Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 áíprilis 5. ként szerepelnek a muzeumok, csak igen nehezen hozzáférhető. Ezeket az intézményeket azóta sem gyarapította jelentékenyen a mostani hercegprímás. A primási udvar külső fénye is emelte a várost. Simor maga, egyszerűen élt. A primási palota hatvan szobájából csak ötöt lakott, de a többiek is állandóan be voltak rendezve, mert számos vendége részére mindig készen kellett állniok. A király számára mindig rendelkezésre állt és fönn volt ttrtva husz szoba. A palotában mindig 20—25 vendégre teritettek. És emellett a gavallérossága mellett is, csak készpénzben majdnem kétmillió forintot találtak hagyatékában. Hogyan kellett gazdálkodnia Simornak, hogy ilyen eredményt érjen el ? Aki tudja, mit jelent egy nagy ur jelenléte egy városban, még akkor is, ha az a nagyúr pap, elgondolhatja, mennyire káros Esztergomra az, hogy a hercegprímás most alig tartózkodik évenként egy-két héten át a primási palotában. Azt mesélik keserű gunynyal Esztergomban, hogy a primási udvar részére a napi bevásárlás a piacon: husz krajcárért hagyma, két fej káposzta, két kiló krumpli és egy kevés zöldség. Sis non é vero, é ben trovato. Ha nem is igaz, mindenesetre keserű kifejezése egy város hangulatának. A primacia kiadásai tehát ezen az oldalon csökkentek. De emelkedést kulturális oldalon sem tapasztalhatunk. Esztergom iskolái miatt, a tanítói javadalmak ügyében állandó viszály van az egyház és az állam között. Amikor pedig létesít valami intézményt a primacia, abban sincs nagy köszönet. Egy nagyobb intézet fűződik Vaszary primásságához: a tanítóképző felállítása. Ezt a tanítóképzőt pedig egy régi istállóval kapcsolatos cselédlakásból alakították át. Szobái dohosak, falai nedvesek, ablakai alacsonyak. De megfelelnek a célnak, mert innen kerülnek ki a beesett mellű, karikásszemü, sápadt katolikus tanítók, akik minden papi szónak megadón alávetik magukat. Nincs tehát kiadástöbblet és a birtok jövedelmeit mégis fokozni kell. A fokozást az annak idején bőven ismertetett szavatossági rendszerrel akarják elérni. Mi megjósolhatjuk, hogy ez a rendszer sem fog beválni ós a primási birtokokat — ha megfelelő jövedelememelkedést akarnak elérni — a közel jövőben parcellázni kell. A gazdatisztekkel való kezeltetés — a szavatossági rendszer alapján — talán jövedelmet fog hozni a gazdatiszteknek, de a primáciának nem. A beszolgáltatandó összeget a legutóbbi tiz év átlaga szerint számították ki és ez a tiz évi átlag nem fényes. A primácia jövedelme tehát nem fog nőni. A gazdatisztek közül pedig már montanig is néhányan igen jó módba kerültek. Az egyiknek például saját birtokán e nyáron 5000 kereszt gabonája égett el. Honnét szerezte ezt a nagy birtokot, melyen 5000 kereszt terem? A gazdatiszteket most nem ellenőrzik ugy, mint Simor idejében. Simor jószágigazgatója, Krotky kanonok, minden gazdaságot ellenőrizett. Róla mesélik, hogy minden gazdatisztnek megengedte, hogy egy tehenet tartson és ha valamelyiknek istállójában vizitáláskor többet talált, kivezettette, mondván: — Ezt nem szerezhette becsülettel. Ez a prímásé. Ma nem ellenőrzik ilyen szigorúan a gazdatiszteket ós hogy most meghatározott összeget kell beszolgáltatniok, annak eredménye a föld kiuzsorázása lesz. Maga Vaszary Mihály primási jószágigazgató mondta, hogy befektetéseket nem lőhet eszközölni. A prímásnak nincs pénze hozzá, a gazdatiszteknek pedig a rövid szerződés mellett nem fizetődik kJ. A föld kiuzsorázása tehát bizonyos. Mert az a kis befektetés, amelyet a megye északi részén tettek, hogy egy lecsapolást keresztülvigyenek, az ugy sikerült, hogy a lecsapolással együtt olcsón és könnyen megoldható öntözőcsatorna-épitésről egész egyszerűen megfeledkeztek. A vizek tehát le vannak csapolva ós szabályozva vannak, de most már nincs mivel öntözni és korrigálni az időjárás hiányait. A hercegprimási hivatalokban mindezekkel szemben azzal védekeznek, hogy a hercegprímás öreg, nem akarja utódja kezét megkötni. De mikor még nem volt ilyen öreg? Mikor Simor örökébe lépett! Miért hagyta ott mindjárt Esztergomot? Miért hanyagolták el akkor a birtokokat ? Különben pedig ma már nem tudunk elképzelni olyan főpapot, aki — ha a hercegprímás örökébe lépne — boszankodnék, amiért elődje birtokát javitó intézkedéseket és befektetéseket tett. Megállapíthatjuk tehát azt a szomoru tényt, hogy Esztergom stagnál, beteg és hogy a legelőkelőbb főpapi birtok, a hercegprímásé, romlik. A birtok romlása, a föld kiuzsorázása pedig nem közömbös az ország közönségére nézve, mert az a föld is tán kikerül egyszer a holtkézből, az is az országé lesz és annak meggondolatlan rongálása ellen az országnak mielőbb és minél hangosabban fel kell emelnie a szavát. KALEIDOSZKÓP Szeged, 1912., április 7. Egy csatakos esős délután, mikor is egyetlen tűrhető helyzet a kávéház ablaka mögé bújva bámulni az utcát, szemembe botlott a szomszéd füszerözlet hatalmas reklámtáblája. A reklámtáblán egy óriási cinóbervörös paprika díszelgett. Cinóbervörös, húsos, hegyes szegedi paprika. Erről a paprikáról nem tudom miféle asszociáció utján, de az jutott az eszembe, hogy jó volna már egyszer leleplezni ezt a nagy vöröspaprikát ós komolyan megállapítani, mi is a mi nagy metropólisunknak speciális sajátsága, jellemző tulajdonsága ? Mert annyi bizonyos, hogy ez az otromba vörös paprika nem az. - Aki nem ismeri a mi gyönyörű, emberi finomságban bővelkedő városunkat, az néhány szóval igy intézi el: — Szeged? Na igen Szeged. Ott terem a hires szegedi paprika. Többet nem igen tudnak róla. Külföldön pláne nem. A paprika és újra a paprika és slussz. A szép asszonyainkról, karcsú leányainkról, nyílegyenes bulvárjainkról, kultur-épületeinkről halvány ideájuk sincs, de azért bátran merik állítani, hogy ismerik Szegedet. Na persze, mart ott terem a szegedi paprika ós ez épen elég a hatalmas város jellemzésére. Amint igy gondolatokba mélyedve kibámulok a vizes utcára, ahol elegáns nők sietnek talán randevúról, vagy randevúra ós kacéran megemelintik szoknyájukat, mindjobban megerősödik bennem az a gondolat, hogy épen ideje volna már leleplezni a szegedi paprikát, ami főképen Makón, Algyőn, vagy tudja a pokol hol is termett. Inkább speciálitása ez a kacér, csodaszép egészséges egészséges asszonynép a mi városunknak, mint a paprika? Ezt a gyönyörűséges specialitását a városunknak nagyon nehéz kiismerni. Nem lehet csak ugy pár szóval elintézni. Az asszonyainkról kapcsolatban ismerni kell magát a várost, minden kultur helyével, a fényes mulatóhelyeket, árnyas parkokat, kirándulási helyeket, de az aljas lebuj okat és rejtélyes találka helyeket is, mert a mi asszonyaink mindenütt jelen van^ nak. Aki a szegedi asszonyt ismeri, az ismeri a várost is. Az asszony a mi specialitásunk, a vérbeli szegedi asszony, nem peclig a a plakátokon hirdetett paprika, i Újra a szegedi asszonyról. Hisz ez már a legaktuálisabb téma. Nincs Szegeden szép asszony, akivel kapcsolatban ne emlegettek volni holmi válópör kombinációt. A válópör pedig érdekes, sőt izgató téma. Nem a pletykáról akarok irni, ami undorító ós kicsinyes dolog, inkább azt szeretném megvilágítani, hogy mi is lőhet az oka annak az asszonyi hűtlenségnek, amiről annyit regélnek. Ehez pedig csak az asszonyok értenek. Szóljon helyettem egy szegedi szép asszony : — Uudom, hogy maguk férfiak azt hiszik, hogy mi vagyunk a rosszak. Már pedig ha maguk rossznak és bűnnek tartják azt, amit mi csinálunk, akkor matematikai igazság az, hogy ugyanannyi rossz férfi van, mint ross nő. Évának könnyű volt jónak lenni, mert nem volt még egy Ádám. Nem értem miért vagyunk épen mi a rosszak, a bűnösök, mikor ugyanazzal a joggal maguk is lehetnének azok? Hallott már maga arról, hogy egy asszony férfi nélkül csalta meg az urát ? Ugye nem. Miért épen a férfi a rossz ? miért épen az asszony ? Azt hiszem, hogy annak a temperamentumos szegedi asszonynak igaza van. Miért épen ők, miért nem mi, vagy miért nem mindaketten? Vagy talán egyikünk sem? Mert tényleg érthetetlen valami az, hogy a monoklis urak bűnnek tartják azt, ami ha véletlenül velük történik meg bravúros hőstett * Rosszak, züllöttek a pénzügyi viszonyok. Ezt a komoly közgázdasági faktumot onnan tudom, hogy a bohém életet élők hagyományos hitele erősen megingott. Ma már mindenki a pénzügyi nehézségekről beszél. A szabó, aki által tavaszi ember akarok lenni, siró hangon figyelmeztet a pontos és nagyobb részletre, a divatárus, mikor a Szines selyemnyakkendők között válogatok a kamatlábról tart szabad előadást, a pincér Omlós, mazsolás kalács helyett milliós bankbukásokkal és régi adósságaim elreferálásával traktál. A szegedi zilált pénzügyi viszonyokat talán semmi sem jellemzi jobban, mint az az óset, ami egyik kollegámmal történt. Ez a kollegám be akart rendezkedni, hogy méltóképen fogadhassa a tavasz szent megérkezését. Beállított egy divatárushoz és szép költői nyelvezettel elmondotta, hogy mit akar. — Én nagyon becsületes fiu vagyok. Fizetni fogok. Minden részletet pontosan befogok tartani. A divatárus, mint ahogy ilyenkor szokás, a milliós bankbukásokról és a pénz rettenetes megdrágulásáról beszélt. Ez sem használt, a kollegám esküvel bizonyította, hogy ő nagyon becsületes fiu. A divatárusból kibuggyant az őszintesség: Becsületes ? Hát az is valami ? A maga elődje sokkal szebben tudta elmesélni, hogy milyen becsületes, szóval sokkal becsületessebb volt és mégsem fizetett. Drága nagyon a pénz. En csak innen tudom, hogy rosszak a pénzügyi viszonyok, de az bizonyos, hogy rosszak, Azt hiszem, hogy a végtelen nagy becsületesség az oka a pénz megdrágulásának. (sz.—m. Egy jókarban levő ZONGORA helyszűke miatt jutányosán eladó. Tudakozódni lehet Petőfi Sándor - sugárút 54. (Paprika-wdvar.)