Bátor Kasszián" egészen különös meglátásokból született. Az iró itt mai szemmel, inai érzésekkel, beleérezte magát abba a romantikus lovagkoriba, melyet ő már nem tud komolyan venni. Neki a kor hősiességei már osak hazugságok, a hős, aki tetteivel dicsekszik: csak hazug Don Quidhotte. Csak egy típust lát meg ebben a korban is komolyan, kicsit szomorúan; az érzelmek veszendő lovagját., akin mindenki keresztülgázol, aki mindig áldozat, áki mindig — hogy magyarán nevezzem meg — balek. Tnlajdonképen ez a szegény Márton cimbora sem más, mint az egyebütt szalonruhában .iáró söhnitzleri alak: a nőhódító, aki végül maga esik a nők áldozatául. * Schnitzler bábjátéknak nevezi ezt a darabját, amivel azt a távolságot akar ja a mai néző és a darab közé helyezni, amelyből ő nézi a lovagkor furcsaságait. Valószínű 'azonban, hogy ezzel az elnevezéssel nem gondolt arra, liogy ezt a darabot csakugyan bábjátékszerüen, a bábjátékok primitív keretében és mozdulataival kell a színpadon eljátszani. Mi megpróbáltuk ezt, A „Bátor Kasszián" %Ürái itt olyanféle furcsa mozgással fognak önök előtt megmozdulni, aminőben régi, több száz év előtti bábjátékok fa-figurái mozogták, vagy aminőt e játékok mai népies maradványaiban a Paprika Jancsi színházakban láthatunk. Furcsa lesiz, de meg fogják látni, hogy ez a külső kihangsúlyozás, amilyen mély hátteret ád az egész játóknak, a háttérben az egész életet, egész komolyságával és bolondságával megfogják önök érezni ós elviszik furcsa víg hangulatát annak a megértésnek, hogy bizony a mi nagy emberi tragédiáink is a messzeségből csak ilyen furcsa-vig, aprócska bábjáték-komédiák. Találkozni fognak itt a bábjátékok összes kedves lehetetlenségeivel. Hogy bevezessem önöket a rendezés ravasz mesterkedésébe, hát elárulom, hogy itt tudatos az, hogy a háttérben a festett ingaóra ingája állandóan ferde, künn a madarak állandóan egy helyen repülnek, a if urulya továibb szól a földön és Kasszián a legkedélyesebb gondolkodás után is utoléri és elhagyja a levegőiben Zsófiát, hogy mindketten épen érjenek a földre. Nagyérdemű közönség, mint ahogy a Paprika Jancsi bódék előtt invokálni szokás, — nagyérdemű közönség! Tessék figyelni 1 Kfbsi bábjaim, mozogjatok, tipegjetek, amennyi naivitás csak telik ideges uijaimtól, melyek mozgatnak benneteket, Lebbenjen föl a függöny ós mutatkozzanak meg emberi tragédiák és komédiák, melyek mindig: für?sa-vig bábjáték-komédiák . . , (A kulturális fejlődés.) Kulturális intézményeinknek az utóbbi évek folyamán tapasztalt rohamos fejlődése dacára ezen a téren még igen sok a teendő s bár e tekintetben a városok, községek és az egyes felekezeteik erejükhöz mérten jelentékeny áldozatokat hoznak, mégis napról-napra nagyobb feladatok megoldásának kötelessége hárul e téren az államra. Helyi érdekeltségeinknek a kultura áldásai iránti érzékét mutatja, hogy állandóan több és több kulturális imtézmény létesítését és támogatását sürgetik ae államtól. Tudom, hogy ily irányban Zentán is vannak indokölt törekvések s bár helytelennek tartanám, ha állásomra váló tekintettel ez alkalommal a város közönségének bármit is kilátásba helyeznék, meg lehetnek győződve, hogy a kormány tudatában van a kulturális téren reája háruló nagy feladatoknak s annak, hogy ily irányú indokolt kivánalmaknak a lehetőségéhez képest való teljesítése nem jogosulatlan helyi érdekek kielégítését, hanem nagy országos célok előmozdítását jelenti. (Élénk helyeslés.) Szociális téren is sok feladat vár megoldásra, előtérbe lép ezek közül a közegészségügynek és az egészségügyi intézményeknek fejlesztése, mert amint minden embernek legnagyobb kincse, egészsége, ugy az állam legnagyobb, sőt egyetlen igazi erőforrása polgárainak élete. (Az állami alkalmazottak.) Hazánkban e szociális problémák egyik legfontosabbika az állami alkalmazottak kérdése. Az alkalmazottak helyzetének javítása érdekében a képviselőház legközelebbi ülésén szándékozom beterjeszteni a családi pótlékról szóló törvényjavaslatát, (Zajos éljenzés.) amelynek értelmében családi pótlékban fognak részesülni nemcsak az állami, de az államvasuti ós vármegyei alkalmazottak is. Mielőbb előterjeszthetni remélem a nyugdíjtörvény módosítását célző javaslatot is, melyben az állami tisztviselőknek a lakbér nyug! dijna, az özvegyek és árvák ellátásának javítására s a szolgálati időnek egyes viszonylatokban való leszállítására, továbbá egyes kisebb jelentőségű részletkérdésekre vonatkozó kívánalmait remélem isikerülni fog ugy összeegyeztetnem a közszolgálat igényeivel és az államháztartás érdekeivel, hogy ez iránti javaslatom közmegnyugvással találkozzék. (Hosszantartó lelkes éljenzés ós taps.) Legközelebb elkészülnek a vármegyei tisztviselők státusrendezésére, az állami és nem állami tanitók és tanítónők s a kisdedóvónők fizetésének rendezésére és a lelkészi kongruára s a városok fejlesztésére vonatkozó törvényjavaslatok, amely utóbbi a városi tisztviselők anyagi helyzetét is szabályozni fogja. (Zajos éljenzés.) Mindezek a javaslatok az államháztartásnak igen nagy megterheltetését fogják maguk után vonni s ha ezek által az állami, az azokkal egy tekintet alá eső egyéb 'alkalmazottak megélhetési viszanyai lényegesen javulni fognak is, tudatában vagyok annak, hogy még mindig fognak az érdekeltek részéről továbhmenő kívánalmaik felmerülni. E kivánálmakmak kielégítése azonban az alkalmazottak nagy számára való tekintettel csak jelentékeny adóemelések utján volna elérhető, ami a termelőosztályok ujabb megterheltetését s a jövedelem-eloszlásnak az egyes osztályok közötti olyan eltolódását eredményezné a mi hazánkban, ahol ugy is tul sokan tolulnak az úgynevezett hivatalnoki pályák felé s még mindig meglehetősen nagy az idegenkedés a kétségtelenül koökázattal járó termelő foglalkozásoktól épenséggel nem volna kívánatos. E mellett a termelő-osztályok ujabb megterhelése a fogyasztási cikkek árának további emelkedését vonná maga után s igy a fix-fizetésü alkalmazottak elveszítenék a réven azt, amit megnyernek a vámon. A további illetmóyemélések helyett égősorban a megélhetési viszonyok ja vitásában kiesni a kormánirpak; az állási $9