Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-12 / 110. szám

1912 lf(. évfolyam, 110. szám Csütörtök, május 9 DELMAGYARORSZAG ggzponti szerkesztősig és kiadóhivatal Szeged, ,-3 Rorona-ntca 15. szim t=i gníipesti szerkesztősig is kiadóhivatal IV., c3 Városház-utca 3. szám czn ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEM égisz ivre . fi 24'— félévre ... II 12*negyedívre . fi 6'— egy hónapra fi 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: égisz évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELBFON-SZAM: Szerhesztőseg 305 Iv.adóh.vstal 834 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg lelefon-száma 128-12 Döntő napok. Szombaton diélelőtt tiz órától tizenkettőig tartott az a tanácskozás, melyen Lukács László miniszterelnök és Justh Gyula, a függetlenségi párt vezére, az egész politikai világ nagy érdeklődése mellett a békés kibontakozás alapját igyekezték megtalálni. A tanácskozás a miniszterelnök kérésére Lukács Nag}' Jánosutcai lakásán volt, ahol már tiz óra előtt megjelentek Némethy Károly belügyminisztériumi államtitkár és Vargha Gyula, a statisztikai hivatal igazgatója. Tizenkét óra elmúlt, mikor Justh Gyula kijött a miniszterelnök dolgozószobájából. Justh igy nyilatkozott a tárgyalásról: — A tárgyalásokat elkezdtük és hétfőn, ha a miniszterelnök Bécsből visszatér, folytatjuk. Lehet, hogy a tárgyalások még a keddi napra is elnyúlnak. Döntés nem történt, addig, mig a tárgyalásokat be nem fejezzük. Amig a tárgyalások folynak, addig a választójogi tervezet nem kerülhet nyilvánosságra. A miniszterelnök Írásban is átadta nekem tervezetét és én azt ad referendum vettem, hétfőn és valószinüleg kedden is folytatjuk a tárgyalásokat, melyeknek eredményét azután a párt elé viszem. íme, ezeket Justh Gyula mondotta. Nekünk most még nem lehet hivatásunk, hogy e pillanatban, időnek előtte, a munkálat tartalmáról a nyilvánosság előtt beszámoljunk. Ugy illik az, hogy mindenekelőtt a pártok vezetői értesüljenek a tervezetről, közvetlenül a miniszterelnök előadásából. Annyit azonban talán indiszkréció nélkül megállapíthatunk, hogy a kormányelnök ezúttal sem lépett elő egy teljesen kész törvényjavaslattal. Az utosó napok munkája arra szorítkozott, hogy a reform alapvető elveit konkrét formában ftkszirozzák a megbízható statisztikai adatokkal megalapozzák. Ebből pedig az következik, hogy a következő napok tárgyalásainak az lesz a célja, hogy a vezető politikusok azokra az alapelvekre nézve megállapodjanak, amelyek alapján azután a részletes és komplett törvényjavaslat kidolgozandó lesz. Konkrét eredményt a mai látogatástól még nem iiozhatott. Megfontolás tárgyává kell tenni a munkálatot annak, aki azt átveszi, amint igen komoly megfontolás tárgyává tette az is, aki .elkészítette. Justh Gyula, igen természetesen, a maga párthíveivel is meg fogja vitatni a rendelkezésére bocsátott anyagot, mielőtt a párt állásfoglalását a kormányelnökkel közölné. Ismételten hangsúlyozzuk, épen a Lukács László nevezetes látogatásának pillanatában, hogy a választási reform csak kompromisszumnak lehet az eredménye. Arra a Justh Gyula vezetése alatt álló párt nem számithat, hogy az ö szélső radikális választójogi programját a maga teljes nyerseségében az ország törvényei sorába beiktassák. Elsősorban és azért nem, mivel egy harmincnyolc tagu párt sehol a világon egy egész parlamentre — kisebbségre és többségre egyaránt — a maga programját rá nem oktrojálhatja. Másodsorban pedig azért nem, mert a többség nem kevésbé önérzetes férfiakból áll, kiknek szintén megvan a maguk választójogi programjuk, amelyet föláldozni annál kevésbé hajlandók, mivel az ő numerikus túlsúlyúk egy ilyen kapitulációt példátlan színben tüntetne fel az egész világ előtt. Ezenfelül kétségtelen, hogy azok a politikai csoportok, amelyek a választójog kérdésében az abszolút doktriner álláspontot hirdtetik, magük sem gondoltak arra — még pedig kezdettől fogva nem gondoltak arra, — hogy ez a teoretikus általánosság a gyakorlatban tényleg meg is valósuljon. Aminthogy mindennemű politikai doktrina, mióta a világ áll, kénytelen volt engedni a maga teoretikus merevségéből A méhkirálynö násza. Irta Bérezik Árpád. i — Tizenkét év prolva! — Miért ne? Kovács -Bertiékndk husz éves házasság után született (egy gyermekük . . . — S a férj? ... — Büszke, uiésés büszke. Duzzadó öru érzettel Iverőíénylik végig az utcákon. Éjjelenkint fölöslegessé teszi az -utcai világi. tást. Ebben <a percben Gara-nházyék .bevonultak a tériembe ... A büszkét apa, a boldog anyával! . . . < A társaság egy része bndgezett, amelyik nem ,volt elfoglalva, .az érkezők köré gyülekezett. Először jelenték meg társaságban •a nagy esemény óta; — lMostimár (boldog yagy, Irén, ugy-e? — De mennyire! Neon is kívánok már sefmtai mást ebben az életben, csakhogy a jó isten- .megtartsál ... és hogy gyarapodjék ... , > Könnyek csillogtak a szemében ... . •—.Hiszen olyan édes . . . olyan aranyos, és okos! . . . Dei még .milyen! . . . -Hathónapos csa-k és máris ... z S la!hogy Irén tovább haladt . . . mintha az elégedettség fénysávolya húzódott voKna utána. j Egy sarcktan suttogtak: — .Milyen elégedett! . . . j — Pedig már közel álltak a váláshoz. — Ha ez a -gyerek ideijében meg nemi születik ... — Ugy tvan, iugy! Az asszony .minden* képen gyereket akart ... . Kinyitották az éttermet s a vendégek a remek buffet körül tolongtak. Csörögtek a kések, villák, la tányérok ... A nők kisasz-, tálkákhoz telepedtek le, a férjék és fiatalok hordták nekik a kaviárt, (hálakat, sonkát. Inasok hűsítőikkel és pezsgős poharakkal cikáztak fel-alá. Egy barna fiatalember megy el az 'asz tálka mellett, melynél Irén két barátnőjével ül. A fiatalember köszön .Irén fagyosán bic_ centi imeg ,a fejét. A fiatalember tovább megy. — Ti haragban vagytok Kalmárral? — kérdezte az egyik barátnő Irént. — Legkevésbé sem. — Mert hát oly'an hűvösen köszöntétek egymásnak. Irén tiltakozik . . . Diehogy is köszönték egymásnak hűvösen . . . Az egyik asztdltárs épen beleszólna, de a másik elkapja a gondo'látájt. — Csodálnám is . . . hiszen Kalmár Aladár nek'ték egy igen nagy -szolgálatot teljesített ... Irén meg van lepetve. — Miféle szolgálatot? — Hát lefestett ... Es pedig remekül festett le. . . Irén hely'benha-gyt'a. — Az bizonyos . . . Mondják, nagyon jól vagyok eltalálva . . . A két barátnő jobbról is, balról is támogatja ezt a véleményt. Jobbról ezt hallja Jrén: — Kalmár Aladár -kitűnő művész . . . Az ő ecsetje ... / — Ugy tvan, az ő ecsetje, — hallatszik, balról. Jobbról folytatják: — Páratlan ecset . . . Es ő téged pompásan talált el, kedves Irén . . . Élethűen . . Bálról kiegészitik: — Az ám, élethiven. Jobbról folytatják: — Milyen képmás . . . Minden asszony boldog lelhetne, >h!a Kalmár Aladár ecsetje ilyen képírással örökíti meg. írére hirtelen megpillantotta egy unokahügát s ahoz mént . . . A két barátnő közt diplomáciai mosolyváltás fejezte be 'a jelenetet . . . A háziasszony tartóztatni akarta még Kalmár Aladárt, akink azonban okvetlenül b'aza kellett mennie, mert nem jól érezte magát ... — Csa-k feküdjék le mindjárt, kedves Aladár, — biztatta 'a háziasszony. Kalmár meg ís igérte . . . de nem feküdt le . . . sőt haza sem ment, hanem nekivágott az utcáknak ... és imeg sem állt á Dun'a partjáig, hol a korzót fel-alá rótta . .. közbe-közbe megállva . . . mikor egy-egy villamos arra száguldott . . . S azután újra nekifogott izgatottan a járkálásnak . . . Hogyis ne lett volna 'izgatott, mikor az az asszony, akiit ő -lelkéből szeretett,— olyan elutasitölag fogadta — megint? . . . Mint azóta mindig . . . Hát elfeléutette a multat, a bűbájosat, a kéjest, a mámorost)? Attól fog-