Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-16 / 113. szám

DEGMAQYAR0RS2XQ 1912 május 16. vezért választottak. A legtehetségesebbet, a 'legüdébb tavaszi legényt, akinek már is or­szágos neve van a vidéken. Szép volt. A vezér (felállít a tavaszi levelektől felhalmozott ma­gaslatra — magyarul levéltárra — és onnan szabadon Mikszáth után vármegyei novellá­kat olvasott fel. A novellákból enyihe illat ós limonádé iz érzett. Inkább limonádé, mint illat. Humort is olvasott, lendületes helyibéli humort, melyben szóviccek voltak, célzás bolimi ujságesinálók kigunyolása érdekében. Hangos, harcos üvöltő éljenzés történt. Leginkább a kiadóhivatalból jött ifjú üvöl­tött, aki hirlapiró, mert nagyszerű .terveket és kisszerű színésznőket főzött, sőt őt is meg­főzték, sokszor, gyakran, (mindig. Kezében színikritika és egy számla poétikus bútorok­ról, melyeket egy szülésznő visel. Épen most visel, sőt ez nagyon jól van, mert tavasz van. Az ifjn titán első sajtópere ez. Már bánja bű­nét és nem hagyna magán ilyen szégyent többé. Éljenzett és ő is vezér akart lenni. Jöttek oda még többen, szép hírlapírók, in­kább népek, mint hirlapirók, de azért azok, sőt csak azért azok. Jött a csinos (fekete tü­körbaju is, lábán modern bütykökkel és ját­szott mindenféle kávéházi hangszeren, majd énekelt és ki akart tolakodni a footballpá­lyára, az újságírók padjára. Kis korában megverték, 'ha nem az ujságirók padján ült. Sokan jöttek ilyenek. Nyakukon tábla, a táblán három szó: Ujságirók vagyunk •mink. A tötmeg a vállára vette a vezért ós vissza­vitte" oda, ahonnan jött, nem olyan messze, esak a torony alá. A díszes tömeg találkozott holmi ujságcsinálókkal, akik nem hirlapirók, csak a hírlapokat csinálják és lenézte azokat. Lenézte és üvöltöttek, én is üvöltöttem, de csak ugy enyhén, humorosan, mint egy Sakál. Shakespeare's England. (Saját tudósítónktól.) Angliának az ia csodá­latos korszaka, amely a legyőzött spanyol ar­mada véréből virágzott ki és amelynek elne­vezésiéért a költőkirály, Shakespeare vetél­kedik a rőthaj u Tudor-leánnyal, Bessyvel, vagy ha ugy tatszik, Erzsébettel — föltámadt poraiból. A londoni „Earl's Court" területén, hol né­hány évvel ezelőtt a kétes értékű magyar ki­állítás volt fokoschisal, halpaprikással és.kor­mánybiztossal egybekötve, az idén májusban megnyílik a „Shakespeare's Englland" nevü látványosság. Ezt is, minit az ©féle „show"-kiat általában, a magyar származású Királyfy rendezi, a lon­doni látványosságok koronázatlan királya. A tehetséges üzletember ötlete azonban ezúttal nemcsak az irodalom, hanem a történelem ós az egész emberiség jóváhagyó fejbólintásá­val találkozik. A Shakespeare korának, az Erzsébet király­né idejének házait, bútorait, eszközeit, visele­tét történelmi hűséggel fölépíteni, fölidézni, 'bizonyára nemcsak jó üzletnek fog bizonyul­ni, hanem az angolokban lángra lobbantja annak a korszaknak az emlékét, amelyet kü­lönben ás a legnehezebben tudnak elfelejteni. Angliának ima; amikor Németország fiatal, izmos kultúrájának vetélkedése nyugtalanít­ja, nagyon is szüksége volna rá, hogy a Tu­dor-korszaknak nemcsak a iházai és rekvizi­tumai elevenedjenek meg, hanem az emberei is. Egy .Shakespeare, egy Versiami Bacon, egy Walter Raleigh, egy Francis Drake el­kelnének onost is Londonban. Még a Mary királyné és Bessy királyné véres versengé­sét is szívesen látnák az angolok, ha a Stuart Mária vasztőhelyével együtt annak az erős, szenvedélyes, újjászülető kornak az elméit visszakaphatnák. Bernard Shaw hiába próbálta ennek a vi­lágnak két névadó oszlopát, Shakespearet ós Erzsébetet egy szeszélyes komédiában, „A szonett eksötét bölgyé"-ben a maga antihe­roisztikus világfelfogásának gúnyos nyilai­val lelövöldözni, ez a régmúlt idő még ima is keményen áll emlékoszlopain és nemcsak An­gliának, hanem az egész világnak imponál. Kevés apochában élt annyi korszákalkotó em­ber egyszerre és Anglia mai világfönnhatósá­gának az alapját ebben a Tudor-korszakban rakták le. Az Earl's Oourtbeli ikiállitás csak kamatoz­tatni fogja azt az örökké eleven emléket, a mely Angliában még ma is él és amellyel az idegen is lépten-nyomon találkozik. Egy kor­szaknak a momentumait ós dokumentumait sem gyűjtik az angolok annyi hévvel, mint a Shakespeare nagy koráét, amelyhez esak Periklész görög világa fogható. Azokat az épületeket, amiket az Earl's Court-ban lehet látni, az idegent ma is meg­kapja a kiállítás nélkül is és a legtöbb iro­dalmi zarándok vagy kéjutazó önkénytelenül is azokon az állomásokon megy végig, ame­lyek Shakespeare emlékétől visszhangosak. A költő születéshelyének, az Avon parti Stratfordnak a szülőháza; a szomszédos Sbottery falucskából Ann Hatwaynak, a költő feleségének a nádfedeles háza; az exe­teri városháza, ahol a spanyol armada legyő­zői a nép hódolatát fogadták; a winchesteri St. Cross; a corshami ódon flamand házak; a Trinity College kútja, Sailiisbury városának piaci keresztje és mindenekfelett az egykori Globe-szinház, amelynek pontos helyét csak nemrég jelölték meg Londonban: ezek lesznek az Earl's Oourtbeli kiállítás főbb attrakciói. A favázas Tudor-korabeli házak már áll­nak és a zsákruháju, varrott kalapu, sipkás ás fapipás mai közönség csak azt a pillanatot lesi, amikor megnyílnak majd a kapuk és kellő történelmi hangulattal megtelve belép­hetnek Furgéné csapszélkébe — mert ez is lesz az Earl's Courtban — hogy Falstaff nagy mondásait, Bardolph és Pistol mókáit, veszekedését hallgassák és ha kinn a kövezet­len utca vizárkában fetrengve találnak majd egy embert, bizonyára Cristopher Sly-re fog­nak gondolni, aki elmondta végszavát a Mak­rancos Hölgyben és ide jött száraz torkát lo­csolni. A „Merry Old England" szelllemlópóseit, duhaj utcai kupiéit, esengő szerelmeit, király­tragédiáit — amelyeknek még friss véres em­lékeit a költő annyi ezermesiteri körmönfont­sággal tudta virággá szőni régi királyok tör­ténetének gobelinjébe — favázak, gápsz-orna­mensek, papirmasék fogják életre kelteni ós amennyiben ez sikerülni fog, azt csak a kis Stradford nagy fiának lehet köszönni, aki an­nak az emberileg nagy kornak örök emberi komédiáját, örök emberi líráját hagyta ránk, romlatlanul, minden nagy és apró árnyala­tával együtt. Repülőgép kiállítás Berlinben. — Ütánozzák a franciákat. — Berlin, 1912. május hó 12-én. A levegő meghódítása a legújabb kor pro­lémája. Szárazon és vizén óriási pénzáldoza­tokkal igyekeznek a nagyhatalmak a világ­békét 'biztosítani, milliárdokat áldozva éven­kint a tüzérség és haditengerészet fejleszté­sére. Az állalmok tulon-tul terlielvék már igy is rengeteg adókkal s most a legújabb fegy­vernem költségeinek fedezésére már nem jut pénz. — Francia- és Németország között észlelhető legjobban a versengés e téren. Az invencióról hires francia nép, a világ leg­jobb matematikusainak hazája gombamódra szüli az ujabb műszaki találmányokat. A las­súbb német pedig hagyja a franciát felta­lálni s a kész ötletet szépen átveszi, bámula­tos kitartással folyton fejleszti s végül első helyen álló ipara preciz munkájával oly ní­vóra emeli, melyet a francia elérni nem tud. Ezt a jelenséget észleltük az automobil-ipar fejlődésében s ugyanaz lesz a repülőgépek­nél is. A mostani berlini repülőgépkiállitás jófor­mán állami vállalkozás. A német légi flotta annyira mögötte van a franciának, hogy a különbséget valamikép ki kell egyenlíteni Az automobil és lógsport védnöke, Henri]; herceg, nyíltan hirdette is a megnyitó ünne. pélyen, bogy Németország számit fiai áldo. zatkészségére s a kiállítás nem is más, mint előkészítője annak a nagy nemzeti gyűjtés, nek, mely a német légi flottát fogja megte­remteni. A kiállító cégek jóformán valamennyien németek, franciák egyáltalán nincsenek kép. viselve az angol és amerikai cégeket nem i8 említve, ugy, hogy műszaki szempontból nem teljes a jelen repülőgépeinek képe. Szembeötlő már a motortípus megválasztá­sánál a franciák utánzása. A francia Gnónn mótor, mely a forgó hengerekkel uj irányba terelte a repülőgép építését, számos köve­tőre talált már a németek között. Se szeri se száima a hasonló ellven felépített gépnek, melyek csupán konstruktív megoldásban kü­lönböznek. Az általános elrendezés: axiális gázvezető cső, mely közös szivótérbe vezeti a gázkeveréket. Ezen térbe torkolnak az egyes hengerek, melyek szívószelepei auto­matikusak ós rendszerint a dugattyuba sze­relvek. A kipüffögőszelepet bütykös tárcsává)! vezérlik s a szelep a hengerfedőben foglal helyet. Általános elrendezésnél a tengely fix s a hengerek forognak. Igen érdekes a meg­oldás azonban a Bucberer motornál, bel a forgattyú tengelye kétszáz akkora fordulat­tal jár, mint a mótortest, miáltal lényegesen nagyobb löketet és igy nagy kompressziót ér el ugyanoly hengerméretek mellett; a ki és beömlő szelepek vezéreltek. Bámulatosan egyszerű az ily forgómótor szerelése. A henger vagy bajonett závárral van biztosítva, vagy pedig becsavarva a mó­tortestbe s igy a szétszedés pár pillanat müve. Az álló bengerü motorok közül az Árgus és az N. A. G. dominál. Még pár éve az Ár­gus mint automobil mótor egyáltalán nem volt versenyképes nehéz suly amiatt, addig ma első helyen áll. Igaz, bogy a masszív szer­kezetből engedett, d emegbizhatóság dolgá­ban még mindig a régi. Feltűnő újítás a lö­ket és átmérő viszonya, mely ma átlag 1:1 körül van. A légcsavart rendszerint közvetlenül a fő­tengelyre ékelik. Legelterjedtebb a Garuda és az Integrál. Érdekes újítás a kettős csa­var, ahol két hasonló csavar kilencven fok­ka leiforgatva van felékelve. A Jablonski-cég két négyhengeres motort szerel egy repülőgépbe s ugyancsak két csa­vart használ, még pedig egyiket a másik előtt. A báts óosavar üreges tengelyén halad át az első tengelye. A motorok dolgozhatnak külön-külön és együtt is. A kísérteti eredmé­nyek ez utóbbi esetre még nincsenek megál­lapítva. A motorok súlyánál nagy megközelí­téssel 1 kg.-ot lehet lóerőnkint venni. A repülőigép vázánál a leghihetetlenebb változatokat látjuk. Felületes lakatos mun­kától kezdve a Rumpler Taubéjának gyö­nyörűen megkonstruált luxus gépéig minden található. Egy-, két- és sokfedelü minden ki­vitelben, közős csak egy van bennük, bogy valamennyin látható a kiforratlan, tapoga­tózó munka. Gondosság ós szakszerűség dol­gában csak bárom-négy cég áll nivón, azon­ban még ezek közt is akad sok javítani való. Az Albatros társaság két katonai léghajót is állított ki, meily mindössze a két fényszó­rójával üt el a többitől, Egy aeroplán-üzőtt is állítottak ki, mely golyószóróval is fel. volt szerelve, de ezt a 'hadügyminisztérium rende­letére uj'ból elvitték. Általános élv a váz épitésónél a sok feszirt zsinórzat elhagyása és a hütőtestek célszerű elrendezése, melyek a légsurlódást nagyiban befolyásolták. Tényleg, lépten-nyomon meilő­zik már a zsinórzást s helyette faléc vagy acélcső talál alkalmazást. A kiállítás egy emelete a tudományos résszel foglalkozik. Nagy szakavatottsággal összegyűjtött szabadalmi leírások, történeti adatok s teoretikus vizsgálatok eredményei

Next

/
Thumbnails
Contents