Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-27 / 98. szám

1&12 április 27. BEeMA€1YARÖR9Z'ÁÖ * t ' ' 1 II. ,, - V •• , , - „Vl , - ,, , Máté György kelmefestő délben bezárta az üzletét, csak ugy félkettő felé tért visz­sza és ekkor meglepetve tapasztalta, hogy a szekrények fel vannak törve és hogy a szekrénykulcsokkal valaki a pénzesfiókot is kinyitotta. A 'szekrényekből nem hiányzott semmi, de a pénzesfiókból eltűnt hetven ko­rona készpénz. Rendőrt hivatott. A rendőr­ség megállapította, hogy a betörés egy óra­ko rtörtént, mikor is a kelmefestő üzlete kö­rül egy középtermetű szürkeruhás urat lát­tak sétálni. A másik betörés hasonló módon történt. A tolvaj ugy látszik nem talált itt készpénzt, mert Két filmet vittek el, kétszázötven ko­rona értékben. A .tettest itt sem sikerült el­fogni, de annyit megállapított a rendőrség, hogy ez a betörés is délben egy órakor tör­tént. Nagyon valószínű, hogy egy jólszervezett tolvajszövetkezet kezdte meg működését, mert a tolvajok mind a két helyen nagy körültekintéssel végezték munkájukat és a mi a leggyanúsabb teljesen egyforma mód­szerrel dolgoztak. A rendőrség nagy appa­rátussal indította meg a nyomozást. Az asszonyok pénzbajai. (Saját tudósítónktól.) Értsük meg jól: nem arról lesz szó, hogy milyen hatással van az asszonyok anyagi helyzetére az élelmiszer­drágulás az egyik oldalon, a keskeny ruha ós szóles kalap a másikon. Arról sem, hogy milyen összegeket fogyasztanak a bájos se­lyemharisnyák, a lakkcipőcskék, a plörözők s a kifogástalanság egyéb attriibutumai. Eze­ket a nagy pénzbaj okait most nem taglaljuk s csak arról a kisebb bajról szólunk, amely­ben a nőknek mindannyiszor részük van, va­lahányszor magákhoz akarják venni a pénzt, amely a fenti szükségletek beszerzéséhez szükséges. Az asszonyok, akik ma jobban benn élnek az élet mindennapi forgatagában, mint va­laha, akik dolgoznak, pénzt keresnek ós — last not least — sok pénzt ki is adnak, még mindig zavarba jönnek, ha fölmerül a kér­dés, hová tegyék az életnek ezt a legfonto­sabb eszközét s hová azt a temérdek apró­ságot, amelyre a nap folyamán szükségük van. Az asszony már nincs teljesen a háztar­tásra szoritva, ahol mindennek, amire szük­sége lehetett, megvolt a maga helye. Ma már csaknem olyan külvilági életet él, mint a férfi. Csak el kell képzelni, mennyi hasznos és haszontalan apróságot dug ez reggelente ruhája zsebébe. Régebben a nők is varrtak zsebet a ruháikba, de jött a szűk szoknya és könyörtelenül megölte a zsebeket. Ezért aztán a kis kézitáskát hozták divatba, amely egyszerre elengedhetetlen járuléka lett a toalettnek. Azután pedig elragadó lukszus­szer lett belőle, amely egy nagyobbfajta borí­ték méreteiből egész tekintélyes nagyságra vergődött. A kézitáska divatja hirtelen kelt életre s nagyrészt az volt a vélemény, hogy a divat­nak egy egész uj hajtása, amit egyedül a szűk szoknya tett szükségessé. Az igazság azonban áz, hogy régebbi ikorokba nyúlik vissza eredete, egészen a nagyanyáink kötött táskájáig, sőt a BiedermayerJkor ridikül­jéig. Nem lehet tagadni, hogy a kézitáská­nak megvan a maguk nagy előnye: zsebken­dőt, pénztárcát, kulcsokat, pudervatát, ciga­rettatárcát szépen elrejtenek mélységeikben s a hordásuk egész graciózus kézállásra nyújt módot. Csakhogy a kézre riéhá az er­nyő tartásánál, a ruha fölfogásánál van szükség s akkor bizony már alkalmatlan a táska. De más hátrányai • is vannak. Helyi­ségben, szobákban le kell tenni, tehát, kony­nyen megtörténhetik, hogy elvész, vagy el­felejtjük. Azontúl egész ipara van már a táskák „lécsipésének" nyílt utcákon. Ezeken a 'bajokon eddig nem tudtak segíteni s való­színűleg a jövőben sem tudnak majd, hogy ugy mondjuk, a táskák eredendő bűne,.hogy könnyen el lehet felejteni őket s hogy köny­nyen prédául esnek az utca udvariatlan csa­vargóinak. A pénz tehát ezekben a táskák­ban sincsen igazán megóva. Ezidőszerint azonban az asszonyok mégis kénytelenek kitartani a táskák mellett, mert ha kényelmetlenek és nehezen megóvhatok is, mégis csak a legpraktikusahban szolgálják a célt. De ha az angol suffragettek elkesere­dett küzdelméből az a nem remélt eredmény találna kialakulni, hogy a jövőben a nők is olyan kabátokat hordanának, mint a férfiak, akkor egyszeribe meg volna oldva a kérdés. De a divat kiszámíthatatlan s nagyon lehet­séges, hogy a folyton haladó evolúciós kor egyszerre csak megszüli az uj divatot, — a krinolint, amire van is némi kilátás. Ennek bő ráncaiban aztán minden szükséges apró­ságot elrejthetnek az asszonyok, — ez a nagy előnye a mai szabású szoknya fölött. — A vásárcsarnok. A vásárcsarnok ügyében ezidő szerint való állásfoglalásunk ismeretes. Mégis azt hisszük, ,hogy legalább is elhamarkodott volna, ha az áprilisi köz­gyűlés végleges döntést hozna ebben az ügyben. Igaz, régóta készülődünk a nagyon szükséges vásárcsarnok építésére, de még mindig jobb, ha egy-két hónappal tovább ké­szülünk, mintha a mai helyzet szerint korai határozattal elhatnarkodjuk a dolgot, vagy súlyos sérelmet ejtünk a föltétlenül figye­lembeveendő méltányossági nézőpontokon. Különben is ugy tudjuk, hogy Wimmer Fü­löp, a törvényihatósági bizottságnak ilyen kérdésekben egyik legsúlyosabb tagja, az­zal az indítvánnyal fog a közgyűlés elé já­rulni, hogy a vásárcsarnokot ne a csapat­kórház drága telkén, hanem a Mars-téren építse föl a város. Az indítványt gazdasági és városfejlesztési okokból egyfcép meg kell szívlelni és ez az elhatározások utolsó pil­lanataiban még inkább elfogadhatóvá teszi, hogy a mostani közgyűlésen, semmiféle irányban se döntsön a törvényhatóság. Leg­alább .a legközelebbi közgyűlésig Várni kell, amikorra minden aggodalmak elvonulhat­nak, az ellentétes érvek a közgyűlés termén kívül megvívhatják csatájukat. Igy teljesen egyöntetű és kiforrott határozat lesz hoz­ható, amit mindenkinek óhajtania keik — A vidéki újságírás köréből. A Nagy­várad politikai napilaptól az ismeretes sztrájk alkalmából a lap felelős szerkesztője, Marton Manó is megvált. Azóta Sas Ede lapjának Pap János dr az ideiglenes felelős szerkesz­tője. Május 1-ből azonban uj szerkesztője lesz a lapnak: Czobor Péter, a szegedi ujságiró­gárda tagja. — Pálfy-gyár r.-t. Pálfy-testvórek vas­öntöde részvénytársaság (Szeged) cég alatt az 1817 óta fönálló Pálfy testvérek vasön­töde és gépgyáros cég egy millió korona alaptőkével részvénytársasággá van átala­kulóban. Az alaptőkét már az alakuló köz­gyűlésen két millió koronára emelik föl. A 250 munkást foglalkoztató vállalat kétütemű nyersolajmotorok és kendergyári berende­zések gyártásával foglalkozik. A vállalat főrészvényese és technikai igazgatója Pálfy Dániel lenne. > — Kétszáz veszteglő hajó. Konstan­tinápolyból jelentik: Most emelik ki a rob­banó aktiákat a Dardanellák torkolatánál, de a révfbatóság nem engedi át a kereskedelmi hajókat. Hiába szólalt fel tegnap az osztrák­magyar nágykövet, majd a görög és román követ, a portán az volt a válasz, hogy bár­mennyire szeretné a kormány újból meg­nyitni a kereskedelmi hajózást, nem teheti, mig veszedelem fenyegeti a Boszporust az ellenséges flotta részéről. A Boszporusban száz kereskedelmi hajó vesztegel. Némelyek kitették rakományaikat, mások megrakodva indulni akarnának. Ugyanennyi kereskedel­mi gőzös vár bebocsátást a Dardanellák előtt. — Vallomások a Titanic elsfilyedéséről. Az amerikai szenátus vizsgálatáról, amelyet Washingtonban folytat a Titanic katasztró­fája dolgában, rövid táviratokban jött már hír. Most Londonból részletes jelentés érkezik erről a vizsgálatról. Minden reggel összeül a szenátusi bizottság William Alden Smith elnöklósével. A kihallgatásnak állandóan nagy és előkelő közönsége van. A bizottság világosságot akart deríteni arra a híreszte­lésre, vájjon a Titanic élsülyedésekor valt-e a közelben hajó, vagy sem! Egy Doxhall ne­vű megmenekült utas eskü alatt vallotta, hogy az összeütközés idején körülbelül öt mérföldnyire látta egy másik bajé világító lámpását. Pittmann, a Titanic harmadik tisztje azt vallotta, hogy az összeütközéskor a hajó sebessége huszonegy és fél csomó volt. Ö aludt a kajütjében, de az összeütközés után sietve felöltözködött s a fedélzetre sie­tett. Ekkor fölrohantak a fűtők s jelentették neki, hogy alant már mindent ellepett a viz. A csónakok vizrebocsátásakor kijelentette az utasoknak, hogy a Titanic fedélzetén na­gyobb a biztonság, mint a törékeny csóna­kokban. Tanuja volt a mentőcsónakból a Titanic elsülyedésónék. Előrészével bukott alá s hátulja magasan kiállt a vizből, majd hirtelen az is alámertült. Négy robbanás hal­latszott. — Körülbelül 3—400 méternyire volt a csó­nakunk az elsüllyedés helyétől. Kiadtam a parancsot a matrózaimnak, ihogy evezzenek oda, de az utasok, akik nagy többségben voltak, tiltakoztak ez ellen. — Hallott-e segítség-kiáltást? — kérdezte tőle a bizottság elnöke. — Szinte le sem tudom mondani, mit hal­lottam. Egy óra hosszáig hangzott onnan a jajgatás. Utána Fleet Frigyes matróz kihallgatásá­ra került a socr, aki az összeütközés idején Lee matrózzal őrszem volt az árbockosárban. Valami fekete tömeget látott jobbra a hajó­tól s ezt telefonon jelentette a parancsnoki hídon álló tisztnek, azonkívül háromszor gong-veréssel is jelt adott a veszedelemről. — A jéghegy, — mondotta — nem látszott nagyobbnak, mint a hajénik. — Volt-e messzelátójal — kérdezte az el­nök. — Nem volt, pedig kértünk Ligbtoller ha­jóstiszttől, aki azonban azt felelte, hogy a mi részünkre nincs messzelátója. — Mit gondol, ha lett volna messzelátója, már távolabbról is észrevette volna-e a jég­hegyet? — Bizonyosan elég korán észrevettük vol­na, hogy kikerülhessük a veszedelmet. — Szeged keserüvizei. Egy olvasónk lapunk hasábjain azt az eszmét vetette föl, hogy a szegedi keserüvizeket egy a terve­zett uj kórházzal kapcsolatos gyógyfürdő céljaira kellene felhasználni. Mikor e mellett érvelt, fölhozta, hogy a szegedi keserüvizek gyógyihatás dolgában mindjárt a budai vizek után következnek. Ez okból szükségesnek tartottuk ebben a kérdésben szakembert meghallgatni s ezért Csonka Ferenc városi vegyészt kérdeztük meg, aki ez ügyben a következőket mondotta: — Igaz, hogy Szegeden nagyon sok a ke­serűvíz. Ez azonban nem gyógyvíz, hanem rossz kutviz. Tartalmaznak magnezia-sui­ifatot és natrium-sulíatot, de más szennyező alkatrészeket is. Általánosságban szólva: a szegedi keserű viz nem forrás, hanem talaj jellegű viz, melynek alkatrészei és ezzel ize Is változó. Egyáltalán nincsenek hivatva arra, hogy kapcsolatban gyógyfürdő építé­sére gondoljunk. — Orosz, bolgár és román támadás Tö­rökország ellen. Bukarestből jelentik a Lokalanzeiger-nék, hogy a Dardanellák kór­dósében a legközelebbi idő ailaitt nagyon ko­moly fordulat várható. Az orosz fekete­tengeri hajóhad a Boszporus bejárata előtt jelent meg és a román kereskedelmi gőzösök, amelyek a Boszporus felé menték, útközben találkoztak az orosz hadihajókkal, amelyek már most alig egy órányira vannak Kon­stantinápoly tói. — Szófiából jelentik: A kor-

Next

/
Thumbnails
Contents