Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-30 / 100. szám

102 DEIÍMAGYARORSZÁQ 1912 április 28. és letárgyaljuk továbbá azokat a legsür­gősebb törvényjavaslatokat, amelyek már készen várják a tárgyalást. A miniszterelnök ezután számos uj tör­vényalkotást jelent be. A kormány javas­latot fog benyújtani az álltami tisztviselők családi pótlékáról, a nyugdíjtörvényről, az adóreform .életbeléptetéséről, felhatal­mazási javaslatot a nyereménykötvények kibocsátása iránt, munkásjóléti intézmé­nyek, igy például munkásszanatóriumok épitéséről, a kecskeméti földrengés káro­sultjainak segítéséről, az illetékeknek pro­gresszív alapon való reformjáról, a hitel­élet ággályos jelenségeinek a gazdasági élet és a forgalom megkötése nélkül való orvoslásáról, a kereskedelmi tárca köré­ben az utak reformjáról, a biztosító tör­vény novellájáról, a postaegyezményről, a hajózási társulatokkal való végleges szerződésekről, a folyamhajózás szabá­lyozásáról, a dalmát vasutak épitéséről, a vasárnapi munkaszünetről. — Nagyobb beruházásokat készülünk tenni az állami erdőbirtokok jövedelmeinek fokozására, kopár területek befásitására, állami erdő­területek szaporítására. Készen van a törvényjavaslat a kato­likus autonómiáról és e javaslat rövid időn belül az illetékes faktorokkal is közölve lesz és azután tárgyalásra kerül. Majd ezeket mondotta Lukács László: Dolgozni akarunk az ország érdekében rés dolgoznunk kell, ezt várja tőlünk a nemzet. Tagadhatatlan, hogy a társada­lomnak reménységei vannak az uj alaku­lással szemben és nem szeretné, ha ezek a reménységek keserű csalódásokká változ­nának. A magyar nemzetnek legnagyobb kincse: alkotmánya. Az alkotmány legte­kintélyesebb orgánuma, a parlament nor­mális működésének helyreállítását minden­kinek óhajtani kell, mert a parlament be­tegsége az állami élet betegsége és ez az Az apáin, több bizalom reményében, hely­benhagyta : — Nagyon jól ismerteim. Akikor ia szolga magáival vomta a kert fái alá. És a következőket mondta neki: — Nem tudom mi lett a gróf úrral. Két év­vel ezelőtt egy rettenetes jelenet után hagyta el a villát. Abban a pillanatban érkeztem a szobába, amikor fegyverével a madamera célzott. Tudom amit tudok és nyugodt lelki­ismerettel állíthatom, ihogy madame nagyon bűnös. A gróf ur távolléte alatt egy bor­deaiuxi ügyvéd garázdálkodott itt, ugy mondta, hogy az unokatestvéré és itt lakott. Egy kirándulásról visszajövet, a gróf ur rajtakapta őket. Az ügyvéd, szerencséjére, kiugrott az ablakon. De csakhamar lecsilla­podott a gróf ur. Felment a szobájába, egy levelet irt és se szó, se beszéd, — elutazott. Madame itt maradt. Jobb, ha el se mondom, mi történik azóta e födél alatt. Ha nem len­nék öreg s ha, (ami a fő, nem reménykednék még, ihogy viszontlátom a gróf urat, rég megszöktem tvolna. Kíváncsiságtól ösztökélve, az apám nem­sokára megint visszatért a villába. Egy ba­rátja ismerte az orosz szeretőjét és ez be is mutatta a fiatal asszonynak. Roppant kedves fogadtatásban részesült. Megjegyzem, hogy az eltűntről emlités sem történt. Az apámat rgen meglepte az asszony feltűnő szépsége. A .nevét még nem is említettem? Heléne de Monréal-nak hívták. Kérésének engedve, az apám gyakori vendég lett hála. Néhány kör­nyékbeli siheder 'tette neki a szépet. De kor­egész társadalomra is nagy hatással van. Nekünk kötelességünk biztosítani a parla­ment zavartalan munkaképességét, hogy ezzel erősitsük alkotmányunkat, mely ké­pessé tegyen bennünket vésznek, viharnak idején is megállani. Ehhez a munkához ké­rem én a parlament támogatását. Akinek érzéke van közéletünk, társadal­munk bajai iránt és aki jó hazafi és érzi annak szükségét, hogy Lukács miniszter­elnök programja az ország üdvére meg­valósuljon, az segitse a kormányt abban, hogy dolgozhassék. Mert dolgozni akar és ebben a munkában megakadályozni, fön­tartani bün. A képviselőház ülése. — Lukács László beszéde. — (Saját tudósítónktól.) Lukács László mi­niszterelnök és az uj kormány .ma bemutat­kozott a képviselőháznak a pártok, a közön­ség ilyen alkalmakkor megszokott érdeklő­dése .mellett. iAz ülésteremben zsúfolt padso­rok és zsúfolt karzatok jelezték azt a vára­kozást, mellyel a közvélemény Lukács vál­lalkozását kiséri. Lukács Láfezló miniszterelnök a mai be­mutatkozást fölhasználta arra is, hogy a kormány programjáról hosszabb nyilatkoza­tot tegyen. Hangoztatta, hogy ez a program lényegében ugyanaz, 'amelyet annak idején a Héderváry-korimány hozott magával; két legfontosabb pontja tehát a véderőreform el­intézése s a választójogi reform megalko­tása. A miniszterelnök, a dolog természeté­nél fogva, az utóbbiról nyilatkozott részle­tesebben. Azzal okolta meg ezt, mert el akarja — mondotta — oszlatni azt a bizal­matlanságot, melyet a .mult kormány iránt e tekintetben az ellenzék tanúsított. A válasz­tójog reformját a kormány demokratikus alapon, liberális szellemben kívánja meg­valósítani. Az a körülmény, hogy a mai vá­lasztási rendszer nagyon régi és nagyon el­avult, radikálisabb lépésre készteti ugyan a kormányt, de ez a lépés nem lelhet sötétbe ugrás és nem lehet a jelszavak 'elvakult kö­vetelése. A miniszterelnök ezután nagyon ta­látlan nagy úrként még mindig a bordeauxi ügyvéd uralkodott. Egy este az apám megint a villában volt vacsorára. Nyolc órát (harangoztak. Heléne ideges léptekkel mérte végig a szobát. Hirte­len vendégei felé fordult: — Menjünk vacsorázni — jelentette. — Nem várunk tovább az illetőre, aki szintén hivatalos. Talán meg sem kapta a levele­met . . . Az étkezés megkezdődött. Heléne némán könyökölt az asztalra. A kedvese észrevette, hogy sápadt. — Valami bajod van? — kérdezte. Az asztal végére mutatott a felesleges té­ri tékre. — Igen. Félek. Valaha ugy ihállottam, ihogy a halál tart fenn a maga számára egy helyet... Ne bántsd ... Az átok nem szűnik meg ugy sem. Az ügyvéd felkelt és így szólt: — Egyszerű a dolog: ihivunk még egy vendéget. Lehet a legelső csavargó is! Rend­ben Ván. Éljeneztek. Heléne tapsolt örömében, mi­alatt távozott. Hirtelen veJőthasitó sikoltás hallatszott az utcáról. Az orosz már napok óta kóválygott a villa körül. A meggyógyult, az őrülten szerelmes Boris Ganeseffbe ütkö­zött a szerencsétlen ügyvéd. Fojtogatta épen. Mindenki odasietett. A gróf a holttes­tet taposta. Majd iszonyú üvöltéssel tünt el az éjszakában. Másnap bezárták a villát. pihtatos formában körvonalazta azokat az alapelveket, melyekkel a reformban, igy az uj társadalmi osztályok jogos aspirációját, mint a régiek jogos aggodalmát tekintetbe fogja venni. A refonrímal kapcsolatban a kormány szükségesnek tartja ia Ház munkaképességé­nek biztosítását a házszabályok megfelelő módosítása' utján s reméli, hogy ehez az el­lenzék hozzájárulását is sikerül megnyernie. A miniszterelnök ezután felsorolta azokat a szociális és gazdasági tartalmú törvény­javaslatokat, melyek nagyjában már készen várják a törvényhozás elé 'való terjesztésü­ket s amelyek között az állami és /megyei tisztviselők s a tanítók fizetésjávitásáról szóló javaslatok említését az ellenzék is élénk tetszéssel fogadta. A horvát kérdésről szintén megemlékezett a miniszterelnök s éles szavakkal adott ki­fejezést a kormány álláspontjának, a tria. üsztikus törekvésekkel szemben a magyar állama egység megvédelmezésénél. A kor­mány alkalmat fog találni arra is, hogy kellő energiával 'Visszautasítsa azt a 'beavatkozást •is, mely osztrák részről érintette a magyar törvényhozás illetékességét. A miniszterelnök beszéde nagyon jó hatást tett. A többség sorából Héderváry gróf volt az első, aki kézszorítással üdvözölte Luká­csot. A miniszterelnök beszéde után nem volt vita, az ellenzéki pártokkal Lukács már megelőzően ugy egyezett meg, hogy a vitát csak a delegációk után fogják megkezdeni; addig ugyanis elnapolják a Ház ülését. Mindössze Polónyi Géza kifogásolta még, hogy a delegációk elé végleges költségvetés helyett csak indemnitást terjesztenek. A képviselőház mai üléséről szóló tudósí­tásunk a következő: (Az ülés megnyitása.) Návay Lajos elnök háromnegyed 11 óra előtt nyitotta meg az ülést. Az elnök bemutatta Lukács László levelét, melyben miniszterelnökké történt kinevezése folytán mandátumáról lemondott. A válasz­tást elrendelte. Bemutatta Mikosevics Kanut levelét, mely­ben mandátumáról közjegyzővé történt ki­nevezése miatt lemondott. Több jelentéktelen elnöki előterjesztés után Angyal József háznagy bevezette az uj kor­mány tagjait. Lukács László miniszterelnök átadta az elnöknek a kormány kinevezéséről szóló ki­rályi kéziratot, melyet Szász Pál jegyző fel­olvasott. A munkapárt az egyes minisztere­ket megéljenezte. (A miniszterelnök beszéde.) Lukács László miniszterelnök emelkedett szólásra. Mindenekelőtt bemutatta az uj kor­mány tagjait és kérte a Ház jóakaratú támo­gatását. Ez a kormány — mondotta — csak összeállitásában uj, mert tagjai majdnem ki­vétel nélkül a régi kormánynak is tagjai vol­tak. Konstatálja, hogy az uj kormány teljesen egyetért azzal a programmal, amelyet Khuen 1910 junius 24-ikón tartott programbeszédé­ben kifejtett. Vállalja a véderőjavaslatokat is és azokat az obiigókat is, melyeket a volt kormány a választójog kérdésében vállalt. Liberális és demokratikus alapon akarja az általános választói jogot megalkotni, csupán az érettebb Tétegek fölénye és a nemzeti szupremácia föntartására lesz tekintettel. (A horvát kérdés.) Részletes programot nem ad, egyes kérdé­seket azonban mégis bővebben akar tárgyal­ni. Igy azzal a sajnálatos beavatkozással is foglalkozott, melyet Ausztria tanúsított a horvát kérdésekben. Ez alkalommal azonban csak a Magyar- és Horvátországok között levő közös kapcsolatról beszélt. Aki komo­lyan akarja a horvátországi állapotok szaná­lását, annak a 67-es kiegyezés alapjára kell helyezkednie, mert minden törekvés, amely az elszakadást célozza, Magyarország integri-

Next

/
Thumbnails
Contents