Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-10 / 108. szám

DELMAQY AI? ORSZÁGI 1912 május 10. ARCKÉPEK/) i. „ ÚJLAKI ANTAL, — a testvir, kitűnő jelenvoltunk, szabadkőműves, tagja a „Loyöla Ignác" szimbolikus asztaltársaságnak. Csak véletlenen mult, hogy nem lett udvari tanácsos. A sajtó már jelezte is a kinevezésit és Újlaki testvir már direkt két kilót hizotit a hir örömére, melynek hatása alatt merő véletlenségből nem 2 krajcárt, hanem négy fillért hagyott a pincérnek az uzsonnakávés csésze alján, ami nagy dolog mert Újlaki testvir szegény ember, nagyon szegény emíber, éhezik a családja. Csupán csak sajnálatos véletlenen mult, hogy az udvari tanácsosi kinevezést a király nem irta alá, mert elfelejtették fölterjeszteni. Ezen az igazán jelentéktelen félreértésen mult, hogy Újlaki testvir nem lett „méltóságos ur", pedig hogy szeretett volna! Nem azért, mintha cim- vagy rangkórság gyötörné, mert ő nagyon leereszkedő, nagyon szerény, sőt nagyon alázatos ember, aki még az utolsó szedőgyerekre is ugy tekint, mint az ő .feltevőjére és méltán, mert hiszen ő is az volt valaha és még mindig igazán nagyon szegény ember, — éhezik a családja — a saját bevallása szerint. És ez nem is csoda a mai drága világban. Mint a Szegedi Friss Újság felelős szerkesztője'és társtulajdonosa alig keresi meg a betevő évi 30,000 koronáját és férfikora delén, amikor a gyermekei már ovodáha járnak és a gondos családapának arra kell gondolni, hogy azok mielőbb bekövetkező férjhezmenésekor egy kis hozományt, meg staíTirungot is kell adni velük; — alig van a jó Újlaki testvirnek a Csongrádiban rongyos százezer koronája. Igazán a legjobb ember a világon és a legnagyobb demokrata Szegeden és Szerbkereszturon, — ahol kis hü ja, hogy képviselőnek ,is nem jelölték. Nem bánt Újlaki testvir senkit e világon, inkább másokat ugrat be: — üssed te testvér, mert ón nem merem, én szegény ember vagyok, éhezik a családom, nem lehet tudni, hátha visszaütnek. Mint ujságiró, szintén övé a pálma, mint riporter — a legnagyobb lángelme, aki előtt .megnyílik minden ajtó ós aki minden titkot kifürkész, mert a testvir ilyenkor mint koldus szerepel és éhező családjára való hivatkozással hirt könyörög, csak öt sort — az irgalmas szivektől. Ilyenkor direkt rongyos cipőt és ruhát ölt magára, a kalapját kezében tartva, szemeit ég felé emelve, oly méghatóan könyörög a Juci szobaleánynak, mig az beereszti a nagyságához „interjút" csinálni. Mint kolléga, nemes szavü, önzetlen. Nem hordja magasan az orrát, de sőt nagyon kollégiális. Még az utolsó sakállal is szóba elegyedik és egyáltalán nein büszke, sőt annyira szerény, hogy szivesen elfogad egy kis szenzác'ót, vagy egy kis hirt, ami van, mert szegény ember a test Gr, éhezik a családja... Pedig a testvér „nagyhatalom" a nyilvánossága erejénél fogva, olyan nagy hatalom, hogy jó Szalma Istvánt hamarabb ítélte halálra, mint maga a király és amikor őfelsége, megkésve fölösleges funkciót végzett és szintén döntött a Szalma testvir ügyében, csak nem tudott jobban ítélni, mint Újlaki testvir. Aztán történt, hogy legutóbb a Délirnagyarországot drága kollégáink él akarták temetni, amikor azok a „csuif, gonosz" szegedi lapok minden rágalmat ránk szórtak, a testvir, az neon szólt semmit, ő dicséretes kivételt képezett, ő nem bántott bennünket, mert ő egy megértő, jó lélek, aki ismeri á sajtó feladatát ós nem avatkozik mások üzleti ügyeibe, de engedi, sőt elősegíti, hogy mások tegyék azt helyette ós amikor a testvér igazi testvéri nyugalommal csak .annyit tesz, hogy megrak arja a bal fülét a jobb kezével, mert a testvir jó ember szegény ember és a Loyola Ignác szimbolikus asztaltársaság tagja, *) E rovatban érdemes (?) szegedi emberek fotográfiáit mutatjuk be.