Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

1912 április 7 DÉLMAGYARORSZÁG 17 — Mi tetszik? — Ugyan ne komédiázz! Mintha bizony nem ismernél — a Zrinyi-utcából. Detektívek volnánk vagy mi ! Féder elsápadt. — Egy kettő! Előre! — De kérem! — Semmi „kérem". Ha nem jössz, viszünk, — Szeretném tudni: miért? -- Láttunk mindent. A bugyellárist majd átadod az inspékciósnak. A jeles férfiú könyörgésre fogta a dolgot; de mi könyörtelenek voltunk. Erre aztán elővette a bugyellárist. — Tartsák meg uraim, csak engedjenek futni. Hah ! Nyomorult! Meg akarsz vesztegetni ? — Hat gyermekem van. — Te vagy az oka ! — A feleségem elpusztítja magát . . . Erre közbelépett az én lágyszívű kompánistám. Félre taszított, megvetően végigmérte a tolvajt, aztán kiragadta kezéből a tárcát. 77T És most. fuss, ahogy tudsz. Féder lábai közé fogta az utcát és elszaladt. A Rákóczy-utra érve, Tuzár Mihály detektív úrral találkoztunk. Ki akartuk kerülni, de meglátott ós amint meglátott, tüstént igazolásra szólitott fel benünket. Bekísért a nyolcadik kerületi kapitánysághoz, ahol elvették tőlünk a bugyellárist. Igy történt a dolog. A rendőrkapitány: Szóval a lopást nem maguk követték el, hanem Féder? A terhelt: Ugy van. A rendőrkapitány: Mindjárt előállíttatom. Ha igazat mondtak . . . A terhelt: Szabadok leszünk? A rendőrkapitány: Dehogy ! Akkor még ma átküldőm önöket a tekintetes királyi ügyészséghez. Meit hát meglopnia tolvajt sem szabad. Guthi Soma. A hitel korlátozása és megvonása Havenstein, a német birodalmi bank elnökének, de különösen Pranger, ami jegy bankunk főtitkárának intelme napról-napra fokozottabb mértékben foglalkoztatja a pénzvilágot. A kedvezőtlen időben elhangzott intelmek különösen a sajtó részéről állandó támadásoknak vannak kitéve, de aki a pénzpiac általánosan tapasztalható feszültségével némileg is számol, az tudhatja-lhogy a hitelkorlátozások és megvonások nem csupán az elhangzott intelmekre vezethetők vissza. Németországban még 1908-ban, vagy is az amerikai pénzkrizis kitörésekor sem volt a pénzpiac rosszabb, mint ez évben. Nem is lehet szó ott egyelőre az 5%-os ráta csökkentéséről. A helyzet nálunk sem kedvezőbb. Nem kellett tehát vezető bankjainkat a hit elnyujtás terén korlátozásra késztetni, a kényszerűség önkénytelenül is belevitte őket. Ezért lehet azután hallani napról-napra fizetési zavarokba jutott, sőt összeomlott bankokról, ipari- és egyéb vállalatokról. Hogy azután a hitel hirtelen és erőszakoskorlátozása, sőt megvonása, ugy az intézet hitelezői, részvényesei, mint adósai szempontjából, micsoda gazdasági kárt rejt magában, az szinte kiszámíthatatlan. Az tény, hogy a hitel korlátozása és megvonása inkább csak a statusban gyengébbeknek, igazában véve pedig csak a betegeknek árt; ugy, hogy ez utóbbiak kimúlása egészséges gazdasági jelenség, mert nem árt, ha közgazdasági életünk ezektől megtisztul. De nem áll ezen körülmény, ha a hitelt azoktól vonjuk meg, melyek reá vannak utalva, bár statusukban gyengék is, de némi kis reorganizatióval a vezetésben, lábra állíthatók. A betevők, hitelezők és részvényesek érdekei kívánják ezt meg, dvégre egy-két szerencsétlen üzlet megfogattatja az intézet bázisát, de még nem elegendő k a kivégzésre. A Törlesztési Bank péltíul már lábra nem állitható, de nem áll ez a szintén fizetési zavarokba jutott Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankjára. Addig tehát, mig Pranger az építkezési hitelek korlátozását emlegeti az illetékes tényezők előtt, intelme nem rejti magában azt a nagy veszélyt, amit a sajtó tulajdonit neki; mert, bár az építkezések ugy a fővárosban, mint a vidéken indokoltak, de a váltók alapján folyósított 11. és III. rendű kölcsönök luégis csak financ-váltók; ha ezt az anyagot dobja vissza a jegybank, még nem jelenti a kereskedelmi hitel korlátozását. Épitési hitelt megtagadhatnak bankjaink uj házaktól, de épités alatt levőktől már csak saját szempontjukból sem. Ilyenformán bankjaink minden intelem nélkül is késztetve vannak az építkezési hitel korlátozására, sőt annak teljes beszüntetésére, amióta zálogleveleik elhelyezése nemcsak hogy lehetetlen, de a visszavásárlások is napirenden vannak. Nem kevésbé jogos Pranger kritikája azon váltók felett, melyek tökefelemelésekből származnak. Mert az utóbbi időben annyira elharapózott tőkefelemelésekhez tényleg már szó fér. Bár igaz, hogy kisebb intézeteink éppen a hitel korlátozásából kifolyólag reá is vannak utalva; drága pénz az alaptőke normális viszonyok közepett, de biztos és a fel nem mondható hitellel egyforma. Hogy az alapítási láz mily mértéket ölelt felnáíunk és Ausztriában, az alanti kis összeállítás hűen tükrözteti vissza : Bécsben a műit évben 1,056.000 korona uj részvény lett a forgalomnak átadva; 1910bencsak 342.000; Prága, Gráz, Triest piacát nem is említve. Nálunk az alapitások összege 670 millió korona,',ebből a vidékre 215 millió esik; ez év első negyedére már 300 millió esik; Januárban alakult 12 uj pénzintézet 2'8 m. K-val. Februárban alakult 13 uj pénzintézet 5"57 m. K.-val Márciusban alakult 12 uj pénzintézet 1 '82 m. K.-val Alaptőkéjét emelte a vidéken 180 intézet 82'17 millió koronával 3 hónap leforgása alatt. Önkénytelenül is felvetődik az a kérdés, honnét kerül elő emeglehetős tőkeszegény országban az a nagy felesleges tőke, hiszen az általánosan tapasztalhatógazdasági fellendülés amúgy is nagy tőkét köt le. Mert ha a felemelések felesleges tőkeképződésekre voináqak visszavezethetők, ugy megéutenó'k. Prangernak ismét igazat kell adnunk, hogy sok helyt a részvényesek a szükséges tőkét váltókölcsön utján szerzik meg; ehhez az anyaghoz, bonitás tekintetben ismét szó fér; ha az ilyen váltót nem fogadják el leszámítolásra, nem csak hiteléletünk orvoslását kísérlik meg, de egyúttal megakadályozzák pénzintézeteink napjainkban tapasztalható tul-íengését is. A sok alaptőke-felemelés részben a vezetők egyéni hiúságára is vezethető vissza. Épen a rfiai nehéz pénzviszonyok alatt tapasztalható sikeres emissiók igazolják legjobban azon állításomat, hogy sok alaptőke-felemelés nem egyéb, mint amérlegen keresztül vitt technikai müvelet; vagy a betét apadásával, vagy pedig a váltótárca, illetőleg a továbbadott váltók álladékának emelkedésével jár. Az ország gazdasági jóléte, akkor terelődve tehát helyes irányba, ha intézeteink egyre gyarapodó váltótárcájában túlsúlyban kereskedelmi váltók foglalnának helyet; amikor tehát Pranger hadat üzen az u. n. prolongátiós váltókkal, nem jogos az irányában támasztott felzudulás. Mindezekdacára, nem tesz ez ország egészséges hitelélenek kialakulására oly nagy lépést előre, mintamilyen mértékben azt megrontja külföld előtt azáltaf, hogy intelmét a nagy nyilvánosságnak mondta el. Szó • sincs róla, a kellő elővigyázat szükséges; mégis teheti ezt, ha nem is szól a nyilvánosságnak; hivta volna össze vezető bankjaink embereit és közölte volna velük intelmét. Luzatti Lingi olasz pénzkapacitás nemrég egy tanulmány keretében bírálat tárgyává tette jegybankunk politikáját is. Elmondja többek között, hogy a gondos értékelés, a hitelkorlátozása ésenergikus kama-politika nem olyan eszközök, melyekkel a bajt gyógyítani lehet; a hirtelen hitelkorlátozás uj veszedelmet is okozhat; nem a hitelezés mértékét, hanem rendszerét kell reformálnunk. A rövid és hosszú lejáratú hitelek közzé kellene még egy más formát is bele illeszteni, mely a bankok betétjének kockázat nélküli felhasználását tenné lehetővé. Tény az, hogy ugy á Német Birodalmi Bank, mint az Osztrák-Magyar Bank el van készülve a francia tőke esetleges távolmaradására; kényszerítve vannak tehát a felkészülődésre, a reorganizációra, a megerősödésre, ami bizonyos tekintetben csakis a túlhajtott hitelezések korlátozásával érhető el. Érckészletüket is kell gyarapitaniok, hogy a bankjegy sontingens mennyiségét és minőségét emelhessék. A hitel korlátozásával pedig indokolatlan gründolásokat és a túlhajtott tőzsdejátékokat kell, hogy némileg js megakadályozhassák. a. F. NAPI HÍREK Hatszáz munkásházat építenek Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Szombaton délelőtt a munkásházak ügyében értekezlet 'volt a városházán. Az értekezleten Lázár György dr polgármester elnökölt és azon Bokor Pál polgármesterhelyettes, Balogh Károly tanácsos, Tóth Mihály főmérnök, Perjéssy László kereskedelmi és iparkamarai titkár, továbbá az érdekelt gyárak és vállalatok Pálfy Dániel, Winier Mór, Winter Géza. részéről Rosenfeid Nándor, Weiner Miksa, Körmendy Mátyás, Gerő Géza, Kecskeméti Antal és Biedl Samu dr vettek részt. A bizottsági ülésen megállapították, hogy első alkalommal hatszáz család részére kell egészséges, megfelelő munkáslakásokat építeni, még pedig annak a gyárnak, illetve vállalatnak a közelében, amelynek munkásai a lakásokat igénybe vennék. Megállapította a bizottság azokat a területeket is, amelyeken a munkásházakat felépítenék. A kivitel módozataira nézve a következő megállapodás jött létre a város és az egyes gyárak és iparvállalatok között: A város ingyen adja a teriiletet. A város építteti föl a munkásházakat és az épités költségeinek fedezésére amortizációs kölcsönt vesz fel. Az ipari vállalatok, illetve gyárak évi bér gyanánt annyit fizetnek a városnak, amennyi a részükre emelt épületek költségének az annuitása. Ezt a megállapodást magukévá tették a szegedi gyáraknak és vállalatoknak az ülésen megjelent képviselői. A bizottság kimondotta végül azt, hogy a megállapodást írásba foglalják és előterjesztést tesz a közgyűlésnek, hogy ilyen föltételek mellett határozza el a munkásházak építését. — Húsvéti számunk. Húsvéti szamunk a két melléklettel együtt hatvajnnyoíc oldalon jelent meg. A főlap 36, a melléklet pedig 16—16 oldalon tartalmaz szenzációs meglepetéseket olvasó közönségünk szám ara. A főlap az aktuális eseményeken kivül számos eredeti riportot és szépirodalmi cikiket tartalmaz. Juhász Gyula remek versei vezetik be az olvasó közönséget a főlap érdekes riportcikkei közé. Ezek a szubtilisan finom versek szemelvények Juhász Gyula legközelebb megjelenő verseskönyvéből. Riport a szegedi egyesületi életből, a szegedi úriasszonyok nyilatkozatai a jótékonyságról. Eleven színekkel ecseteli a szegedi jótékonysági viszonyokat. Fogságban sínylődök memoárjai. Két szegedi gyilkos memoárja. Izgatóan érdekes minden sora és hatalmas perspektíváját nyújtja a fogságban sínylődök lelkiállapotának, kínos vergődésének. A kirnyék leányai a szegedi iskolákban. A