Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-03 / 102. szám

2 délmagyarorsz 1 1912 május 3. amit Lukács hozni akar, nem pedig ,az, amiről Justhék és a csociálisták a nemzetiségiekkel karöltve álmodoznak, ami lehet ugrasztás és gáncsvetés, de semmiesetre sem komoly, kontempláló munka eredménye. Esetleges harctéri sebesültek. — A Vörös Kereszt Egyesület a városhoz. — (Saját tudósitónktólj iMíéí 1906-ban hozott a tanács egy határozatot, amelyben kimondotta, hogy háború .esetén a városi közkórházban Ihusz sebesült és .beteg katonának ad helyet. Most a Vöröskereszt Egyesület megkereste a tanácsot, hogy .ezt a határozatot módosítsa olyképen, hogy több sebesültnek ad: helyet a kórházban. A katonai kincstár, amely eddig egy korona hatvan fillért fizetett minden beteg egy napi ápolásáért, hajlandó ezt az összeget két koronára fölemelni. Az átirat, amelynek bizonyára eleget fog tenni a város tanács, a következő: Szeged szabad királyi város tekintetes tanácsa 1894 október 4-én tartott ülésében hozott és az 1906. évben kiegészített határozatával azt az ajánlatot tette, 'hogy háború esetén kész a városi közkórházban husz sebesült és beteg harcost teljes ellátásban és ápolásban részesíteni, valamint azokat a helybeli vasúti vagy gőzhajó-állomásról kocsikon ,a kórházba szállítani. Az ajánlatról kiállított beadvány szerint a kezelőorvosi teendőket a városi közkórház orvosai látják el, a uidósitásokat pedig Gácser György kórházi gondnok fogja közvetíteni és a fölmerülő összes költségek fejében a hadi igazgatás minden jött ápolt katorila után naponkint 1 korona 60 fillért térit meg. Alapszabályszerü kötelességünk, hogy a há|boru esetére tett ajánlat ókat a ihádi rendre vonatkozó nyilvántartás helyességének szempontiából időszakonkint fölülvizsgálja. Ebből kifolyólag tisztelettel kérjük nagyságodat, hogy velünk közölni szíveskedjék, hogy vájjon ,az ajánlat jövőre is fönn ál Le és abban nem fordul-e elő valamely változás? hajón riadás támadt: valaki a ihidról a Dunába ugrott! Az utasok a hátsó korláthoz lódultak, néhány matróz dörömbölve ugrott le az uIsq födélzetre. A gép megállott. A parton .is öszszefutotfak a sétálók, a lámpák alól ,a jhiajó felé kiabáltak, integettek, de a hajóról nem láttak semmit, csak vizet, fekete ,vizet. A Fecske később lassan folytatta útját lefelé, szinte busán, hogy nem segíthetett. A közönség izgatottan vitatkozott, néhány fiatalember a kapitáhyt szidta, hogy nem bocsátotta viz re a csónakot. A szegény Irma nagyon sápadt volt . . . Miiétt kellett ennek most megtörténnie? Épen most! Kun arcán fanyar mosoly jelent meg. — Valami elzüllött tehetség, — mormogta. Az Eskü-téren partra szállottak. Irma fáradtan Kanuth karjába fűzte kezét, de aztán mégis a korzó felé vonta. A sarokkávéház villamos fénye vonzotta, gyermekes kedve telt ebben a fehér, előkelő világitásban. Fenn, a Vigadó előtt, csődület támadt, a kíváncsiak sürü gomolyban tolongtak a hajóállomáshoz vezető keskeny lépcső felé.. Lenn, az alsó parton zsibongó tötneg mozgott valami láthatatlan, a földön fekvő tárgy körül. Irma hirtelen megállt. — Mégis kifogták! Egy öreg rendőrtiszt ismerősük odaszalutált. — Kifogták a szegény ördögöt. — Tiszta csoda ebben a sötétségben! — A ladikosaink nagyon ügyesek, ugy keresték meg lámpával. — Él? — kérdezte a leány. j Ebből az alkalomból nagyságod nagybecsű figyelmét arra a körülményre irányitjuk, hogy a harctéren megsebesült és megbetegedett katonák sorsának enyhítését célzó előgondoskodásunk állandó fejlesztést igényel. Ezért azt a kérdést vetjük föl, vájjon a Szeged szabad királyi városi közkórházhani háború esetén nem volna-e a fent fent eímliíettnél több sebesült beteg harcos elhelyezhető és ápolható. A hadi igazgatás ujabb intézkedés szerint hajlandó a sebesült és beteg harcosok ellátásáért és ápolásáért személyenkint napi 2 korona átalányösszegben nyújtandó kárpótlást megtéríteni. Tisztelettel kérjük nagyságodat, hogy a szóban forgó sebesült és beteg harcosok számának fölemelése érdekében közbenjárni és a tekintetes tanácsnak erre vonatkozólag hozott határozatáról minket a föntiekkel egyidejűleg értesíteni szíveskedjék. A szegedi utászzászlóaljat áthelyezik Péterváradra vagy Brodba( Saját tudósítónktól.) Köztudomásu dolog az, hogy az utászzászlóaljlakat ujja szervezik, csak azt tartják még titokban, hogy a szervezést mi módon fogják .végrehajtani. A régi helyzet, illetve a még .fönnálló helyzet a következő: Hát zászlóalj van, a budai, a pozsonyi, a komáromi, ,az eszéki, a gyulafehérvári és a szegedi. Tulnyomólag Magyarország területén voltak elhelyezve a zászlóaljak. Ez a rendszer most megváltozik. Mint a Zeit irja, olyképen, hogy nyolc • három-négy századból álló utász zászlóalj és tizenkét három-négy századból álló zászlóalj lesz. , Mint jól informált helyről értesülünk, a Magyarországon elhelyezett csapatokat csökkenteni fogják. Természetes, hogy ez az újjászervezés a csapatok helyének változtatásával fog járni. Az még természetesebb, hogy ezt a változást titokban tartják, érthető okokból, mert ezáltal elejét veszik X. — Ott feksz'ik, a fogai egyre vacognak. A rendőrök letakarták a kabát jaikkal, mig a mentők eljönnek érte. — És miért tette? — Azt mondja öt gyermeke van. — Persze, ezzel megmondott mindent. — Az ég tudná, miért van az, hogy épen a szegény emberek házasodnak össze oly esztelenül? Ilyenkor azt képzelik, hogy nem tudnak egymás nélkül megélni, néhány év multán ilyesmi lyukad ki belőle . . . Nem hallgatták tovább az öreg zsörtölődését. — Menjünk háza, — mondta Irma, — a marna már türelmetlen lesz. — Persze, a mama, — vetette oda Kanuth. — Fölnézzünk holnap a Fácánhoz? — Nem. — mondta Irma halkan. — Nekem holnap énekórám van .Különben is sokat mulasztottam már. — Én ,sem mehetnék, — szólt Kun, — valahára be kell fejeznem a képemet. A Ikapu előtt röviden elbúcsúztak egymástól. Kanutlhlék bementek a házba. Kun pedig jó ideig ott állott és eltűnődve hallgatta a folyosón kongó lépéseiket. Odafönn egy ajtót csaptak be, aztán mély csendi lett. Kun is hazafelé indult. Eleintén lassan és habozva ment, mintha nem saivesen válna meg ennek a háznak a küszöbétől; amikor azonban a Váci-utcába ért, szokott hosszú, ringó lépéseivel haladt a fényes kirakatok közt, az elegáns tömegen keresztül. Jókedve lehetett, mert fütyörészni kezdett : Nosza, csak előre, kedvesem! a városok versengésének, másrészt megkímélik magukat a csapatok tisztjei által (benyújtott kérvények özönétől. Nagyon fontos helyi vonatkozása van ^rínék az uj rendszernek, mert a szegedi tizennegyedik utászzászlóaljat is áthelyezik. Jól informált helyről értesülünk, hogy a szeszávamenti Iíródba fogják áthelyezni, szávamenti Pfádba fogják' áthelyezni. Nem szükséges azt külön fejtegetni, hogy ez az áthelyezés nagy veszteséget jelent. A szegedi utászzászlóalj tisztikara társadalmiunkban kiváló szerepet vitt. A város is nagy áldozatkészséggel kaszárnyát épített műszaki célokra. Épen ezért, a város megkívánhatja, hogy respektálják érdekeit. Hadügyi szempontból is fontos, hogy Szegeden legyen utászzászlóalj. Nemcsak azért, mert a Szeged mellett folyó Tisza földrajzi szempontból is értékes a katonaságra, hanem azért is, mert a Tisza vizbőségi ideális gyakorlóhely. Nagyon sok nyomós ok van, hogy Szeged agilis polgármestere minden tekintélyét harcba vigye és igy a tizennegyedik utászzászlóalj Szegeden maradjon. A párisi rablóvilág áldozata. — Jouin, a nép hőse. — (Saját tudósítónktól.) Mindenki előtt ismeretes már, hogy mint lőtte agyon egy csapat köztársasági gárdista -a Páris közeiében -levő Choisy le Roi-ban az automobilos gonosztevők vezléret, Bonnot-t és társát, Dubois-1. Bonnot tudvalevően április 24-íkén, mikor /rv.y-ben agyonlőtte Jouin rendőrfőnök-helyettest, megszökött ís azóta rejtőzködött, mig vasárnapra virradó éjijei a rendőrök Choisy-ban ráakadtak. Jouinnck szerdai tragikus halála óta a párisi lapok egyre ujabb részletekét közölnek az irvy-i eseményekről. A Journal ezt irja: » A moidern városi élet közbiztosságába vetett bizalmat alaposan megingatták azok a revolverlövések, amelyek leterítették Jouin rendőrfőnököt s a közönség egész Franciaországban lázasan követeli a bűnszövetség kiirtását. Az ivryi tragédia még miindig foglalkoztatja a közönséget s a lapok ia lehető legnagyobb aprólé'kossággal tárják, föl annak miniden részletét, A tragédia lejátszódása előtt néhány órával indult el Jouin Simentov el fogására, de csak hosszú habozás után. Simentovról, akit március elsejie óta nyomoztak, tudták, liogy Bonnot, Garnier ós Carrouy bandájához tartozik. A nyomozás sokáig nem vezetett semmi eredményre, azonban a letartóztatott Dieudonné és Paul de Boué lakásán egy titkos írással szövegezett táviratot találtak, melyet Ailaisbam adták föl, ahol egy ujabb merényletet terveztek. A rendőrségnek sikerült a táviratot megfejteni ós igy Simentov búvóhelyére találni, amelyet éjjel-nappal őrizték. Simentov napokig nem áment társai találkozóhelyére és csak hosszú habozás után merte fölkeresni. Ez elég bizonyíték volt árrá nézve, hogy az automobilos zsiványoik közé tartozik. Mikor így állott a nyomozás dolga, bármelyik pereiben le lehetett volna tartóztatni Siraientovot. De Jouiin mást határozott, Abban hizott ugyanis, hogy Simentov olyan vigyázatlan talíál lenni, hogy a rendőrség uj nyomra akadhat. Simentov azonban óvatos volt. Mindig ugyanazokat az embereket látogatta meg. Jouin erre az elmúlt szerdán mégis arra .szánta magát, hogy letartóztatja. Tervét illetően ezt mondotta főnökének: -Z Először Simentovval végzek. Ha letartóztattuk, házkutatást tartunk barátainál. Reggel félhét órakor lmt rendőrbiztos ikisé-