Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-02 / 77. szám

6 DÉLIVIAQYAROIRSZAG 1912 április 2. A csütörtöki ekszhumálás eredménye nagy lökést adhat majd a nyomozásnak. Ameny­nyihen a törvényszéki orvosok és Felletár Emil dr országos vegyész mérget fedez föl a hullarészekben, valószinü, hogy akkor ujabb sirbontás lesz Mérgespusztán. A kiste­leki inéregkeverők ügyében is igy történt. "Miután Laczki Ferenc, a bábaasszony volt vadházastársa hullájában arzént talált az országos vegyész, még három -sirt ekszhumál­lak. És két hullában szintén találtak arzént. Az ujabb időben minduntalan fölmerülő esetekből nagyon pesszimisztikus következte­tés vonható. Eltekintve a nagy mérgezési bünperektől, a községekből újból és újból ér­kezik följelentés az ügyészségre, amelyben valakit mérgezéssel gyanusitanak. És a leg­több esetben valóság a vád. Önkéntelenül is az a föltevés ver gyökeret, bogy egyes községekben népszerű bün, szinte szokás már a mérgezés. A csendőrségnek erős kézzel kell behatolnia a bünfószkekbe, bogy gátat vessenek a gyilkos munkának. Különösen a bábaasszonyokat kell szemmel­tartani, mert az eddigi tapasztalat szerint a legtöbb esetben onnan ered az emberölésnek ez a népszerű formája. J munkapárt konferenciája. — Héderváry a helyzetről. — (Saját tudósítónktól.) A nemzeti munka­párt vasárnap este hét órakor tartott értekez­letet, amelyen Dániel Gábor báró elnökölt. Megjelent valamennyi miniszter és államtit­kár, a párt tagjai teljes számban, sok főispán ás kültag. Dániel üdvözölte az újonnan ki­nevezett kormányt, majd Khuen-Héderváry gróf. beszélt. — Nagyon komoly elhatározások után lé­pek ismét elétek — mondta. — Amint igen jól méltóztattok tudni, a koronának azon aggályai okozták lemondásunkat, amelyek, sajnos, idővel nem lettek kisebbek, sőt ellen­kezőleg, igen komoly fordulatot vettek, amennyiben a korona, felfogása szerint, amint ezt különben a hozzám intézett kézirat­ból is méltóztattok tudni, nehéz probléma celőtt állok. — Látott egy feladatot, amelyet nem tudott lelkiismeretével megegyeztetően megoldani: azt a kettős feladatot, hogy egyfelől az alkot­mányos uralkodást biztosítsa és másrészt az ő uralkodói felségjogait is érintetlenül hagy­ja, azon politikai állásfoglalások következ­tében, amelyek az utóbbi időben kialakultak. Ez olyan komolylyá tette a helyzetet, bogy, ba ennek logikus következményei levonattak volna, egy olyan helyzet előtt állottunk vol­na, amelyet szerintem magyar ember gond és bu nélkül nem viselhetett volna el. — Én abban a percben éreztem, hogy az ut, amelyre lépnünk kell, még van adva és habo­ms nélkül kellett állást foglalnunk amellett, bogy mi lesz a teendőnk. — És itt ki kell jelentenem, liogy termé­szetes, hogy mi azt a jogi felfogásunkat, amely miatt nézeteltérés állott elő, nem változtathatjuk meg, de az előbb emiitett kö­rülményekre való tekintettel, annak érvé­nyesítésétől előliünk, ugy, hoéy elállunk minden határozathozataltól, amint az tervez­ve volt, egyedül azon oknál fogva, mert a királyhüség által diktált kötelességünk azon király iránt, akinek a nemzet annyit köszön­het alkotmányos életének visszaállítása óta, bogy ne könnyítsük neki azt a feladatot, amelynek megoldásán lelkiismeretének nyu­galma mult; másfelől a nemzetről el kellett hárítani azokat az igen aggasztó bonyodal­makat, amelyek előállhattak volna, ha a ko­Tona ezen felfogásának következményei le­vonattak volna. Majd Tisza István gróf szólalt föl, aki hoz­zájárult a miniszterelnök okfejtéséhez és azt mondta, bogy a rezoluciót illető jogi fölfogá­sa nem változott, sajnáüjti a félreértéseket, amelyek a korona részéről támadtak. A ki­rályi kézirat ntán uj helyzet állott bé-ós uj elhatározásra kellett, bogy jusson a kor­mány. Dániel Gábor báró elnök kimondta, bogy a párt helyesli a kormány politikáját, mire az értekezlet végte ért. NAPI HÍREK Pogány György. Kevesen ismerték ezt a nevet Szegeden, — kevesen, mert arra volt hivatott, hogy majdan tízezrek ismerjék. Kevesen kisérték utolsó útjára, ki a temetőbe, a mai szeles és csaló derűvel áltató hűvös tavaszi napon; kevesen, mert csak kevesen ismerhették, becsülhették és szerethették. Pogány György, ez a huszonnégy éves, ragyogó ké­pességű inkarnátus alkotó-ember csak a dolgozószobájának és az íróasztalának élt és acélos erejű fiatal lelkében homéri ifjúság és schilleri klasszicitás honolt. Huszonnégyéves korában-érte utol a ha­lál, amely már hónapokkal előbb kinyújtotta utána a kezét, rettentő stafétáját, alattomos és gyilkos betegséget bocsájtva reá és ra­vatala körül siránkozó lángokként lobogtak ifjú lelkének szinte bámulatos villanásai: pompás versek, nagyszerű intuíciók, vak­merően szent akarások, hatalmas munka próbák beváltott Ígéretei . . . Tanár volt, de soha nem taníthatott. A német és angol filo­lógiában fiatalsága korlátait szétvető tudása volt; német és angol egyetemeken, ahol ta­nulmányait végezte, olyan jövőt jósoltak neki, amely a könnyek áradatával zokog most az igaztalan elmúlás jelenén. A német nyelvnek — a nyelvnek, mint az emberi lélek legnagyobb dimenziójának — csodálatos mestere volt. íróasztala fiókjában '— milyen szent ez a néma és örökre lecsu­kódott bútordarab! — a legfinomabb versek és a legígéretesebb színpadi munkák kéz­iratai hevernek. Német, előkelő folyóiratok hozták alkotásait és büszke gazdagságban az elismerést. Irodalmat és esztétikát tanult — mert költő volt és nagyrahivatott szellemé­nek ez a ragyogó szenvedélye minden irány­ban a teljes elmélyedést kereste. Fejlődése, vágya, akarata a magyar litteratura felé vitte mégis, amelynek büszkeségéül Ígérke­zett. Tudása, kritikája és érettsége, a maga nemében, a hasonló korban elhunyt Weinin­ger alakjához tették hasonlatossá! Fegyel-' mezeit ember volt és a küszöbre, amely előtt szent várakozással állott, hogy a világ elé kilépjen, a halál fektette keresztbe éles pal­losait. Valami riasztó predesztináció feküdt ebben a várakozásban: a sors, amely akkor vájgott útjába, amikor lábával . a hirnév és a diadal meredekének lépett, nem akarhatta, hogy ígéreteit, amelyeket be nem válthatott volna, kivigye az élet nagy nyilvánossá­gábe . . . E lap hasábjain jelentek meg olykor cik­kei, még diákfiatalságában. Később elzár­kózott, mert öntudaiossága a befejezettséget akarta. Életének utolsó hónapjait is, amikor már kinos szenvedések gyötörték, tanulás­sal és írással töltötte. Egy percig sem pihent a szelleme. Akik ismerték és akiket barát­ságával megajándékozott, azok tudják, mit vesztett vele a magyar kulfura és mit nyert ; volna vele, ha életben marad. Az élete,:ez a. dolgozó szobájának ihlett falai közé árnyékolt nagyvonalú, finom és szomorú torzó, nem volt a nyilvánosságé. A halál rántotta ki a világ elé és dicsőség helyett csak meghittjeinek emlékezése jutott néki osztályos részül. Eltűnt, mint a bolygó, amely soha nem gyúlhatott ki a nyári ég­boltozaton, de amelynek forgását látták a matematika rejtelmeivel fegyverzett csilla­gászok. Fájó megdöbbenést érdemel mindenkitől, aki nem ismerte. Akik pedig ismerték, köny­nyet és fiatal balbérlevelet ontanak frissen hantolt sírjára, amely felett a koratavasz bó­dító és nyugtalan harmóniája lebeg. Eitner Manó dr. — Kada Elek szerencsétlensége. Kecskemét város polgármesterét, az ország­szerte ismert népszerű Kada Eleket, tegnap •délelőtt szélhűdés érte és állapota nagyon súlyos. A polgármester tegnap délelőtt a fürdőben volt, ott egyszerre rosszul lett, összeesett és elvesztette eszméletét. Azonnal hazavitték a lakására, ahol az orvosok kon­statálták, hogy Kadát, aki régebben érelme­szesedésben szenvedett, szélütés érte. Oda­haza visszanyerte eszméletét, egy ideig, hogy megnyugtassa környezetét, még tré­fálkozott is, de aztán ismét rosszul lett és elhivatta régi jó barátját Szántó Kálmán drt, a főreáliskola helyettes igazgatóját, aki előtt kifejezte végső őhajtásait a város ügyeire 'vonatkozóan. Az orvosok szerint Kada Elek állapota súlyos és válságos, de nem remény­telen és néhány nap alatt eldől, vájjon fel­gyógyul-e teljesen. — Halálozás. Lesújtó csapás érte Scheinberger Antal szegedi tekintélyes nagykereskedőt, a szegedi közélet egyik kü­lönösen tisztelt tagját. Fia, Pogány György középiskolai tanár, iró, vasárnap délután hosszas szenvedés után huszonnégyéves ko­rában meghalt. Az elhunytat, aki Szeged feltörekvő fiatal generációjának egyik leg­tehetségesebb és legértékesebb tagja volt, hétfőn délután két órakor temették a Zrinyi­utcai gyászházból előkelő gyászoló közön­ség jelenlétében. — Tanfolyam orvosoknak. Az orvosi továbbképzés központi bizottsága mult évi működéséről szóló jelentését Scholtz Kornél egyetemi magántanár, titkár most tette köz­zé. A bizottság a mult évben kezdte meg mű­ködését. Az év folyamán Pozsonyban, Szege­den, Temesváron, Nagyváradon, Gyulán helyi bizottságokat alakitott. A kiadások födözésé­re a törvényhozás által megszavazott szub­venció, úgyszintén a Szelényi-féle hagyaték kamataiból a közoktatási miniszter által az orvosi továbbképzés céljaira rendelkezésre bocsátott összeg szolgált. Huszonkét tör­vényhatóság anyagi segélyt adott orvosai­nak, hogy a tanfolyamokon részt vehessenek. A bizottság a mult évben Budapesten és Ko­lozsvárott kéthetes ismétlő tanfolyamokat rendezett olyan orvosok számára, akik nem távozhattak hazulról hosszabb időre. A tan­folyamokon 196 orvos, a vasárnapi betegbe­mutatásokon 109 helybeli orvos vett részt. Az ez évi program szerint junius 3—15-ig Buda­pesten és Kolozsvárott kéthetes tanfolyamok lesznek az egyetemi klinikákon, kórházi osz­tályokon és poliklinikán, továbbá négyhetes tanfolyamok, amelyeken résztvevő orvosok számára a bizottság tiz, egyenkint háromszáz koronás segélydijat adományoz. A hatósági orvosok tanfolyamát októberben tartják meg. Ezenkivül Pozsonyban, Szegeden, Temesvá­rott, Nagyváradon és Gyulán lesznek a hat hét egy-egy napján továbbképző tanfolya­mok. A központi bizottságnak az a törekvé­se, hogy évről-évre több orvos vehessen részt ezen továbbképző tanfolyamokon. — Tanitónőválasztás. Faragó Ödön dr tiszti főorvos elnöklésével hétfőn látoga­tott ülést tartott az iskolaszék. A tagok

Next

/
Thumbnails
Contents