Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-12 / 110. szám

4 DEL'MAQYARORSZÁQ 1912 május 12. tudja, nem jutott-e eszébe a rejtelmes sorok írója s nem-e amerikai párbajból kifolyólag kapta a figyelmeztető sorokat. A munka, hírnév és boldogság utáni tör tetős hevében talán megfeledkezett erről s e sorok emlékezetébe hozták azt, hogy egy bizonyos idő múlva — mely lehet, hogy közel volt már, vagy talán néhány év múlva következett volna el — itt kell hagynia mindent. Első öngyilkossági kísérlete és a gyászos vég közötti időiben vájjon nem kapott-e ismét ilyen figyelmeztetést, amelyből megérthette, hogy ne keresse a hirt, dicsőséget, bóldogságot, mert mindezeknél többel, az életével tartozik valakinek, aki könyörtelen vele szemben s egyáltalában nem akar róla lemondani. Végső sorai „Senkit se okoljanak halálomért" vonatkozhattak arra, ihogy nem a családjával történt szakítás, vagy annak okozója adták kezébe a fegyvert, hanem védeni akarta ugy szegény gyászba borult hü hitvesét, mint azt a másik nőt a súlyos vádakkal szemben. Ez irányban talán nem járna eredménytelenül a megindítandó nyomozás, noha sok eredménynyel sem igen kecsegtet, A zsebében papírszeletre irt összeférhetlen természet" szavakat válóperében akarta szánalomra méltó özvegye ellen felhasználni. Bizalmas embere voltam, — már amennyire ezt lehet mondani — mert tulajdonképeni bizalmasa, kinek minden baját, bánatát és gondját elmondta volna, nem volt senki s igy, midőn családjától elszakadt, több izben fordult elő, hogy együtt vacsoráltunk s ily alkalmakkor hivatalos ügyeket ritkán tárgyaltunk, egyéb dolgokról beszélgettünk. Igy esett szó egy izben a válóperéről is s valahogy szóba került az is, hogy ha a házas felek egyikére rábizonyítható, liogy öaszéférhetlen természetű, ugy a bíróság ezt a körülményt is figyelembe veszi. Ekkor elővett egy darabka papirost, rájegyezte a két szót és zsebre tette, hogy alkalomadtán a házasságbontó okok között ezt is felhozza. Ily jegyzetek készítése szokása volt, melyeket másnap, vagy hosszabb idő múlva használt föl elintézendő dolgainál. Az egyik rejtély megvan oldva, vájjon a másikról sikerül-e a titokzatosság sötét fátyolát fellebbentem. Mihályi Ferenc. Somogyi Szilveszter dr főkapitány kezeihez s eljutott a levél. A rendőrség azonnal megiitotta a nyomozást. Ki fogják hallgatni hályi Ferencet és Takács Jánost, továbbá azoKat az irodai alkalmazottakat, akiik abban az időben Magyar Ede irodájábn alkalmazva voltak. Munkatársunk fölkereste Somogyi Szilvesztert, aki az ügyre vonatkozólag a következőket mondotta: — Nem csodálök semmit, nem váratlan a dolog. Ilyen esetekben megindulnak a névtelen ós gyanúsító levelek. Kapott a rendőrség már olyan névtelen levelet is, mely határozottan állítja, hogy Magyar Ede gyilkosság áldozata lett. Nem reagáltunk rá, hisz nem is reagálhattunk, mert az minden kétséget kizáróliag bizonyos, liogy öngyilkosság történt. A másik levél, mely amerikai párbajt említ, már hihetőbb, de szerény véleményem az, liogy ez az eset is ki van zárva. — Mindenesetre, miután hivatalból üldözendő bűncselekményről van szó, már is megindítottam az eljárást. Értesítettük a budapesti rendőrséget, mert a levél Budapestről lett keltezve. Nem hiszem, bogy lesz eredménye a nyomozásnak. Nyílt levél a szegedi kereskedőkhöz Nyilt levéllel fordulok a szegedi kereskedőkhöz az alkalmazottaik érdekében. Arra tkérem a szegedi kereskedőket, cselekedjenek az idén kivétel nélkül valamennyien ugy, mint a főváros kereskedői és június (Jlséjétől aügusztus hMzúiiywkg zárják be az iizletri\két <Ute Rőt ómkor. A kereskedelmi alkalmazottaknak bizonyos, bogy nincsen rózsás életük. Kora reggeltől késő estig dolgoznak az üzletben és •nagyon kévésnek juit az esztendőben egykét naipi szabadságidő. Már csak ezért is megérdemlik, hogy a nyári hónapokban, a miikor úgyis megcsappan az üzletek forgalma, amikor este hat óra után úgyszólván a% lépi át vevő az üzlet küszöbét, korábban szabaduljanak meg a munkától, imint máskor és nyerjenek egy-két szabad órát, amelyet szórakozásukra használhatnak föl. 'Hiszen Budapesten vasárnap egész nap zárva vannak az üzleteik, ott nyáron minden kereskedő bét órakor zár és tavaly Szegeden majdnem kivétel nélkül megtették a kereskedők az alkalmazottaik érdekében, hogy hét óra után nem tartották őket az üzletben. Kérem a kereskedőiket: irja alá mindegyikük a hét órai záráshoz való hozzájárulását. Mért kell hangsúlyoznom, hogy mindenki irja alá, mert ellenkező esetben fiaskóval végződnék a minden szempontból nemes és humánus akció. Lássa be minden kereskedő ember azt, amit Szeged intelligens és érezni tudó Kereskedői már belátnak: hogy a hét órai zárás nem okoz senkinek kárt, ellenben áldozat nélkül a kereskedők humanizmusából néhány órai szabad órát szerez a nagyon sokat dolgozó és pihenést érdemlő kereskedelmi alkalmazottaiknak! ABONYI MIHÁLY, a Holízer és Abonyi cég tulajdonosa, a Szegedi Kereskedő Ifjak Egy esiikf. ének alelnöke. Mi a kópia ? — Nyílt levél egy «müértőnek». — Uram, ön levelében rosszalólag nyilatkozott eljárásomat Illetőleg; mivel ugyanazon témát ismételten megfestettem egy, a természet előtt készült tanulmány után, — ön ezt kópiának nevezte. Ez állítás vizsgálásánál először a kópia fogalmát határozzuk meg, másodszor a még általam nem hallott meghatározás létezését; amennyiben egy művész az önmaga müvéről festett kép kópia-e? Első kérdés: Mi a kópiái A legprimitívebb felelet erre: Ha valaki egy más valakinek a müvét leutánozza, lemásolja. Mellékesen megjegyzem, bogy a kópia értéke az eredetivel egyenlő volna, ba legtökéletesebben le lehetne utánozni. Igy azonban végtelenül csekély, mert jó kópia nem létezik. Egy igazán zseniális művész, aki fölfogja a remekmű kvalitását (ha valami kényszer folytán másolnia kell) nem bírja pontosan utána csinálni; teremtő ereje feltétlenül is megváltoztat egyet-mást. A reproduktive tehetség pedig nem bir behatolni a remekmű mélységeibe, felületes képet ad csak. az eredetiről. A kópiáról több beszélni valónk nem igen van, áttérhetünk a tulajdonképeni kérdéses pontra: Kópia-e, ha egy művész ismételten megfesti egy munkáját? A kérdés annyira szokatlan, liogy az ember nem bir rögtön feleletet adni, mivel a kópiát eddig esak a föntebb leirt módon tudta. Egy perccel későibb azonban eszembe ötlik Munkácsy Siralomháza, amit megrendelésre másodszor festett. Azután Parisban Duran Eveinél látott Claude Monet busz darab képe, aimi mind ugyanazon diszkutat, a benne levő vizihomokkal ábrázolt. Egy-egy hangulat 2-, 3-, 4-szer megfestve ugyanazon rajzzal Holóssi, ez a nagy magyar untivész, aki „Rákóczi indulóján" élete végóig el fog piSz_ imogni, folyton gyötörve, próbálgatva ugyanazt a témát. Kétségkívül akkor ez mind kópia. Pedig ezek miind különálló müvek. Hogy ezeket megértsük, mindenekelőtt el kell fogadnunk, hogy a remekmű megszüntetése nem egy esetleg már elfogadott sablon szerint történik. Hanem amennyire különbözők az alkotó egyének és ezek bonyodalmas körülményei (ezt a két szót egyén és körülmények jól jegyezzük meg, mert egyenlő fontosságú .mind -a kettő. E kettő sikeres vagysikertelen kombinációja jelent mindent) anynyira különbözők azok az eshetőségek, amelyek végibe mennek a remekmű létrejöttét megelőzőleg. Tehát az egyén sajátos lelki fejlődése és körülményei alakítanak ki minden jelenséget. Ezer és ezer szeszélyesnek látszó mozzanat az, ami az egyén ós körülmények segitő vagy gátló küzködéseikben kialakulnak. Szent titkok ezek, aimik nem a nyilvánosságra valók. Részben, ímert osa'k egy kevés hányada fi xiir ózható le, ami csak arra jó, hogy a kutató, a megérteni akaró iszemet még jobban tévútra vezesse; részben pedig imivei a remekmű élvezésénél zavarólag hatna. Mit törődöm én azzal, hogy Beethoven hogyan komponálta remekműveit, vagy Petőfi hogy irta verseit, vagy a Miiéi Vénusz készitési körülményei hogy folytak le. Fontos csak az elébem adott művészi munka értéke vagy ellenkezője. Ha a mii rossz, az készülhetett akármiféle — esetleg a bírálónak imponáló — módon. Viszont: ha jó, ha örökbecsű, mindegy, hogyan készült. A mii készitési módját, a lehető legnagyobb érték elérésére, mindig a művész öntudata határozza meg. Ilyenek például Károlyi, Kemstock s általában minden művésznek saját elvei. Amint emiitettem, ezek az elve'k, a művész egyéniségei szerint különbözők. Soha nem sablonosak. És az egyén fejlődésével esetleg nagy változásoknak van kitéve. A legnagyobb szabadság van itt az elvek változtatására. A miivek készitési módja tehát bizonyos elve'k, tapasztalati eredmények elhatározásai szerint történik. Ez teljesen az egyén látszólagos tetszésétől függ. De csak látszólagosan. Tulaj donképen pedig a legkövetkezetesebb törvények szerint kell cselekednie. Hollósinak például véres verejtékkel kell küzködni alkotás közben, mivel teremtő erejét holmi professzoros'kodással fecsérli el. Öt az aíbc-nek ez az örökös hangoztatása lennmaraszfalja a magasabb művészi régiókból, továbbá, elvonja saját munkájától. Nincs meg a gyakorlata, a kifejezési gyakorlata, amely lehetővé teszi a hangulat kellő pillanatait megragadni. Jól tuldják ezt a franciák, erre törekszenek ők. Övék is a legnagyobb eredmény. A folytonos imu'nka, ez szükséges a legmagasabb kifejlődéshez. Hollósi pedig nem töltötte az életét folytonos munkában és nem szerezte meg a kifejezési készültségét. Munkája közben folyton kutat azok után az elvek után, amilk szerint meg kellene csinálni a témát. Menetnél azonban ez az eset nem áll fönn. Ö már látja maga előtt kifejezve és megkapja rögtön. De ha az ő, nevezzük intelliglibitis harmonikus érzésével nem megfelelő a momentáni hangulata, (ímert a készülő müt mindig ez uralja), akkor három-négyszer, vagy többszöri próba után kapja meg. A .másik magyarázata pedig az, bogy a miivész a magában rejlő legtökéletesebb fokú harmóniát soha ki nem fejezheti. Az ideál felé osalk törekedni lehet. Ezékből következtetve el kell fogadnunk, hogy a művész ha ugyanazt a témát többször festi, ez mindig a tökély felé való törekvés céljából történik. E legutóbbi állítás megdönti azt a föltevést, hogy a művész önmüvéről kópiát adhat. A munkára indító ok, — jöhet kívülről