Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-28 / 99. szám

1912 lii. évfolyam, 99. szám Vasárnap, április 28 t ^ [y Ja Sípponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c3 Korona-utca 15. szám c=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ca Városház-utca 3. szám czs ELŐF1ZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . . R 12'— negyedévre. K 6-— egy hónapra K 2-— .Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFüN-SZAN: Szerkesztőseg 305 ea Riadóhivatal 83« interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg teleion-száma 128—12 A tűzfészek. A tripoliszi háborúskodás hullámai egy pár nap előtt átcsáptak az európai vizekre. Olaszország az európai diplomáciai köröknek egy pár nap előtt kellemetlen meglepetést szerzett azzal, hogy bombázni kezdte a Dardanellák bejáratát biztositó erődítményeket. Törökország erre az attakra a tengerszoros elzárásával felelt. Ez a lépés mélyen belevágott az öszszes hatalmak forgalmi érdekeibe. Most ujabb riasztó hírek érkeztek az európai török vizek tájékáról. Ezek ,a hirek arról szóltak, hogy a fekete-tengeri orosz flotta útban van a Boszporusz felé. A jelentések Oroszország támadási szándékáról szólnak, melyet állítólag nyomon követne Bulgáriának és Romániának támadó fellépése és az ennek nyomában járó európai bonyodalom. Olaszország aegei tengeri akciója, mely mind szélesebb hullámokat ölt, meglehetős feszültséget idézett qlö a külpolitikai helyzetben. Épen a legalkalmasabb időben hangzott el tehát Szasszonov orosz külügyminiszter nagy beszéde a dumában, amely nagy mértékben hozzá fog járulni az általános izgalom lecsillapításához. A nagy feszültség közepette igen megnyugtatólag hathat az orosz külügyminiszter nyilatkozatának az összes kérdésekre kiterjedő békés hangja. Az orosz külügyminiszter nyilatkozata a .tripoliszi háború békés befejezésére vonatkozólag nem sok reménnyel kecsegtet. Annál megnyugtatóbb az, amit Szasszonov a balkáni viszonyokról mondott. Az orosz .külügyminiszter szerint ala. pos remény van arra, hogy a Balkán bé. kéje az olasz operációk dacára zavartalanul fenmarad ,és a háború nem idéz elő í általános konfliktust. A Dardanellák elzá; rása Törökország részéről lényegesen i sérti Oroszország érdekeit. Másrészt | azonbari a Dardanellák bombázását nem j kisérték olyan akciók, amelyekből azt lehetne következtetni, hogy Olaszország eddig követett politikájától eltérni óhajt. Oroszország konstantinápolyi nagykövete utján előterjesztést tett a portánál a semleges hajók részére szerződésileg biztosított áthajózási szabadság érdekében. Szasszonov azon reményének adott kifejezést, hogy ez a legközelebbi jövőben meg is fog történni. Az orosz külügyminiszter nyilatkozata megcáfolja azokat a híreket, amelyek az orosz flottának támadó szándékot ,tulajdonítanak és egy balkáni konffagráció rémképét*idézik fel. S ha a külügyminiszter szavai szerint ,a közeli Keleten/a helyzet nem is egészen kielégítő, semmi ok sincs arra, hogy annak elfajulásától .tartsunk, A Balkán békéjének szempontjából nagyjelentőségű s minket nagyon közelről érinti az, amit Szasszonov Oroszországnak a monarchiához való viszonyáról mondott. A Balkánon legközelebbről érdekelt két nagyhatalom megállapodott a Balkánon követendő politika vezérelveiben. Az alapelv a status quo megóvása, a kis balkáni államok függetlenségének biztosítása és a törökországi uj rezsim megszilárdítása. Hangsúlyozta a külügyminiszter, hogy illetékes helyről szerzett értesülései szerint, Ausztria és Magyarország a jövőben is hü marad az alapelvekhez. Ez pedig kedvező hatással lesz a monarchia és Oroszország között való jó viszony megerősödésére. Az orosz külügyminiszter nyilatkozata annál megnyugtatóbb, mert a két nagyhatalom között a zavartalan egyetértés a Balkán és ezzel együtt Európa békéjének legerősebb garanciája. < Hir szerint a delegáció legközelebbi ülésén Berchtold gróf külügyminiszter hosszabb ekszpozéban fog nyilatkozni a külpolitikai helyzetről. Külügyminiszterünk beszédében bizonyára visszhangra fognak .találni Szasszonov békés hajlandóságú kijelentései. És az európai közvélemény ebből is meg .fog győződhetni arról, amivel Szasszonov beszédét végezte, hogy a szállongó háborús híresztelések alaptalanok és a legközelebbi jövőben az európai békét nem fenyegeti veszély. Bármennyire megnyugtatók is ezek a kijelentések, amelyek a nagyhatalmak békés szándékairól szólónak, az az idegesség és feszültség, amely már évek óta Meianie és a rózsák. Irta LAKATOS LÁSZLÓ. ' Egy Masset-versből. . . . Mon amour, á quoi penses tu? > A des amoureux en Espagne? A des bortbons, á dés maris? Peut-étre aux tendres coníidences? A ta robe, aux airs que tu danses? Peut-étre á moi, — peut-étre á rien? — Olykor perzselő, mint Szép Helléría, máskor megszüzies és tiszta, mint Thiiringiai Erzsébet — gondolta róla Henrik. Henrik ezt akkor gondolta, amikor Mélámé járt a fejében és a szivében. És hónapok óta — amióta csak ösmerte — Henriknek más sem járt a tejében és a szivében, csak Meianie. Kétszáz napon és kétszáz éjjelen gondolt reá és még mindig csak annyit tudott róla, hogy ő, Henrik, szereti Melaniet. Ez sok volt és mégis igen kevés, mert Henrik egyebet sem tudott Melanieról, még azt sem, hogy a leány szereti-e őt, Henriket. Egyáltalában semmit sem lelhetett tudni a baronesseről, aki tizennyolc esztendős múlott. Csak épen annyit, hogy vőlegénye van, egy negyven esztendős tábornok, aki ezidő szerint a lengyel határon harcol és hogy Henriken kivül még egy ember szereti őt nyíltan, deklaráltan: Udine gróf, aki — huszonöt esztendős, mint Henrik — és a Meianie partnere lesz az uri műkedvelői előadáson. És egyáltalán ez volt most a legfontosabb, a műkedvelői előadás. Meianie nagybátyjának a kastélyában a Wallenstein-trilógiából a „Két Piceolomini"-t fogják játszani (az öreg nyugalmazott marsall kedvéért választották Schillernek ezt a katonás darabját). Meianie lesz a Wallenstein Thekla és Udine gróf a fiatal Max Pilceolomini, aki a darabban épen ugy szereti Theklát, amint az életben Melaniet szerették Henrik, Udine gróf és bizonyána még igen sokan mások. E műkedvelői előadás engedte meg Henriknek is és a többi nemes hölgynek és urnák is, hogy a darab bemutatása alatt a kastélyban lakjanak. Henrik is ott volt, bár ő nem Játszott a darabban. Henrik, a nemes úrfi, nem tudott a színpadon játszani, egyáltalán ő semmit sem tudott, csak Melaniet tudta szeretni. De azért most, a komédiára való készülődés közben, a többiekkel együtt őt is szívesen tűrték meg a kastélyban, alhol — mert hisz szives, kedves ember volt — a többieknek jó szolgálatokat tett, szerepeket másolt és a szinpadi ruhák beszerzéséről gondoskodott, sőt néha a próbák alatt súgott is. Közben pedig Henrik mindig Melanieval foglalkozott. Ha lehetett, beszélt vele, máskor meg őt hallgatta, azt, amit Meianie a többieknek mond, iha pedig egyedül volt, akkor a leányra gondolt. Odáig az egész idő alatt nem jutott Henrik, hogy a kínzó és bizonytalan szerelmét szabályosan szavakban is megvallja Helaniennek. Szavakban? Istenem, mit jelentenek a szia'vak? Henrik már annyit tett, ugy pillantott Melaniera, ugy kívánt neki jóéjszakát, ugy csókolt neki kezet és ugy töltött bort a poharába, hogy Meianie mindent tudhatott. Udine gróf sem tett többet — talán ennyit sem — és lám, Henrik mégis tudta, hogy a gróf is szereti Melaniet. Persze, azt már nem tudhatta Henrik, hogy Meianie szereti-e a grófot, akinek a színjátékban szerelmes társa volt. Azzal se volt tisztában, hogy Meianie imádja-e, vagy gyűlöli vőlegényét. Ezt sem lehetett tudni. Meianie meáaillonban a keblén hordta a fiatal tábornoknak a piciny festett képmását, ha szóba került, nagy csodálattal nyilatkozott róla és leveleket is váltottak a táborban levő vőlegény és Meianie. De ez majd minden mátkapárnál igy van és a vőlegény nagy stratéga volt ugyan, de nem azok közül a férfiak közül való, akikről azt lehetett mondani, hogy a nők az övék. Szóval, itt sem lehetett bizonyosat tudni, aminthogy Melanieről semmit sem lehetett bizonyosan tudni, csak azt, hogy fiatal és hogy leány. — Megöl ez a dolog — gondolta Henrik esténkint, mikor elfutta a gyertyát és még sokáig ébren gondolkozott a kastélybeli vendégágyában. — Elkárhozok. Ha még rossz nő volna, olyan, mint akik között Pánsban,