Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-28 / 99. szám

1912 április 28. bÉEMAQYARORSZÁU lálhatók a szekrényében : egyik csomóra rá van irva, hogy a leányó> a másik a fiáé : ezt mindenki vegye magához, mint törvényes örökséget. At agg báróné elhunyta után megtartották a nagyváradi bíróságnál a hagyatéki eljárást. A tárgyaláson megjelentek az örökösök, báró Szepessy Józseínó tartotta magát a végrendelethez, s hajlandónak nyilatkozott a 160.000 forint, azaz 32000 korona kifizetésére a törényben előirt határidőn belül. Báró Willburg Aladár cs. ós kir. kamarás aZonban kereken kijelentette, hogy ő ezt a pénzt nem fogadja el, mert neki örökhagyó intenciója értelmében több jut. Az elhunyt báróné ugyanis ezelőtt tizenkét esztendővel becsülte az ő 1600 katasztrális holdas birtokát 320.000 forintra s jóhiszeműen vélt igazságos osztást tenni, hogy neki az igy felbecsült birtok értékének felét szánta. Ámde azóta a föld ára roppan emelkedett, ugy, hogy ma a birtok hasonlíthatatlanul többet ér, mint tizenkét évvel ezelőtt. Ő tehát a mai becslés szerint tart igényt a birtok felének értékére. Báró Willburg Aladár meg is indította az örökösödési pert. A bíróság a per eldöltóig zárgondnokot rendelt ki fa hagyatékra. Báró Willburg azt vitatta a per során, hogy a haatók sokkal több és nagyobb, mint azt a végrendelet feltünteti. A birtokot újra fel kell becsülni: ez az első. Azután maradtak még ékszerek és készpénz is az ő édesanyja után ; ezt előtte eltitkolták. De különben is az Ő tudomásafaz elhunyt bárónénak volt egy másik végrendelete, amelyet dr. Várady Zsigmond országgyűlési képviselőnél helyezett letétbe : ebben pedig másképen intézkedik. Mindezekre bizonyítékokat hoz fel s kéri, hogy a végrendeletet joghatálytalanitsák. Ezzel szemben báró Szepessy Szokoll Józsefné ügyvédje, dr. Demetrovics Elek utján azt vitatta, hogy Willburg Albert jog nélkül pereskedik egyrészt azért, mert az eredeti végrendeletnek sem alaki, sem anyagi hibája nincs, különben is a báró ós nővére között érvényes osztályos egyezség jött létre, ő tehát törvényes örökség felosztásra most már számot nem tarthat. A per során bebizonyítást nyert az, hogy báró Willburg Adolfné után sem ékszer, sem készpénz nem maradt. Dr. Várady Zsigmond kihallgattatván, azt vallotta, hogy ő semmiféle végrendeletről nem tud. A birtokot 800 koronáéval katasztrális holdját felbecsülték, ezzel szemben azonban beigazolódott, hogy a báré a maga jussából még édesanyja életében 80.000 koronát kikapott. A nagyváradi törvényszék a lejáratot bizonyítás alapján báró Willburg Aladárt keresetével elutasította még, pedig főként azért, mert a két testvér között osztályos egyezség jött létre és nincs semmiféle ok rá, hogy ez az egyezség semmisnek tekintessék. A pervesztes báró természetesen vitte a pert tovább. Azonban a tábla is báró Szepessy Szokoll Jézsefnének adott igazat s most a napokban a Kúria is helybenhagyta a két alsó bíróság ítéletét. A Kúria a végrendelet érdemi tárgyalásába nem is ment bele, hanem megállapította a végrendelet joghatályát, miután annak sem alaki, sem anyagi hibája nincs. A Kúria Ítélete jogerőssé vált s elérkezett az Ideje, hogy báró Willburg Aladárnak a háromszázhúszezer koronát kiadják. 1912 április 17-én volt ebben az irányban a tárgyalás Vellyáczky Gyula tábiabiró előtt. Itt azonban ujabb szenzációs fordulat következett. Báré Willburg Aladár nevében megjelent dr. Madaras József ügyvéd s a báró nevében ellenezte a végrendelet érvényes végrehajtását azzal, hogy báró Willburg Aladár — elmebeteg, A báró egy bécsi szanatóriumban van, megindult a gondnokság alá helyező eljárás, mivel azonban a bíróság még nem rendelt ki gondnokot, nincs aki a bárét joghatállyal képviselje. Enólkül pedig nem lehet intézkedni. Egyébkent orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy báró Willburg Aladár már két évvel ezelőtt Is elmebeteg volt, a pert tehát már beszámíthatatlan állapotban indította, azt érvényesnek nem tekinti és ennek alapján az egész örökösödési pert újra megindítja. Természetes, hogy ez a bejelentés nagy meglepetést keltett. Vellyáczky Cyula tábiabiró a végzés kihirdetésére terminust tűzött ki. Mivel pedig a Kúria ítélete jogerős, báró Willburg Aladár hirtelen bejelentett elmebetegsége nem akadályozhatja meg, hogy a hagyatékot a zárgondnokság alól fel ne oldják ós a biharillyei birtokot végre valahára báró Szepessy Szokoll Jézsefné tulajdonába át ne bocsássák. Török háremnő Szegeden. (Kabarénfib&l miniszter felesége. — Szökés a háremből. — Titokzatos automobil Szegeden. — Beszélgetés a háremnővel. - Szegedről Párisba.) (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután egy hatalmas sárga automobil robogott át Szeged utcáin. Az automobilban egy lefátyolozott hölgy ós egy napsütötte barna fiatalember ült. Az automobilra hieroglifeket rajzolt az ut pora, meglátszott a nagy sárga kocsin, hogy messze földről, idegenből vetődött a mi palotás városunkba. A bennülök idegenek voltak, mert tájékozatlanul száguldottak az utcákon, mig végre egy étterem előtt megálltak. A hölgy nem emelte fel fátyolát, mely sürü volt és átláthatatlan. Minden mozdulatuk titokzatos volt ós igy fölkeltette a kiváncsiak figyelmét. Munkatársunknak sikerült beszélni a titokzatos automobil utasaival. A fiatalember Peticzky Béla dr orvos, a hölgy pedig Nanina Rouel, egy konstantinápolyi volt miniszter háremhölgye. A fiatal magyar orvos, aki Konstantinápolyban lakott, megszökeette Nanine Rouelt és most édesanyjához majd onnan Párisba automóbiloznak, mert Nanine Rouel párisi nő. Az érdekes vendégek három óra hosszat időztek Szegeden. Társaságukban egy hódmezővásárhelyi orvos volt, aki kieszközölte, hogy a szökevényekkel néhány újságíró is beszélhessen. Nanine Rouel két évig volt a háremben, franciául és németül beszól. Először óvatos, sőt tulóvatos volt ós nem akart újságírók előtt beszélni, de később elmesélte élete ós szökése történetét. Peticzky Béla, szimpatikus magas fiu, aki tanulmányai elvégzése után Konstantinápolyba ment ki praktizálni, legjobb barátja Hódmezővásárhelyen orvos, azért is állottak meg Szegeden, mert a barátjával itt kellett neki találkozni. Ugyanis Peticzky Bukarestből táviratozott barátjának: Szombaton áélutám Szegeire érkezem, jöjj át, beszélni akarok veled. Peticzky Béla. A hódmezővásárhelyi orvos át is jött Szegedre és annak a révén ismerkedtünk meg az érdekes utasokkal ós a még érdekes romantikus történettel. Nanine Rouel története a következő: Nanine Rouel kabaré-énekesnő volt és igy került el Konstantinápolyba, hol mégismerkedett egy török miniszterrel. A miniszter ós a kabaré-énekesnő kőzött szerelmi viszony fejlődött, mely azután azzal fejeződött be, hogy & miniszter, akinek nevét Nanine JRotiel diszkréten elhallgatta, elvette feleségül. Nanine Rouel a hárembe került. Az alatt az idő alatt mig Nanine Röuel a hárem fojtott, buja levegőjét szívta, egy törekvő fiatal magyar orvos került Konstantinápolyba, aki a volt miniszterrel Nanine Rouel férjével szoros barátságba került. A volt miniszter szerette az éjszakát és a bort. Minden idejét a fiatal és szimpatikus orvossal töltötte, később oly szoros barátság fejlődött közöttük, hogy a miniszter bemutatta Piticzky doktort Nanine Rouelnek. Itt kezdődik a regény. A háremhölgy a megismerkedésről a következőket mesélte el. — Nagyon meglepődtem, mikor a férjem idegen férfit mutatott be nekem, örültem neki és már az első pillanatban szimpatizáltam Bélával. Később barátság fejlődött ki közöttünk, nagyon jól esett, hogy a magányomban vigasztal valaki. Sőt, már akkor gondoltam a szökésre, mert undorottam a rabságtól. Egyszer szóvá is tettem, hogy nagyon szeretnék megszökni. Béla, aki már ekkor bevallotta szerelmét, azt mondotta, hogy addig várjak, mig egy automobilt -tud szerezni. Az idő elérkezett és most már útban vagyunk Paris felé. Oly boldog vagyok. Lassankint intimebb, barátságosabb lett a hangnlat. A háremnő felemelte sürü fátyolát. Gyönyörű szép fekete nő, acélszürke szemekkel. Kacagott, mikor beszélt. — Nagyon romantikus, furcsa eset ugye? Csak arra kérem magukat, hogy ki ne szerkesszenek bennünket. Ámbár nem is volna olyan nagy baj, hisz nem követtünk el bűncselekményt. Sőt mesélek maguknak egy érdekes kalandot is, vagy különben a Béla majd elmeséli. Piticzky Béla először rázta a fejét, de később az orvos barátja biztatására elmesélte hogy szökésük közben Bukarestben egy kis kalandban volt részük, majdnem lelőtték őket. — Bukarestben megpihentünk és ott egy kabarétársulatnál egy artista felismerte Nanine Ronelt, akivel együtt volt azelőtt, hívta, hogy jöjjön vele, de Nanine nem akart. Az artista erre revolvert rántott elő. Szerencse, hogy nem mert lőni, mert közvetlen közel volt hozzánk és igy feltétlen talált volna a golyó. — Igen, igy volt — szólt közhe a szép háremhölgy. — Milyen az élet a háremben? — kérdeztük nagy érdeklődéssel. — Oh a hárem, már nem olyan rejtélyes, mint volt. Közönséges, csinosan berendezett szobák. A nők sincsenek már ugy elrejtve a világ szeme elől, mint azelőtt. De azért mégis rabok a háremhölgyek. Én például meghaltam volna, lia nem szabadulok ki a börtönömből. — Ki volt az a miniszter, akinek a háremében volt? — Ne kívánja tőlem, hogy megmondjam. Elég port vert föl a barátom eltűnése, mert azt a volt miniszter titokban tartja, hogy én is eltűntem. — Miért mennek vissza Párisba? — Azt hiszem, újra artistanő leszek. Még sok mindent kérdeztünk volna az érdekes utasoktól, de Peticzky indulni akart, már búcsúzott is a hódmezővásárhelyi barát— Nem maradhatunk itt sokáig, mert nagyon feltűnő lenne. Különben is nincs sok időnk. A háremnő újra leeresztette a szemére a fátyolt és a kis társaság indult az automobil felé. Bucsuzóul kezembe nyomott Nanine Rouel egy kis névjegyét. — Ne irjon rólunk semmit. Majd, ha biztos helyen leszünk, inkább irok magának levelet, abban leirom a történetemet. Érdekes történet, mondhatom. Bucsnztunk. Néhány pillanat múlva elrepült a szép nagy sárga automobil, a titokzatosságát, az érdekességót itt hagyta,