Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-10 / 108. szám

1912 május 12 fehér mázzal, írnom, rokokó felé hajló ciráma is kitűnőéin teljesitik, jól fűtenek, belenyugszanak, hogy fahasábok helyett szenet dohálnak a gyomraikba. Mindenesetre kár lenne, ha belepusztulnának a szorgos munkába. A nagy miniszteri lakással egy emeleten vannak elhelyezve a miniszteri szállások. Háló-, fogadó- és dolgozó-szobáik a Bécsbe ránduló magyar miniszterek számára, uj bútorral, amely izlásbeu és értékben a régit meg se közelíti. Az emeletnek van még egy része, amely már a nagy közönség előtt is ismeretesebb: az, amely a delegáció céljaira szolgál. A miniszteri lakásból közvetlenül át lehet jutni ide. Egy szép kisebb ülésterem és a plenáris ülések számára egy nagyobb, a mely szüik, kopott, magán viseli különböző átalakítások nyomait. A budapesti uj országház megfelelő részével összehasonlítva, lehetetlenül kicsiny és szűk szobák álllanak az egész magyar delegáció rendelkezésére. Itt mindenesetre megérti az ember, miért végeznek Bécsben oly gyorsan, simán a közösügyes költségekkel. Szónokolni, vitatkozni itt nem lehet, csupán beszélgetni. A Magyar Ház látogatóinak előzékeny kalauza, Magurányi igazgató megmutatja még ázt is, hogy a sok ódonilevegőjü terem mellett pompás, modern — fürdőszobákról sem feledkeztek meg és ezzel véget is ér a körút. Az elhagyatott folyosókon visszhangzik minden lépés, az egész ház inkább egy kihalt, muzeuiuiszerii kis palotának látszik most, a melyre csak a Baedeker hivja fel az utazók ügyeimét. Idővel nyilván az is lesz. A delegációk számára kevés, a hivatalnak sok, meg nem tartani azonban kár volna ós kár volna, ha bútorai, emlékei teljesen elpusztulnának. Homlokán ti nagy, kőbefiaragott magyar címerrel, ha nem több, mindenesetre érdekes és kedves emlék ez a ház, amelyet meg kellene tartani igy, emléknek, nehogy egyszer eszébe jusson valakinek leromboltatni, elpusztítani öreg köveit. Választójog és véderő. — Az uj választójogi tervezet. — (Saját tudósitónktól.) Lázas munka folyik most a belügyminisztériumban, ahol Némethy Károly államtitkár vezetésével a béke müvét készilik elő s olyan választójogi tervezetet készitenek, mellyel az ellenzék követeléseit akarják kielégíteni. Lukács László érzi, ihogy egész sorsa függ attól, milyen fogadtatásra talál választójoga az ellenzéknél s maga is intenzív módon belefolyik a minisztérium munkájába. Ugy értesülünk, hogy Lukács uj tervezete csakugyan nevezetes lépés lesz a dempkratikiis joéok érvényesítése felé. Legfontosabb momentuma, hogy körülbelül befejezettnek tekinthető, ihogy az uj választójog egészen elejti a cenzust. A mostani cenzusos választók joga megmarad, die uj szavazati jogot többet nem a cenzus alapján szereznek a magyar választók, ugy hogy a cenzusos jogosultsággal rendelkezőkkel együtt idővel teljesen megszűnik a vagyoni előjogon alapuló választói jog. A vá.asztok számát egymillió kétszázezer fővel akarja szaporítani a kormány, de fenn akarja tartam a knr/lálfc véUtsziójogot is. Lukács László semmi 'körülmenyek közt nem akarja nyomban az egész országban megvalósítani az általános és egyenlő választói jogot, a titkos szdx\aztást pedig legfölebb negyven-ötven városi kerületre', tervezi. A szociáldemokrata párt és a függetlenségi Párt felfogása a béke lehetőségének megítélése dolgában teljesen megegyezik. íA kortuány és az ellenzék közt a jövő hét első napjai előtt nem lesz tanácskozás. DÉLMAGYARORSZÁG Igy tehát néhány napra parlamentből és klubokból áthelyeződött a nagypolitika a belügyminisztérium szürke, ósdi budai épületébe, ahol Lukács László utasitásai szerint csoportosítják az adatokat és nagyon természetes, hogy az ujabb konkrét tervezet jelentős lépés lesz a népjogok szélesebb kiterjesztése leié. A függetlenségi párt még nem fogadta el a íokozatossági elméletet. Egy-két napig várni kell tehát az érdeklődéssel, amely a miniszterelnököt tárgyalásainak utján kiséri. Talán csak szombation lehet abban a helyzetiben Lukács minisztereinek, hogy Justh Gyulával érintkezésbe lépjen. A választójogról — és semmi egyébről — hamarosan megkezdődik a nagy, korszakos diskusszió. Lukács iászló természetesen föltétlenül ragaszkodik a véderőreformhoz, a provizóriumról tudni sem akar, a priusz-követelést pedig elutasítja. A Justh-párt tudvalevőleg semmi más fontos törvényjavaslatot nem hajlandó tárgyalni a választójog előtt. Itt tehát az a nehéz szerep vár Lukácsra, hogy^ a függetlenségieket ettől az állásponttól eltérítse. Ezzel kapcsolatban aztán újra fölmerül a garancia kérdése. Illetékes helyen fölmerült az a terv, hogy a véderőreform életbeléptetését lehetne junktiimba hözni a választójoggal. Más szóval: a hadsereg csak ugy jut hozzá a megszavazott létszámon éléshez és a költségekihez, iha bizonyos időpontban kész lesz a választójogi törvény. Igy \éderőreform és választójog egy időben lépne életbe. Hogy ez a számitás beváljon, ahoz szükség volna a véderőjavaslatoknak gyors elintézésére. Még a nyáron végezni kellene velük, legkésőbb őszszel, hogy mielőbb királyi szentesítés alá kerüljenek. Ez a kormány terminusa. A rendeis ujonejaMék megszavazásáról azonban korábban kell gondoskodni, mert a hadsereg és a honvédség vezetői3 nem várhatnak ősznél tovább. Ebben az ügyben kereste föl Hazai Samu honvédelmi miniszter a közős hadügyiminisztert. A rendes újoncozás ép ugy a választójogi békétől függ, mint az egész véderőreform. Amig Lukács László uj választójogi tervezete megszületik és a tárgyalás tart, a politika meglepetést nem igér. Csak a tárgya'ásek befejezése után kaphatunk tiszta képet. A választójogi kibontakozásról Justh Gyula a következőket mondotta: — Természetes, hogy a választójogi reformot csak a nemzeti egység megóvásával lehet megcsinálni, őrültség volna máskép gondolni, de őrültség azt mondani, hogy a mai választójog megvédi a magyar szupremáciát. Hiszen most 114 kerületben dominálnak a nemzetiségiek; ahogy mi tervezzük, csak nyolcvan kerület lenne olyan, ahol túlsúlyban vannak. Itt állunk a hires nemzetiségi vésze delemmel Az emberek felkapják a jelszavakat és szajkó módjára adják tovább. Humbug a felélem! Én tizenöt éve foglalkozom a választójogi kérdéssel s aki ismer, tudja, hogy egyedül a magyarság megerősitésére követelem a népreformot. Ebben a tekintetben tehát igazán nincs nézeteltérés a kormány és Justh álláspontja között. A Budapesti Napló munkatársa be1T szélgetést folytatott két előkelő, jól informált munkapárti politikussal, akik a helyzetet most már igen optimisztikusan itéli'k meg s szerintük a kormány és az ellenzék közt föníorgó differenciák oly szük térre szorultak, hogy lehetetlen, miszerint a békés kibontakozás meghiúsuljon. Mivel Lukács miniszterelnök nem óhajtja, hogy a Ház 8 napnál hosszabb ideig legyen elnapolva és mivel a pártközi konferenciákat ez időn belül befejezni nincs remény, a miniszterelnök azt kívánja, hogy a Ház 8 nap után folytassa üléseit,.amelyeken apróbb javaslatokat intéznének el. Kavarodás Magyar Ede holtteste körül. (Saját tudósitónktól.) Amint a nagy alkotó művész, Magyar Ede kilépett az életből, halott tett, megindult a mende-mondának az a kis golyóbisa, mely addig nem áll meg, mig hatalmas lavinává nem nő. Kombinációtkombinációra halmoznak és ami még ma csak a mese jellegével birt, holnap már, mint faktum szerepel és uj áldozatokat követel. Piacra kerül a művész legintimebb dolga, szerelme szerelmének minden mozzanata és sárral, piszokkal dobálja be a közvélemény azt, ami a művész előtt szent volt. Müveiről, maradandó alkotásairól keveset beszélnek, de botrányt provokálnak magánéletéből. 5 Megindult a botrány-lavina és ha már pusztító onkán dühöng a szent művész emléke körül, enyhítsünk rajta az igazság fegyverével. Misztikum veszi körül Magyar Ede haláilát. Nem volt szemtanuja az öngyilkosságnak, nem, is tudja senki annak részleteit, csak egy szomorú asszony, akit a Délmagyarország munkatársa az igazság érdekében felelőségre is vont. Ott mesélte el az asszony a szomorú történetet, ahol a tragédia megtörtént. Hinnünk kell ennek az aszszonynak, mert ő volt az egyedüli szemtanú és annak idején Magyar Ede is hitt neki. De hinnünk kell annak a másik asszonynak is, aki felesége volt a művésznek, aki anyja Magyar Ede gyermekének. Az igazsághoz csak ugy lehet közel férkőzni, ha a- vélemények mellé az ellenvéleményeket is odaállítjuk. Magát az igazságot neim lehet megvilágítani, csa'k megközelíteni. Erkölcsi kötelességünknek tartjuk anynyira, amennyire módunkban van, belevilágítani az igazságba1. Nem vádolunk senkit, nem védünk senkit, csak a puszta igazságot irjuk meg. Munkatársunk beszélt az érdekelt személyekkel, akikről fel kell tételeznünk, 'hogy tekintettel a halott dicsőséges emlékére, az igazságot mondották el. Igy azután mégis közelférkőzhetün'k az igazsághoz. Sok a misztikum ós megmagyarázhatatlan az öngyilkosságban, de még több rejtélyes eset történt az öngyilkosság után. Legnagyobb a bonyodalom Magyar Ede készpénze körül. A rokonok szerint Magyar Edénél háromszázezerhatszáz korona készpénznek kellett lenni, ezzel szemben az ügyeletes rendőrtisztviselő csak harminc koronát talált. Kizárt dolog azonban, — a rokonok szerint — hogy Magyar Edénél csak ennyi készpénz lett volna. Két irodaalkalmazottja tud-