Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-16 / 113. szám

1912 május 16. tanács ránk olvassa, hogy a falu elnéptelene­dése miatt csak a nagybirtok veri félre a ha­rangokat, anert munkáskéz hiánya fenyegeti, ]ü kell jelentenem, hogy bár a falu elnépte­lenedése a mezőgazdasági kultúra egyidejű hanyatlását jelenti, amelynek közvetve a vá­ros is kárát látja, ámde a várost ennél 'sok­kal nagyobb, közvetlen veszedelem fenyegeti a fa'lu elnéptelenedése révén. Bölcs előrelátással kell tehát a hajt meg­előznünk olykép, hogy amiikor nem gáncsos­icödunk a főváros és többi városaink nagy­arányú és örvendetes fejlődése miatt, nem feledkezünk meg a faluról sem, hanem min­den rendelkezésünkre álló eszközzel arra tö­rekszünk, hogy a falusi tartózkodást kelle­messé, vonzóvá, otthonossá tegyük, hogy a falu is ugy egészségügyi, mint kulturális ós kényelmes intézmények tekintetében a kellő arányok és anyagi erőik figyelembevételével a várossal felvehesse a versenyt. Mi okozza a falu elnéptelenedését? Az óriási különbség, amely falu és város között tényleg fennáll. Ne kezdjük itt mindjárt a munkaalkalom bő­ségével, a könnyebb kereseti viszonyokkal, inert ezzel iszemhen áll a drágább megélhetés s ez egymagában nem vonná maga után a falu elnéptelenedését, A jobb kereseti viszo­nyok mellett azonban ott vannak a kényelmi és egészségügyi intézmények, mint járda, világitás, vízvezeték, csatornázás, fürdő, tiszta lakás, kórház, ingyen gyógykezelés, az iskoláztatás és önképzés olcsósága ós lehető­sége, a legkülönbözőbb olcsó szórakozások, melyeket -megszokván, azokat nélkülözni nem tudja, odahaza pedig falujában még csak sze­rény méretben sem találja meg. A kérdés már most az, liogy miként fog­junk a cselekvéshez. Nézetem az, hogy az összes, a falu érdekeivel törődő társadalmi testületek és szövetkezetek és a kormány be­vonásával egy bizottság volna alaikitandó, a melynek feladata volna a ifalnsi jólét és az otthon ápoláisa tekintetében megindítandó mozgalom részleteit megállapítani s annak végrehajtásáról a meglévő s esetleg szükség szerint létesítendő szervek utján gondoskodni. Nem lehet kétség aziránt, hogy a törvényha­tóságoknál ez a kezdeményezésünk vissz­hangra fog találni s érdekkörünkbe von­hatják ez uton az akció célpontját, a falut. Mert az az első feladat, bogy e mozgalom körébe vonassák be falvaink nagy többsége, ha lehet, az összesség. Folytatják a tárgyalást. — Polónyi a miniszterelnöknél. — (Saját tudósitónktól.) A béke (fonala .teg­nap kettészakadt ugyan, de Lukács László talktiikiaii ügyessége nyomban összecsomózta a szálaikat. A miniszterelnöknek nem a leg­rosszabb gondolata volt, hogy a magyar politika egyik legügyesebb faktorával, Po­lónyi Gézával kell (beszélnie, ,a dolgokat megtárgyalni, hátiba uj medret áshat a ki­bontakozási akciónak. Teljes érdeklődés for­dult Lukács és Polónyi mai tanácskozása felé, amelytől a helyzet jelentős fordulatát vártáik. Polónyi Géza negyed tizenegykor érkezett bérkocsin á miniszterelnök Nagy János-utcai lakása elé. Mielőtt bement vol­na, az ujságirók megkérdezték 'tőle: — Van-'e kegyelmes urnák reményé a ki­bontakozáshoz? , ­— Van! — feitelt Polónyi és eltűnt a kapu alatt. A látogatás szokatlanul hosszú ideig, több mint harmadfél óra hosszat tartott. Polónyi tiz perccel egy óra előtt távozott a minisz­terelnök lakásáról. Egész sereg újságíró mohó kíváncsisággal várta. — Nagyon sokáig tartott a .tárgyalás — jegyezte meg valaki. DÉLMAGYARORSZ'ÁG •— Hja kérem, ilyen nagy dolognak idő kelj, — szólt Polónyi. — Ami a tárgyalás anyagát és eredményét illeti, erre nézve csak azt mondhatom, 'hogy a miniszterelnök nrral való érintkezésem olyan bizalmas ter­mészetű, hogy nem érzem magamat ifeljogo­sitottnak a részletek ismertetésére. Annyit közölhetek azonban, hogy impresszióim sze­rint folytatni fogják ia tárgyalásokat. 'Mond­hatom ezt annál inkább, mert a miniszterel­nök ur részéről a legnagyobb jóakaratot ta­pasztalom. — Van-e kibontakozási terve ekszcellen­ciádnak? — volt az ujabb kérdés. — Nekem mindig van kibontakozási ter­vem, — felelt Polónyi óriási derültség mel­lett. — Napirendre kerül-e a véderőreform? — Valószínű, de a tárgyalások nem sza­kadtak meg. Polónyi ezzel kocsiba ült és Justh Gyula lakására hajtatott. Lukács László néhány perccel később automobilon eltávozott. A Kossutlh-párt körében is volt ma némi mozgalom. Apponyi Albert gróf, aki azt a csodalatos kijelentést tette mára. hogy őt a választójog dolga nem érdekli, fölikereste Kossuth Ferencet és hosszabb ideig tanács­kozott vele. Aipponyinak azelőtt más volt a véleménye. Egyébként a Kossutb-párt hol­ratp, csütörtökön este, értekezletet tart. A RE1CHSPOST ÉS A VÉDERŐ. A keresztény,szociálisták harci orgánuma, a Reichspost, amelyet naigyrangu katonák szoktak sugalmazni, azt írja mai számában, hegy a véderőreform elnapolása súlyos vé­tek volna az állam — persze: .az összbiro­dalom — és a nép ellen s lealacsonyítaná a monarchia tekintélyét a külföld előtt. A véderőipro-vizóriumot csak olyannak tudja * elképzelni, amely magában foglalja az újonc létszáim fölemelését és a kétéves katonai szolgálattal egyértékü kedvezményeket. JUSTH "ÉS POLÓNYI. Polónyi Géza háromnegyed óra hosszat tanácskozott Justh Gyulával. Beszélgetés után együtt fogadták a Délnttagydrország munkatársát, aki megkérdezte: — A mai (tárgyailás hozott-e liétre valami közeledést a miniszterelnök és a harcoló el­lenzék között? — Erre talán Polónyi illetékesebben tud­na nyilatkozni, mint én,felelte Justh. Polónyi is begombolkozott: — Lukács László is, én is ikomlmtünikét ad­tunk ki a mai tárgyalásról. A diszkussziónk szigorúan bizalmas. A miniszterelnök részé­ről azonban a legjobb szándékot látom. Itt emiitjük meg, hogy félhivatalosan fna megcáfolták ,egy bécsi lapnak azt a hirát, mintha a miniszterelnököt a kibontakozás dolgában bármi terminus kötné. POLÓNYI BÉKÉT REMÉL.. Délután 'két óra volt, mikor' Polónyi Géza fáradtan, de jókedvvel hazaért. A Délma­gyarország fővárosi munkatársa már várt rájia Károlyi-utcai lakásán. — öt óra hosszat tárgyaltam, ki vagyok merülve, bár jól bírom még. De nem hiába jártaim. Önök tudják, mily nagy nehézségek voltak a megegyezés körül s bár nem va­gyok optimista, valószinü, hogy béke lesz. — Milyen alapon? — Kérdeztük. 5 — A miniszterelnök is, lén is, annyira le­kötöftük magunkat, hogy részletekről nem nyilatkozhatom. Mindenki tudja, hogy én csak pártközi konferencia alapján gondolom megoldhatónak a helyzetet. Máskép nincs kibontakozás. Most ,is ez volt .kiindulási pon­tom. A miniszterelnökkel való tárgyalásom során nagyon jelentős dolgok történtek, a melyekről informáltam Justh Gyulát. Gsak egy kényelmetlen dolog van, az, hogy Lu­kács László köti magát a véderőreform tár­gyalásához. És igy be fog következni az a furcsa helyzet, hogy a Ház üléstermében a legnagyobb harc folyik, odakint a folyosón pedig szép csöndben, barátságosan társal­gun'k a békéről. Lukács kommünikében je­lenti ki, hogy az ellenzék jóindulatáról meg van győződbe, én ugyanezt konstatálom a Jninisztere'lnökről, — nos, hát iáikkor mi aka­dálya lehet a megoldásnak? Ennyit mond a politika nagymestere. Mi pedig kiegészíthetjük a közeljövőről rajzolt képet azzal a beavatott helyről kapott érte­sülésünkkel, ihogy a békés kibontakozás ügye nagy lépésekben halad előre. A következő hét talán meg is hozza a mindem oldalon áhított nyugalmat. Hozzájárul bizonyára az izgalmak eltompitásáihoz az a beszéd is, a melyet Lukács László a munkapárt péntek esti értekezletén fog mond'ani a választójogi tárgyalásokról. A bandita kedvese. - Ostrom a párisi apacsok ellen. — (Saját tudósítónktól.) Bonnot, a híres párisi apacs halálával nem szűntek meg azoik a harcok,- amelyeikeit a párisi rendőrség folytat banditák ellen. Most megint valóságos os­tromot intéztek_egy ház ellen, amelyben a banditák tartózkodtak és _az ostromnak több halottja is van. A párisi rendőrség ostromáról alábbi tudó­sításunk számol be: Mikor Choisy le Roy-ban holtan került kézre Bonnot, irásai között több levelet ta­láltaik a rendőrök s ezekben sürün fordul elő ez a név: Dondon. A jelzőkből s egyéb körül­ményekből mindjárt látszott, hogy a titokza­tos nevü cinkostárs asszony. Ez volt az első nyom, amelyen a rendőrök Garnier és Valiét apac-svezéreket kutatták. A föltevés igaznak bizonyult Dondon ál­név alatt Baullement asszony, egy 26 éves, nagyon szép özvegy rejtőzködött, akiről az apacsok irigykedve beszélteik, miatta sokszor volt véres összeütközés közöttük, mig végre Garnieré lett s hozzá hü maradt. Ö rejteget­te az üldözött rablókat a ohantilly-i véres betörés után s a legleleményesebben értékesí­tette a zsákmányt. Mikor Bonnot körül na­gyon szoros lett a hurok, Dondon Szerzett neki gyarmati közlegény-egyenruhát s igy oldott kereket a banditák vezére. A levelekből kiderült, hogy Boullementné megkérdezése nélkül az automobilos rablók semmit sem tettek. Ezt az ördögi nőt haj­szolta az egész defeiktivhad már napok óta. Tegnapelőtt a nogent sur marnei prefekturá­ról telefonon jelentették a párisi rendőrfő­ökségre, hogy Dondon Nogent sur Marne­han rejtőzködik. Tegnap délután öt órakor Gouichard bűn­ügyi rendőrfőnök több tisztviselővel és sok rendőrrel kiment Nogent sur Marneba. Egyenesen az elhagyatott ház felé tartottak, mert Iközben megtudakolták, hogy a titokza­tos asszony bent van. A rendőrök meghúzódtak a község tánc­terme mögött és csaík Gouichard rendőrfő­nök közeledett az egyedül álló ház felé Fleury yendőrbiztossal és két titkosrendőrrel,

Next

/
Thumbnails
Contents