Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-01 / 101. szám

2 DELMAGYARORSZ 1912 május 1." állapítjuk, hogy Lukács László irányeszmeit. alapgonáolatait mináenki helyesnek itcli, mináenki elfogaája. Ha peáig egyszer a vezéreszmékre és a bázisra nézve a felfogások egyezők, nem látszik hiúnak a reménykedés, hogy a kompromisszum a részletekre nézve is létrejön. A kormányban mindenesetre meg van a teljes liberalitás arra nézve, hogy minden eszmét ós javaslatot fontolóra vesz, ha azok az alapelveket nem érintik s azokkal ellentétben nem állanak. A miniszterelnök a kormány létalapját és létjogosultságát abban a törekvésében jelölte meg, hogy ,a parlament munkaképességét helyreállítsa. Meg akarja szüntetni azt a bizalmatlanságot, mely a választójog megalkotására vonatkozólag eddig a kormánynyal szemben fennállott. Tényekkel kivánja igazolni, hogy kész a választójogi reformot haladéktalanul munkába venni s ,azt oly időben letárgyaltaim, hogy a legközelebbi választások már annak alapján legyenek kiírhatók. Kormány, többség és ellenzék ilyenképen ezen a fontos ponton is találkoznak. A miniszterelnök programbeszédének olyan jelentékeny részét foglalta le a választóreform problémája, hogy az egyéb tervezett törvényalkotások sorozatát szinte csak szárazon elősorolta. Igy azonban a hatás talán még erősebb volt. Mert a miniszterelnök egymásután sorolta föl az egyes reformterveket, melyek kívánatosak, fontosak és amelyek mindenképen megújhodást hoznak erre a nagyon agyonsanyargatott országra, erre a magyar parlamentre. Mert az országnak s a nemzetnek legfőbb óhaja a munkaképességét visszanyert képviselőház! Az eddig is eléggé ismert nagy országos érdeken felül ujabb nagy ok arra, hogy e cél elkiidlem. Rendbe hozom azokat. 'Ez természetes. Ezentúl közös tárcáink lesz. Hiszen, együtt lakunk s együtt -megyünk szin,házba, látogatóba.'fia két ember szereti egymást, nem válik el egymástól. És minthogy kettőnk közül én vagyolk a gazdag, .én fizetek. Az én .inasojm szolgálja ki ebédnél s az éri soffőröm viszi a városba. A többivél ne törődjék. yan pénzem s minden rendben fog menni. Én .annyit fogok ímagának adni, amennyi áz éttermekben szükséges a számlák fizetésére. Ez elég. És így nagyon boldog lehelt, Lionel „ . . — De . . . — — Igen, nagyon boldog. Nos, mit felellhetett volna a szegény Lionel? Hozzá kell tennünk, (hogy az ő felesége, Maud széles .vállú, nagy asszony, hogy parancsoló tekintetét nehéz elviselni s hogy minden franciát gyűlöl, mint egy jelentéktelen és frivol nemzet fiait. . Egy napon, mikor a vincennesi donjoht nézték meg együtt,, — mert M'aud mindent látni kívánt — trombitaharsogást hallották: a katonák tartottak épen gyakorlatot. — íme, — magyarázta Lionel — itt van laz ébredés ... az ebéd . . . á zásziókitüVzés ... a váltás,. . . a1 lefuvás .» . — És a ifutás? A [futásra nincs külön dallamuk? — tudakolta Maud. Lionelnek dühbe kellett vollna jönni, ugy-e bán- s kikérni magának az ebihez hasonló él-, ceket hazája fiairól? De . ... De .Lionel tökéletes nagyvilági férfiik sohase fogja magát kellemetlen túlzásokra ragadtatni ... érésére mindenki lelkiismerete szerint és tőle telhetőleg törekedjék. A képviselőház a miniszterelnök hatalmas ekszpozéja után elnapolta tanácskozásait. A legközelebbi néhány nap alatt a delegáció fog megszavazni provizóriumot a közösügyek költségeiről. Azután meg fog indulni a diszkusszió a miniszterelnök program-nyilatkozatáról. A pénzügyi v/áiság okai és veszélyei. Irta Kuns József, Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés alelnöke. A középeurópai pénzvilág két vezető íérfia, akik magas Őráílálsból tekintik át a gazdasági életet, néhány héttel ezelőtt bizalmas 'figyelmeztetést intéztek a (bankok igazgatók hoz. A bizalmas intések nyilvánosságra kerültek és riasztó hatást idéztek elő. Az első •vészkiáltálst Havenstein, a német birodalom •jegybankjának vezérigazgatója hallatta. És ennek az intelemnek nyomban utána 'visszhangot adott Pranger udvari tanácsos, az Osztrák-imagyar jegybank vezértitkáta. Két év óta azt látjuk, hogy rekordtermések dacára az elsőrendű szükségleti cikkek, az élelmiszerek, a lakások egyre drágulnak. A bajt eleinte nem jis ismertük fel. Játszottunk a magas árakkal. Az üzletvilág csak a spekulációba való ösztönt .merítette belőlük. A tiltó vámok oltalma .alatt erősbödtek az ipari kartelek, nagyarányú terjeszkedésre buzdultak a gyárosok. És a rohamosan fejlodlp gazdasági élet a kis ós nagy bankokat arra biztatta, (hogy 'évrőlévre öt milliókkal és hiusz milliókkal emeljék a tőkéjüket. , Röhamosan emelkedett a földbirtok értéke és az iparvállalatok részvényéinek az árfolyama. A tőzsdére csak .ugy özönlött a mágnások és a kisemberek pénze, mert ott állandóan uralkodott a hausseláz és akik a legvakmerőbbein játszottak, néhány hét alatt százezreket, milliókat 'nyertek. Azzal vajmi köveset gondoltak, hogy a földbirtok hozadéka arányban áll-e a befektetések összegével, hogy a kockázatokkal dolgozó iparvállalatok árfolyama megfelel-e az ipartelepek belső, állandó értékének? A külső látszat ugy festett, hogy az ország duzzad a jóléttől. A mu.lt évben több, mint kétezer millió korona értékű árut vásárolt a külföldtől. Hogy sokkal többet íogyasztott-e vagy sokkal drágábban fizette-e a szükségleteit, mint az előző években: azt még nem tudjuk, mert a mult évben importált áruk átlagos értékeit nem állapitották meg pontosan és nem hasonlították .össze az előző éviekkel. Csak az ejtette némileg gondolkodóba az embereket, -hogy a külkereskedelmi mérleg ijesztően nagy passzívumot mutat föl, hogy gabonakivitelünk lassan fejlődik és állatekszportunk óriásiíag csökkent, iparcikkekből való behozatalunk pedig a kartelek által megdrágított árak folytán messze túlhaladta ekszportunkat. A nagy iparállamokiban a külkereskedelmi mérleg passzívuma senkit sem aggaszt, mert helyre üti a fizetési mérleg nagy aktívuma. Nagybritannía gazdasági élete oly erősen van konszolidálva, hogy hároan héten át kibirta közel két millió ipari munkásnak a sztrájkját, a három heti szénhiányt és & legmerészebb munkabérpolitikai kísérletet meri megkockáztatni. De már a franciák visszariadnak a tőkeekszport túlzásaitól. A párisi kormány gátakat emel a hármasszövetségi értékpapírok beözönlése elé. Ezt ,a lépést nem tisztán gazdasági szempontokkal indokolja, holott ezek; ugylátszik, ép olyan befolyást gyakoroltak az elhatározásaira, mint a külpolitikai érvek. Most, /hogy a francia tőke, amely még a rhult évben oly erősen kínálkozott a magyar fővárosnak, teljesen kerül bennünket, —ami súlyos válságbe sodorta a imár emiitett ambiciózus középbankot — most kénytelenek vagyunk szigorú kritikát gyakorolni a legutóbbi évek pénzügyi és ipari alkotásai rekorderedményei fölött. Egyes szenzációs eseményekből megtudjuk, /hogy hiteléletünk Impozáns (fejlődése jórészben túltengés volt, hogy az évről-évre jobban duzzadó váltótárcákban sok a sele*tes anyag; hogy sok vállalat fenomenális árfolyama csak képzelt értéktöbbleteket fejezett ki. Budapest székesfőváros uj sugárutat tervez, amikor a körúti paloták százai roskadoznak a jelzálogkölcsönök alatt. A vidéki városok milliós kölcsönöket vesznek fel olyan kulturális célokra, amelyek majd csak későbbi jövőben fognak a lakosság reális szükségleteinek megfelelni. Villamos világítást rendezünk be olyan városokban, melyeknek csekély keresetű lakossága a legszükségesebb élelmi és ruházati cikkek árait nem képesek elviselni. A német nép a drágaság és a tulspekulágió alapokait már felismerte és a lghető legnyomatékosabban, hét és félmillió szavazólappal tiltakozott az agrárvámok ellen, amelyek az élelmiszereket drágították meg, hozzájárulván ezzel a munkabérek és az ipari termelés egyéb költségeinek emelkedéséhez. A német nemzet nagy többsége félreérthetetlen módon fejpzte ki azt a .meggyőződését, hogy az élelmezési és egyéb szükségleti cikkek mostani horribilis árai csak egy helytelen vámpolitika szüleményei és nem felelnek meg a termékek és .készitmények belső értékének. Ebből aztán szükségképen következik, hogy a könnyelműen hitelező pénzintézetek és a túlságos sokat termelő iparvállalatok részvényeinek mai árfolyamai irreálisak. Mi itt Magyarországon az ott már felismert hibákat hatványozott mérvben követtük el. Mi a mi palotáinkat, húszmilliós középbankjainkat sokkal gyöngébb alapokén építettük fel, mint a németek. Alacsonyabb kulturáju, csekélyebb keresőképességü népnek a vállaira rakjuk az élelmiszerek, a lakások és a ruházati cikkek mostani árait, melyek ebben a tőkenélküli országban sokkal. magasabbak, mint az erőtől duzzadó Németországban, a millárdokban dúskáló Franciaországban. És a legszomorúbb az, hogy mi, akik ilyen szomorú anyagi helyzetben vagyunk, vajmi keveset törődünk égető gazdasági problémáinkkal és mint évek óta annyiszor, most ismét csak a tülekedő politikai pártok lyukas mogyoróival játszunk.